Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-04 / 155. szám

1996. július 4., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Színjátszók. (cs) Oroshá­zán, az ifjúsági házban nyári tá­borokat szerveznek a népmű­velők, hogy a gyerekek haszno­san, értelmesen tölthessék el szabadidejüket a szünidőben is. A napokban a néptáncosok talál­koznak, akik többek között ki­rándulásokat szerveznek Gönc­zi Krisztina vezetésével. Au­gusztus 5-étől a színjátszók Józsa Mihály és Csányiné Kádár Tünde irányításával dolgozhat­nak egy héten át. Augusztus 12- étől pedig Feldmann Natália várja az ügyes kezű korongozni vágyókat. Alkotótábor. (1) Bánkú- ton, a Baross-kastélyban a hét végén zárult Nagy Attila peda­gógus vezetésével, valamint 30 gyermek és 6 felnőtt részvételé­vel az idei körzeti úszó- és alko­tótábor. A szervezés és ellátás költségeit a Nemzeti Kulturális Alaptól nyert 50 ezer forint tá­mogatásból biztosították. A hibaelhárítás. (i) Kö­rösladányban, az önkormány­zat gazdálkodását áttekintő könyvvizsgálói jelentésben fel­tárt adminisztrációs hibák elsősorban a megfelelő szak- emberhiánynak köszönhetőek. Ezért a képviselő-testület a leg­utóbbi zárt ülésen úgy határo­zott, hogy az önkormányzatnál rövid időn belül belső ellenőrt és pénzügyi csoportvezetőt al­kalmaznak. A Leg-okleveles igazgató vallomása A közelmúltban három kitün­tetésben részesült Kelló Ist­ván, a Gyulai Munkácsy Mi­hály Középiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. A művelődési és közoktatási minisztertől az Aranykatedra emlékplakettet, valamint a Pedagógus Szolgá­lati Emlékérmet vehette át, a belügyminiszter pedig dicsé­retben részesítette a BM fakul­tációs osztályok megszervezé­séért. 1988-ban a Testnevelési Egyetem rektora, az évfolyam harmincéves találkozóján, a kiemelkedő eredményeket el­ért kollégák között Leg-okle- veleket osztott ki. Kelló István is ilyet vehetett át annak idején. Önvallomás formájában je­gyeztük le életpályájának állo­másait nyugállományba vonu­lása közeledtével. Friss diplomás testneve­lőként 1958-ban, az akkor NB Il-es helyi labdarúgócsapat miatt jöttem Gyulára — éle­temben először —, a nagyon szép, virágos városba. A kel­lemes környezet vonzása mel­lett minden beosztásomban ösztönöztek az elért eredmé­nyek. 1958-tól testnevelő, „Az igazgatói stafétabotot szeretném méltó kezekben látni.” majd edző, 1965-től kollégiumvezető, 1986-tól pedig igazgatóként dolgoz­tam az iskolában. Meg­győződésem, hogy a szak­munkástanulókkal is lehet szép tanulmányi, szakmai és sportsikereket elérni, de eh­hez lelkiismeretes törődésre és felkészülésre van szükség. Tehetségek az itteni gyerekek között is vannak, akikre nagy szüksége van a népgazdaság­nak. Pedagógiai követel­ményrendszeremet ehhez a szinthez igazítottam, így a nagy csalódásokat mindenkor el tudtam kerülni. Munkám során a rendezett családi életem sok örömet és erőt adott. Két gyermekem, fiam és leányom diplomájuk­kal már ugyancsak önálló úton járnak, sőt három unokával ajándékoztak meg bennünket. Hobbijaim közül a hajdani futballszerelemtől nagyon ré­gen eltávolodtam, de ma is sportolok, iskolánk csapatával résztveszek a városi tekebaj­nokságban. A bélyeggyűjtés jelent még igazi kikapcsoló­dást, ennek a kultúrértékeivel sok tanítványomat megismer­tettem szakkörvezetőként. Sajnos, rohamléptekkel kö­zeledik igazgatói megbízatá­som augusztusi lejárta. Az igazgatói stafétabotot szeretném méltó kezekben lát­ni. A másik kívánságom az is­kola után, ahol életem „leg­nagyobb” részét töltöttem, hogy a továbbiakban a „leg­több” időt családom, unokáim körében tölthessem, hogy tőlük is kiérdemelhessem a Leg-oklevelet. Christián László Őstörténeti találkozó Szarvason? A napokban Szarvason járt és a város polgármesterével tárgyalt dr. Csihák György, a Zürichi— Magyar Történelmi Egyesület el­nöke. A találkozót követő sajtóbe­szélgetésen dr. Csihák György el­mondta, a zürichi székhelyű, 1985-ben alakult egyesületnek négy világrész tizennyolc