Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)
1996-08-17-20 / 193. szám
1996. augusztus 17-20., szombat-kedd Ünnepi magaziN 15 SZTYEPPI NÉPKÉNT INDULTUNK ÉS ÉRKEZTÜNK A KÁRPÁT-MEDENCÉBE Magy er, a beszélő ember Gyönyörű mondák Ynaradtak fenn a magyarok eredetéről, Almos tetteiről, a fejedelem választásról, a vérszerződésről, a fehér lóról, Lehel kürtjéről, Botondról és a gyászmagyarokról. Anonymus vagy Kézai Simon is sok mindent elmond eleink tetteiről. A történettudomány napjainkban többet és kevesebbet is ad náluk. Többet, mert már nem keresi sem az uralkodók, sem a politika kegyeit; kevesebbet, mert igyekszik csak a tényekre szorítkozni, s azok bizony nem kényeztetik el. A honfoglalás 1100. évfordulója jó alkalom arra, hogy szembenézzünk múltunkkal. írott források nélkül, az embertan, a növényföldrajz, a történeti állattan és még sok más segédtudomány segítségével dolgoznak a történészek, régészek, néprajzosok a magyar nép és a nyelv kialakulási folyamatának (etnogenezis) felderítésén. Minden tudós a maga tudományágát veszi igazán komolyan, érthetők tehát a nézet- különbségek, amikor a hézagos adatsorokból megkísérlik ösz- szerakni az egészet. A kérdésekre Bartha Antal őstörténésztől, a történettudományok doktorától és Fodor Istvántól, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatójától, a szegedi egyetem régészeti tanszékének vezetőjétől kértem válaszokat. Szerencsére ők viszonylag hasonlóan értékelik a kutatónemzedékek hosszú során át összegyűjtött ismereteket.-Merre keressük az őshazát? Az Urál hegységen túl, vagy a mai Baskíria területén, Magna Hungáriában? B. A.: - Jól értékelhető adataink csak attól kezdve vannak, amikor a magyarság már elhagyta az őshazát, s megjelent az írott történelemben. Azt tudjuk, hogy Julianus barát a 13. században Baskorosztánban rátalált a még ott élő magyarokra. Az obi-ugorok, akiket odahagytak, akár élhettek az Uráltól nyugatra is. F. I.: - Bizonyos szempontból szinte mindegy, hol volt az őshaza. Amikor a magyarság a korai vaskor, késői rézkor idején kivált az uráli népalakulatból, és átvette új környezetének nomád életformáját, önálló néppé lett. Ettől kezdve gazdasági és kulturális kapcsolatai a pusztai nomádokhoz fűzik.- Különválasztható-e a levé- diai és az etelközi szállásterület, vagy folyamatosan vándoroltak az ősmagyar törzsek? B. A.: -Pontosan nem választható el, de a szájhagyomány úgy tartja, hogy előbb Levédiában, majd később Etelközben volt a szálláshelyük. Az írásbeliség nélküli népek másként őrzik a történelmet. A részletekben lehetnek ugyan eltérések, de a lényeget illetően a hagyományok megegyeznek. F. I.: - Levédia külön szálláshely volt, legfeljebb területi átfedésekkel. A kazár-bolgár háború idején, Kr. u. 850 táján költözhettek Etelközbe, amikor a három kabar törzs csatlakozott a magyarokhoz. Mivel közelebb kerültek a nyugati területekhez, gyakran vezettek hadjáratokat a Kárpát-medencébe.- Ki az első fejedelem: Le- védi, Kurszán, Almos, Árpád? B. A.: - Az arab és perzsa kútfők kettős fejedelemségről beszélnek, de kazár módon, pajzsra először Árpádot emelték. F. I.: - A Bíborbansziiletett Konstantin bizánci császár udvarában készült feljegyzések szerint Levédi kazár helytartó volt a magyarok felett. Á magyar állam nem a honfoglalás után, a Kárpát-medencében jött létre, hanem a kazár fennhatóság alatt alakult ki. A szakrális vezetőt, a kendét vagy kündüt először valószínűleg a kazárok nevezték ki,- s a gyula volt a hadvezér. __ Nem tudni, hogy 894-ben Árpád vagy Kurszán volüe a fejedelem, de tény, hogy az Árpádok szent madara, a turul a hit szerint isteni eredetre utal.