Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-16 / 165. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1996. julius 16., kedd o Kitüntetések, (t) A Nem­zetközi Szövetkezeti Nap alkal­mából a Magyar Iparszövetség elismerő oklevéllel tüntette ki Gonda Károlyt, a Gyoma- endrődi Bútoripari Szövetkezet elnökét; Berta Imre, az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet elnöke pedig az ipari és kereske­delmi miniszter elismerő okleve­lét vehette át munkásságáért. Zilahi-kiállítás, (t) Expo Mobila ’96 címmel bútorkiállí­tást szervez július 17—20-a között Zilah városában a Szilágy Me­gyei Kereskedelmi és Iparkama­ra. A rendezvényen üzletember­találkozót is tartanak, amelyre a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében Békés megyei cégek képviselői, üzlet­emberek utaznak ki július 17-én. Tengerpart Békéscsabán, (k) Az Eurotours szervezésében a Jó­kai utcai Csabacenter-építkezés- sel átellenben lévő, széles járda- szakaszát néhány napra feltöltik homokkal. Csütörtökön, pénte­ken és szombaton a nyugágyas, napemyős „strandot” sütkérező, zuhanyozó lányok és fiúk lepik el. A járókelők útifilmeket nézhet­nek, tengerből származó árukat, fürdőruhákat vásárolhatnak, nyá­ri kozmetikai tanácsokat „gyűjt­hetnek be”. A „pálmafák” alatt ráadásul akciós árú utakat is aján­lanak majd. Képkiállítás, (b) A kétegy- házi művelődési házban július 15-én nyílt meg a gyulai Gurzó László fotókiállítása. Az egy hó­napig megtekinthető képek a moldovai kolostorokat ábrázol­ják. Új fogorvos, (gh) A battonyai önkormányzatnak vi­szonylag rövid idő alatt sikerült betöltenie a dr. Dancsik Zoltán távozásával megüresedett máso­dik fogorvosi állást. A képviselő- testület döntése értelmében Dancsik doktor utódja dr. Gyar­mat Andreafogorvos lett, aki júli­us 1 -jétől határozatlan időre szóló kinevezést kapott. Belső ellenőr. $ Dr. Pénzely Erika jegyzőnő a szeg­halmi polgármesteri hivatal ható­sági tevékenységéről számolt be a helyi képviselő-testület leg­utóbbi ülésén. A képviselők a hi­vatal tevékenységével elégedet­tek voltak, ám ugyanakkor (létszámbővítés nélkül) kezde­ményezték egy belső ellenőr munkába állítását. „...SAJÁTSÁGA AZ EM­BERI TERMÉSZETNEK, HOGY OKOSAN GON­DOLKODUNK, ÉS OS­TOBÁN CSELEK­SZÜNK.” (Anatole France) Több, kiemelkedő millecentenáriumi rendezvényt szerveznek Leletmentés Vésztő-Mágoron A Szent László-szobrot a tervek szerint augusztus 31 -én, az ünnepi megyegyűlésen leplezik le Vésztő-Mágoron. Az alkotás talapzatának helyén folytatott ásatást a közelmúltban Juhász Irén (felvételünkön balról) fotó: lehoczkypéter Az idei nyáron megtört Vésztő- Mágor csendje, hiszen e törté­nelmi helyszínre több, ki­emelkedő millecentenáriumi rendezvényt szerveznek a kö­zeljövőben. Az előkészületek a jelzőtáblák kihelyezésével, az utak aszfaltozásával, rendbe­hozásával, szélesítésével meg­kezdődtek. A múlt héten pe­dig a leendő Szent László- szobor talapzatának helyén végzett feltárást Juhász kén régész, a szarvasi Tessedik múzem vezetője. A leletmen­tés — mint lapunknak el­mondta — ilyen esetekben kötelező, ráadásul védett ré­gészeti területről van szó. A feltárás során ezúttal említésre méltó leletet nem találtak. Ju­hász Irén számára egyébként nem ismeretlen a hely, hiszen annak idején az ő irányításával végezték a vésztő-mágori ása­tásokat. (e) Táboroznak a népművészet őrei Négy erdélyi motívummal díszített szépség ékesíti a környéket Megnyitotta kapuit július 14- én Békéscsabán a VI. Békés Megyei Népművészeti Tábor a Megyei Művelődési Központ és Kézműves Szakiskola gon­dozásában. Több, mint 250 gyermek és felnőtt, 5-től 80 éves korig vesz részt a tizenkét szakág foglalkozásain. Főként megyénkből érkeztek és mind­nyájan