orszá­gában közel százötven tagja van. Szervezetük célja a magyar törté­nelem kutatása, különös tekintet­tel az őstörténetre. Ennek jegyé­ben minden esztendőben megren­dezik a Magyar Őstörténeti Talál­kozót, ahol a legkülönfélébb néze­tek képviselői adnak egymásnak randevút. Eddig hét ország tíz vá­rosa adott otthont a talákozónak, amelyet idén Tapolcán tartanak augusztus 11—18-án. Szerveze­tük a találkozó jövő évi helyszíné­ül Szarvast választotta. Ennek lehetőségéről tágyaltak most a vá­rosházán. Dr. Demeter László polgármesterelmondta: amennyi­ben a képviselő-testület az ajánla­tot elfogadja, úgy a város mindent megtesz, hogy ’97-ben jó házi­gazdája legyen a XI. Magyar Őstörténeti T alálkozónak. Cs. R. Olvasóink írják ............. = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségé­vel. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang A túlélés esélye Előfizetőjük, olvasójuk véleményeként közlöm, hogy június 17-én meg­jelent a Rákos beteg mindenkinél kiszolgáltatottabb című írás egyoldalú állítás. Nem felelősségrevonást, hanem dicséretet érdemelnek a Pándy Kálmán Kórház klinikai onkológiai osztály dolgozói Gyulán. Egy emberként dolgoznak, ápolnak olyan fizetés mellett, hogy én nem tudnám azt az emberfeletti erőt adni, amit ezek az emberek. A kedvességet, emberséges bánásmódot az elesett embereknek meg­adják. Ne vegyék el kedvüket egy olyan osztály dolgozóinak, akik a lelkűket is kiteszik a betegekért, még a takarítók is, a betegápoló, akinek elesettségiink idején a nyakát átkaroljuk, mikor visz a vizsgálatra. Aki az onkológiai osztályra kerül, mind rákos, a titoktartás itt mit számít. Fél éve jártam, illetve feküdtem bent, minden hónapban öt napot. Mennyi a beteg! Csoda, hogy el tudják látni őket. Bármilyen korán értem a kórházhoz, mindig ott volt a főorvos, adjunktusnő, pedig volt, hogy hat óra előtt értem be. Meddig bírják erővel, nem tudom, de lehetetlen elképzelni azt az erőfeszítést, amit minden dolgozó kiad magából. Mi, betegek szeszélyesebbek vagyunk még az időnél is. Erezzük az egészségügy átszervezésének minden nehézségét. Nem a kórház dolgo­zói tehetnek a körülményekről, az ellátási nehézségekről. Ha én szemé­lyes beszélgetést kívántam volna, minta tisztelt beteg, aki a sorban állási időhosszasságát kifogásolta, nem tagadta volna meg tőle egyik orvos sem. Én inkább kivárom a sort, ha oda kerülök ellenőrzésre, akár egész nap várok, de tudom, hogy az állapotom olyan, hogy nem kell még befeküdnöm. Én nem éreztem magam kiszolgáltatottnak bentiétem idején, úgy gondolom, más beteg sem. Mi a segítő kezeket látjuk, és az emberséges bánásmódot, amit megadtak, ezúton köszönjük. Itt fejleszte­ni kellene, gépeket beszerezni, ami a mi gyilkos betegségünket javítaná, és nem ágyakat megszüntetni. (Egy beteg, akinek júniusban járt le a féléves kezelése) A szurkolótábor nevében Nem tudom, mi vezérelte Laurinyecz János úr, mikor ekképpen adta le tudósítását a Kétsoprony-Szabadkígyós megyei 111. osztályú, helyosztó mérkőzés az első helyért második találkozójáról. „ A vendégcsapat kulturált játéka kulturáltabb szurkolótábort érdemel­ne." Mindenesetre Szabadkígyós összes labdarúgást és sportot szerető szurkolója és a magam nevében sértőnek és megalázónak érzem. Amit ezúton is visszautasítok. A mérkőzés lefújása után a mi ,,kultúrálatlan” szurkolótáborunk (mintegy 150-en) jutalmazta az Önök csapatát ekképpen: Szép volt Soprony! És ez megismétlődött az ezüstérmek átadásakor is. Mindezek után részemről lezártnak tekintem az ügyet, csak tisztán látás végett ragadtam tollat. Tóth Lajos, a szabadkígyósi szurkolótábor nevében lU,áráruWázbcn éle\nr»‘sxer tettel varion - _ gyártelep ,n' ° Y al iéqyxetíTie 1 iesebbé °rtóS,:„alkoXO> C+C vallató ■erezheti be a k I válthat ki vas „.A vásári«» Roncsok 100 Ä 7-* ,hóxban tál 13 óra»9 ... RnqedéW : sárnap 15 áráig/ r.éqbíróságVbe mbaton VáWa\bozoi helyszínen Mennyi!Es csak ennyi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom