Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29-30 / 151. szám

1996. június 29-30.. szombat-vasárnap Hogy Erkel ne tudjon forradalmi hangokat pengetni... István király születéséről Június 29-én és 30-án mutatja be a Gyu­lai Várszínházban a kolozsvári opera tár­sulata Erkel: István király című operáját. A dalmű születése báró Podma- niczky Frigyes színházi intendánsnak köszönhető. Ő kérte fel Erkelt, kompo­náljon zenét az új Operaház megnyitá­sára. Szövegkönyvet is ajánlott: Várady Antal István királyról szóló lib­rettóját. Az intendáns azért adta ezt az oratórikus szövegkönyvet Erkelnek, hogy ne tudjon forradalmi hangokat pengetni. Erkel elolvasta Várady írását, nem nyúlt hozzá, de a zenei megformá­lásban megtréfálta Podmaniczkyt. Az István és Imre vezette keresztény tábort túlságosan fennkölt, valószínűtlenül tökéletes, kenetteljes, kicsit semleges dallamokkal és oratórikus énekekkel ábrázolta. A Vazul köré csoportosuló pogányságot viszont harsány, nemes, hősies, magasztos dallamokkal. Ez volt az idős zeneszerző utolsó „rebellis” ténykedése. A szövegkönyv István öreg koráról szól. A király azt kívánja, hogy fia, Imre herceg vegye feleségül a horvát fejedelem leányát, Crescimiriát. A lányért küldöttség megy, melynek vezetője Péter, aki szenvedélyesen beleszeret a szép Crescimiriába. Az opera egyik legszebb jelenete, amikor Crescimiria átlépi az országha­tárt és üdvözli a magyar földet. Imre herceg feleségül veszi a lányt, de nem közeledik felé, mert ő már az égi hatal­makkal jegyezte el magát. Péter be­csapja Crescimiriát, hogy Imre mást szeret, ezért Crescimiria—az operában — mérget itat a herceggel, de bűne az őrületbe kergeti. Ez a daljáték lírai vo­nala. A politikai tartalom: a magyar ősvallás hívei Hadúrnak hódolnak. Kö­zéjük tartozik Vazúl és Sebős. István király rátör a Hadúrnak áldozatot be­mutató pogányokra és hódolatra kény­szeríti őket. Ezután értesül Imre halálá­ról. Reményei összeomlanak. István ki­rály a vallásban keres menedéket. Az opera Erkel minden igyekezete ellenére sem készült el az Operaház megnyitá­sára. A mű bemutatója 1885. március 14-én volt az Operaházban, az agg mes­tert megillető fényes külsőségek között. A darabot Erkel Sándor vezényelte a bemutatón. Sikere a- Bánk bánéhoz volt mérhető. Az opera a századvégi magyar zenei historizmus nagyszabású és jellegzetes alkotása. Az István királyt 1896. május 2-án Erkel Sándor átdolgozásában mutatták be ismét, az ezeréves magyar állami ünnepségek keretében. 1930-ban erősen megrö­vidített formában felújí­totta az Operaház. A da­rab repríz rendezője Már­kus László volt. Az opera 20 előadást ért meg. Az opera második részének újkori bemutatóját 1988. június 30-án tartották a budakeszi római katoli­kus templomban. Több, mint száz év után kerül ismét színre az István ki­rály. D. Nagy András A milleneumi díszelőadás librettójának címlapja Vágréti Dalival szemben * Vágréti János békéscsabai festőmű­vészt ünnepli ezekben a napokban a németországi Mainburg, ahol eddig két nagy sikerű kiállítást rendeztek har­mincnál több festményéből. Az elsőt a város múzeumában, a másodikat a ná­lunk is ismert Zacher- művészházaspár (papírszobraikat láthatta pár éve a Me­seházban a csabai közönség) magánga­lériájában, a Fórumban. A külföldi kiállítás érdekessége, hogy Mainburg belvárosában az üzle­tek kirakatait is Vágréti János művei díszítik. A következő tárlat Wol- nachban nyílik majd, később pedig München ad otthont egy Vágréti művé­szetét bemutató kiállításnak. Napjainkban általában csökkent a vásárlási kedv, és ez jellemző a műtár­gyak piacára is, ennek ellenére szép számú alkotás talált gazdára. A festőművész nem titkolta meghatódott- ságát, amikor telefonon beszéltünk. Nagy örömmel újságolta, micsoda nagyszerű érzés Salvador Dalival szemben helyet kapni. Mainburgban egyébként reprezenta­tív katalógus készül a békéscsabai festőművész életéről és munkásságá­ról. N. K. Filmforgatás a tarhosi erdőben A Rádiózenekar premierje Csabán Az elmúlt hetekben furcsa hangokra, lát­ványra lehetett figyelmes, aki a tarhosi erdőket járta: a tarhosi Gyógypedagógiai Intézet és a Békési IV. számú Általános Iskola diákjai, nevelői a millecentená- riumra készülve filmet forgattak. A törté­net az István, a király című rockopera és egy ősi magyar rege feldolgozásából ala­kult ki, a forgatókönyvet Kolarovszki Zsuzsa és Varga Ádám írta—ők ketten a film rendezői is egyben. — Békésen már a harmincas évek végén, negyvenes évek elején híresek voltak a Bíró László tanító úr által ren­dezett népszínművek — persze akkor még nem voltak videók, ilyen szem­pontból új ez a kezdeményezés. A szereplők közül még senki sem szere­pelt filmben, ezért mindenki nagy lel­kesedéssel készült az eseményre. —Láthatják-e a békésiek az elkészült filmet? — A napokban fejeződött be a forga­tás, hamarosan megkezdhetjük a stúdió­munkákat Budapesten, a Rácz Attila Vi­deo Stúdióban. A film bemutatója au­gusztus 20-án lesz, szerencsés esetben a moziban, a városi közönség előtt. —Kik segítették ezt a különleges vál­lalkozást? —Nagyon sokat köszönhetünk támo­gatóinknak, akiknek nagyon tetszett ez a kezdeményezés. így köszönettel tarto­zunk Csuta György festőművésznek, Kovács Ferencnek, Szatmári Tamásnak, Nagygyörgy Miklósnak, a Békési Egyet­értés Szarvasmarha-tenyésztő Kft.-nek, a Békési Városvédő Egyesületnek, a Medisweet Kft.-nek és a Horváth és Tár­sa Kereskedésnek. A. Gy. Fesztiváldíjas fúvósok A Körösparti Junior Fúvószenekart 1991- ben a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola növendékeiből Fehérvári László, Jármi Jó­zsef és Szűcs Csaba alapította. Az elmúlt hétvégén a XXI. Nemzetközi Siklósi Vár­fesztivál és Versenyen a zenekarok verse­nyének gyermek- és ifjúsági kategóriájában első helyezést értek el. Szűcs Csaba, az együttes vezetője el­mondta, hogy a versenyt két évente rende­zik meg. A zenekar nem ismeretlen a siklósi közönség, és a zsűri előtt, hiszen az előző fesztiválon Siklós város különdíját nyerték el. Az idei versenyen a kötelező darabok mellett Kéler Béla: Magyar vígjáték nyitá­nyával vettek részt, ami komoly erőpróba ennek a korosztálynak. A körösparti fúvó­sok kiválóságát a hat tagú zsűri együntetűen elismerte, és teljes egyetértésben ítélték oda az első díjat. A fesztivál hagyományainak megfelelően a XXII. verseny zsűrijébe — mint az egyik győztes együttes vezetőjét— Szűcs Csabát is felkérték tagnak. A siklósi fesztiválra való eredményes felkészülést segítette, hogy a zeneművésze­ti szakközépiskolában készült egy CD, me­lyen a junior fúvósok is szerepelnek. A CD várhatóan szeptemberben jelenik meg. A Körösparti Junior Fúvószenekar működé­sét a szülők által létrehozott alapítvány, annak kuratóriuma—vezetője Nagy Krisz­tina — biztosítja. Az alapítványon kívül a fúvósokat a békéscsabai zeneiskola és az önkormányzat támogatja. A várfesztiválon eredményesen szere­peltek a tótkomlósiak is. Ifjúsági fúvósze­nekaruk első, gyermekzenekaruk különdí­jas lett. K. A. A Magyar Rádió és Televízió Szimfo­nikus Zenekara már bejárta az egész világot, de még sosem lépett közönség elé Békéscsabán. Valódi premier tehát az a millecentenáriumi díszhangver­seny, amelyet július 1 -jén 20 órától ren­deznek meg az Evangélikus Nagy­templomban. Közreműködik a Magyar Állami Énekkar, karigazgató Antal Mátyás, Szendrényi Katalin, Takács Klára, Daróczi Tamás, Martin János, vezényel Ligeti András. Műsoron sze­repel Liszt Ferenc Les préludes szimfo­nikus költeménye és az Esztergomi mise, Liszt legnagyobb méretű egyház­zenei alkotása. A hangverseny fő támo­gatója Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata. (n) Dohnányi Ernő világhírű zongoraművész, karmester, zeneszerző 1943-ban alapította meg a Rádiózenekart Avantgárd művészi törekvéseit értetlenség kísérte Tisztelet Perlrott előtt A Békéstáji Művészeti Társaság emlékező, a megyei könyvtárban megrendezett kiállítás­sal tisztelgett Perlrott Csaba Vilmos csabai születésű festőművész előtt. Az elfelejtett avantgárd „csabai” sem kerülhette el a maga végzetét, művészi törekvéseit értetlenség kí­sérte. A század- és ezredvég időbeli távlatából nézve—a szülőföld mélységéből és magassá­gából — hiba volna észre nem venni életmű­vének példáját és inspirációs erejét! Felmerülhet a kérdés: vajon mit jelent a Békéstáji Művészeti Társaság alkotóinak e tisztelet valóságos tartalma a Perlrott Csaba Vilmos művészetéhez való viszonyulást illetően? Szinte valamennyi kiállított mű lát­tán felismerhetjük, hogy a különböző művé­szeti tendenciákat nem lehet közös nevezőre hozni, hiszen fejlődésük is más-más irányba halad. Olykor mégis létrejöhet a találkozás egy-egy ponton, annak ellenére, hogy az alko­tók esztétikai szellemköre eredendően más és más! Ezé pontot vagy pontokat a tradíciók kutatásában, a hagyomány megújításában, va­lamint a szellemi erőtér vonzásának igényé­ben találhatjuk meg. A kiállításon szereplő művek többsége azt mutatta, hogy Perlrott művészete jelenvaló (ha nem is meghatározó) élmény az alkotók számá­ra, amit tanulmányozni feltétlen érdemes. Perlrott, az európai festészeti irányzatokkal együttélve, a kereső, kutató, alkotói magatartást akarta érvényesíteni művészetében. Avangard szemlélete elementáris erővel hatott a plein-air, szabad természet fényeihez igazodó közegben. Az új életérzés vad színellentéteivel szétfeszítet­te a nálunk honos esztétikai korlátokat. Többek számára az alapötletet valamely konkrét mű feldolgozása adta. Várkonyi János finoman festett és Udvardy Anikó érzékenyen megmintázott reliefje Perlrottot a mába emeli, amivel a korabeli szabad szellemű értelmiségről kialakított „KÉP”-hez kapcsolódnak. Vágréti János a fauvista (vad) festésmód képértelmezési módszerével „közelít” (piros, kék, sárga) telített színtételekkel — öntörvényű utat járva. A sűrí­tés gesztusát használja fel Gubis Mihály. Jelzés­szerű „friss festésű” művei az érzékenység szét­folyó, de megörökíthető pillanataira utalnak. A kereszt motívum átlényegítésére vállalkozott Csuta György, az időtlenségbe emelve az emlé­kezést. Slezák Lajos a lángban égő, zuhanó kereszt motívumát a megsemmisülésben oldja fel! Gnandt János művészetében érzékelhető elmozdulást tapasztalhatunk a formaképzés módszerében, miközben megújulva szembe­sít bennünket az értékek erkölcsi pusztulásá­val. Saját stílusukat és motívumvilágukat rep­rezentáló műveiket ajánlották fel az emléke­zet igézetében Barabás Ferenc, Lonovics László és Oroján István. Ezzel a gesztussal is érzékeltetvén, hogy a perlrotti problémafel­vetés nem direkt módon, szellemében is ál­landóan érzékelhető. A tiszteletadásnak ha­sonló formáját választotta: Molnár Antal, Szereday Ilona, Görgényi Tamás és E. Szabó Zoltán is. A kiállítás erőterében Széri-Varga Géza átlényegített, személyes kapcsolatra emelte a perlrotti emlékezés atmoszféráját. Plasztikái­ban a magasztos és a groteszk (és ironikus) egységbe szerveződő kapcsolatát „fogalmaz­za” megváltozó, megújító módon. Perlrott Csaba Vilmos az 1995-ös esztendőben volt negyven éve, hogy eltávozott közülünk. Ön­magunkat is megtiszteltük azzal, hogy emlé­kezünk — művészetének szellemkörébe emelt — „mai”, kortárs művekkel, fejet hajt­va életműve és művészi teljesítménye előtt. Remélhetőleg, talán nem is a távoli jövőben, portrészobra a Körös-parti sétányról tekint le ránk—hitet adó példázatként. Szilágyi András

Next

/
Oldalképek
Tartalom