elkötelezettjei a népmű­vészetnek. Ez a tábor ad otthont többek között a in. Nemzetközi Fafa­ragó Találkozónak és a II. Or­szágos Kosárfonó Tábornak. A nagy tábor vezetője, Pál Miklósné elmondta, hogy min­den szakágnak meghatározott tematikája van, ennek alapján folyik a képzés, a továbbkép­zés. Egyetlen kivétel a fafara­góké, ahol az alkotáson van a hangsúly. Péterffy László szobrász- művész, aki az ország fafaragó­it irányítja a táborban, egy új gondolatot ötlött ki három év­vel ezelőtt. Megpróbálja visszahozni azoknak a kapuk­nak szépségét, hagyománya­it, amelyek megtalálhatóak voltak századunk során a Kárpát-medencében. Eddig négy, elsősorban erdélyi mo­tívummal díszített szépség ékesíti az ifjúsági tábor kör­nyékét. A mostani egy hét so­rán felvidéki magyar és szlo­vák jellegű hagyományőrző darabokat készítenek. Július 20-án a záróest fénypontja­ként ezeket az elkészült mű­veket fogják felállítani és fel­avatni. A népművészeti tábor ber­kein belül működik a VI. szlo­vák citeratábor, a magyaror­szági és a békéscsabai szlová­kok szövetségének közös tá­mogatásával. Ocsovszki Ildi­kó, a gyermekciterások cso­portvezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy a táborban nem csak Magyarországról, hanem határainkon túlról, Uk­rajnából és Szlovákiából is ér­keztek magyar gyerekek. A tá­bor célja a jó kapcsolat, a barát­ság kialakítása és megteremté­se, amit a szlovák népdalok kö­zös éneklése, elsajátítása és a citerázás hangulata teremt meg. A körülbelül 60 fős tábor­ban délelőtt szervezik a foglal­kozásokat, ahol együtt, majd kis csoportban ismerkednek meg a helyi szlovák népdalok­kal. Délutánonként lehetőség nyílik a szabadidős tevékeny­ségekre: játékra, sportra és egy­ben a város megismerésére is. Az egyhetes tábor műsorral zá­rul július 20-án, ahol a népmű­vészek mellett a citerások is előrukkolnak az itt tanult da­lokkal szüleiknek és az érdeklődőknek. Sz. L. — F. A. Lövöldözések, szurkálások Orosházán (Folytatás az 1. oldalról) kinéztünk a konyha ablakán, fel­nyírt hajú fiatalokat láttunk (ők egyébként mindennapos vendé­gei a Medicának). A sokaság el­indult a lakótelep bokros része felé, ahonnan ismét olyan han­gokat hallottunk, mintha ott is történt volna valami. A „virrasztóktól” azt is meg­tudtuk, hogy a jelenség nem új számukra, hiszen a nonstop Medica presszóban az élet éjfél­kor kezdődik. Akkor gyülekez­nek itt a fiatalok és őrjöngenek, hangosan trágárkodnak, nem rit­kán verekszenek is. Ami most történt, valójában benne volt a levegőben — mondták. Más szemtanúk állításai szerint ezút­tal nem a törzsközönség szolgál­tatta a borzalmakat: az áldozat­ként kiszemelt fiatalemberre va­lakik vártak, kilesték és a kór­háznak a szakrendelő oldalán lévő kerítése tövéből eresztettek rá egy tárral (meglehetősen bok­ros, búvóhelynek alkalmas az a rész), valamint a szomszédos óvoda felöl is lőttek rá. Esti információink szerint a fiatalemberből egy golyót eltá­volítottak, túl van az életveszé­lyen. S hogy mi is történt valójá­ban? A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közleménye: „1996. július 15-én 02.50 perckor Orosházán a Könd utcán a „Medica” presszó eló'tt ismeretlen tettes több lövést adott le G. László 28 éves helyi lakosra. Az eddigi megállapítások szerint a tettes egy 7,65 mm-es kalibe­rű ló'fegyvert használt. G. László a bűncselekmény következtében súlyos sérüléseket szenvedett. A Békés Megyei Rendó'r-főkapitányság Bűnügyi Osztálya emberölés kísérlete bűntett alapos gyanúja miatt indított eljárást az ismeretlen tettes ellen. A rendőrség kéri, hogy aki a lövöldözéssel kapcsolatban érdemleges információval bír, jelezze azt a megyei főkapitányság 66/ 444-833-as vagy az Orosházi Rendőrkapitányság 