Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-19 / 168. szám
lü Olimpiai melléklet 1996. július 19., péntek „Büszke vagyok a két Adriennre” A Budapestre távozó Kalmár Zsuzsát köszönti Sisák Péter alpolgármester Ha végignézzük minden idők legeredményesebb olimpiai bajnokait, feltűnik, hogy a sokara- nyas sportolók között túlnyomó többségben vannak a tornászok és az úszók. Érthető is, hiszen az ő sportágukban van a legtöbb lehetőség az éremgyűjtésre. Nem véletlen, hogy Barcelona két kiemelkedő alakja is közülük került ki. Az egyik Vitalij Scserbo. Nem kétséges, a fehérorosz fiatalember a világ egyik legkiemelkedőbb tornásza, aki Barcelonában nagyon közel került ahhoz, hogy beállítsa az amerikai csodaúszó, Mark Spitz páratlan rekordját: egy olimpián hét aranyat nyerjen. De „csak” hatig jutott, hiszen a csapatverseny (a FÁK színeiben) és az egyéni összetett mellett „csak” lólengésben, gyűrűn, ugrásban és korláton tudott nyerni. Ám Scserbo nemcsak Barcelonában remekelt, hanem mindenhol, ahol megjelent. Tizenöt világbajnokságot nyert, egyéb érmeinek, Eb-aranyainak számbavételéhez pedig külön statisztikust kellene foglalkoztatni. A kontinensversenyeken egyébként éppen május közepén szerezte utolsó három aranyát, Koppenhágában ugrásban, korláton és talajon győzött. Vita- Iijnak Atlantában újabb csúcsok döntögetésére nyílik lehetősége. Igaz, a szovjet Andrianov 15 olimpiai érmével beállított csúcsát csak abban az esetben döntheti meg, ha a másik ex-honfi- társ, Gyityatyinhoz hasonlóan minden számban, összesen kilencben dobogóra áll. Kell-e mondani, ez szinte lehetetlen. Ha azonban három aranyat nyerne, már ő lenne minden idők legaranyosabb férfitomásza — megelőzve a japán Katót —, ha pedig négyet, akkor az egyetlen tízszeres bajnoka lehetne az olimpiák százéves történetének. A 24 esztendős minszki fiatalembernek egyébként a barcelonai olimpia után feltörték a lakását, s mindenét elrabolták. Kivéve az olimpiai aranyait. Azokat ugyanis, mintha csak megérzett volna valamit, szüleinél őrizte... Esküszünk... Az olimpiai játékok eddigi eskütevői: 1920.: Victor Bőin (vívó), 1924.: Georges Andrea (atléta), 1928.: Harry Dénis (labdarúgó), 1932.: George Calnan (vívó), 1936.: Rudolf Ismayr (súlyemelő), 1948.: Donald Finlay (atléta), 1952.: Heikki Savo- lainen (tornász), 1956.: John Landy (atléta) és Henri St. Cyr (lovas), I960.: Adolfo Con- solini (atléta), 1964.: Takasi Ono (tornász), 1968.: Pablo Garrido (atléta), 1972.: Heidi Schüller (atléta), 1976.: Pierre St. Jean (súlyemelő), 1980.: Nyikolaj Andrianov (tornász), 1984.: Edwin Moses (atléta), 1988.: Hi Dzse Szón (kosárlabdázó) és Son Mi Na (kézilabdázó), 1992.: Luis Doreste (kerékpáros) és Eugeni Arencio (vizi- labda-j átékvezető). BECSÜLETES JÁTÉK Ott álltak a Kórház utcai tornacsarnok úgynevezett nagyszőnyegének egyik sarkában: a búcsúzok, az utazók. Ünnepélyesen, egy kicsit (vagy nem is kicsit) meghatottam Mindenki tudta, de legalábbis sejtette, hogy mi lesz az elkövetkező negyedórásra tervezett házi ünnepség legfeljebb csak nagyvonalaiban tervezett forgatókönyve. Vagy mégsem? Az olimpiára utazók gyűrűjében ugyanis ott volt Kalmár Zsuzsa is, de a teremben lévők többsége számára csak ekkor derült ki, hogy igazából miért is. Merthogy ő is búcsúzott. Igaz, nem Atlantába utazik — bár akinek két tanítványa versenyez a JÁTÉKOKON, akár ez sem lenne