Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-29-30 / 151. szám
1996. június 29-30.. szombat-vasárnap Hogy Erkel ne tudjon forradalmi hangokat pengetni... István király születéséről Június 29-én és 30-án mutatja be a Gyulai Várszínházban a kolozsvári opera társulata Erkel: István király című operáját. A dalmű születése báró Podma- niczky Frigyes színházi intendánsnak köszönhető. Ő kérte fel Erkelt, komponáljon zenét az új Operaház megnyitására. Szövegkönyvet is ajánlott: Várady Antal István királyról szóló librettóját. Az intendáns azért adta ezt az oratórikus szövegkönyvet Erkelnek, hogy ne tudjon forradalmi hangokat pengetni. Erkel elolvasta Várady írását, nem nyúlt hozzá, de a zenei megformálásban megtréfálta Podmaniczkyt. Az István és Imre vezette keresztény tábort túlságosan fennkölt, valószínűtlenül tökéletes, kenetteljes, kicsit semleges dallamokkal és oratórikus énekekkel ábrázolta. A Vazul köré csoportosuló pogányságot viszont harsány, nemes, hősies, magasztos dallamokkal. Ez volt az idős zeneszerző utolsó „rebellis” ténykedése. A szövegkönyv István öreg koráról szól. A király azt kívánja, hogy fia, Imre herceg vegye feleségül a horvát fejedelem leányát, Crescimiriát. A lányért küldöttség megy, melynek vezetője Péter, aki szenvedélyesen beleszeret a szép Crescimiriába. Az opera egyik legszebb jelenete, amikor Crescimiria átlépi az országhatárt és üdvözli a magyar földet. Imre herceg feleségül veszi a lányt, de nem közeledik felé, mert ő már az égi hatalmakkal jegyezte el magát. Péter becsapja Crescimiriát, hogy Imre mást szeret, ezért Crescimiria—az operában — mérget itat a herceggel, de bűne az őrületbe kergeti. Ez a daljáték lírai vonala. A politikai tartalom: a magyar ősvallás hívei Hadúrnak hódolnak. Közéjük tartozik Vazúl és Sebős. István király rátör a Hadúrnak áldozatot bemutató pogányokra és hódolatra kényszeríti őket. Ezután értesül Imre haláláról. Reményei összeomlanak. István király a vallásban keres menedéket. Az opera Erkel minden igyekezete ellenére sem készült el az Operaház megnyitására. A mű bemutatója 1885. március 14-én volt az Operaházban, az agg mestert megillető fényes külsőségek között. A darabot Erkel Sándor vezényelte a bemutatón. Sikere a- Bánk bánéhoz volt mérhető. Az opera a századvégi magyar zenei historizmus nagyszabású és jellegzetes alkotása. Az István királyt 1896. május 2-án Erkel Sándor átdolgozásában mutatták be ismét, az ezeréves magyar állami ünnepségek keretében. 1930-ban erősen megrövidített formában felújította az Operaház. A darab repríz rendezője Márkus László volt. Az opera 20 előadást ért meg. Az opera második részének újkori bemutatóját 1988. június 30-án tartották a budakeszi római katolikus templomban. Több, mint száz év után kerül ismét színre az István király. D. Nagy András A milleneumi díszelőadás librettójának címlapja Vágréti Dalival szemben * Vágréti János békéscsabai festőművészt ünnepli ezekben a napokban a németországi Mainburg, ahol eddig két nagy sikerű kiállítást rendeztek harmincnál több festményéből. Az elsőt a város múzeumában, a másodikat a nálunk is ismert Zacher- művészházaspár (papírszobraikat láthatta pár éve a Meseházban a csabai közönség) magángalériájában, a Fórumban. A külföldi kiállítás érdekessége, hogy Mainburg belvárosában az üzletek kirakatait is Vágréti János művei díszítik. A következő tárlat Wol- nachban nyílik majd, később pedig München ad otthont egy Vágréti művészetét bemutató kiállításnak. Napjainkban általában csökkent a vásárlási kedv, és ez jellemző a műtárgyak piacára is, ennek ellenére szép számú alkotás talált gazdára. A festőművész nem titkolta meghatódott- ságát, amikor telefonon beszéltünk. Nagy örömmel újságolta, micsoda nagyszerű érzés Salvador Dalival szemben helyet kapni. Mainburgban egyébként reprezentatív katalógus készül a békéscsabai festőművész életéről és munkásságáról. N. K. Filmforgatás a tarhosi erdőben A Rádiózenekar premierje Csabán Az elmúlt hetekben furcsa hangokra, látványra lehetett figyelmes, aki a tarhosi erdőket járta: a tarhosi Gyógypedagógiai Intézet és a Békési IV. számú Általános Iskola diákjai, nevelői a millecentená- riumra készülve filmet forgattak. A történet az István, a király című rockopera és egy ősi magyar rege feldolgozásából alakult ki, a forgatókönyvet Kolarovszki Zsuzsa és Varga Ádám írta—ők ketten a film rendezői is egyben. — Békésen már a harmincas évek végén, negyvenes évek elején híresek voltak a Bíró László tanító úr által rendezett népszínművek — persze akkor még nem voltak videók, ilyen szempontból új ez a kezdeményezés. A szereplők közül még senki sem szerepelt filmben, ezért mindenki nagy lelkesedéssel készült az eseményre. —Láthatják-e a békésiek az elkészült filmet? — A napokban fejeződött be a forgatás, hamarosan megkezdhetjük a stúdiómunkákat Budapesten, a Rácz Attila Video Stúdióban. A film bemutatója augusztus 20-án lesz, szerencsés esetben a moziban, a városi közönség előtt. —Kik segítették ezt a különleges vállalkozást? —Nagyon sokat köszönhetünk támogatóinknak, akiknek nagyon tetszett ez a kezdeményezés. így köszönettel tartozunk Csuta György festőművésznek, Kovács Ferencnek, Szatmári Tamásnak, Nagygyörgy Miklósnak, a Békési Egyetértés Szarvasmarha-tenyésztő Kft.-nek, a Békési Városvédő Egyesületnek, a Medisweet Kft.-nek és a Horváth és Társa Kereskedésnek. A. Gy. Fesztiváldíjas fúvósok A Körösparti Junior Fúvószenekart 1991- ben a békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola növendékeiből Fehérvári László, Jármi József és Szűcs Csaba alapította. Az elmúlt hétvégén a XXI. Nemzetközi Siklósi Várfesztivál és Versenyen a zenekarok versenyének gyermek- és ifjúsági kategóriájában első helyezést értek el. Szűcs Csaba, az együttes vezetője elmondta, hogy a versenyt két évente rendezik meg. A zenekar nem ismeretlen a siklósi közönség, és a zsűri előtt, hiszen az előző fesztiválon Siklós város különdíját nyerték el. Az idei versenyen a kötelező darabok mellett Kéler Béla: Magyar vígjáték nyitányával vettek részt, ami komoly erőpróba ennek a korosztálynak. A körösparti fúvósok kiválóságát a hat tagú zsűri együntetűen elismerte, és teljes egyetértésben ítélték oda az első díjat. A fesztivál hagyományainak megfelelően a XXII. verseny zsűrijébe — mint az egyik győztes együttes vezetőjét— Szűcs Csabát is felkérték tagnak. A siklósi fesztiválra való eredményes felkészülést segítette, hogy a zeneművészeti szakközépiskolában készült egy CD, melyen a junior fúvósok is szerepelnek. A CD várhatóan szeptemberben jelenik meg. A Körösparti Junior Fúvószenekar működését a szülők által létrehozott alapítvány, annak kuratóriuma—vezetője Nagy Krisztina — biztosítja. Az alapítványon kívül a fúvósokat a békéscsabai zeneiskola és az önkormányzat támogatja. A várfesztiválon eredményesen szerepeltek a tótkomlósiak is. Ifjúsági fúvószenekaruk első, gyermekzenekaruk különdíjas lett. K. A. A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara már bejárta az egész világot, de még sosem lépett közönség elé Békéscsabán. Valódi premier tehát az a millecentenáriumi díszhangverseny, amelyet július 1 -jén 20 órától rendeznek meg az Evangélikus Nagytemplomban. Közreműködik a Magyar Állami Énekkar, karigazgató Antal Mátyás, Szendrényi Katalin, Takács Klára, Daróczi Tamás, Martin János, vezényel Ligeti András. Műsoron szerepel Liszt Ferenc Les préludes szimfonikus költeménye és az Esztergomi mise, Liszt legnagyobb méretű egyházzenei alkotása. A hangverseny fő támogatója Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata. (n) Dohnányi Ernő világhírű zongoraművész, karmester, zeneszerző 1943-ban alapította meg a Rádiózenekart Avantgárd művészi törekvéseit értetlenség kísérte Tisztelet Perlrott előtt A Békéstáji Művészeti Társaság emlékező, a megyei könyvtárban megrendezett kiállítással tisztelgett Perlrott Csaba Vilmos csabai születésű festőművész előtt. Az elfelejtett avantgárd „csabai” sem kerülhette el a maga végzetét, művészi törekvéseit értetlenség kísérte. A század- és ezredvég időbeli távlatából nézve—a szülőföld mélységéből és magasságából — hiba volna észre nem venni életművének példáját és inspirációs erejét! Felmerülhet a kérdés: vajon mit jelent a Békéstáji Művészeti Társaság alkotóinak e tisztelet valóságos tartalma a Perlrott Csaba Vilmos művészetéhez való viszonyulást illetően? Szinte valamennyi kiállított mű láttán felismerhetjük, hogy a különböző művészeti tendenciákat nem lehet közös nevezőre hozni, hiszen fejlődésük is más-más irányba halad. Olykor mégis létrejöhet a találkozás egy-egy ponton, annak ellenére, hogy az alkotók esztétikai szellemköre eredendően más és más! Ezé pontot vagy pontokat a tradíciók kutatásában, a hagyomány megújításában, valamint a szellemi erőtér vonzásának igényében találhatjuk meg. A kiállításon szereplő művek többsége azt mutatta, hogy Perlrott művészete jelenvaló (ha nem is meghatározó) élmény az alkotók számára, amit tanulmányozni feltétlen érdemes. Perlrott, az európai festészeti irányzatokkal együttélve, a kereső, kutató, alkotói magatartást akarta érvényesíteni művészetében. Avangard szemlélete elementáris erővel hatott a plein-air, szabad természet fényeihez igazodó közegben. Az új életérzés vad színellentéteivel szétfeszítette a nálunk honos esztétikai korlátokat. Többek számára az alapötletet valamely konkrét mű feldolgozása adta. Várkonyi János finoman festett és Udvardy Anikó érzékenyen megmintázott reliefje Perlrottot a mába emeli, amivel a korabeli szabad szellemű értelmiségről kialakított „KÉP”-hez kapcsolódnak. Vágréti János a fauvista (vad) festésmód képértelmezési módszerével „közelít” (piros, kék, sárga) telített színtételekkel — öntörvényű utat járva. A sűrítés gesztusát használja fel Gubis Mihály. Jelzésszerű „friss festésű” művei az érzékenység szétfolyó, de megörökíthető pillanataira utalnak. A kereszt motívum átlényegítésére vállalkozott Csuta György, az időtlenségbe emelve az emlékezést. Slezák Lajos a lángban égő, zuhanó kereszt motívumát a megsemmisülésben oldja fel! Gnandt János művészetében érzékelhető elmozdulást tapasztalhatunk a formaképzés módszerében, miközben megújulva szembesít bennünket az értékek erkölcsi pusztulásával. Saját stílusukat és motívumvilágukat reprezentáló műveiket ajánlották fel az emlékezet igézetében Barabás Ferenc, Lonovics László és Oroján István. Ezzel a gesztussal is érzékeltetvén, hogy a perlrotti problémafelvetés nem direkt módon, szellemében is állandóan érzékelhető. A tiszteletadásnak hasonló formáját választotta: Molnár Antal, Szereday Ilona, Görgényi Tamás és E. Szabó Zoltán is. A kiállítás erőterében Széri-Varga Géza átlényegített, személyes kapcsolatra emelte a perlrotti emlékezés atmoszféráját. Plasztikáiban a magasztos és a groteszk (és ironikus) egységbe szerveződő kapcsolatát „fogalmazza” megváltozó, megújító módon. Perlrott Csaba Vilmos az 1995-ös esztendőben volt negyven éve, hogy eltávozott közülünk. Önmagunkat is megtiszteltük azzal, hogy emlékezünk — művészetének szellemkörébe emelt — „mai”, kortárs művekkel, fejet hajtva életműve és művészi teljesítménye előtt. Remélhetőleg, talán nem is a távoli jövőben, portrészobra a Körös-parti sétányról tekint le ránk—hitet adó példázatként. Szilágyi András