68/311-344-es telefon­számán, vagy pedig személyesen. A rendőrség a bejelentő személyét bizalmasan kezeli. A nyomozás szakértők bevonásával folyamatban van. Ugyancsak Orosházán július 12-én 16 óra körüli időben a Sarok presszó előtt 3 férfi szóváltásba keveredett egymással. Ennek során egyikük, F. József 47 éves helyi lakos a nála lévő késsel a másik két férit, H. Lajos 41 éves és G. Tibor 38 éves helyi lakosokat több alkalommal megszúrta, a két sértett életveszélyes sérüléseket szenvedett. A megyei főkapitányság vizsgálati osztálya F. Józsefet őrizetbe vette, ellene az eljárás életveszélyt okozó testi sértés alapos gyanúja miatt folyamatban van. ” A tét: egymilliárd forint Békés megyének (Folytatás az 1. oldalról) számára. Nem csak állami pén­zekre gondolnak, hanem arra is, hogy ne menjen ki a megyéből minden tőke, tehát az itt keletke­zett források visszaforgathatok legyenek. A Békés megyei látogatást szervezők nem tudták tájékoztat­ni Hóm Gyulát arról, hogy Békés, Nógrád és Szabolcs megye prog­ramja túl van a tárcaközi egyezte­tésen — folytatta Simon Imre. — Létezik tehát olyan projekt, amit a miniszterelnök szorgalmazott, s úgy tűnt, a helyben szerzett infor­mációt „jól vette” a kormányfő. A kormányhatározat tervezett szövegéből a képviselő kiemelte a közép-békési vállalkozói öve­zet megvalósításának ötletét, az orosházi ipari park létrehozását (amit az elkerülő út és a vasút közti szabad területre szeretné­nek telepíteni). A tervezet kérés­ként fogalmazza meg a Dél-Al­földi Regionális Fejlesztési Tár­saság alaptőkeemelését. Kiemelt helyen szerepel a 44-es főút Kecskemét—Gyula közti szaka­szának korszerűsítése, gyorsítá­sa, beleértve a tiszaugi híd felújí­tását is. A megye segítséget kér a magyar—román határmenti együttműködés keretében megje­lölt helyi terhek központi pénzekből való finanszírozásá­hoz —az Európai Unió 75 száza­lékot visel, a további 25 százalé­kot kell helyben biztosítani —, ugyanúgy, mint ahogyan Győr megyében támogatta az állam a határmenti kapcsolatokat. A ter­vezet tartalmazza többek között az előző kormányhatározat alap­ján megkezdett beruházások be­fejezését, a békéscsabai repülőtér fejlesztését is. A kormányfő először látoga­tott el megyei területfejlesztési tanácsi ülésre. Ennek kapcsán a képviselők a sajtóbeszélgetésen elmondták, hogy a tanács az idén 600 millió forint körüli összeget kap, míg Győr-Moson- Sopron megye csak 54 milliót, Fejér megye is nagyságrendek­kel kevesebbet, ezen a téren érzékelhető tehát az elmaradott térségek támogatásának szándé­ka. Ami pedig a kormányhatáro­zat tervezetét illeti, a vendéglá­tók úgy érzik, a miniszterelnö­köt megnyerték a támogatók so­rába. L.E. Vérfürdő a Fekete-tenger partján (Folytatás az 1. oldalról) elindultak a tervezett úticél felé. Kisebb-nagyobb pihenőkkel, há­rom napig tartó utazás során ér­keztek meg, a Konstanca és Mangália között található, Vé­nusz nevezetű üdülőközpontba. Az ejső benyomások a három évvel korábbi kinttartózkodás szép élményeire emékeztették a magyar fiatalokat. Ezen felbáto­rodva úgy vélték: ismét nyugod­tan felkereshetik azt a helyi Palas Disco-t, melyben évekkel korábban is megfordultak. A számtalan külföldi turista mellett, a diszkóban ma már állandó jelleggel felbukkan­nak helyi román dokkmunká­sok is. Am a diszkó üzemel­tetőjének magyar volta és a né­hány ott dolgozó székely pin­cér a hazánkból érkezett párok számára bátorítást jelentett. Ezért minden előítélet és gya­nakvás nélkül léptek be a Palas Disco-ba. Éjjel tizenegy óra körüljárha­tott az idő, amikor a két fiatal pár kérésére, s a diszkóban jelen­lévő többi magyar örömére, a lemezlovas egy-két szám erejé­ig magyar együttesek és éneke­sek dalait kezdte bejátszani. A dokkmunkások fülét zavar­ta a magyar szó, ezért többször is meg-meglökték azokat, akik lát­hatóan örültek a magyar zenének. Aztán stílust váltottak: úgy vél­ték, magyar zenéhez, magyar lány passzol, ezért táncra kérték H. Y.