Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-04 / 155. szám
1996. július 4., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Színjátszók. (cs) Orosházán, az ifjúsági házban nyári táborokat szerveznek a népművelők, hogy a gyerekek hasznosan, értelmesen tölthessék el szabadidejüket a szünidőben is. A napokban a néptáncosok találkoznak, akik többek között kirándulásokat szerveznek Gönczi Krisztina vezetésével. Augusztus 5-étől a színjátszók Józsa Mihály és Csányiné Kádár Tünde irányításával dolgozhatnak egy héten át. Augusztus 12- étől pedig Feldmann Natália várja az ügyes kezű korongozni vágyókat. Alkotótábor. (1) Bánkú- ton, a Baross-kastélyban a hét végén zárult Nagy Attila pedagógus vezetésével, valamint 30 gyermek és 6 felnőtt részvételével az idei körzeti úszó- és alkotótábor. A szervezés és ellátás költségeit a Nemzeti Kulturális Alaptól nyert 50 ezer forint támogatásból biztosították. A hibaelhárítás. (i) Körösladányban, az önkormányzat gazdálkodását áttekintő könyvvizsgálói jelentésben feltárt adminisztrációs hibák elsősorban a megfelelő szak- emberhiánynak köszönhetőek. Ezért a képviselő-testület a legutóbbi zárt ülésen úgy határozott, hogy az önkormányzatnál rövid időn belül belső ellenőrt és pénzügyi csoportvezetőt alkalmaznak. A Leg-okleveles igazgató vallomása A közelmúltban három kitüntetésben részesült Kelló István, a Gyulai Munkácsy Mihály Középiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. A művelődési és közoktatási minisztertől az Aranykatedra emlékplakettet, valamint a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet vehette át, a belügyminiszter pedig dicséretben részesítette a BM fakultációs osztályok megszervezéséért. 1988-ban a Testnevelési Egyetem rektora, az évfolyam harmincéves találkozóján, a kiemelkedő eredményeket elért kollégák között Leg-okle- veleket osztott ki. Kelló István is ilyet vehetett át annak idején. Önvallomás formájában jegyeztük le életpályájának állomásait nyugállományba vonulása közeledtével. Friss diplomás testnevelőként 1958-ban, az akkor NB Il-es helyi labdarúgócsapat miatt jöttem Gyulára — életemben először —, a nagyon szép, virágos városba. A kellemes környezet vonzása mellett minden beosztásomban ösztönöztek az elért eredmények. 1958-tól testnevelő, „Az igazgatói stafétabotot szeretném méltó kezekben látni.” majd edző, 1965-től kollégiumvezető, 1986-tól pedig igazgatóként dolgoztam az iskolában. Meggyőződésem, hogy a szakmunkástanulókkal is lehet szép tanulmányi, szakmai és sportsikereket elérni, de ehhez lelkiismeretes törődésre és felkészülésre van szükség. Tehetségek az itteni gyerekek között is vannak, akikre nagy szüksége van a népgazdaságnak. Pedagógiai követelményrendszeremet ehhez a szinthez igazítottam, így a nagy csalódásokat mindenkor el tudtam kerülni. Munkám során a rendezett családi életem sok örömet és erőt adott. Két gyermekem, fiam és leányom diplomájukkal már ugyancsak önálló úton járnak, sőt három unokával ajándékoztak meg bennünket. Hobbijaim közül a hajdani futballszerelemtől nagyon régen eltávolodtam, de ma is sportolok, iskolánk csapatával résztveszek a városi tekebajnokságban. A bélyeggyűjtés jelent még igazi kikapcsolódást, ennek a kultúrértékeivel sok tanítványomat megismertettem szakkörvezetőként. Sajnos, rohamléptekkel közeledik igazgatói megbízatásom augusztusi lejárta. Az igazgatói stafétabotot szeretném méltó kezekben látni. A másik kívánságom az iskola után, ahol életem „legnagyobb” részét töltöttem, hogy a továbbiakban a „legtöbb” időt családom, unokáim körében tölthessem, hogy tőlük is kiérdemelhessem a Leg-oklevelet. Christián László Őstörténeti találkozó Szarvason? A napokban Szarvason járt és a város polgármesterével tárgyalt dr. Csihák György, a Zürichi— Magyar Történelmi Egyesület elnöke. A találkozót követő sajtóbeszélgetésen dr. Csihák György elmondta, a zürichi székhelyű, 