Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-17-20 / 193. szám
1996. augusztus 17-20., szombat-kedd Ünnepi magazin 17 Katonadolgok Boszniában nem, hát ezért a két hónapért is megérte. Ennél persze volt több és más élmény is. Ezekkel a sorokkal kezdődik Tömő László naplója, amely azóta is tartalmazza a nem minden - napi vállalkozás eseményeit. Amit a napló nem rögzíthet, arról beszélgettünk a közelmúltban, amikor szabadságon volt itthon. Hogyan is kezdődött? — Úgy, hogy hallgattam a rádiót munkahelyemen, Békéscsabán, a Stella sörözőben. Megütötte a fülemet, hogy az IFOR-erők részeként magyar műszaki kontingenst szerveznek a délszláv háború sújtotta területre. Mindig is vonzottak a különlegességek, és azt sem tagadom, hogy döntésemben a pénz motivált. A 24. órában jelentkeztem, és szerencsém volt. így kerültem arra a bizonyos vonatra. Naplórészlet, ugyancsak az első napról: „Furcsa érzés ilyen hosszú idő után újra angyalbőrbe bújni. Estére a körletben elfoglalt helyemen próbáltam átgondolni, mi is történt velem. Mint minden új, ez is érdekes és sok meglepetést tartogat még számomra. A mai nappal szerződést kötöttem a Magyar Honvédséggel, és ennek értelmében hivatásos szerződéses katona lettem. ” — Nos, az éberség annyira belém ivódott, hogy ha aranyórát látnék a földön, azért se hajolnék le... A sok próbatétel után következett két hónap Amerika. Február 16-tól április 15-éig az amerikai szektorba irányítottak hó- és jégmentesítésre ötödma- gammal és három KRAZ—255- tel, amelyekre tolólapátot szereltünk. Sikerült jó kapcsolatot kiépíteni az amerikaiakkal, és életem legnagyobb élménye volt, hogy köztük élhettem. Valóban olyan volt, mint a filmekben, erősek és mégis könnyedek, sokfélék és mégis egységesek. Közelről láthattam, sőt ki is próbálhattam autóikat, ültem az APACH-helikopterben, ott voltam a gyakorlataikon. Ha másért — Az első fázisban a tűzszerészek végezték el a terület átvizsgálását és aknamentesítését. Felhívták figyelmünket, hogy sok mérges kígyó található errefelé. Ez ügyben saját élményem is van, amely maradandó nyomot hagyott az emlékezetemben. Majdnem ráléptem, egy pillanatra farkasszemet néztünk egymással, aztán mintegy vezényszóra elindultunk mindketten más irányba. Megúsztam... A hídépítés igen komoly fizikai erőt igénylő feladat volt, és itt hasznosíthattam, amit Békéscsabán, a Vízműben tanultam, de eddig csak könyvekből ismertem. A híd nem csak jó, hanem szép is lett, bár az avatásnak volt egy szépséghibája, az elsőként átgördülő vonat félúton lerobbant, úgy toltuk át a túloldalra. — A döntésben szerepet játszott, hogy jól érzem magam, szeretem a kalandokat, és mint az elején mondtam, a pénz sem mindegy. Havi 975 dollár, plusz 25—30 ezer forint fizetés nem rossz. Ezt egy számlára utalják, és otthon megkapjuk. Folyószámlánk van a kantinban, kitűnő az ellátás, napi két doboz sört vagy egy üveg bort is engedélyeznek. Ám mielőtt bárki irigykedne, ne feledje, a legkeményebb munkák egyike, amit itt nem kis veszélyek közepette végzünk. A figyelmesség számos jelével halmoztak el bennünket. Göncz Árpádtól emléklapot, Hóm Gyulától egy órát. Keleti Györgytől svájci zsebkést kaptunk ajándékba. Számomra külön öröm, hogy a honvédelmi miniszter néhány sort írt a naplómba. A társaság, mint mondtam, jó, edzett emberekből áll. Többen megjárták Vietnamot, Koreát, Kuwaitot, és sokat mesélnek. S ha mindez még kevés lenne, előveszem Földi József Vérdíj című könyvét, s mindazt a borzalmat olvashatom, amelynek földjén most dolgozom. Két dolgot tanultam meg nagyon, az egyik: az emberi leleményesség határtalan a pusztításban, a másik, hogy mit jelent az a szó: BÉKE. Ez utóbbi esélyét szeretnénk megteremteni itt, és most már tudom, ez nem is kevés. Seleszt Ferenc Amerikai katonákkal a sátor előtt — Ercsiben állt össze a magyar