Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13-14 / 163. szám
1996. július 13-14., szombat-vasárnap #fiEKE$ MEGYEI HÍRUP lenni 1100 éven át Igazi siker volt a kassaiak előadása Kevesen tudják, a magyar nyelvű színjátszás Kassán kezdődött, itt rendezték a Bánk bán ősbemutatóját 1833-ban. Egy közelebbi történet szerint állítólag, amikor az országban népszámlálást tartottak, Kassa polgárai sem szlováknak, sem magyarnak nem vallották magukat, a rubrikába azt írták: kassai... A hatalom számára értékelhetetlen válasz jelezte, az ottaniak nem adják meg magukat egykönnyen. E közegből érkezett Gyulára a Kassai Thália Színház, hogy bemutassák a Gyulai Várszínházban is Ratkó József Segítsd a királyt! című történelmi drámáját. Ratkó József költő, drámaíró (1936—1989) sorsa sok hasonlóságot mutat József Attiláéval. Művészete mély, nyelvezete gyönyörű. Modern is, régi is egyszersmind, s aki hallotta drámájának szereplőit beszélni, rádöbbenhetett, milyen óriási kincsek birtokosa az, aki ismeri a magyar nyelvet. A Thália és vendégművészei igazán urai voltak a szónak, a határ túlsó oldalán élés nem változtatott kiejtésükön. Mintha közöttünk élnének, sőt valami többet is hoztak. Játékuknak súlya volt, érezhettük, ők tudják, miről beszélnek... Ratkó István király fia, Imre herceg halálakor így imádkozik: „Emelj magadhoz, bűnöst, engem is, vagy világosíts meg szándékod felől. Ki- semmiztél, mert úgy tetszett neked. Magvam szakadván mégsem panaszkodom, csak azt áruld el: műveddel mi lesz? Király nélkül a nép elözve- gyül, elvadul Tőled, árva s nyughatatlan lészen újra világvégezetig, más nép cselédje lészen, ha nem se- gítsz. Keríts körül irgalmad köntösével, Uram, s ne veszíts el minket!” A kor, legalábbis Magyarország számára zavaros. Ott kavarog benne a pogány- és a keresztényhit, igazából az egyik már nem kell, a másik még nem kell. A környező országokról sem tudni, a szövetségesből mikor lesz ellenség, a határon belül a barátból mikor válik áruló. Az utat megszabni nagyon nehéz. Ratkó írja, hogy szereplői „Inkább a megmaradás áráról beszélnek, arról, hogy vajon nem fizettünk-e többet megmaradásunkért, itt maradásunkért, mint amennyit Európa elvárt tőlünk!” A gondolat ezerszáz éven áthúzódott, s ki tudja meddig még...? A történelmi várudvarhoz illő, egyszerű díszletet állítottak. Illés Lajos — a legendás Illés együttes alapítója — költők verseire komponált régi magyar zenéjéből, a Cantus Hungaricusból választott a drámának keretet, összekötő részeket a rendező, Beke Sándor. Még az előadás előtt kérdezte némi aggodalommal a körülötte állóktól: vajon, mond-e a darab itt is annyit a közönségnek, mint náluk odaát? Az előadás után Gyulán hosszan hangzó taps adott választ. A zenébe foglalt gyöngyszem szerint: dalba fog az ember,... ha már fáj a sorsa, nagyon szépen fájjon... Szőke Margit Hogyan tovább, Magyarország?Décse (DudásPéter), Csete (Petrik Szilárd) és István király (Csendes László) Operettgála és jazzfesztivál Zenés produkciók világsztárokkal a Gyulai Várszínházban A két történelmi dráma után a zenés produkcióké lesz a jövő héten a főszerep Gyulán. Július 17-én és 18-án nagyszerű operettgálát ígér a műsorterv. A magyar operettszínpadok ünnepelt sztárjai örvendeztetik meg a műfaj kedvelőit ezen a két estén. Fellép Csányi János, Csányi László, Cserfe László, Kalocsai Zsuzsanna, Kalmár Magda, Leblanc Győző, Vásári Mónika. A műsorban Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Huszka Jenő, Kacsoh Pongrác, Jacobi Viktor, Ábrahám Pál legszebb operett- és daljátékaiból hallhatók slágerek, de olasz dalok is elhangzanak majd. A műsorvezető Kocsy Zsolt, kísér Hegedűs Valér kisegyüttese. Honismeret a megyei sajtóban Július 19-én rendezik meg az V. Gyulai Vár Jazz Fesztivált. Gyulán még soha nem látott sztárparádé lesz. Fellép a magyar jazzélet szinte valamennyi vezető művésze, akik közül többen már világhírnévre is szert tettek, de hazalátogat a koncert kedvéért két évtizedek óta külföldön élő művész is. Először egy helyi jazztrió hallható, a Grafika együttes, amely zenekar egy éve alakult helybéli jazzkedvelő fiatalokból. A zenekar tagjai több más formációban már nevet szereztek maguknak. Mostani műsorukat hagyományos, akusztikus jazz-szerzemények- ből állították össze. Az együttesben Szabó Zoltán zongorán, Pfeff Márton basszusgitáron, Köles Márk dobon játszik, vendégművészként a kitűnő vajdasági jazzgitáros, Kurina Koméi hallható. Másodikként egy etnojazzt játszó együttes lép fel, a Battuta. Ez a formáció zenéjében felhasználja a klasszikus zene hagyományait, a repetitív, a jazz és a folk elemeit páratlan ritmusokkal kísérve. Mindezt akusztikus hangszerekkel oldják meg, bensőséges kamarazenei hangulatot teremtve koncertjeiken. A műsor következő része a külföldről hazalátogató jazz-szólistáké. A szaxofon két mestere játszik egymás után. Először az 1981 óta Németországban élő világhírű szaxofonos, Lakatos Antal csillogó játékát élvezheti a fesztivál közönsége. Tónika — a jazz- kedvelők csak így ismerik — eddigi pályafutása során közel 100 lemez- és CD-felvételen szerepelt, mint zenekarvezető és zenekari tag. A lemezfelvételei, amelyeken a legnagyobb világsztárokkal játszik együtt, az USA-ban is nagyon népszerűek. Ezután a másik Lakatos, az USA-ban élő „Ablakos” Dezső szaxofonos játszik, a legjobbak - kal, a nemrég Amerikából hazatért Szakcsi Lakatos Béla zongorán, Kőszegi Imre dobon, Torma Rudolf bőgőn kísér. A fesztivál befejezéseként a Leaders együttes mutatkozik be. A magyar jazzélet négy vezéregyénisége, Pege Aladár, Kőszegi Imre, Babos Gyula, Tomsits Rudolf gondolt egyet és 1994- ben megalakította ezt a magyar all-stars kvartettet, amely Take 4 címmel jelentet meg CD-t. Másnap, július 20-án Ötágú síp címmel megzenésített versek, hallhatók a Kárpát-medence magyar költőitől a Vers és Zene Társulat előadásában. A társulat felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, burgenlandi és magyarországi művészek egyesülete. Céljuk, hogy a magyar nyelvterület verseit bemutassák. A műsorukban az egyetemes magyar vers- és énekkultúrából merített kincseket hallhatunk verséneklők, versmondók, népdal- és népballada-tol- mácsolók előadásában. , . A szűkebb szülőföld fáradhatatlan búvára, krónikása, Pleskonics András gyűjtötte, válogatta és részben írta ezeket az újságcikkeket. Azokból az anyagokból válogatott, amelyeket az itteni lapok közöltek az elmúlt negyedszázadban. A szerény kivitelű, fénymásolással sokszorosított kiadvány tágabb látókörűvé teszi életünket —e szavakkal méltatta dr. Krupa András, a Békés Megyei Karácsony János Honismereti Egyesület elnöke a gyűjtőt és azt a most megjelenő kiadványt, ami a millecentenáriumi év alkalmából lát napvilágot Honismeret a sajtóban Békés megyében 1981—1996 címmel. A Pusztaföldváron élő Pleskonics András tavaly ősszel vállalkozott arra, hogy a megyei sajtóban és a helyi lapokban megjelenő honismereti cikkeket összegyűjti és csokorba köti. A szándék apropóját az adta, hogy... — ...honismereti csoportunk névadója, Karácsony János, a kiváló történész 100 évvel ezelőtt a millennium tiszteletére írta meg háromkötetes, monumentális művét, a Békés Vármegye Története című monográfiát. Méltók kívántunk lenni — mi, a honismereti egyesület tagjai — az előd példájához. Szerény kivitelű, sokak által támogatott, honismereti szakcikkek gyűjteményét készítettük el, ami műfajilag sehova nem sorolható kiadvány. Minden fogyatékossága ellenére azonban alkalmas eszköze lehet egyrészt a honismeret végtelenül fontos ügye propagálásának, másrészt egyfajta maradandó gyűjteménye azoknak a megyénket érintő információknak, amelyek az újságcikkek eléggé bizonytalan utóélete miatt talán néhány év múltán az enyészet sorsára jutnának. A gyűjtés során Pleskonics András felvette a kapcsolatot 26 önkormányzattal, hogy a településeken megjelenő helyi lapok honismereti jellegű cikkei is ott lehessenek a kiadvány hasábjain. A 360 oldalnyi füzet szemelvényei elsősorban a Hírlapból (163 oldalnyi!), az Orosházi Naplóból, a A Hónapból, a Csorvási Híradóból kerültek ki 10 témakörbe rendszerezve. A szerkesztő arra a kérdésünkre, hogy kiknek ajánlja a gyűjteményt, így válaszolt: — 15 évig én is írogattam szakcikkeket. Mint pedagógus pedig átéreztem ezeknek a helyét, megtapasztaltam a hasznukat. Napjainkban a sajtó munkatársai is sok témát feldolgoznak, amit akár a települések történetének feldolgozásában, akár a klubéletben, akár a szakköri életben, az iskolai oktatás során sokrétűen fel lehet használni. Akik most gondolkodnak a „hasznosításon”, azoknak nem kell mást. tenniük, meg kell rendelniük a gyűjteményt így: a Pusztaföldvári Községi Önkormányzat orosházi OTP-nél vezetett számlájának (117-33041-15345912) elkülönített al- számlájára (06910000) be kell fizetni 2 ezer forintot átutalással. Csete Ilona Beszélgetés (olaj, 25x32cm) Ragyogó színek, életkedvet, erőt sugárzó képek — kiállítás Mainburgban Vágréti párbeszédre hív Vágréti János a napokban érkezett haza a németországi Mainburgból, ahol képzőművész barátai és vendéglátói (Kossack Kati, Helene és Joachim Zacher) nagysikerű kiállítást szerveztek a békéscsabai festőművész 34 képéből. — Jó érzés volt, hogy vártak, ismerősként köszöntöttek, hiszen ez volt a második kiállításom Mainburgban, két éve mutatkoztam be az ottani közönségnek — mondta Vágréti János. A Zacher házaspár nem ismeretlen Békéscsabán, néhány éve a Meseházban láthattuk papírszobraikat. Joachim nem csak alkotóművész. Forum Kunst und Handwerk ncv u magángalériájukban rendszeresen 1 áriatok.11 rendeznek, ide hívták meg János bácsit is. S ami nálunk egyelőre szokatlan, nemcsak múzeumokban, galériákban rendeznek kiállításokat, hanem azokkal egy- időben a belváros üzleteinek kirakataiban is képeket állítanak ki, plakátokkal a tárlatra csalogatva a közönséget. Erre mondta Joachim Zacher: „Egész Mainburgból múzeumot szeretnék csinálni.” Az egyhetes kinttartózkodás alatt két kiállítást rendeztek Vágréti János munkáiból, az egyiket Zacherék galériájában, a másikat egy közeli kisváros bemutatótermében. Joachim Zacher megnyitóbeszédében többek között hangsúlyozta: „Vágréti képei az absztrakt expresszionizmus áramlatába sorolhatók, s ezzel egy gazdag európai hagyományt követ a Mester. Derűsek, életkedvet és erőt sugároznak, van köztük kifejezetten vidám, vicces kép is. Jellegzetes figurái, portréi párbeszédre hívják a nézőt, s aki vállalkozik a párbeszédre, nem bánja meg, mert nemcsak nézi, hanem átéli a festészetet.” A festőművész találkozott Mainburgban egy neves műgyűjtővel, aki legféltettebb szobájában, Salvador Dalival szemben helyezte el Vágréti művét. Mesélte, milyen nagy élményben volt része, amikor élete első olyan árverésen vett részt, ahol a Segítség a libanoni gyermekeknek című képe került kalapács alá. Az árverést rendező képtár tulajdonosa reprezentatív katalógust készíttetett Vágréti János életéről és munkásságáról. Az utóbbi időkben gyufásdoboz nagyságú rajzok készülnek a csabai műteremben, ezekből külön falat rendezett be Joachim Zacher a mainburgi kiállításon. S hogy miért fordult a Mester az apró képekhez? „Ahogyan a nagy mesterek tanították, rajzzá kell válni az erotikától az imádkozásig mindennek” — válaszolta. — Az igazi siker az, ha a művész a közönséggel lélekben találkozik. És azért vagyok boldog, mert Mainburgban most ez történt — összegezte János bácsi az út jelentőségét. — A művész dolga, hogy örömöt szerezzen. Itthon azt látom, hiányzik az emberekből a közvetlenség, nem tudunk egymásnak örülni. Pedig azt az Európa felé közeledést, amiről mostanában olyan sokat beszélünk, nehezen fogjuk elérni, ha háttérbe kerülnek az emberi és a művészi értékek. S nem rólam van szó, hanem egy szellemiségről; amíg nem tudjuk elfogadni, hogy fölöttünk ragyognak a színek, addig szürkeségben élünk... A külföldi siker titka alighanem éppen ez, hogy Vágréti Jánosnál — a hetvenéves művész korát meghazudtoló módon — ragyognak a színek, örömöt sugároznak a képek. Niedzielsky Katalin
