Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-27 / 199. szám

ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­MEGYEIKÖRKÉP 1996. augusztus 27., kedd--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Évforduló, (u) Ezen a napon hunytéi 1961-ben Ró­zsahegyi Kálmán színész, ki­váló művész. A színiakadé­mia elvégzése után 1892-ben kezdte pályáját Dobó Sándor társulatánál, majd Debre­cenben és Kolozsvárott mű­ködött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operett szerepeket játszott; 1900-ban a Nemzeti Színház tagja, majd 1923-ban örökös tagja lett. 1926-ban az USA- ban vendégszerepeit, 1935 után különböző magánszín­házakban lépett fel. Színiis­kolát alapított, melyből sok jeles művész került ki. Széles skálájú művész volt, szerepei a bohózattól az érzelmes hu­morig minden árnyalatot fel­öleltek. Egészségügy, (d) Ma igen fontos témákat tárgyal Békéscsaba megyei jogú vá­ros egészségügyi bizottsága. A hajléktalanok háziorvosi ellátása mellett beszámolót hallgatnak meg az ápolási osztályról és tájékoztatót az egészségügyi létesítmények gép-műszer beszerzéséről. Szó lesz az energiaracionali­zálásról, a közgyógyellátá­sokról, valamint az alapellá­tási intézmény igazgatói megbizatásáról. Az Élet megírta, (cs) Az Orosházi Élet második száma a napokban látott nap­világot, melyből megtudhat­ják az olvasók, lehet-e szele­telni a dinnyét a piacon, ho­gyan állítanák talpra a mezőgazdaságot. Az aratási körkép mellett az is kiderül, hogy az orosházi piactéren karácsonyra elkészül a Könd utcai vásárcsarnok. A kórház rekonstrukciójának legújabb fejleményeivel is foglalkoz­nak a cikkírók, de annak is utánajártak, hogy az iskolák­ban hol és mikor lesz tanév­nyitó, megérkeztek-e már a tankönyvek. Munka közben az alkotók Adakozás és alkotás Békésen A TV. Csuta Művésztelep kiállításáról Kortárs képzőművészetünknek vannak olyan alakjai, akik a sa­ját művészi életművük megva­lósítása mellett bámulatos kö­zösségi munkát végeznek. Az eredmény a művésztelepek, a ki­állítások és az érlelődő művész­egyéniségek kibontakozásában is megmutatkozik. Csuta György negyedik alkalommal hívta egybe a vizuális kultúra híveit Békésre, miközben Gyomaendrődön is bábáskodik az alkotótelep működtetésében. A művészetet nem egy elit értel­miségi, hanem jóval tágabb kör­ben — kultúra és önkifejező mozgalomként képzeli el, összegyűjti tehát a település és a régió adakozni vágyó polgárait, akik sokféle adománnyal támo­gatják táborait. Azért is becsülni kell az ilyen összejöveteleket, mert a művé­szetből sugárzó szépség és érte­lem segíthet minket a szeretet és a szolidaritás kifejezésében, egymás és a természet iránti felelősségérzetünk, empátiánk erősítésében. A nemrég zárult békési művésztelep azt bizonyí­totta, az emberek művelődni akarnak. Manapság a kultúra mélysé­gesen leértékelődött annak elle­nére, hogy nincs olyan politikai program, amely ne tűzné zász­lajára. Ám minden hivatalos rendelkezés azt bizonyítja, hogy valójában ez nem így van. Éppen ezért üdvözölni kell az olyan rendezvényeket, ahol művészek szekértábori ellentét nélkül együtt tudnak munkál­kodni; ezt erősítette meg a tá­borzáró kiállításon Alföld Al­bert, a hajósi művésztelep szervezője (országgyűlési képviselő) és Gyurkovics Tibor író is. Hat rangos osztrák művész volt jelen a táborban, ami annak a virágzó kapcsolatnak kö­szönhető, amit a szomszéd or­szág két művészbarát települé­sével (Szent Anton és Trofaiach) már kiépített Csuta György. Peppi Spiss applikáci­ók álomba oltott világát terem­tette meg képeivel, Éva Mazzucco linómetszeteit, pasz- telljeit természetközeliség járja át, Egidius Golob kakas- és csi­befejet viselő emberalakjai a Csuta-művésztelep jelenkorát ábrázolják, Roman Buder fele­más szárnyú Ikarosza ihletten szép faplasztika, az irodalmi il­lusztráció színvonalas művei Carla Super Nova linómetsze­tei. Fájdalmasan hátborzongató Francz Heis utolsó munkája, melyen a testből kilépő ember­alak megfogalmazásával a mú­landóságra figyelmeztet. Döb­benetes tény, hogy hazautazása után néhány nappal meghalt. A magyar alkotók közül évek óta harmonikus együttmű­ködésben dolgozik Ludvig Zol­tán, Kalcsó József, Várkonyi János és Zajácz Tamás, akik elszántan éltetik a békési ügyet. A zárótárlat alaphangját ők ad­ták meg, megszokott színvona­lukon teljesítve. Hozzájuk szo­rosan csatlakozott plasztikáival Czár János, Várhelyi György, kerámiáival Kacsó Péter és ké­peivel a portré-közönségdíjas Sebestyén János, illetve a szür­reális felfogású Makláry Kál­mán, Simon János, M. Molnár István, Ungvári Mihály és Arany Gusztáv. A tábor vendé­geként ott-tartózkodó Cseh An­namária modell-szépségver- seny győztes legihletettebb portréját megfestő fiatal Hor­váth Gábor méltán kapta a repülőút-jutalmat, de valószí­nűleg más lett volna a helyzet, ha az említett derékhad tagjai is beszállnak a játékba. A tábor­záróra megjelent plakát több, mint hatvan támogató nevét örökíti meg, ami biztos reményt ad arra, hogy jövőre, Szent Ist- ván-nap táján is bemutatja ered­ményeit a művésztelep. Cs. Tóth János Széllel bélelt kerekek A közelmúltban Gyomaend­rődön megrendezett Vita Agricolae ’96 Mezőgaz­dasági és Ipari Kiállítás legfőbb látványossága a BM 2 névre keresztelt szélkere­kes szivattyú volt. — Az első szélmotor, amely már képes volt na­gyobb mennyiségű víz biz­tonságos felszivattyúzására, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőtúri főiskolai karának tanüzemében ké­szült. A szélmotoros szi­vattyú elsőként a nyírmadai állami gazdaság tehenésze­tében bizonyított. De jó szol­gálatot tesz a növényter­mesztésben is. Ásotthalmon egy részben öntözésre hasz­nált halastóba pumpálja a vi­zet. Tartaléktartályt beiktat­va pedig csöpögtető öntöző- rendszer vízellátására is al­kalmas — tudtuk meg Pádár Tibor műszaki-fejlesztő szakmérnöktől, aki a beren­dezést forgalmazó Dél-Al­földi Magyar Gazdasági Cégmutató Társaság marke­ting menedzsere. A szélkerék egy fordula­tára a szivattyú egy liter vizet emel ki a kútból. Óránként tizenkét kilométeres szél mellett a szivattyú percen­ként húsz liter vizet hoz fel a mélyből. Ez a vízmennyiség óránként harminc kilométe­res szélben az ötszörösére is fokozható. A hazai széljárás figyelembevételével a be­rendezés éves vízszállítását tizenkétezer köbméterre be­csülik a szakemberek. A fejlesztőket már az foglal­koztatja, hogyan lehetne a szélkereket elektromos ener­gia termelésére hasznosítani. Céljuk, kifejleszteni a szél­kerék tizenkét vpltos akku­mulátort töltő változatát, amely gazdaközpontok ki­szolgálására: világításra, to­vábbá szivattyúk és kerti kis­gépek működtetésére lenne alkalmas. — r— Pádár Tibor szerint a hazai gazdák birtokukonjó hasz­nát vennék a szélkerekes szivattyúnak FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleménye a jövedelemkülönbségekről? Táját János, 18 éves, nagybán- hegyesi vendéglátó eladó: — Fogalmam nincs mi alap­ján osztják a kereseteket, de azt látom, hogy irtó nagyok a különbségek. Vannak, akik nem a munka után kapják a fizetést, hanem az számít, hol vannak. A miniszterek is — miközben maguk jól élnek — úgy tesznek, mintha nem látná­nak, hallanának semmit. Az át­lagembernek vidéken és város­ban is nehéz boldogulni, hisz a kis pénzért háromszor annyit kell dolgoznia, mint a szeren­csésebb társainak. Nem tu­dom, hogy működik az elosz­tás, de egy