megkérdőjelezhető —, csak Békéscsabáról Budapestre, egyelőre véglegesen. Amikor utóbb beszélgettünk, s távozásának okait tudakoltuk, bizony kereste a szavakat. Maga is jól tudja, netán fölösleges indulatokat kavarhat az őszintén kimondott, de még a sejtetett szó, félmondat is. Az ő sportágában meg kivált. Ilyenkor pedig különösen nem szerencsés mindent szóba hozni, ami azért ott belül motoszkál, netán — nem nyilvánosan — kitör indulattal vagy csak csendesen, félig visszafojtva. Ha valaki nem tudná, 12 évig, hetventől nyolcvankettőig az egykori Előre Spartacus éltomásza volt, Petrovszki Pál és Lukács József nevét írta le, ha edzőit tudakolták. Legbüszkébb arra, hogy 1978-ban a strasbourgi vb-n 4. lett a magyar csapat tagjaként. De méginkább arra, hogy egy év múltán a koppenhágai Európa-bajnokságon közvetlenül a dobogó mellé állhatott a gerenda versenyszám befejeztével. No és több nemzeti bajnoki cím talajon, gerendán, felemáskorláton. Még az is lehet, hogy — beleszámítva a később kezdődő edzői időszakot is — túl sok volt a tornából. — A részletek talán nem érdekesek, de az ember magánélete is az élet része. Úgy éreztem, „váltanom kell”. Egy ideje közelebbi kapcsolat fűz Molnár Imréhez, a Honvéd szakosztály igazgatójához, ezért Pestre költözöm. Égy ideig nem feltétlenül a versenyműhelyben dolgozom majd, inkább tanfolyamokat vezetek, de bízom benne, hogy ott is hasznosíthatom TF tanári és szakedzői diplomámat, valamint a modem táncpedagógiai tanfolyamon szerzett ismereteimet. Aztán majd meglátjuk, igaz nemzetközi versenybíróként nem szakadok el a sportágtól sem, arról ne is beszéljek, hogy a két csabai Adrienn magas szintre jutásában talán némi részem nekem is van. Büszke vagyok rájuk és szurkolok értük — szól a vallomásféle. Mi pedig hozzátehetjük, ez a búcsú igazán sohasem lehet végleges. Harminckét esztendő a viharsarki pátriában aligha múlhat el nyomtalanul. Mindenesetre minden jót, Zsuzsa! Bemutatjuk a Békés megyei olimpikonokat Volt idő, hogy pár évig elvitatkoztunk azon, vajon szerencsés kifejezés-e az „olimpikon” ? Nem is illett használni, csak hát a magyar nyelv gazdagabb annál, mintsem hogy ne higgyük el egy-egy találó, világosan érthető fogalomnak — mit is jelent. Mert ki vitatná, történetesen ezen sohasem értettünk mást, minthogy az ötkarikás játékokon részt vevő sportoló, edző, kísérő vagy éppenséggel lóápoló... Tekintsük szerencsének, vagy inkább Békés megye gazdag sportéletének, hogy ezeken a hasábokon még ilyeneken is ellamentálhatunk. Nem másért, mert nem kevesebb, mint 10formaruhás, vagyis a magyar olimpiai küldöttség hivatalos tagja képviseli Békés megyét minden idők legnagyobb sporttalálkozóján. Méltó utódai a nem kevéssé kiváló elődöknek! Nem is juthat más elsőül eszünkbe, mint az 1908. évi játékokon zászlót vivő Mudin István, aztán a szintén kiváló, innen elszármazott vagy éppenséggel a legszűkebb pátria képviseletében versenyzőolimpiások. Nehezen lehet teljes a névsor, már csak a helyszűke miatt is, ám a most következő neveket semmiféle összeállításból, névsorból nem illik kihagyni. Szóval: Terstyánszky Ödön, Kecskeméti Gábor, Petrovszky Mihály, Gedó György, Palotai Károly, Földessy Ödön, Varjú Vilmos, dr. Hepp Ferenc, lvanov Drágán, Szechy Tamás, Kelemen Endre, Csulikné Bózó Éva, Balogi András, Krucsó Ferenc, Szepesi Adám, Nagy Sándor, Gyáni János, Bökfi János. Mindannyian Békésből