1985-ben alakult egyesületnek négy világrész tizennyolc országában közel százötven tagja van. Szervezetük célja a magyar történelem kutatása, különös tekintettel az őstörténetre. Ennek jegyében minden esztendőben megrendezik a Magyar Őstörténeti Találkozót, ahol a legkülönfélébb nézetek képviselői adnak egymásnak randevút. Eddig hét ország tíz városa adott otthont a talákozónak, amelyet idén Tapolcán tartanak augusztus 11—18-án. Szervezetük a találkozó jövő évi helyszínéül Szarvast választotta. Ennek lehetőségéről tágyaltak most a városházán. Dr. Demeter László polgármesterelmondta: amennyiben a képviselő-testület az ajánlatot elfogadja, úgy a város mindent megtesz, hogy ’97-ben jó házigazdája legyen a XI. Magyar Őstörténeti T alálkozónak. Cs. R. Olvasóink írják ............. = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang A túlélés esélye Előfizetőjük, olvasójuk véleményeként közlöm, hogy június 17-én megjelent a Rákos beteg mindenkinél kiszolgáltatottabb című írás egyoldalú állítás. Nem felelősségrevonást, hanem dicséretet érdemelnek a Pándy Kálmán Kórház klinikai onkológiai osztály dolgozói Gyulán. Egy emberként dolgoznak, ápolnak olyan fizetés mellett, hogy én nem tudnám azt az emberfeletti erőt adni, amit ezek az emberek. A kedvességet, emberséges bánásmódot az elesett embereknek megadják. Ne vegyék el kedvüket egy olyan osztály dolgozóinak, akik a lelkűket is kiteszik a betegekért, még a takarítók is, a betegápoló, akinek elesettségiink idején a nyakát átkaroljuk, mikor visz a vizsgálatra. Aki az onkológiai osztályra kerül, mind rákos, a titoktartás itt mit számít. Fél éve jártam, illetve feküdtem bent, minden hónapban öt napot. Mennyi a beteg! Csoda, hogy el tudják látni őket. Bármilyen korán értem a kórházhoz, mindig ott volt a főorvos, adjunktusnő, pedig volt, hogy hat óra előtt értem be. Meddig bírják erővel, nem tudom, de lehetetlen elképzelni azt az erőfeszítést, amit minden dolgozó kiad magából. Mi, betegek szeszélyesebbek vagyunk még az időnél is. Erezzük az egészségügy átszervezésének minden nehézségét. Nem a kórház dolgozói tehetnek a körülményekről, az ellátási nehézségekről. Ha én személyes beszélgetést kívántam volna, minta tisztelt beteg, aki a sorban állási időhosszasságát kifogásolta, nem tagadta volna meg tőle egyik orvos sem. Én inkább kivárom a sort, ha oda kerülök ellenőrzésre, akár egész nap várok, de tudom, hogy az állapotom olyan, hogy nem kell még befeküdnöm. Én nem éreztem magam kiszolgáltatottnak bentiétem idején, úgy gondolom, más beteg sem. Mi a segítő kezeket látjuk, és az emberséges bánásmódot, amit megadtak, ezúton köszönjük. Itt fejleszteni kellene, gépeket beszerezni, ami a mi gyilkos betegségünket javítaná, és nem ágyakat megszüntetni. (Egy beteg, akinek júniusban járt le a féléves kezelése) A szurkolótábor nevében Nem tudom, mi vezérelte Laurinyecz János úr, mikor ekképpen adta le tudósítását a Kétsoprony-Szabadkígyós megyei 111. osztályú, helyosztó mérkőzés az első helyért második találkozójáról. „ A vendégcsapat kulturált játéka kulturáltabb szurkolótábort érdemelne." Mindenesetre Szabadkígyós összes labdarúgást és sportot szerető szurkolója és a magam nevében sértőnek és megalázónak érzem. Amit ezúton is visszautasítok. A mérkőzés lefújása után a mi ,,kultúrálatlan” szurkolótáborunk (mintegy 150-en) jutalmazta az Önök csapatát ekképpen: Szép volt Soprony! És ez megismétlődött az ezüstérmek átadásakor is. Mindezek után részemről lezártnak tekintem az ügyet, csak tisztán látás végett ragadtam tollat. Tóth Lajos, a szabadkígyósi szurkolótábor nevében lU,áráruWázbcn éle\nr»‘sxer tettel varion - _ gyártelep ,n' ° Y al iéqyxetíTie 1 iesebbé °rtóS,:„alkoXO> C+C vallató ■erezheti be a k I válthat ki vas „.A vásári«» Roncsok 100 Ä 7-* ,hóxban tál 13 óra»9 ... RnqedéW : sárnap 15 áráig/ r.éqbíróságVbe mbaton VáWa\bozoi helyszínen Mennyi!Es csak ennyi!
