Békés Megyei Hírlap, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-202. szám)

1996-08-10-11 / 187. szám

1996. augusztus 10-11., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA A jövő: a vád és a védelem párharca Az ügyészi hivatás 'presztízséről, a szakmai munka változásairól dr. Kovács Lászlóval, Békés megye főügyészével A bűnözés erősödése világjelenség. Akik felveszik ellene a har­cot, szükségszerűen megnő a társadalomban betöltött szerepük, felelősségük, olykor a közvélemény figyelmének középpontjába kerülnek. Szőkébb környezetünkben az ügyészek munkájáról az átlagember nem sokat tud, legfeljebb annyit, hogy ők képvise­lik a vádat a bíróságon. Hogyan, milyen eredménnyel? — ez már kevésbé ismert, mint ahogyan az ügyészi munka sokrétűségéről, nehézségeiről, szépségéről, jövőjéről is keveset hallunk. Dr. Kovács László: jrAz enyhe büntetésekhez részben az ügyé­szek is hozzájárultak, mert a vádlottak 15százalékában tettek csupán indítványt súlyosabb büntetésre” fotó: kovács ERZSÉBET A jogalkotók azt tervezik, hogy az elkövetkezendő időszakban alapvetően megváltozik a bün­tetőeljárás, más szerepet kap a bíróság, az ügyész és az ügyvéd. A tavalyi esztendő mérlegéről, s az ügyészi hivatás jövőképéről dr. Kovács Lászlóval, Békés megye főügyészével beszélget­tünk. —Főügyész úr! Hogyan véle­kedik a szakma az ügyészi hiva­tás elismertségéről, presztízsé­ről? — Jó beszélni erről, mert úgy érzem, hogy általában az igaz­ságszolgáltatás, ezen belül a bíró és az ügyész presztízse az utóbbi években kedvezően ala­kult. Az ügyészséget a rendszer- váltás során, után sem érték tá­madások, úgy vélem, ez a kor­rekt, tárgyilagos és igényes szakmai munkának is köszön­hető. Jobban elismerik a szak­mát, amely olykor a közvéle­mény érdeklődését is kiváltotta. A másik oldalon fontos megem­líteni, hogy viszonylag meg­nyugtató az ügyészek és a bírák anyagi elismertsége. Úgy gon­dolom, a tárgyilagos, elfogulat­lan, objektív döntésekhez olyan anyagi biztonságot kell teremte­ni, hogy az ügyészek és a bírák megközelíthetetlenek legyenek. —A változások mennyire kel­tették fel az ifjú jogászok érdeklő­dését az ügyészi szakma iránt? — Örömmel állapíthattam meg a tavalyi évet összegző be­számolóban is, hogy a sok évi kontraszelekció után most már mi válogatunk. Remélem, a leg­jobbak közül tudunk választani, még idejében, az ösztöndíjasok köréből. A kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó hallgatóknak mi ajánlunk fel ösztöndíjat. Az utóbbi időben ez valóban na­gyon jól sikerült, mert kiváló fia­tal kollégákat sikerült az ügyészségnek megnyerni. Né- hányan fogalmazóként tanulmá­nyokat írnak, egy ifjú ügyész pe­dig ösztöndíjat nyert Németor­szágba, s a közeljövőben megis­merheti az ottani jogrendet. Politikai hatástól mentesen —Békés megyében van-e betöl­tetlen ügyészi állás? — Az utóbbi években vala­mennyi ügyészi állást sikerült betölteni. Január elsejétől nyílt meg egy nyomozó ügyészi állás a nyomozóhivatalok átszervezé­se kapcsán, ez még üresen áll. — Milyennek ítélhető az a környezet, amelyben dolgoz­nak? Milyen sajátos jegyeket vi­sel Békés megye? — A téma nagyon szerteága­zó; az egyik megközelítésből ítélve az egyre növekvő bűnözés jelentős teher az ügyészek