Békés Megyei Hírlap, 1996. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-11 / 161. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. július 11., csütörtök Gazdag régészeti leletanyag Gyula határában Dr. Havassy Péter és Medgyesi Pál régészek és Kékhegyi Dorottya technikus egy szarmata sír feltárása közben A közeljövőben megépülő, Gyula belvárosát elkerülő 44-es útszakasz nyomvonalának régészeti feltárásán november elseje óta dolgoznak a békéscsabai Munkácsy Mihály és a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársai. A közel fél éve tartó ásatási munka során—amely csupán a téli hónapokban szünetelt — három nagy lelőhely is mutatkozott, ezekre már az előzetes terepbejáráson is felfigyeltek.—Eddig összesen 67 objektumot tártunk fel, házmaradvány, szemetes gödör, vízelvezető árok, kemence egyaránt felszínre került — mondja Medgyesi Pál régész, az ásatás vezetője. November végéig kell befejezniük a 600 méter hosszan húzódó, mintegy huszonötezer négyzetméternyi lelőhely feltárását. A kiemelt beruházásként épített gyulai elkerülő útszakasz régészeti munkálataira szánt pénzösszeg lassan csordogál, félő, hogy ha további feltárásra nem lesz anyagi háttér, több értékes lelőhely elpusztulhat. — Két kisebb lelőhelyet már feltártunk, egyikük őskori település volt, az úgynevezett tiszai kultúra idejéből. Négy sírt találtunk e korból, úgynevezett zsugorított temetkezéssel találkoztunk ez esetben: a halott oldalra fordulva, kezét, lábát felhúzva helyezkedik el — folytatja Medgyesi Pál. — Lábuknál is edénykék nyomai, a túlvilágra készített útravalónak. Számos kőeszközre, csontmaradványra, gyöngyre, valamint egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű, égetett agyag állatszobrocskára bukkantunk. A másik, kisebb lelőhelyen vízelvezető árkok és gödrök mutatkoztak, szintén e korból. — Melyik a legértékesebb lelőhelyük? — A harmadik, mintegy hatszáz méter hosszan húzódó szakaszban három korszak is megfigyelhető. Egy őskori, ahol szemetes és agyaglelő gödör, házmaradvány, és egy kút került elő. AII—IV. századi szarmata leletanyagra viszont nem is számítottunk. Ez a sztyeppelakó iráni nyelvű nép észak-déli tájolású sírokba temetkezett. Különösen a női sírokban gazdag melléklet található, övlemez, bronzcsat, csengő, fibula, sőt kozmetikai eszközök, szőrcsipesz, fültisztító és illatszeres tégely is. De volt olyan sír is, amelyből több száz üvegpasztából való színes gyöngy került elő, valószínű, hogy helyzetükből következtemi tudunk arra, hogyan díszítették vele a ruházatot. Eddig harminc sírt tártunk fel — de továbbiak is várhatók. Bár ez még csak felvetésünk, de úgy tűnik, egy oklevél alapján, hogy megleltük a középkori Szerhet falut, Gyula egyik Árpád-kori település előzményét. Több kemencemaradvány, árokrendszer van ebből a korból, jellegzetesek továbbá a félig földbe mélyített háznyomok. — Hogyan oldják meg a lelőhelyek őrzését? — Áz országban több helyen előfordult, hogy megrongálták az ásatás színhelyét, ezért kutyás őrt alkalmazunk, aki éjjel is a terepen van.-— Diákok is dolgozhatnak az ásatáson? — Két héten át tizenhat diák vett részt a munkában a nyíregyházi Szent Imre Gimnáziumból, augusztusban pedig a Körösi Csorna Sándor Főiskola húsz hallgatóját várjuk. Kruzslitz Ilona Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleménye a száz forintos kenyérárról? Kovács József, 58 éves, almás- kamarási rokkantnyugdíjas: — A 100 forintos kenyér valakinek „piszkosul” jó, de nem nekünk! Kérdem, hogy lett a 30—40 forintos kenyérből ennyi? Vajon a fizetéseket is ehhez emelik? Szívesen megkérdezném a minisztert: Hogy lehet ebből megélni? Bezzeg a Lakos László sem mert a tévé Napkelte műsorában megjelenni, mert tudja: itt csak magyarázkodni lehet. A kis nyugdíjból hárman élünk, a fiam főiskolás, szeptembertől 50%-os tandíjemelés lesz, támogatás sehol. H.M. FOTÓ: LKHOCZKY PÉTER Mező János, 58 éves, magyar- bánhegyesi rokkant nyugdíjas: — Már így is nagyon felvitték a kenyér árát. Nincs a pénznek értéke. A ruha, a cipő, az élelem, minden drága. Lassan oda jutunk, ha ruházkodni is akarunk, hitelt kell felvenni a takarékból. A kenyeret muszáj megvenni, ezért is igazságtalan az árak növelése. A kormány intézkedhetne, hogy legalább az