indultak— jónéhányan maradtak is—, de máig nem felejtették el a pátria szeretetét, tiszteletét. Egészen biztos, hogy az itt bemutatott újabb főszereplők sem lesznek mások, amikor megkérdezik őket: „Sportpályafutásod hol kezdődött?” ÁRGYELÁN MÓNIKA Született: Orosháza, 1974. VI. 17. A sportvilágban is gyakran hangoztatják — és igazuk van —, hogy a küzdőtérre lépő sportolók számára sok-sok, úgynevezett háttérmunka szükségeltetik a siker érdekében. Ezt hivatott segíteni Mónika is, aki természetesen nem véletlenül került be az utazó csapatba, hogy a lovastusázó Herczegfalvi Tibor Lump nevű, éves pej, heréit lovát ápolja és a rajtra késszé tegye a lovastól, lótól egyaránt roppant erőfeszítést kívánó militari versenyekre. Ennek alapját már 10 éves korában elkezdte lerakni, amikor Szőke István irányításával megismerkedett a versenyszerű lovaglással, majd első sikereként megyei ifjúsági bajnoki címet nyert díjugratásban, később pedig Janiga András, majd — 4 évvel ezelőtt — Herczegfalvi Tibor segítségével pontszerző lett az országos lovastusa bajnokságon. Csoda-e, ha hobbijáról kérdezve csak a négylábúa- kat említi és azt szeretné Atlantában, ha minél sikeresebben segíti hozzá a sokat tapasztalt Lumpot a jó szerepléshez! BALOG ILDIKÓ Született: Békéscsaba, 1977. XI. 7. Magasság, testsúly: 153 cm. 47 kg Iskolai végzettsége: szakközépiskola Sportegyesülete: Akvaline TC Békéscsaba Jelenlegi edzője: Kalmár Zsuzsa, Lukács József Nevelőedzője: Juhász Judit, Hajdú László Kedvenc étele, itala: sült krumpli, Rákóczi túrós, Sprite Kedvenc színe: a természet színei Hobbija: olvasás Első sikere: Medico Cupa 2. hely Legjobb eredményei: 1992. Barcelonai Olimpia, csapat 6. hely; 1991. Indianapolis vb, csapat 8. hely; 1995. Sabae vb, csapat 9. hely; 1991—92. junior országos bajnok Milyen eredményt vár önmagától, mivel lenne elégedett? — Rontás nélkül megcsinálni valamennyi gyakorlatot LUKÁCS JÓZSEF Született: Szekszárd, 1942.1.1. Magasság, testsúly: 174 cm, 67,5 kg Iskolai végzettsége: Testnevelési Főiskola Sportegyesülete: Akvaline TC Békéscsaba A sportágában hosszú ideje az egyik legsikeresebb tréner 1989- ben mesteredzői címet kapott! 1964-től dolgozik Békéscsabán és neki is jelentős része van abban, hogy a Kórház utcai „tomaműhely” világhírűvé lett. Ennek alapján hívták meg Amerikába is edzőnek 1990-ben. 1983-tól, 6 éven át a magyar válogatott vezető edzője volt, ott volt a szöuli és barcelonai olimpián. Legjelesebb tanítványai: Matyucz Éva, Stefanik Ágnes, Laurinyecz Júlia, Gyuczha Éva, Új- szigeti Katalin és Kalmár Zsuzsa. „Tomászválogatottunktól — így természetesen a békéscsabaiaktól is — azt várom, hogy csapatban szerezzük meg a 7. helyet és egy versenyzőnk valamelyik szeren legyen döntős.” NYESTE ADRIENN Született: Mezőhegyes, 1978. XII. 14. Magasság, testsúly: 154 cm, 46 kg Iskolai végzettsége: érettségi Sportegyesülete: Akvaline TC Békéscsaba Jelenlegi edzője: Kalmár Zsuzsa, Lukács József Nevelő edzője: Kalmár Zsuzsa Kedvenc étele, itala: töltött káposzta, fagylalt Kedvenc színe: - Hobbija: zenehallgatás, fagyizás Első sikere: Marseille Kupa, Grand Prix, korlát 1. hely Legjobb eredményei: Grand Prix Cottbus, korlát 1. hely; Grand Prix Ostava, korlát 1. hely; 1995. Sabae vb, csapat 9. hely Milyen eredményt vár önmagától, mivel lenne elégedett? — Minden gyakorlatot legjobb tudásom szerint, rontás nélkül bemutatni