szá­mára. Nem csak ügyszám-emel- kedésre kell gondolni, hanem például a rendőrség munkájának a felügyeletére. A gazdasági bű­nözésben meglehetősen bonyo­lultak az ügyek, az élet elleni cselekmények egyre erőszako­sabbak, durvábbak, mindezek igényesebb, nagyobb munkát feltételeznek. A másik oldal már sokkal kedvezőbb. Abban a tár­sadalmi és politikai közegben, amelyben dolgozunk, megte­remtődtek az eredményes mun­ka feltételei. Nincs semmiféle törekvés, amely megpróbálná befolyásolni a tevékenységün­ket. Az elmúlt hat évben nem ért bennünket ilyen politikai hatás. — A tavalyi évről készült be­számoló döntő részben a legna­gyobb terület, a büntető szakág adatsorait tartalmazza. Ezen belül melyek a legfőbb vonula­tok? — Az utóbbi néhány év ta­pasztalata az egyre durvább el­követési mód. Indokolatlan ag­resszivitással rabolnak el eset­leg egy-kétszáz, vagy néhány ezer forintot. Gyakran idős, szinte magatehetetlen embere­ket bántalmaznak szükségtele­nül durva kegyetlenséggel, és veszik el a pénzüket. A sajtóból is értesülhettek róla az emberek, amikor az áldozatot ásóval verte agyon az elkövető, utána kútba dobta. Ekkor még élhetett is a sértett. Egy békéscsabai férfi fe­jén pisztolyagyat vertek szét, megzsinegelték, többször rá­lőttek, néhány bántalmazás kö­zülük külün-külön is elegendő az élet kioltására. — Lát-e összefüggést a bru­talitás fokozódása és az enyhe ítéletek között? Egymást erősítő folyamat? —Nagyon régen vitatott kérdés, hogy a büntetés mértéke direkt visszatartó erejű-e. Hazánkban évek óta jelentősen növekszik a bűncselekmények száma, ugyanakkor egyre enyhébb bün­tetéseket szabnak ki a bírósá­gok. Ez egymást erősítő folya­matnak tűnik. Mások tagadják ezt, és ott, ahol a halálbüntetést eltörölték, azt állítják, hogy a döntés óta nem nőtt jelentősen azoknak a cselekményeknek a száma, amelyekre korábban a legsúlyosabb büntetést szabták ki. Míg másutt, ahol nem töröl­ték el a halálbüntétést, ott sem csökkent a szóban forgó bűncse­lekmények száma. Nagyon ne­héz közvetlen összefüggést ta­lálni a büntetések súlyossága és az elkövetett cselekmények szá­ma, súlya között. A kriminoló­gusok szerint nem a kilátásba helyezett büntetés súlya, hanem annak következetessége jelent visszatartó erőt. Az tehát, hogy az elkövetett bűnt kövesse a büntetés, hogy a bűnözőnek ne legyen reménye „megúszni” az ügyet. Világjelenség a bűncse­lekmények számának emelke­dése. Nyugat-Európában, így már Ausztriában is megduplá­zódott ez a szám, ugyanakkor a szabadságvesztésre ítéltek ará­nya alacsonyabb, mint nálunk. Mégis, úgy hiszem, ellentmon­dásos, hogy egyre több a bűn- cselekmény, erőszakosabbakká váltak, ugyanakkor enyhülés ta­pasztalható a büntetési gyakor­latban. Megyénkben az elmúlt évben 3 ezer 285 vádlottal szem­ben hoztak ítéletet a bíróságok, ennek 7,49 százalékában szab­tak ki végrehajtható szabadság- vesztést. Ez országosan is az egyik legenyhébb, több megyé­ben ez az arány 16—17 száza­lék. — Az enyhe büntetések sza- porodásával emelkedik-e — sú­lyosbítást kérve — az ügyészi fellebbezések száma? — Az ügyészek a vádlottak 13 százalékában tettek indít­ványt végrehajtható szabadság- vesztés kiszabására, ennek vala­mivel több, mint a felében, a már említett 7,49 százalékban szüle­tett ilyen eredmény. Sajnos az elutasított indítványok nyomán nem minden esetben készült ügyészi fellebbezés, nagyon ke­vés irányul súlyosbításra. így az enyhe büntetésekhez részben az ügyészek is hozzájárultak, mert a vádlottak 15 százalékában tet­tek csupán indítványt súlyosabb, büntetésre. Meg kell említe­nünk, hogy az ügyészi vád csak­nem 98 százalékban volt ered­ményes, gyakorlatilag a vádlot­tak két százalékát mentette fel a bíróság bűncselekmény, bizo­nyíték hiánya miatt, vagy szün­tette meg megrovással, vagy egyéb intézkedéssel. Az orszá­gos váderedményesség 96,8 százalék, így azt mondhatom, Békés megyében különösen jól zárult az 1995-ös év. — Az ügyészi munkában jelentős helyet foglal el a nyo­mozás felügyelete. Milyennek ítélik a rendőrségi nyomozati munkát? Mérlegen a rendőrség — Az ügyésznek kötelessége folyamatosan figyelemmel kí­sérni a rendőrség munkáját, elsősorban törvényességi szem­pontból. Az utóbbi időben a rendőrség részéről is komoly tö­rekvés tapasztalható arra, hogy a munkájukat eredményesen és törvényesen végezzék. Mégis előfordul, ha nem túl gyakran is, hogy törvényi kifogást emelünk a rendőri munkával szemben. Ennek különböző lehetőségei vannak. Törvénysértésnek te­kintjük azt is, ha a rendőr nem tudja a nyomozati határidőt be­tartani. Ezt azonban nagyon gyakran a rendőri létszámhiány indokolja, vagy a rendőrök fel- készültsége. Súlyosabb tör­vénysértés ritkábban fordul elő, de az elmúlt évben találkoztunk néhány olyan kiemelkedő rend­őri mulasztással, ami miatt ügyészi nyomozás indult. A rendőrök által elkövetett bűn- cselekményeket ugyanis az ügyészi nyomozóhivatal vizs­gálja, de a területileg illetékes ügyész emel vádat. Tavaly 5—6 eset volt, amikor a rendőr ellen az elkövető bántalmazása, kény­szervallatás miatt ind.ult eljárás, vagy azért, mert a rendőr korrup­ciós ügybe keveredett, és pénzt fogadott el. — Ismerik-e, milyen jogerős ítéletek születnek ezekben az esetekben? —Az érintett rendőrök zömét elbocsátották az állásukból, a ki­sebb vétséget — például ittas vezetést — elkövetők a munka­helyükön maradnak, megfelelő büntetés kiszabása, illetve a pa­rancsnok fegyelmi intézkedése után. — Mit jelent a fokozott ügyé­szi felügyelet? — A kiemelkedően súlyos vagy a letartóztatás mellett folyó ügyekben úgynevezett fokozott ügyészi felügyeletet gyakoro­lunk. Ezt az igényt jelezzük a rendőrségnek, és kötelességünk rendszeresen figyelemmel kí­sérnünk a nyomozást. Az ügyész általában havonta bekéri a nyomozati iratokat, megvizs­gálja, szükség van-e még az előzetes letartóztatás fenntartá­sára, nincs-e fennakadás, nem áll-e meg hetekre-hónapokra a nyomozás, illetve betartják-e az eljárás garanciális szabályait. Amikor a tanú már nem úgy emlékszik —Mi az oka a feljelentés-kiegé­szítések kétszáz százalékos emelkedésének? — A büntetőeljárás szabályai szerint a rendőrséghez, ügyész­séghez érkezett feljelentés nyo­mán háromféle intézkedés tör­ténhet; elrendelhető, megtagad­ható a nyomozás, yagy ha bár­melyikhez nem elégségesek az adatok, akkor a feljelentés ki­egészítése rendelhető el. Ilyen­kor a rendőrnek vagy az ügyész­nek 15 nap áll a rendelkezésére, hogy további adatokat szerez­zen be. Az utóbbi időben külö­nösen a rendkívül bonyolult gazdasági bűncselekmények kapcsán, de más, vagyon elleni cselekményeknél is gyakran előfordult, hogy a feljelentésben szereplő adatok nem voltak elégségesek az ügyészi állásfog­laláshoz. Emiatt feljelentés-ki­egészítést kellett elrendelni. — Milyen eredménnyel mé­rettetnek meg a vádak a bíróság előtt? — Az ügyészi vád meg­lehetősen gyakran változik a tár­gyalás során, annak eredményé­hez képest. Amikor az ügyész vádat emel, a nyomozati iratok állnak a rendelkezésére. Az eb­ben leírtakon nagyon gyakran változtat a tárgyalás, a tanú nem úgy emlékszik, nem úgy vall. Utaltam erre a hamis tanúzásos, hamis vádas ügyek elemzése so­rán. Amikor a bíróság elé kerül valaki vagy különböző befolyá­sok érik, vagy a tárgyalás köz­vetlensége miatt a konkrét bírói kérdések következtében az ügy­ben változás történik. Mindez az ügyészt arra készteti, hogy kiter­jessze, módosítsa a vádat, eset­leg elejtse azt, mert úgy találja, a tárgyalás nem nyújtotta a szük­séges bizonyítékokat, és fel kell menteni a vádlottat. Felmentés indítványozására, vádelejtésre nem sűrűn találunk példát, de az ügyésznek kötelessége megten­ni, ha a tárgyaláson beszerzett bizonyítékok ezt támasztják alá. Négyszáz napi tétel a kocsisnak — Melyek a fő jellemzői a büntető szakágon kívüli tevé­kenységnek? — Korábban az ügyészsége­ken a munka kétharmad részét jelentették a büntetőügyek, egy- harmadát pedig a polgári jogi és a közigazgatási feladatok. Ez az arány megváltozott az utóbbi években, részben szükségből, hiszen az egy re növekvő büntető szakági teher megkövetelte a másik szakterületen dolgozók létszámának csökkentését, más­részt az alkotmánybírósági dön­tések korlátozták az ügyészek polgári perekkel kapcsolatos munkáját. Ma körülbelül 80— 20 százalékra változott az arány a büntető szakág javára. A pol­gárijogi és a közigazgatási tevé­kenység a különböző' törvé­nyekben — összesen mintegy 50 jogszabály tartozik ide — megszabott ügyészi feladat. A legjelentősebb az egyesület-, il­letve az alapítványfelügyelet, a cégbírósággal kapcsolatos ügyészi tevékenység. Ezen kí­vül a környezetvédelemben is hárul feladat az ügyészekre, munkánk része a szabálysérté­sek törvényességi felügyelete. Ez utóbbi meglehetősen nagy te­rület, hiszen nincs olyan kont­roll, ami e tevékenységet vizs­gálná, kivéve a másodfokra kerülő ügyeket. Nagyon sok esetben igyekszik korrigálni a szabálysértési hatóságok dönté­seit az ügyészség. Az intézkedé­seink egy része jogszabálysér­tés, téves intézkedés nyomán született. Észrevételeztük pél­dául, hogy gyakran indokolatla­nul magas szabálysértési bünte­tést szabnak ki a hatóságok. Egy alkalommal engedély nélkül lo­vat hajtó alkalmazottal szemben összesen 400 napi elzárásra vált­ható pénzbüntetést szabott ki a szabálysértési hatóság. Tréfásan jegyezzük meg ilyenkor, hogy embert kell ölni a 400 napi bör­tönbüntetéshez. Mint a krimifilmekben — Várható-e változás a kö­zeljövőben az ügyészi munká­ban? — Azt hiszem, a levegőben lóg — legalábbis sok szó esett róla a jogalkotók körében — olyan alapvető jogszabályok módosítása, mint a büntető- eljárási és a szabálysértési kóde­xé. Mindkét jogszabály generá­lis változtatás előtt áll. Azt ter­vezik, hogy a büntetőeljárásban az egész eljárási rendszert meg­változtatva más szerepet kap a bíróság, és mást az ügyész, a védelem. Kicsit közelítenénk a krimifilmekben látottakhoz, vagyis, az ügyész és a védő vívja meg a harcát a bíró előtt, aki bizonyos mértékig passzív szemlélője, s elbírálója az ügy­nek, ő mondja ki a végső szót. Az ügyésznek kell bizonyítani a bíróság előtt, a védelem pedig felsorakoztatja — magánnyo­mozással, tanúfelkutatási lehe­tőségeivel — a maga tényeit. Ez nagyon újszerű megoldás lesz a büntetőeljárás során, amely — úgy érzem — a mostaninál ala­posabb, jobban felkészült ügyé­szeket igényel, olyanokat, akik azonnal reagálnak a bizonyítás­ban felmerült problémákra, sok­kal több információ birtokában rögtön válaszolnak a kérdések­re, megfelelnek a nagyobb kihí­vásnak. Ehhez képest meg kell, hogy változzék a rendőrség sze­repe is. Nem lesz úgynevezett kétszeres bizonyítási eljárás, mint most, amikor előbb össze­gyűjtik a bizonyítékokat, majd vaskos iratköteg formájában a bíróság elé teszik. Ehelyett je­lentések, jelzések lesznek, ame­lyek alapján az ügyész összeál­lítja a maga vádiratát, bizonyító eljárását, és a védelem ezt vitatja a saját eszközeivel. Ennek az eredménye szükségszerűen az lesz, mint amit tapasztaltak az ilyen eljárást régóta ismerő or­szágok, hogy a váderedményes­ség — ami nálunk 97,97 száza­lék — lecsökken 60—70 száza­lékosra. Nem kidolgozott, ala­posan előkészített ügy nyomán tárgyal a bíróság, hanem folya­matosan értékelt bizonyítékok alapján. Ezt vállalni kell a gyor­sabb büntetőeljárás érdekében. Tudjuk, ma sajnos nagyon elhú­zódnak a büntetőperek, már a rendőrségi szakban gyakran fél évig, egy évig, a nagyobb ügyek a bíróság előtt további két-há- rom év alatt fejeződnek be. — Előre látva a jogszabály- változások hatásait, feltételez­hetjük, hogy sokkal mozgéko­nyabbnak, gyorsabbnak, aktí­vabbnak kell lennie az ügyészek­nek, tehát a szemlélet mellett a munkatempón is változtatniuk kell. — Magam is úgy gondolom, hogy új szellemű ügyészek kel­lenek. Hitem szerint a fiatal ügyészeink, fogalmazóink al­kalmasak lesznek ennek az új­szerű feladatnak az ellátására is. Éhbe nőnek bele, ezt tanulják meg. — Főügyész úr, köszönjük a beszélgetést! László Erzsébet Törvénykönyvek és szépirodalom Kovács László a Csongrád megyei Algyőn született, jogi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte. Ügyészi pályafutását fogalmazóként kezdte Békés­csabán 1956-ban, egy évvel később Békésen beosztott ügyé­szi állásba került. 1959-ben járási vezető ügyészként dolgo­zott tovább egészen 1975-ig, a járási ügyészségek megszűné­séig. Ebben az évben nevezték ki gyulai városi vezető ügyész­nek, négy esztendővel később pedig főügyész-helyettesnek, a szakterületéhez a polgári jogi ügyek és az általános felügyeleti munka tartozott. A rendszerváltás idejétől, 1990-től Békés megye főügyésze. Kedvenc időtöltése az olvasás, ezen belül a szépirodalmi alkotások, illetve a szakmai könyvek. Kovács László fiai 36, illetve 32 évesek. Az idősebb fiú követte édesapját a jogi pályán; ügyvédként dolgozik Békéscsabán. A fiatalabb gyer­mek szakmája autószerelő, jelenleg polgári alkalmazott a rendőrségen. A család legifjabb tagjai a négy unoka, három kislány és egy kisfiú. (e)

Next

/
Oldalképek
Tartalom