élelem ne kerüljön sokba. No, de a minisztereknek nincs ilyen gondjuk! A nyugdíjból a rezsi mellett már kenyérre se futja, ezért nyáron alkalmi munkával pótoljuk. BucsaiTibor, 32éves, medgyes- egyházi kistermelő: — Úgy hallottam, hogy mégsem lesz 100 forint a kenyér, de már a 90 forint is sok. Ha ennyire „felnyomják” viszont a búza árát, akkor elkerülhetetlen az emelés. Rettenetesen sok a 3,60- hoz képest a 100 forint! Jobb lenne, ha a termelőtől egyenest a pékhez kerülne a liszt és csak a malomipar bonyolítaná az üzletet. Most magasabb a búza felvásárlási ára, sőt a megtermelése után túl sok kézen megy át a termék, a közvetítők veszik le a nagy hasznot. Ezeket pedig nekünk, fogyasztóknak kell megfizetnünk. Szilágyi János, 33 éves, pécsi raktárvezető: — Kunágotán születtem, Pécsen lakom, így össze tudom hasonlítani a különbséget. Felénk eddig is közel 100 forint volt a kenyér, meg errefelé 76-tól 90- ig láttam. Vidéken sokat dolgoznak, de valamivel olcsóbb a megélhetés. Egyébként ha a fizetés is az áremelkedésnek megfelelő lenne, egy szóval sem ellenezném a magasabb árat. Példaként említem, a gyermekemnek vett újság 150 forintba került, rajta a 4 márka német ár, ami közel 400 forint. Igen ám, de Németországban nem ilyen a kereseti arány! / Elvetemetés az éjszakában (Folytatás az 1. oldalról) Két nap múlva ismerősömmel vittünk nekik kamatot, de több pénzt nem kaptak, így később ismét megjelentek Orosházán. Kedd este volt, amikor elvittek mindkettőnket Szanazugba. A nyaralóban azt akarták, vegyük le ruháinkat, de tiltakoztunk. Ezután megkötöztek drótokkal, redőny zsineggel. Szakszerű munkát végeztek, ezt nevezik fojtó szorításnak. Azon tanakodtak elrablóink, hogy fogságban tartsanak-e vagy elengedjenek, netán ledolgoztassák velünk Sz. J. tartozását. Szerdán délben Orosházára vittek, hogy szüleimtől pénzt Tegnap folytatódott Gyulán, a Pándy Kálmán Kórházban az egészségügyi szakdolgozók házi tudományos értekezlete. Ezúttal is díjazták az értékes tapasztalatokon nyugvó munkákat. Az eredmények a következők: első helyezett Rózsa Márta Az egészségügyi dolgozók szerepe a szorongás oldásában. Második A táplálkozás szerepe a prevencióban, Bagdiné Sebestyén Éva és dr. Ottlakán Aurélné munkája, harmadik a Harc az életbenma- radásért című dolgozat Szeidler Krisztina és Cseke Zsoltné írása. Negyedik díjas lett Molnámé Szmóla Éva és Gurzó Anna a hypertóniás betegek egészségnevelő programjának feldolgozásáért. Különdíjas Budai Judit kérjek. Ők a szomszédos utcában, a kocsiban ülve vártak. Én viszont úgy gondoltam, nem én vagyok az adós. A rendőrséghez fordultam — tudtuk meg a tanútól a sztori részleteit. S arról nem is beszéltünk, hogyan fenyegették meg a verőlegények édesanyját, miként alakult adósnak és tanúnak a kapcsolata, mi történt a rendőrautó megjelenésekor. A részletek feltárása a rendőrség dolga. A szakemberek egyébként azt sem tartják kizártnak, hogy a „pénzkihelyezőknek” másokkal is meggyűlt a bajuk akár Orosházán, akár más településeken. Tájékoztatunk vagy ködösítünk című munkája. Az ápolási egyesület díját főiskolások kapták: Siket Adrienn (A gyógyító szeretet), Szívós Zoltán és Szombati Zsolt (Az első fecskék már kirepültek). Szakszervezeti elismerésben részesült a hangulatbetegség terápiájával foglalkozó dolgozat Giricz Pétemé és Cser Imréné tollából, valamint a csípőprotézis beültetésének ápolási tapasztalataival foglalkozó írás Prókai Zita és Nagyné Kreidl Ilona munkája. A megye egészségügyi szakdolgozói bizonyosan eredményesen szerepelnek majd az augusztus 22-24. közötti országos konferencián is. B. Zs. Amerikai zenei napok Bár a Magyar—Amerikai Baráti Társaság Békés megyei szervezete már megszűnt, de Szedoglavits István és barátai nem tettek le arról, hogy megszervezzék az immáron VII. Amerikai Zenei Napokat Békéscsabán. A rendezvénynek július .11—13. között a Blues Garden (egykori K. O.) ad helyet. Márton Róbert és Szűcs Attila, a Blues Garden bérlői elmondták: az esemény a- szórakozóhely új arculatának kialakításában jelentős állomás. A későbbiekben szeretnék a szabadtéri színpad és a liget varázsát visszahozni, lesznek színházi előadások, gyermekműsorokat, millecentenáriumi rendezvényeket, koncerteket tartanak itt, augusztusban