kontingens, és izgultam, milyen feladatot kapok. Földmérő és térképész végzettségem van, szakmásított jogosítvánnyal rendelkezem, sőt szakács is vagyok. Ez utóbbiról azonban hallgattam, eleget főztem a Stellában... Szerencsém volt, a századparancsnok gépkocsivezetője lettem. Nem ám luxusautón, hanem egy KRAZ—255-ös terepjáró teherautón. Január közepén indult az előkészítő csoport Ercsiből, sokan vonattal, én autóval tettem meg az utat Okucaniig. Ott egy nepáli ENSZ-csoport használaton kívüli táborát vettük át, és kezdtük el a bázis kiépítését. A sár, a hideg, a hó alaposan próbára Csónakkal,fegyverrel a vízen ,,1995. december 19., hajnali 4 óra 30 perc. A szegedi személyvonaton ülök. Még úgy 25perc van az indulásig. Ma reggel nyolcra kell bevonulnom a szegedi műszaki dandárhoz. Az országgyűlési határozatnak megfelelően elkezdődik munkám a boszniai magyar műszaki kontingensben. Ezt pályázat útján sikerült elnyernem. Várakozással teli órák ezek, hiszen 1986 februárja óta katonai alakulatnál nem voltam. Ez a napló az elkövetkezendő időszak eseményeit hivatott rögzíteni és megőrizni. ” 1996.06.11. „Nagyon meleg délelőtt volt. Lassan telt a szolgálatom. A nagy meleg és az új őrsátor miatt, amelyben pihentem, nemigen aludtam ki magam. Ráadásul a társaim által előadott zenekari horkolás miatt sem aludtam. Napközben sokat töprengtem az elkövetkező fél évről és az azt követő időről. Eldöntöttem végleg, hogy meghosszabbítom a szerződésem decemberig. ” tett bennünket. Februárban hivatalos IFOR-parancsnokság alá helyeztek minket, brit hadműveleti irányítással. Ekkor már volt fogalmunk arról, hova is jöttünk tulajdonképpen. Az első és legnagyobb veszélyt a rejtett aknák jelentették. „1996. 02. 07. A mai nap úgy kezdődött, hogy a bázishelyen gyanús helyzetű tankelhárító aknát találtunk. Szemügyre vettük, de nem mertünk hozzányúlni. Elhelyezkedése gyanúsan sejtetett valamit, ezért továbbadtuk a tűzszerészeknek az ügyet. Mint késeibb kiderült, a kontingens parancsnokság tette próbára az éberségünket. ” „1996. 05. 30-án felkészülés után közel hatvanfős csoport indult útnak a volinjai vasúti híd helyreállítására. Az első közös feladat, amelyet civil szervezettel karöltve hajtott végre a magyar műszaki kontingens. A Hídépítő Rt. emberei és a magyar katonák kifogástalan minőségű munkát produkáltak rövid határidővel. ” Tömő László Keleti György honvédelmi miniszterrel Roncsok között — pihenőben Tények és adatok A Magyar Köztársaság Országgyűlése 1995. december 15-ei határozata nyomán — a daytoni békemisszíó keretében — maximum 500fős magyar műszaki csoport szervezhető, út-és hídépítési feladattal. A kiválasztás pályázat útján történik, háromezer jelentkezőből 415-en kezdhetik meg afelkészülést, amely Szegeden és Ercsiben történik. Az első csoport 1996. január 16—17-én, a második január 30—31-én utazik állomáshelyére, Okucaniba. A csoport 1996. február 2-án kerül a szövetséges gyorsreagálású hadtest parancsnoksága alá. Innen kezdve e legfőbb katonai szervezet határozza meg a konkrét feladatokat. Boszniában a háború négy és fél éve alatt 300 híd pusztult el, a magyar csoport az eltelt fél évben több mint negyven híd helyreállításán dolgozik, nemzetközi elismeréstől kísérve. Főbb munkáik: Bosanska Gradiskánál a Száván lerombolt állandó híd mellett egy ideiglenes építése, mely a Zsuzsanna nevet kapja. Eközben megjavítják a régi hidat is. Brckonál a bázistól 150 kilométerre—magyar irányítással, de az amerikaiakkal együtt — helyreállítanak egy stratégiai fontosságú hidat az úgynevezett Maybe and Johnson rácsszerkezetes eljárással, mely angol szabadalom. A Python 3 és Python 4 akció keretében két faszerkezetű hidat építenek, melyek 40, illetve 60 tonna teherbírásúak. A június 30-án lejárt szerződések zömét meghosszabbítják december 31 -ig. A békemisszió folytatódik.