biztos: másképpen kellene! Tóth Györgyné, 56 éves, mezőkovácsházi nyugdíjas: — Jövedelem? Nekem 34 év után 11 ezer forint jár, a férjem­nek 40 év után 12 ezer, hát igaz­ságos ez? Nem jogos a nagy kü­lönbség, hisz minden ember a maga módján megdolgozik a pénzért. Nem vagyok nagy igé­nyű, de egy hónapra legalább 17—18 ezerre emelhetnék a nyugdíjakat. Akik „ott fent” so­kat keresnek, nem jogosultak, mert nem tudják mi a szegény­ség, nem ők küszködtek a mai jólétükért. Nem ők alapozták meg a lehetőségeket, hanem az egyszerű nép, akiket mindig sar- coltak. Hát hol a határ? jj. M. FOTÓ: SUCH TAMÁS Augusz Pálné, 68 éves, végegy­házi nyugdíjas: — Nagyon nagy különbsé­gek vannak a jövedelmekben, amit igazságtalannak tartok. Ne­kem 13 ezer forint a nyugdíjam. A férjem 6 hónapja meghalt és még nem tudom, mit kapok utá­na. Itt nagyon szegények az em­berek. Miből vegyék 100 forin­tért a kenyér kilóját? Hová akar­ják emelni az árakat, amikor minden drága? Nem jogos, hogy a miniszterek tízszer többet ke­ressenek, a nép meg éhezzen. Vannak, akik jól járnak, mások meg lecsúsznak. Éveket dolgoz­tam a kovácsházi keltetőben, aki meg 5 évre megy nyugdíjba töb­bet kapott. Miért? Gajda Lászlóné, 52 éves, kasza­peri óvónő: — A jövedelmek egyre távo­lodnak egymástól, amit nem tartok méltányosnak. Meg kel­lene találni az arany középutat, aki dolgozik, az meg is kapja a megérdemelt bért. Sajnos nem így áll a helyzet, sőt a legtöbb ember számára rosszabbodik. A bérből és hivatalos jövedelemből élők járnak a leg­rosszabbul, mert nagyon meg­adóztatják őket. Mások nem vallják be, mégis jobban élnek és ellenőrizhetetlen. Belefára­dunk a küszködésbe, ha látjuk, hogy más kevesebbel is boldo­gul. Igazságosabb elosztásra lenne szükség. Picinyke robbanások Szinte nem múlik el nap, hogy a média ne adjon közre egy nagyobb robbantásról szóló hírt. A világ számos pontján él a bűnözés. A fertőzés posványából kiemelkedő csúcsokat talán számon tartja a világ, az már más dolog, hogy az emberek hová raktározzák az eseményeket. A tisztességes állampolgár mélyen felháborodik, és nehezményének ad hangot. De ki figyel fel a naponkénti apró, picinyke robbanásokra, amikor egy-egy családon belül történik valami, valami nem kívána­tos esemény. Például a gyerek megbukik az iskolában, az orvos az egyik családtagnál kimutatja a halálos betegséget, vagy d család- fenntartó munkanélkülivé válik. A betegség kivédhetetlen ,.támadás”, a másik két példánál van, lehet megoldás. A gyereknek jobban kell igyekeznie. Bár igaz, ha a tanár ,,pik­kel” valakire, az tanulhat látástól vakulásig, akkor is megbu­kik. Persze akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont igen, az öltözködjék rétegesen, mert elég hideg ez az idei nyár, a közelgő őszről és télről már nem is beszélve. A másik eset a munkanélküliség, ha valaki szereti a szak­máját, hivatását és mégis az utcára kerül, az hamarosan megbénul, és sorsa tragédiába torkollik. Hiszen túl azon, hogy a pénztelenség számtalan családi inzultusnak lehet az okozója, az érintett egyszerűen — természeteken nem fizikai­lag, bár előbb-utóbb arra is sor fog kerülni—megsemmisül, mély depresszióba süllyed. Mert az ember tevékenységre, alkotásra teremtetett. Sejtjük, hogy ez a fejtegetés nem elegendő a munkanélküli­ségfelszámolására. De ha elhallgatjuk a tényt, a szomorúsá­got, attól az még az marad, ami. Ha valaki tehet ezen apró robbanások elhárításáért, az tegye meg a tőle telhetőt, hjszen — ha tetszik, ha nem — valamennyien Isten gyermekei vagyunk, akik mindenféle be­sorolás nélkül, csak „tisztességesen” szeretnénk leélni földi életünket. Bemát Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom