Békés Megyei Hírlap, 1996. szeptember (51. évfolyam, 203-228. szám)
1996-09-14-15 / 215. szám
Oberes megyei hírlap szeptember 14-15., szombat-vasárnap Királygyilkosságok Magyarországon (24.) Miként halt meg a „Három tenger mosta ország” királya? Nagy Lajos halálát illetően az egykorú leírások semmitmondóak Nagy Lajos király (1342-1382) halála körül látszólag minden rendben van, a legnagyobb rendben. Kezdjük ott, hogy nem volt már gyermekember, közel volt a hatvanhoz (56 évet ért meg), és így némelyek szerint már érett volt a halálra; ugyanis ez az életkor abban a történelmi időszakban már öregembert jelentett. A hitelesnek vehető hazai tudósítások mind üresek, semmitmondóak, s a szavakból úgy tetszik, a nagy király tökéletes rendben költözött át a másvilágra. S ki tudja, vajon nem éppen ezáltal árulnak el valamit? Ez azonban — a legjobb esetben is — alig több puszta sejtelemnél. Ámde nem így áll a dolog a külföldi forrásoknál: roppant érdekes adatokat őriznek, s olyan tényekre utalnak, amelyek valószínűsítik, ha ugyan nem bizonyítják, hogy Nagy Lajos király orvgyilkosság áldozatául esett. Külföldi adatok a király meggyilkolását tanúsítják, s bizonyítják azt is, hogy nemzetközi összeesküvés szövődött Nagy Lajos élete ellen, s ennek alapján tényként kell elfogadnunk a külföldi beavatkozás valóságát, a titkos erők behatolását, aknamunkáját. Az árulkodó adatok fennmaradtak. Lássuk a tényeket. A velencei tanács felbérelt egy nemesembert Nagy Lajos meggyilkolására. A felajánlott vérdíjat az illető kevesellte. Többet kért. Végül is megalkudtak. A megegyezés a leghatározottabb formában megtörtént. A felbujtó — a velencei tanács — megfelelő személyt keresett és talált a királygyilkosság végrehajtására. Az illető kész volt a merénylet véghezvitelére. A kitűzött vérdíjat a gyilkosjelölt kívánságára felemelték. A megállapodás létrejött. Ennyi az, amit hivatalos adatokból tudunk. Úgy is mondhatnánk: konkrét, kézzelfogható tudásunk véghatára ez: ennyire terjed ki, nem tovább. A többiről nem maradt fenn és nem áll rendelkezésünkre írásos bizonyíték. Ez azonban nem zárja ki a gyilkosság megtörténtét. Sőt! Ha a végrehajtás netán elmarad, úgy feltehetően rákerül a fenti bizonylatra egy záradék. Valami ilyesféle: „Nem történt meg”; „Végre- hajtatlan maradt” stb. Efféle záradék azonban hiányzik. Persze ez nem ellenbizonyíték. Van azonban még valami, s ilyen nyomós valami, ami egybeesik a megrendelt halál tényével. Nagy Lajos halála váratlanul és hirtelen következik be. Nagy Lajos nem szenvedett semmiféle betegségben, olyanban semmi esetre sem, ami hirtelen halálát okozhatta volna, szívére sem panaszkodott, teli volt életerővel, nagy tervekkel és a végrehajtásukhoz szükséges dinamizmussal. Végül, de nem utolsósorban: rendelkezésünkre áll Nagy Lajos király megöletésének kriminalisztikai ténybizonyítéka is. Egy kiváló kriminalisztikai munka — Kato1- na Géza—Kertész Endre A bűn nyomában című műve kétségtelen tényként közli a nagy király meggyilkolását, velencei méreggel való elpusztítását. Az I. (Nagy) Lajos élete elleni összeesküvés tehát bizonyítottnak tekinthető. Az egyetlen megjegyzés, amivel vitatkoznunk lehetne: a bűncselekmény végrehajtásának megállapíthatatlanságára vonatkozó vélekedés. Nem volt kétséges, hogy Nagy Lajos király léte veszélyt jelentett — már óriási hatalmánál fogva is — a velencei tanácsra. Magyarán: a számla egyik oldalon sem volt véglegesen és kielégítően rendezett. E tények felelnek Cui prodest kérdésére s egyben arra is, amit élet elleni bűncselekményeknél elsőül vetnek fel a nyomozók: volt-e haragosa az áldozatnak? S volt- e üzlettársa, rokona, örököse, aki hasznot húzhat a halálából? Itt pedig adottak voltak az érdekelt felek, méghozzá szép számban, a velencei köztársaságon túl is feltárhatók azok a külső és belső erők, amelyek érdekeltek voltak Nagy Lajos bukásában. Magyarország hatalma Nagy Lajos alatt ismét jelentősen megnövekedett, mondhatnánk az adott európai hatalmi, egyensúlyi viszonyok között —jóllehet hajdani nagyságának még az árnyékát sem érte el — túlnövekedett. Átmenetileg a baráti Lengyelország is Nagy Lajos jogara alá került s valóban három tenger mosta az ország határát. Magyarország hatalmának ezt a növekedését a rivális hatalmak görbe szemmel nézték. Nagy Lajos sorsa a fent leírt módon megpecsételődött. (A szöveg Grandpierre K. Endre: Királygyilkosságok című könyve alapján készült.) Fekete fehéren Megélni a politikából? Fura dolgok történnek mostanság. Itt van például a Szocialista Intemacionálé New York-i kongresszusa, ahol a Magyar Szocialista Pártot felvették a szervezetbe. Ebben ugyan semmi rendkívüli nincs, hacsak az nem, hogy mostantól értelmetlen tirádákat zengeni a szocik bolsevik múltjáról. Immár pecsét van róla, hogy hitelesek. Horn hitelességéről is ott a papír. Felesleges tehát azzal riogatni a népet, hogy karhatalmista volt, meg bolsevik őskövület, amikor múltja olyannyira nem zavarta a világ szocdemeit, hogy még alelnöküknek is megválasztották. De ne ragadjunk le a szocialistáknál! Itt egy másik hír arról, hogy Antall Józsefet kitüntették a németek alapította Szent Adalbert-díjjal. Az elismerést azoknak adják, akik különösen sokat tettek az egységes Európáért, térségünk felzárkóztatásáért. Aligha vitatható, Antalinak a kitüntetettek között a helye. A fura nem ez, hanem hogy a medált Kwasniewski lengyel államfő adta át Ántall özvegyének és fiának. Az a Kwasniewski, aki Walesát úgy ütötte ki az elnöki székből, mint sakktáblán a királynő a parasztot. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Kwasniewski az egykori lengyel kommunista párt politikai bizottságának volt tagja, s akiről emiatt Antallnénak magánemberként aligha lehetett egy jó szava, nos akkor megérthetik, miért írtam le: fura időket élünk. De említhetném I. János Károly királyt is, aki legutóbbi magyarországi látogatásakor Kádár Jánossal parolázott és akkori pohárköszöntőiben nyilván az akkori magyar politikát és politikusokat dicsérte — mint most a jelenlegieket. Tudom, ilyen a világ, a történelem elismeri a különleges emberi teljesítményeket, s könnyen felejti, ki honnan is jött valójában. Ez rendben is van. De sem a szocialisták hitelessé válásával, sem Horn alelnökségével, sem a Szent Adalbert- díjjal, sem a pohárköszöntőkkel nem adnak pénzt. Márpedig az ember azt szeretné, ha hatalmas nemzetközi sikereink mellé gazdasági sikerek is társulnának. Végtére is: megélni csak abból lehet. Árpási Zoltán A Körösi Csorna Sándor Főiskola (Békéscsaba, Bajza u. 33.) kellő számú jelentkező esetén INTENZÍV FELVÉTELI rr r r rr ELŐKÉSZÍTŐ — TANFOLYAMOT SZERVEZ magyarból, történelemből, matematikából és kellő számú jelentkező esetén egyéb tantárgyakból is. 1996. szeptember 27-én 15 órától — tájékoztatás céljából is — nyílt napot tartunk. A képzésekről érdeklődni lehet: (66) 447-447 (Bakos Mónika). Jelentkezési határidő: szeptember 27. Potrien őrmester sivatagi kalandja Jelenet a légiós kaszárnyában. Szilágyi István ésKoncz Gábor Keszeg alkatú, jellegzetes epizodista — írja Szilágyi Istvánról a filmlexikon. A gyomai származású színész igen változatos pályakezdéssel dicsekedhet: volt lakatos és kertész, kipróbálta a kubikos és a traktoros munkát, de belekóstolt a lovászkodásba is. Ennyi kitérő után következett a Színház- és Filmművészeti Főiskola. Játszott Egerben és Pécsett, a Vidám Színpadon és a Vígszínházban, az idei évadra pedig Győrbe szerződött. 1959 óta filmez. Olyan tévés sorozatok kiváló epizodis- tájaként lett népszerű, mint a Bors és a Tenkes kapitánya. Legutóbb Bujtor István A három testőr Afrikában című filmjébe kapott meghívást. Ezúttal azonban a főszerepek egyikét osztották rá. A Potrien őrmestert alakító Szilágyi Istvánt egyebek mellett a filmforgatáson átélt kalandjairól kérdeztük. —- Bujtor Istvánnal színházban már többször dolgoztunk együtt, s úgy gondolta, hogy erre a szerepre én leszek a legjobb. Remélem, hogy jól gondolta! A felkészülésre majdnem két esztendőm volt. Ez egyébként igen ritka dolog. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy ennyi idő alatt sikerült összegyűjteni a filmforgatásra való pénzt — mesélte elöljáróban Szilágyi István, aki kiutazásuk előtt bizony nem sokat tudott Afrikáról. — Ezt a földrészt és benne úticélunkat, Tunéziát, inkább csak filmekről, fotókról ismertem. Érdekes, mégis milyen egyértelműnek tartottam, hogy ott vagyok, s mennyire otthon éreztem magam abban a környezetben. Azon a tájon évente háromszor-négyszer esik, hét-nyolc évente pedig két hétig tartó eső áztatja a földet. Szerencsénk volt, ugyanis ez a ritkán előforduló, de annál kiadósabb csapadék nem sokkal a tavaly novemberi megérkezésünk előtt zúdult le. az égből. Ott egyébként november már téli hónap, végtelen kellemes, huszonnyolc fok körüli hőmérséklettel. — Rejtő-regénybe illő kalandban volt-e részük? — Volt bizony, és mindjárt a forgatás első napján! A sivatagban épp hogy csak hozzáláttunk a munkának, amikor megjelent egy helybéli és kijelentette: ez a hely az övé. Fizessünk hát neki hatszáz márkát, különben tesz róla, hogy az emberei az összes berendezésünket szétverjék. Míg fenyegetőzött, élénken mutogatott a homokdűnéken túlra, ahol az állítólagos bandája tettre készen várakozott. Nem kozkáztat- hattunk, fizettünk, mint a katonatiszt. Nemsokára a milícia is megjelent, s elmeséltük nekik az esetet. — Miért nem szóltak nekünk? — kérdezték. — Azért, mert azt mondták, tőlük még a milícia is tart — válaszoltuk. Több se kellett a rend őreinek! Beugráltak a kocsiba és elporoltak a sivatagba. Estére már megvoltak a tettesek és a pénzünk is. Különben a forgatás végig jó hangulatban telt. — Az afrikai kultúrát, az embereket volt-e módja megismerni? — Amennyire az időnk engedte. Az ember egyébként könnyen belefeledkezik a sok látnivalóba. így történt ez Tozőrbenis. A szállodából indultunkéi egy kis társasággal városnézésre. Rengeteg érdekes dolgot láttunk. Csatangoltunk és nem is figyeltünk az idő múlására. Ránk sötétedett, s amikorföl- eszméltünk, már fogalmunk sem volt róla, merre járunk. Egy posztoló rendőrtől tudtuk meg, hogy átkeveredtünk a város túlsó felére, s több kilométerre kerültünk a szállodánktól. A rendőr segítőkész volt. Hogy ne gyalogoljunk annyit, leállított egy kisteherautót azzal, hogy vigyen el bennünket a szállásig. S hogy meggyőződjön róla, hogy a sofőr valóban így tesz, a motorkerékpárján kísért bennünket egészen a szállodáig. Amikor Szilágyi Istvánnal találkoztunk, még tartottak A három testőr Afrikában című film utómunkálatai. A színész ősztől ismét Győrben játszik Krúdy Vörös postakocsijában. Á darabot Tordy Géza rendezi. -V Csatli Róza