-A besenyők elől menekülve jöttek át a magyar törzsek a Kárpátokon, vagy tudatos tett a honfoglalás? B. A.: - A besenyőkkel többször megmérkőztek, s rendre vereséget , szenvedtek tőlük. Most iS ez történt. Míg Árpád hadaival nem tartózkodott Etelközben, a besenyők Simeon bolgár cár biztatására rátörtek az otthon maradottakra. A vereség azonban nem volt átütő erejű. F. I.: - A magyarok már jól ismerték a Kárpát-medencét, földrajzát, lakóit, erősségeit. Ha nem is honfoglalásra készültek a szó mai értelmében, de a kényelmetlenné vált besenyők szomszédságától mindenképpen meg akartak szabadulni.- Mikorra tehető a honfoglalás: 895-re, 8%-ra? Tavaszra, őszre? B. A.: - Mai ismereteink szerint 893-896 közé tehető, legalább négy-öt évig tartott. F, I.:? Egykori források nem rögzítik. Az ezeréves évfordulóra készülve, a múlt században 895 őszét határozták megf A legújabb kutatások is hasonló eredményre jutottak, de'a bevonulást tavaszra teszik, ami logikus is, mert a mintegy, húszezer lovast kitevő honfoglaló seregnek friss legelőkre... volt szüksége.- Igaz lehet-e a kettős honfoglalás? B. A.: - A tudomány nem bizonyítja. A honfoglalás előtti századokból való sírok leleteiről szinte lehetetlen megmondani, hogy az eltemetettek milyen etnikumhoz tartoztak. A magyar anyanyelvűnek vélt kései avarok és a honfoglaló magyarok megjelenése között mintegy kétszáz év telt el, nem valószínű, hogy megértették volna egymás szavát. F. I.: - A feltevés nagyon régi, arra irányult, hogy a magyarok Attila ősi jussát vették birtokukba, a magyar nemesség tudatában élt a hunoktól való származás. A kettős honfoglalás gondolatának felvetése az 1970-es években azonban abból a szempontból hasznosnak tekinthető, hogy ráirányította a szaktudomány figyelmét a Kárpát-medence korábbi lakóira.-Sértheti-e a szlovák, nemzeti büszkeséget, hogy a magtárok döntötték meg a morva birodalmat? B. A.: - Ez az újabbkori sé- relmi politika visszavetítése a múltba. A honfoglalás idején a Kárpát-medence szinte minden részén laktak szlávok, de a szlovák nép még nem létezett, a morvák nem tekinthetők őseiknek. F. I.ri^- Pribina Nyitra központú szláv fejedelemségét éppen a morvák döntötték meg, s kényszérítették rá, hogy a dunántúli Zalavárra tegye át székhelyét. A morva birodalom keleti határa a Garam folyó volt. A szlovákoknak a morvákhoz nincs közük, a szlovákság csak századok múlva alakult ki.-A magyar törzsek valóban íe akartak telepedni a Kárpát- medencében, vág? a „kalandozások" nemcsak zsákmányszerzésre irányultak, hanem további terepfelderítésre is? B. A.: -Bölcs Leó bizánci császár leírása szerint a magyaroknak fegyelmezett haderejük volt, a meghódítandó területeket felderítették, hadjárataikat előkészítették, a csatatereket előre kiválasztották, a hadmozdulatokat, akárcsak a bizánciak, vezényszóra hajtották , végre. Tehát a tudatosság bizonyosra vehető. A 899-es észak-olaszországi hadjárat ugyan még felderítésként fogható fel, hiszen három évig tartott, de az ezt követőknek már csak a zsákmányszerzés volt a céljuk. Továbbmenni nem volt hoya, illetve csak a politikai és katonai önállóság feladása árán lehetett volna. A seregek zsold és zsákmány fejében a gyepükön kívül harcoltak, miközben az állattenyésztő, földet művelő nép a szó szoros értelmében birtokba vette az országot. F. I.: - A Kárpát-medencétől nyugatra már nem található nomadizálásra igazán alkalmas terület, az eurázsiai sztyeppék utolsó nyúlványa a Nagy- és a Kisalföld. Elődeink olyannyira nem akartak ismét vándorútra kelni, hogy amikor Bíborban- született Konstantin 923 táján visszahívta őket előző szálláshelyükre, az Al-Dunához, s szövetséget ajánlott föl nekik a besenyők ellen, tagadó választ adtak. A MAGYAR TÖRZSEK VÁNDORLÁSA AZ ŐSHAZÁTÓL A HONFOGLALÁSIG MORVA -e, FEJEDELEMSÉG r*. L° Nyitra Bajor- " » Karantén végek Avarok „ . Szlávok Bolgár végek- Tudhatunk-e meg valaha is a jelenleginél lényegbe vágóan többet az őshazáról, a törzsek vándorlásáról és a honfoglalásról? B. A.: - Feltételezhető, hogy rá lehetne találni eddig ismeretlen magyar vonatkozású adatokra például Afganisztánban, a médreszék (mohamedán főiskolák), Spanyolországban a cordobai arab kalifátus fennmaradt irataiban, vagy Izraelben, ahol a levéltárak sok feldolgozatlan anyagot rejtenek a kazár birodalom, az egykori középázsiai népek zsidó kapcsolatairól. De ezek feltárásához anyagilag jól támogatott kutatómunkára lenne szükség. Pénz pedig nincs. A millecentená- rium tragédiája, hogy elmaradt a tudományos előkészítése, egyetlen új alapvető mű sem tudott megjelenni erre az alkalomra. F. I.: - Minden bizonnyal új eredményeket hoz, hogy a természettudományok fejlődésével ma már egy csontvázból nemcsak az embertani típus, hanem a vércsoport, a genetikai tulajdonságok is megállapíthatók. és a leletek egyre pontosabban keltezhetők. Nagyon fontos lenne, hogy ne szakadjanak meg kapcsolataink Kelettel, az orosz, az ukrán, a tatár tudományossággal. Itthon remény fűzhető az autópálya-építésekhez, mivel ezeket régészeti feltárás előzi meg. Minőségi és mennyiségi javulásra van szükség, jó műszaki feltételekre, a munkát segítő rhodern törvényekre, és természetesen anyagi támogatásra.- Végül is a honfoglaló magyarság finnugor nyelven beszélő türk eredetű nép volt? B. A.: - Azt már sehol a világon senki sem vitatja, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű. De a nép nem türk származású, még akkor sem, ha különösen a földművelés és az ipar köréből több száz ősi bolgár-török szót őriz mind a mai napig. A pusztai vándorlás során állandóan új népelemekkel gazdagodott, törzsek szakadtak le róla, s törzsek csatlakoztak hozzá. F. I.: - A magyarság nem a honfoglaláskor alakult ki. Kr. e. 1000-500 között még a nyugatszibériai ligetes tájon, az Isim, Tobol, Irtis folyók vidékén uráli népalakulatban élt, de amikor elhagyta az ugor családból származó vogul és osztják testvéreit, már magy er-nek, beszélő embernek nevezte magát. Ez a korai népi tudat jele. A magyar sztyeppi népként indult és érkezett a Kárpát-medencébe. Fehér Kálmán ,A Osztjákok Ob Vogulok Feltételezett í: magyar őshaza $ MÄiüÄ ^ Feltételezett magyar őshaza Isim AUtmimiiiiiiiii//////,„mim# # KAUKÁZUS Az ÚJ KENYÉR NAPJÁN INTERJÚ A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTERREL A MEZŐGAZDASÁG KIMOZDULT A MÉLYPONTRÓL Gyermekkorában szívesen járt mezítláb a tarlón. Kedves emlékként bukkan fel benne, amikor marokszedőként a kévekötő' aratógép eló'tt utat vágott. Szerette elnézni, amint a telt kalászok alatt roskad a búza. Ezer szállal kötődik a vidékhez, ahonnan gyökerei erednek. Jól ismeri a falvakban élők észjárását, gondolkodásmódját, örömét és baját. Lakos László: — Őszintén szólva nem esik jól, ha kritizálnak. fotó: FEB Lakos László két éve áll a földművelési tárca élén. Egy olyan intézmény vezetője, amely szinte állandóan a figyelem középpontjában van, ahol a döntések érzékenyen érintik, befolyásolják az ország lakosságának mindennapi életét. — Miniszter úr, az aratás apropóján arra kérem: értékelje a földművelésügyi kormányzat elmúlt kétéves „termésének” eredményét. Mit aratott le abból, amit a kormányprogram a választási ciklus elején elültetett? — Eredményként könyvelem el, hogy az agrárgazdaság ma már politikamentes vizeken evez. Azaz a mezőgazdaság és az élelmiszer- gazdaság irányítása és működtetése a szakma és a termelők, nem pedig a különböző pártok érdekei szerint alakul. Ugyancsak az eredmények között tartom számon a termőföld, a kárpótlás és a szövetkezeti tagok részaránytulajdonának kiadását, a földtulajdon rendezését, még akkor is, ha mindezekre nem az előírt ütemben került sor. Hamarosan betakarítható lesz ezen a téren is a „termés”, hiszen az idén befejeződik a termőföldkárpótlás, jövőre pedig lezárul a részaránytulajdonok kiadása. — Elcsendesedett a vihar az üzletrészek körül is. — Valóban, megindult a forgalmuk is. Kimozdult a holtpontról a termelői integráció, a gazdálkodók sok helyütt törekszenek az együttműködésre. Kétségtelenül a legnagyobb eredményként értékelem, hogy a meglévő feszültségek — a még rendezetlen tulajdonviszonyok és a tőkehiány ellenére elmozdult a mezőgazdaság a mélypontról. Ez egyértelműen lemérhető javuló külkereskedelmi pozíciónkon. A tavalyi 3 milliárd dolláros agrárkivitel teljesítése után 1996 első félévében a mezőgazdaság és az élelmiszer-gazdaság exportja — a búza nélkül — 0,5 százalékkal volt magasabb a tavalyi év hasonló időszakáénál. Az import ugyanekkor 10 százalékkal csökkent. — Mi az, amit nem sikerült ,,betakarítani?” — Nem volt eléggé sikeres a termelők részvétele a privatizációban. Nem sikerült továbbá elég jó eredményt elérnünk a termelői értékesítési piacok stabilitása, az információs rendszer, valamint a szerződéses kapcsolatok területén. Egyes termékeknél -— mint például a sertéspiacon — ismétlődően nagyobbak az áringadozások a még elfogadhatónál. —Emiatt sokan az agrár szabályozást hibáztatják. — Nem állítom, hogy kifogástalan a szabályozásunk, de ezek az anomáliák a piaci információs rendszer elégtelen voltára is visszavezethetők. A termelők jelentős része nem hajlandó adatot szolgáltatni, mert fél, hogy valaki valamilyen címen utoléri őt. A szerződéses rendszer termelési biztonságot nyújt, és jelentősen enyhítheti a piaci áringadozásokat. Ma inkább az a jellemző, hogy az aktuális piaci helyzet függvényében — a kedvezőbb ár reményében — hol a termelő, hol a felvásárló nem köt szerződést. Az egyensúly kialakulására azonban időt kell hagyni. Azt vallom: nem szabad állami beavatkozással kikényszeríteni az együttműködést, meg kell várni, amíg a partnerek maguktól ismerik fel ennek előnyeit. Az olajozottan, kiegyensúlyozottan működő belső piacnak végső soron a fogyasztó, az ország lakossága látja hasznát. — Hogyan körvonalazódik a jövő év? — Az 1997. évi agrárszabályozás a termelői piacok kiszámíthatóbbá, stabilabbá tételét célozza meg. Jövőre az agrártámogatások nagyobb hányadát szeretnénk a termelőkhöz juttatni, és előnyt élveznének a térségi ügyek. Továbbra is ösztönözni kívánjuk a termelők önszerveződését és szövetkezéseit. Remélem — bár ez a költségvetéstől függ —, hogy nagyobb lehetőségünk, több eszközünk lesz a piaci zavarok kezelésére, enyhítésére. Képletesen szólva: jövőre a későn érő termést szeretnénk betakarítani. —A tárcát az idén sok kritika érte, ami — akarva-akaratlanul —a vezetőjének is szól. Minden bizonnyal jövőre sem lesz másként. Hogyan viseli a bírálatokat? — Őszintén szólva nem esik jól, ha kritizálnak. Én is csak ember vagyok, aki szeretné köz- megelégedésre végezni a munkáját. Belátom, ez nem mindig sikerül. A szakmában nőttem fel. Vannak elveim és elképzeléseim, olyanok, amelyek rövid vagy középtávon hozzák meg az eredményeket. És ezekből em szívesen adok fel a napi politikai érdekek kedvéért. Újvári Gizella