például fellép a Holló Színház is. Szedoglavits István az amerikai zenei napok programját ismertette. Július 11-én, csütörtökön 21.00 órakor a békéscsabai Rag Doll, 22.30-kor a budapesti Blues Company játszik. Július 12-én, pénteken 20 órakor a békéscsabai Grandmothers Jam, 21.00 órakor a békéscsabai Blues Fools, 22.30-kor a budapesti Palermo Boogie Gang lép színpadra. Július 13-án, szombaton 20.00 órakor a Felkai Blues Brothers, 21.30-kor a Stuff, végül 23.00 órakor a Rent-A-Rock (midhárom zenekar budapesti) műsorát láthatják, hallhatják az érdeklődők. Szedoglavits István szólt arról is, hogy a rendezvény programjaira a belépés díjmentes, ez köszönhető a Pepsi-Cola és a Kelet-Magyarországi Sört Értékesítő Kft. támogatásának is. Ny. L. Ha Szicília, akkor maffia? 4. A taorminaigörög színház nézőterérőlfenséges díszletbengyönyörködhetünk a szerző felvétele Taormina, a hajdani görög Tauromenion, Szicília legszebb és legismertebb fürdőhelye. Látványosság és világhíresség. Ha Szicília, akkor nekünk, magyaroknak Csontváry híres festménye, a taorminai görög színház jut eszünkbe. Szeretem Csontváry jellegzetes képeit. Vágyom arra, hogy lábaimmal megérintsem azt a helyet, ahol a gyönyörű festmény született. S ha az Etna csodálatunkat váltotta ki, ez a hegyre épült kis város teljesen a hatalmába kerít. A városka a tenger felett 400 méterre, egy hegy tetejére épült. Szerpentin vezet a központba. Lenn a tengerpart, fenn Taormina és egyben a sziget nevezetessége, a teatro greco (a görög színház). A domboldalba, sziklába vájt félköríves nézőtér még a hellenisztikus korban épült. A színpadot és a mögötte emelkedő falat a római korban építették, de elpusztult. A fennmaradt romok között ma is látványos színházi előadások, hangversenyek zajlanak. A görögök tudatosan úgy vájták a színház ülőhelyeit a sziklába, hogy a nézők a háttérben a természet alkotta legszebb díszletben gyönyörködhessenek. A kép lenyűgöző. Körülöttünk két és fél évezred kultúrája, a háttérben az Etna óriás tömege, lenn a tenger kéksége festői összhangban egymással. Talán a világon nincs még egy ilyen gyönyörűséges alkotás. Megérint Csontváry szelleme. Neki köszönhetem a képet, a színházról. Ha igaz, hogy minden út Rómába vezet, ha szeretjük a nagy szavakat és úgy tartjuk; Nápolyt látni és meghalni, akkor azt mondom, Taorminát vétek nem látni. Nehéz szívvel búcsúzom. Ha Agrigento, akkor Balassi Néptáncegyüttes. Ugye emlékeznek, ez a táncegyüttes soksok fesztiválon volt vendége ennek a szicíliai városkának. Igazából a városközeli Templo- mok-völgyét akarja látni férjem, aki a görög kultúra szerelmese. Bevallom — szégyen, nem? —, engem nem igazán nyűgöznek le a letűnt korok eme fennmaradó tanúi. De amit a Templomok- völgyében látok, ahhoz fogható romokkal európai bolyongásaink során még nem találkoztam. A hajdan 200 ezer lakost számláló Agrigentót (görög neve Akragasz) kétszer pusztították el története folyamán. Utoljára 210-ben a rómaiak. Az évezredek alatt eléggé tönkretették a földrengések is, ráadásul köveinek jó részét a XVIII. században a közeli kikötőbe szállították, de még így is kivételesen gazdag anyag került elő a föld alól és maradt a helyszínen. Nincs szándékomban az olvasót a romok leírásával untatni, csak a leglátványosabbakat említem. A Zeusz-templom például az ókori világ legnagyobb temploma volt, amelyet időszámításunk előtt 480-ban a himerai győzelem után pun rabszolgákkal építtettek meg. Hajdan 17 méter magas oszlopai voltak. A romok között egy nyolc méter magas Atlasz maradványait bámulom meg. A feljegyzések szerint 1401-ben még három ilyen óriás Atlasz támasztotta a gerendázatot. Mára már a földön fekvő két társát a múzeumban őrzik. A romváros legszebb temploma az úgynevezett Tempio di Concordia. Jó állapoban maradt meg, mert a VI. században keresztény templommá alakították át. Azt mondják, Agrigento óvárosa Szicília legeftmvölőbb műemléki városmagja. Való igaz. Számtalan szűk lépcsőn, kis téren bolyongunk, miközben a város csodás, ép templomait járjuk sorra. Ez az utolsó napunk a szigeten. Letelt az egy hét. Véget ért a kirándulás, amelyre egyáltalán nem vágytam. Mit mondjak? Ez az út életem egyik legcsodálatosabb csalódása volt. (Vége) Béla Vali Ápolás és tudomány
