Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-27-28 / 175. szám
1996. július 27-28., szombat-vasárnap Háry János-premier lesz Gyulán Kodály Zoltán Háry János daljátéka lesz a következő premier a Gyulai Várszínházban. Az előadást a Kos- suth-díjas Novák Ferenc rendezi, koreográfus Román Sándor (Harango- zó-díjas) és Szűcs Elemér. Bubik Istvánt (Jászai-díjas) látjuk-halljuk a címszerepben, Örzse, a mátkája Rémi Tünde, Ferenc császár Bitskey Tibor (Érdemes művész), császárné Moldován Stefánia (Érdemes művész), Mária Lujza Gulyás Anita, Napoleon Szirtes Gábor, játszik Bregyán Péter, Ferenczy Csongor — és ez csak néhány név a parádés szereposztásból. Mint ismeretes, Kodály Háry János című daljátékát 1926. október 16-án, tehát hetven esztendeje mutatták be először az Operaházban. Szövegét Garay János, reformkori irodalmunk jeles képviselőjének költeménye alapján Paulini Béla és Harsányi Zsolt írta. A zenemű hat részlete Háry-szvitként az egész világon jól ismert. A dalbetétek a 19. századi népszínmű kereteit töltik meg népzenei anyaggal, a zeneszerző a korabeli verbunkos hagyományból merített. A főhős élő személy volt, szekszárdi fazekasmester, nagy mesélő, aki kalandjait — némi túlzással fűszerezve — szívesen mesélgette hallgatóságának. A kiszolgált katonát a költő is ismerte gyermekkorában. A Háry Jánost augusztus 7-étől hat estén láthatja a gyulai közönség a Honvéd Együttes, a Thália Színház és a Várszínház közös produkciójaként. N. K. Két település az egyesülés előtt A helytörténeti album a fennállásának 114- évét ünneplő Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben készült A két település utolsó száz évét bemutató helytörténeti albumot jelentetett meg a Rekline Stúdió és a Gyomai Kner Nyomda Rt. Lakodalmak és halottsiratók ellesett pillanatait, a paraszti munkát, a körösi halászatot, s az endrődi híd felépültét és felszentelését megörökítő fotók elevenednek meg az albumban. A gyűjtemény őrzi a Gyomáról 1881-ben készült, ma ismert legrégibb fényképet, továbbá a századfordulón emelt középületek felvételeit. Az 1944. augusztus 18-án készült hat fotó a háborúba elvitt 18 mázsás Harsányi-harang templomtoronyból való kiemelését és búcsúztatását dokumentálja. A fotók javarészt kredencek mélyéről, öreg családi albumokból kerültek elő, amelyeket a kiadók felhívására tettek közkinccsé az emberek. A gyűjteményt korabeli képeslapok és fotóművészek alkotásai teszik teljessé. Cs. R. FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Végvári esték ’96 Csütörtök este Gyula város utcáin néptáncosok, zenészek, íjászok, lovasok, gólyalábon járó utcai színészek és ...kacsák — itt most arra a kis kedves autóra gondolok — vonultak végig, jelezvén, hogy megkezdődött a gyulai Végvári esték rendezvénysorozat. A Várkertbe érkező művészeket Lebenszky Attila, Gyula város polgármestere fogadta. Rövid, ünnepélyes megnyitójában köszöntötte a testvérvárosok—Ditzingen (Németország), Krumpendorf (Ausztria), Budrio (Olaszország),Csíkszereda és Arad (Románia), Balcz (Moldávia) — polgármestereit és alpolgármestereit, s miután röviden megemlékezett a már hagyománynak számító esték múltjáról, átadta a helyet a meghívott vendégeknek. A színpadon érdekesebbnél érdekesebb koreográfiák és szebbnél szebb népviseletbe öltözött táncosok követték egymást. A fellépők között szerepeltek a gyulai Cimbora együttes táncosai, a Görögországból érkezett Kavalai táncegyüttes, a gyomai Gyomika gyermekcsoport, a Szlovákiából érkezett rozsnyói, majd újra a helybéli Cimbora együttes táncosai. Őket követte a minden bizonnyal legnagyobb sikert aratott együttes, az olaszországi Mercanti Dogali városából, akik nemcsak hogy jó táncosok, hanem kitűnő „táncbohózattal” is szórakoztatták a közönséget. A nemzetközi néptáncgála első estjének utolsó együttese a már régóta ismert Körös tánccsoport volt, akik ismét tökéletes koreográfiával és tánctudással léptek színpadra. A kanásztáncot bemutató legények botokkal és fokosokkal fitogtatták erejüket a színpadon. Miután a táncosok elhagyták a színpadot, a háttérben egy hatalmas madáron — melynek neve Baziliszkusz-madár — lovagló úriember hívta fel magára a figyelmet. „999” éves anyókák és egy zenész követte a magas, gólyalábakkal közlekedő és a színpad felé tartó utcai színészt. A középkori színjátszás motívumait felelevenítő kecskeméti Maskarás együttes tagjai nagy sikert arattak. A Baziliszkusz-balett bemutatása után a „rövidlábú” Szász Zsolt a Kékszakállú herceg várának marionett bábukkal feldolgozott adaptációját láthatta a közönség. A szórakoztató előadás után az est hátralevő részében a békéscsabai Team- show együttes (Rákóczi Ferenc, Köles Márk, Szabó