-t. A hölgy az ismeretlen, kétes külsejű egyénekkel nem volt hajlandó táncba menni, ba­rátjával viszont folytatta a tánco­lást. Á dokkmunkások ekkor sem estek kétségbe: hadicselhez fo­lyamodtak. Az egyik munkás meglökte H. Y.-t, aki elesett. Ek­kor a lökést kivitelező személyt egy másik munkás kergetni kezdte. A hatalmas diszkó­teremben tartózkodók figyelme így a két egymást hajkurászó férfire irányult. Ezt kihasználva a többiek körbevették B. A.-t (H. Y. barátját), és ütlegelni kezdték. Néhány ütés után a ma­gyar fiatal a földre esett, ekkor legalább öten az egész testét rug­dosni kezdték, s a valahonnan előkerülő sörösüveggel néhá­nyat a fejére vertek. A társát menteni próbáló H. Y. pedig egy hatalmas pofonnal lett „gazda­gabb”. Erre már a Békés megyei pár is felfigyelt, s segítségükre sietett. M. T. rávetette magát az egyik támadóra. A dokkmunkás elesett, ám abban a pillanatban hirtelen ketten fogták le M. T.-t, egy másik munkás pedig sörös­üveggel ütlegelni kezdte a fejét. Majd az üveg széttörése után újabb sörösüveggel ájulásig ver­ték M. T.-t. Ezt követően min­den dokkmunkás visszament B. A.-t rugdosni, majd megfogták és kivitték az udvarra. Közben az egyik munkás úgy döntött: oda sétál az eszméletlenül fekvő M. T.-hez, s még egy sörösüve­get szétver annak fején. Ám, amikor az első ütés megtörtént, annak hatására M. T. hirtelen magához tért. Ekkor M. T. (mi­vel ismerte a nyelvet) románul szólalt meg. Erre az ütlegelő a döbbenettől azonnal elszaladt. A több sebből súlyosan vérző magyar fiatalember kiment az udvarra, ahol azt látta, hogy a szintén jócskán vérző B. A.-t to­vábbra is rugdossák. Ekkor azokra a támadókra is románul kiabált, akik erre szintén futás­nak eredtek. A hatalmas zajra előkerült a helyiség magyar üzemeltetője, aki azonnal bezáratta a szórako­zóhelyet, a két sérült magyar ál­lampolgárságú férfit pedig egy mangáliai román férfi (aki kész­ségesen, emberi együttérzésből segített) személyautójával az or­vosi ügyeletre küldte. Az ügyeletén nem várt, s az orvosi hivatásához méltatlan tortúra kezdődött. A román or­vos előbb a rendőrségre telefo­nált, mondván: „Két magyar a diszkóban megverte a románo­kat, s most volt képük idejönni, hogy sérüléseiket ellássuk. Mit tegyünk ? ” A rendőrök tömör vá­lasza csak az volt: „Már tudunk az esetről”. Ekkor az orvos újabb tiltako­zással állt elő. Elkezdte mesélni, hogy őt, amikor Magyarorszá­gon járt, a rendőrök megbüntet­ték. — Tehát ebből is látszik, hogy a magyarok nem szeretik a románokat— mondta. Márpe­dig akkor most ő, hogy vállalja fel az ellenségek ápolását? — tette fel az orvosi esküt megtaga­dó kérdést. Ám végül a mellette tevékenykedő gyakorló orvos- tanhallgató lány rábeszélésére, bevarrta a csúnyán vérző sebe­ket. Igaz az érzéstelenítő szert „ellenségeitől” megspórolta, s a kötést is úgy fabrikálta, hogy azon szivárgott a vér. A rendőrség (habár az or­vosnak azt jelezték, tudnak az esetről) másnap sem ment ki jegyzőkönyvezni a történte­ket. Csupán egy ott nyaraló, és erdélyi nagyvárosba való ro­mán rendőrtiszt (akinek fele­sége magyar anyanyelvű) ígért segítséget. Ám a két fia­tal pár úgy gondolta: erre már nincs szükségük. A horrorba illő történet másnapjának es­téjén bepakoltak személygép­kocsijukba, s az előre kifize­tett szobákat otthagyva, mind a nényen elindultak a több száz kilométerre lévő magyar határ felé. Sajnos, egy életre szóló élménnyel tértek haza. Magyari Barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom