Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-27-28 / 175. szám

Hangja előtt hever a világ Üstökösként tűnt fel a hazai opera egén. A zenekritikusok között futótűzként járt a hír: csillag született. Hangjának és lényének varázsa mindenkit rabul ejtett, de mielőtt megünnepelhettük volna „születését”, már nem volt köztünk. Világgá ment. A világkarriert válásztotta és őt a világ operaszínpadai. (8. oldal) Király, aki kikerülte a halál kelepcéit s Árpád-házi királyaink között akad egy király, aki szokatlanul magas kort, hatvannégy évet ért: Negyedik Béla (1206—1270). Rendhagyó eset. Közfrázis: kivétel erősíti a szabályt. Bizonyos azonban, hogy egy esetlegesen előfordulható kivétel nem cáfolhatja meg az általában érvényesülő törvényszerűséget. (9. oldal) Nem csak a pénz sok, a fegyver is A szakma változatlanul virágzik Ki ne találkozott volna már velük, ahogy az út szélén integetve, feneküket riszálva, egy-egy szórakozóhelyen a nők társasága nélküli férfiakra pillantgatva, kacsintva, poharat emelve kínálják portékájukat, // a testüket. Ősi mesterség, állítólag a legősibb, és hiába bármely korban a tiltás, a büntetés, a szakma változatlanul virágzik, alkalmazkodva mindenkor a körülményekhez, lehetőségekhez. Különös, zárt világ ez, amelyben a kur­vák és stricik élnek. „Elmehetsz a lá­nyokkal egy kanyarra, ha meg tudod fizetni, és elég ha annyiról tudsz, amit kaptál. Nem kell tudnod kivel voltál, ki vigyázott közben a biztonságotokra, hová, kinek a zsebébe kerül a pénzed, kinek mennyit fizetnek, hogy az öröm perceiben részed lehessen.” Üzlet ez, mégpedig a legkeményebb fajtából. Az újságíró járt már helyeken, ahová nehéz volt bejutni, ahová engedélyek garmadája kellett, de végül mindenkor sikerült ezeket beszerezni, bejutni akár még az atomerőmű legjobban vigyázott területeire is. Most ezt nem mondhatom el: a pros­titúció világa felderíthetetlen a kívülál­ló számára, legfeljebb a felszínnel is­merkedhettem, jelentéktelen kis kur­vákkal és stricikkel, és nekik is minden­kor meg kellett ígérnem, úgy írom meg, hogy más neveket használok, s a hely­színeket is titokban tartom. * Csilla 19 éves, falun nevelkedett. Szü­lei szegények, güriznek mióta összeke­rültek, anélkül, hogy ötről a hatra lépné­nek. A kislány nagy nehezen átbukdá­csolt az általános iskolán, majd munkát nem kapván, tengett-lengett. Nagy néha, ha éppen telt rá, barátnőivel eljárt a szomszéd városka diszkójába, ahol megismerkedett álmai lovagjával, leg­alábbis akkor így hitte. A fiú — nevez­zük Dezsőnek — harminc körüli, ma­gához vette, lakást bérelt, öltöztette, és ha szelíd rábeszéléssel is, de kiállította a benzinkúthoz. — Dezső nagyon rendes — mondja Csilla —, neki köszönhetem, hogy ki­kerültem a koszból, nyomorból. A meló? Legtöbbször a kamionosokkal megyek el. A németek rendesek, azok gumi nélkül neki se állnak, de ne tudd meg mennyi bunkó van az oroszok, törökök között, egyszer az egyik állat teljesen szétszakított, hetekig pihenőn voltam, a dokihoz kellett járnom. Meddig csinálom? Megszedem ma­gam és talán hazamegyek. Elég messze van ide a falum, nem fogják tudni mit csináltam, miből éltem. Nem akarok úgy élni életem végéig, mint a szüleim — tör ki belőle néhány könnycsepp kíséretében —, de már ezt is nagyon utálom, néha magamat is. — Na, jobb, ha elhúzol innen, mielőtt teljesen kibo­rítod — figyelmeztet Dezső, és látom, legjobb lesz, ha betartom az intelmeit. * Szép cigánylány a következő „partne­rem”. Láthatóan élvezi, hogy beszélhet, engedélye is van rá a stricijétől, miután megegyeztünk a tarifában. —Nekem már a nagyanyám is kurva volt b... meg! Kijárt a présházakhoz, egy fél liter borért szétvágta a lábait a vén parasztoknak. Jobb lett volna, ha gyufaszálért kefélt volna, már fatele­pünk lehetne. Egyszer reklamálta nála az egyik kuncsaft, hogy lapostetűt ka­pott. Azt hitte tán, hogy a rossz csigerért katicabogár jár? Na én nem leszek olyan hülye, en­gem megfizetnek! Igaz, kapnak is a pénzükért olyat, amit otthon még sose éreztek. A pénz a fiúmé, ő osztja be. Kifizeti belőle, amit kell, hogy ne zak­lassanak. Helypénz, vagy mi a fene. Nem is lenne baj, ha nem lenne itt ez a sok román kurva, beszélni se tudnak, de ahhoz van eszük, hogy féláron elmenje­nek. * Az igazi profik persze nem az út szélén állnak, és nem is a kamionosokra utaz­nak. Elegáns étterem, közel egy forgal­mas úthoz, Jutka területe. Jól öltözött, ápolt, első pillantásra nem is tűnik pros­tituáltnak, csak a viselkedése, gesztusai árulkodnak foglalkozásáról. Három nyelvet beszél, diplomás. — Elvégeztem a főiskolát, de már közben sejtettem, hogy nem születtem pedagógusnak — mondja —, majd amikor munkába álltam, végképp meggyőződtem arról, hogy nem akarok besavanyodni, mint a kolléganőim. Volt egy barátnőm, ő ajánlott be. Tu­dod, itt minden meg van szervezve, semmi nincs a véletlenre bízva. Min­denki benne van az üzletben, a pincérektől a WC-s néniig, ezért aztán hallgatnak, mint a sír, nem látnak, nem hallanak. Én önálló vagyok, azzal me­gyek el, akivel akarok, és hidd el, meg­válogatom az ügyfeleimet. A bevé­lalkozása strici (saját bevallása szerint is, csöppet sem szégyellve ezt), igaz nem a hierarchia legalsó fokán áll, de nem is a csúcs közelében. Természete­sen neki sincs sem neve, sem lakóhelye. — Semmi konkrétumot nem mon­dok, nem csak a pénz sok a szakmában, a fegyver is. A rendszerről viszont be­szélhetek. Hidd el, bár minden ilyen jól lenne kitalálva ebben az országban. Akiket az utak mellett látsz, akik a lá­nyokra vigyáznak, kis pitik, örülnek, hogy lyuk van a seggükön és szelei. Az ország, az utak fel vannak osztva, min­den területnek van gazdája, akik a háttérből irányítják az egész bizniszt. Ők mondják meg, ki milyen feltételek­kel hajthatja ki a lányokat, mikor, hol, mennyit kell fizetni egy-egy kurva után, és a pénzt könyörtelenül be is hajtják. Az engedélyük nélkül senki nem kezdhet dolgozni, aki mégis megpróbál­ja, hamar keserű tapasztalatokat szerez. Fizetni muszáj, függetlenül attól, volt-e bevétel. Gondold el, mit tennél, ha meg­jelenne nálad öt-hat tagbaszakadt fickó, kérve az adót. A tarifákkal sem érdemes játszadozni, már rég nem a kurvák vagy a stricik határozzák meg, mennyi egy me­net. A pénz aztán szépen folyik felfelé, el sem hinnéd, hány komoly, legális vállal­kozás él ebből. ¥ Tetszik vagy nem, a prostitúció létezik, és mert virágzik is, természeténél fogva összefonódott az alvilággal. Ötletekben, véleményekben nincs hi­ány, a közelmúltban olvashattak is ezek közül lapunkban. Van aki a nyilvános- házak felújítása, van aki a szigorú ható­sági ellenőrzés mellett tör lándzsát, akad, aki úgy ahogy van, betiltaná az egészet, és sokan úgy tesznek, mintha maga a jelenség nem is létezne. Maguk a főszereplők és az epizodis- ták—kurvák és stricik, no és az ügyfe­leik —közben mit sem törődnek a körü­löttük zajló vitával. Nem érnek rá, te­szik a ,, dolgukat”, mert egy fontos gaz­dasági törvényt pontosan ismernek: az időpénz! Rákosi Gusztáv Meddig csinálom ? Megszedem magam és talán hazamegyek. Elég messze van ide afalum KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ. FOTÓ: SUCH TAMÁS télből leteszem az előre pontosan meg­beszélt részt, és kész, a többi az én ügyem. Én nem akarom tudni, hogy ki kinek adja tovább, cserébe ők sem avat­koznak a dolgaimba, és ez így van jól. Ez üzlet. Nem akarom persze sokáig csinálni, megteremtem az egzisztenciá­mat, aztán tisztességes családanya le­szek. Egy biztos, nem akarok olyan unalmas feleség lenni, mint akiktől az ügyfeleim hozzám menekülnek. * Valóban üzlet ez, ahol a lányok teste az áru. Hatalmas mennyiségű pénz forog, és az lenne a csoda, ha mindez csak úgy, spontán zajlana, ha az alvilág nem ellenőrizné. Mindez azonban már a sűrű titkok birodalma, ahová kevesek­nek adatik meg bepillantani. A titkok­nak azonban az a természetük, hogy kiszivárognak, mindig akad, aki fecseg. Informátorunk úriember, 35 körüli, öl­tönyben, nyakkendővel, néhány milliót érő sportkocsival közlekedik, a rádióte­lefon, mint minden valamirevaló üzlet­embernél a zsebében. Tisztességes fog­

Next

/
Oldalképek
Tartalom