Zoltán, Belicza Károly, Dakja Krisztián, Skorka Zoltán, Illés-, Omega-, LGT-, Deák Bili Gyula- és Takács Tamás-dalokkal fokozta a még kitartó közönség hangulatát. Tusjak Marianna Séta a bölcsőhely körül A hagyományos magyar műveltség napjai Újkígyóson Fenti címmel kaptam meghívót Újkígyósra, az Ipolyi Arnold Népfőiskola által meghirdetett táborba július 9—14. között, ami része volt a községi millecentenáriumi rendezvénysorozatnak. A meghívásnak annál is inkább nagy örömmel tettem eleget, mert ifjú néprajzos barátom, Harangozó Imre — aki mindennek a „motorja”, a népfőiskola vezetője — egy előadás megtartására is felkért. A meghívó indoklása szerint „Népünk műveltségének legarchaikusabb rétegét a pásztorok őrzik. Ezt a műveltségtípust már sokan és sokszor eltűntnek nyilvánították, mégis találunk ma is élő képviselőit, akik ősi módon, természetes hagyományozódással vették át tudásukat. Ezeket az embereket próbáljuk összegyűjteni, hogy megismerkedjünk életformájukkal, az általuk megőrzött világképpel és életszemlélettel. A pásztorkultúrával azonos rétegét őrizte meg ősi műveltségünknek az erdélyi földművelő magyarság. Az ő zenei és táncos hagyományaival (is) megismerkedhetünk a téma legkiválóbb ismerőinek segítségével.” Előadásom témája „Az Alföld régi állattartása, beszélgetés a pásztorokkal”. Aktív segítőtársaim voltak: Szabó Károly, Tokaji István Füzesgyarmatról, Törőcsik József Székkutasról, Sáfián Tibor Darvas- Kórósszigetről, Dani János György és testvére, Dani János István Makó- Rákosról, Papp Imre Tószegről, Pál István Tereskéről — aki még ezenkívül dudával fújta a nótákat s a talpalá- valót —, Dankó Imre és Lovász Imre Sárándról, mindnyájan juhászok. A magyar állattartó kultúra, a pásztorkodás, a mai napig is fennmaradt „kultúrelemei” szinte olyan ősi hagyatékai hajdani kultúránknak, mint a pentaton dallam, a kalotaszegi muszuj, a táltoshit, a regölés, a rekesztő- halászat, a gabonafélék nyomtatása és az Alföldön a réti teleltetés. A nomadizmus nem cél nélküli ván- dorolgatás, hanem gazdasági kényszerűségből folytatott külterjes gazdálkodás volt... Hálásan köszönöm, hogy ott lehettem Újkígyóson, ezen az emlékezetes rendezvénysorozaton. Cs. Szabó István Pál István tereskei juhász dudán játszik A színpadon Juhász Endre, Grillus Sámuel és a vendégzenészük, Pozsár Eszter fotó: such tamás Képeket akarnak ábrázolni Battuta olaszul azt jelenti: ütem A múlt hét végén rendezték meg az V. Gyulai Vár Jazz Fesztivált, ahol az egyik legérdekesebb zenekar a budapesti Battuta együttes volt. (Lévay Péter, zongora, Grillus Sámuel, basszusgitár, Juhász Endre, oboa, bansuri, Pozsár Eszter vendégzenész, szaxofon és fuvola.) Az együttes vezetője, Lévay Péter fellépés előtt adott interjút lapunknak. — Ha azt kérném tőled, hogy a jazz műfaján belül jelölj meg egy irányvonalat, melyik lenne az? — Hivatalosan nem szeretném megnevezni a műfaját sem. Én azt a szót találtam a mi zenénkre, hogy a „képzene”. Valójában mi képeket akarunk ábrázolni. Kissé a századelő festőihez hasonlóan impressziókat, benyomásokat akarunk a hallgatókban kelteni. Ezért a szerzemény előtt mindig elmondjuk, hogy miről szól a zene és mit akarunk ezzel kifejezni. Ez tulajdonképpen a képzelet által alkotott zene és zene által alkotott képzelet. Talán, ha mindenképpen műfajilag be kellene sorolni, akkor az etno-jazzhez áll a legközelebb, hiszen fellelhetők benne főleg az olasz, s más népek zenéinek motívumai, éppúgy, mint a klasszikus és hagyományos jazz hangzásvilágának részletei is. — Maga a Battuta elnevezés is a ..képekkel” van kapcsolatban? —Nem igazán. A Battuta olasz kifejezés, ami annyit jelent: ütem. — A jazz hangzásvilágában nem kifejezetten megszokott hangszereken komponáljátok zenéteket. — Szeretjük, ha minél többféle hangot meg tudunk szólaltatni egy szerzeményen belül. Dolgozunk klasszikus és népi hangszerekkel egyaránt, oboát, fuvolát, szaxofont, gitárt, zongorát, csörgődobot, nádsípokat és különböző csörgőket használunk. —Milyen gyakorisággal léptek fel? — Budapesten havonta kétszer, háromszor lépünk színpadra, ezenkívül kisebb-nagyobb meghívásoknak szívesen eleget teszünk. Leginkább kis klubokban játszunk, de a közelmúltban a Francia Intézetben is felléptünk, nagy megtiszteltetés volt számunkra. Mint a gyulai fesztivál is, ami nagyon sokat jelent nekünk. — Egy alkalommal már jártatok Gyulán. Szeretnétek visszajönni a későbbiekben is? — Nagyon jól érezzük itt magunkat, bár egy kicsit félünk a szabadtéri színpadtól. Egyrészt nem vagyunk hozzászokva, másrészt a nádból készüli hangszerek ilyen hűvös időben könnyen átnedvesednek. Viszont ha újabb meghívásokat kapunk, akkor szívesen visszajövünk. T. M.
