Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-15-16 / 139. szám

tBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Eredménytelen indítvány és falugyűlés Vidovszky-emléktábla A Vidovszky család Békés­csabán eresztett gyökeret, de Vidovszky Béla 1883- ban Gyomán született. Ugyanis édesapja itt kapott jegyzői állást, s a család ide­iglenesen oda is költözött. A gyermek elemi iskoláját ott járta ki, majd a csabai evan­gélikus gimnáziumba került. Itt érettségizett 1902-ben Gyóni Gézával együtt. Osz­tálytársáról készítette első olajfestményét is az érettsé­gi évében. Vidovszky a sikeres festők közé tartozott. Késői imp­resszionista művei itthon és külföldi is nagy tetszést arat­tak. Az itthon és külföldön festett tájképei e műfaj reme­kei. Gerevich Tibor művé­szettörténész professzor sze­rint pedig ő volt kora Európá­jának legkiválóbb enteri­őristája. Dicsősége azonban a kommunista világ bekö­szöntővel véget ért. O ugyan­is nem volt hajlandó stílust változtatni; a szocialista-rea­lista „művészet” távol állt tőle, így azután negyven évig alig lehetett róla hallani. Bár 80. születésnapja után, 1964- ben megkapta a Munka Ér­demrend arany fokozatát, a szemellenzős művészettör­ténészek továbbra is mellőzték. Csend követte 1973-ban bekövetkezett halálát is. A Művészetbarátok Egyesüle­te ugyan gondoskodott róla, hogy a művész születésének centenáriumán emlékezzen rá az ország: nagyszabású kiállításokra került sor (töb­bek között Békéscsabán, Gyulán és Gyomaendrődön is); a szolnoki művésztelep kertjében felállították a Pátzay készíttette mellszob­rát; kiadták néhány alkotásá­nak levelezőlap-reprodukci­óját; egykori, fővárosi lakó­házának falára emléktábla került, majd három év múlva állandó kiállítása is nyílt Gyomaendrődön — mindez kevés volt ahhoz, hogy a 40 év alatt Vidovszkyt szinte elfelejtett, illetékes művé­szettörténészek „rehabilitál­ják”, s az utókor számára he­lyére tegyék a nevét. Az evagélikus gimnázi­um falán június 15-én délelőtt fél 10-kor avatják az emléktáblát. Utána, 10 óra­kor lesz az iskola tanévzáró­ja a nagytemplomban. A fel­avatandó emléktábla legyen alkalom arra is, hogy figyel­meztesse a művészeti köz­véleményt: Vidovszky ma­radandót alkotott, ne paza­roljuk el kincseinket! Láng Miklós, a Vidovszky Béla Emlékbizottság elnöke Névadójuk Benka Gyula szombat-vasarnap MEGYEIKORKEP Egységben a szebb jövő Támogatás, (i) Körös- nagyharsányban a szociális földterülethez vezető út aszfaltozására pályázati pénzt nyert a helyi önkor­mányzat. A szűk egyki- lométer hosszúságú út épí­téséhez agusztusban kezde­nek hozzá, s az várhatóan egy hónap alatt el készül. Open *96. (cs) Oroshá­zán a Gyopár Táncklub szervezésében immár har­madik alkalommal rende­zik meg az Open ’96 elne­vezésű osztályok nélküli korosztályos társastáncver­senyt. Az osztrák, olasz és román párok mellett a hazai élmezőny jeles képviselői (a magyar felnőtt bajnok páros: Parragh József és Keleti Andrea, a junior baj­nokok: Szűcs Simon és Tö­rök György Melinda) is a parkettre lépnek. 20 tánc­klub közel 150 versenyzője ropja majd a táncot szom­baton 18 órától az Eötvös Téri Általános Iskola sport­csarnokában. Focipálya épül. (i) A körösnagyharsányi önkor­mányzat a helyi fociélet fel­lendítése céljából labdarú­gópálya építésére földterü­letét biztosít. A kijelölt te­rületen jelenleg tavaszi zab terem. Ám a termés betaka­rítása után, augusztusban már megkezdik a füvesí­tést. Egy-két éven belül pe­dig a körösnagyharsányi csapat benevez a megyei harmadosztályú focibaj­nokságba. A határmenti települések alap­szabályának tervezete már az il­letékesek asztalán fekszik, igaz az alapszerződést az érintett pol­gármesterek még nem szentesí­tettek aláírásukkal. A magyar— román határon átnyúló új típusú „Phare CBC” fejlesztési progra­mok megvalósításához vala­mennyi érintett települési ön- kormányzatot bevontak. Az egységesítés neve: Határmenti Települések Egyesülete remél­jük. A határmenti önkormányza­tok összefogásával olyan pro­jektek kidolgozása kelhet életre, amelyek az érintettek saját erőforrásainak biztosításával, a már meglévő kistelepülési meg­állapodásokra alapozva, lehető­séget adnak az új típusú Phare CBC komplex fejlesztési prog­ram nyújtotta anyagi erőforrá­sok megpályázására. Végegyházán falufórumra vár­ták a lakosságot a hét elején a művelődési házba, ám mint ki­derült, hivatalos meghirdetés nem volt és akadtak, akik nem kaptak meghívót sem. Ennek el­lenére sokan megjelentek, mely­nek nem titkolt oka, hogy az em­berek kíváncsian várták: mi tör­ténik az összeférhetetlenségi per után visszahelyezett polgármes­ter, Csák István és a képviselő- testület között. A polgármester által szerve­zett rendezvény célja, hogy a távolléte alatt összegyűlt helyi A közelmúltban a kondorosi és a kardosi képviselő-testület jóvá­hagyta azt a megállapodást, ami­nek értelmében a kondorosi álta­lános iskola közös fenntartású lesz. A kondorosi önkormányzat közoktatási feladatok támogatása címén nyújt be 1,9 millió forintról A határmenti települések az infrastrukturális beruházások­nál egyebek mellett előtérbe he­lyezték a közforgalmú vasutak és közutak fejlesztését, a határátkelőhelyek számának nö­velését, a határ mindkét oldalán vámszabadterületek létrehozá­sát. Együttműködésre töreked­nek a határsávok vízkárelhárítá­sában, az ár- és belvízvédelem terén is. A gazdaságfejlesztésnél cél a határmenti agrártermelési együttműködés létrehozása és működtetésének biztosítása. Mindkét határmenti oldal me­gyei gazdasági érdekszövetsé­geinek (kamarák) bevonásával a gazdaságfejlesztési programok egyeztetése, vagy a közös fej­lesztési programok készítése. A humán erőforrások éssze­rűsítései közül kiemelhetjük, hogy a Békéscsabai Körösi közügyeket széles nyilvánosság elé tárja, ugyanis — mint mond­ta — szerinte ez nem történt meg. Ezt követően hosszasan fejtegette az önkormányzaton belüli érdekcsoportok érvénye­sülési szándékait, valamint a személyére irányuló „han­gulatkeltő” támadásokat, illetve megkérdőjelezte jó néhány ön- kormányzati döntés jogosultsá­gát. Mivel akadályoztatva érzi napi munkáját, ezért javasolta, hogy a testület oszlassa fel ön­magát, illetve a falu vezetésében egy teljeskörű újraválasztást lát­szóló pályázatot a központi alap­hoz. Áz egyebek mellett tanuló- asztalok, gyermekheverők, szá­mítógépek, tévé, videó, írásvetítő vásárlását célzó pályázat benyúj­tását a képviselők tegnap egyhan­gúlag támogatták. Dr. Herczeg Ferenc a kondorosi iskola igazga­Csoma Sándor Főiskola, mint a térség román—magyar kulturá­lis életének szellemi központja, a DATE szarvasi főiskolával és óvónőképzővel, valamint a gyu­lai ápolóképzővel együtt a hatá­ron túli oktatás-képzés szerve­zőjeként és a meglévő távoktatá­si hagyományainak bővítése ré­vén a felsőoktatásban vállalhat szerepet. A környezet és természetvé­delem, illetve a területfejlesztés terén egyebek mellett kiemel­hető: a Körösök, tófelületek és holtágak víztisztaságának a vé­delme. A határmenti állatfajok védettségének az összefogása. Minden határon túli szom­szédos megyével vegyes bizott­ságot kell kialakítani a megálla­podások és végrehajtások érde­kében, e téren a követendő példa is adott, Békés és Bihar megye kapcsolata. (b) na szükségesnek. Néhány fel­szólaló ugyan jóváhagyta azt a gondolatot, hogy talán egy új választás megoldást jelenthet, ám a továbbiakban az is kiderült: a testület jól dolgozott és a falu lakossága a polgármester távol­léte alatt sem szenvedett hiányt. Az eredménytelen oda-vissza válaszok után egyszercsak fo­gyatkozni kezdett a hallgatóság, majd a még bentlevők többsége is hirtelen kivonult a teremből, így a polgármester indítványa válasz nélkül maradt. H. M. tója elmondta, szülői értekezletet tartott a kardosi iskolában, ahol a felsőtagozatosokat és szüleiket is­kolalátogatásra invitálta, hogy is­merkedjenek a leendő környezet­tel. A kardosi felsőtagozatosok kondorosi beíratása jövő héten keddtől péntekig tart. (r) Benka Gyula tanárt, a pedagógi­ai tudományok jeles alakját vá­lasztotta névadójául a szarvasi 1. Számú Általános Iskola. Benka Gyula (1838-1923.) élete, munkássága összeforrott Szarvassal. Az elemi iskolát és a gimnáziumot itt végezte, s egye­temi tanulmányai után ide tért vissza. 1862-től a szarvasi evan­gélikus gimnázium tanára. 1863-ban a gimnázium felsőbb osztályaihoz kapcsoltan meg­szervezi a tanítóképzést, ame­lyet 1907-ben önállósít. A neve­léstudomány valamennyi terü­letével foglalkozott. Érdeme, hogy felismerte a pszichológia nagy jelentőségét a pedagógiá­ban. Äz 1. Számú Általános Is­kola a június 15-én 10 órakor tartja évzáró-névadó ünnepsé­gét. A rendezvény díszvendége dr. Báthory Zoltán közoktatási helyettes államtitkár lesz. Cs. R. Közös fenntartású iskola Az ellentmondások világrésze: Dél-Amerika 5. Az inkák tízparancsolata A suarák élete és kultúrája igen bonyolult, sajátos, nehezen érthető. Animisták, azaz a ter­mészetfeletti lényeknek tulajdo­nítanak különös jelentőséget. Nem hisznek a természetes ha­lálban. Ha meghal valaki, azt mindig egy ellenséges sámán okozza, aki vagy önszántából, vagy valamely idegen törzs megbízásából zúdított átkokat. Ilyenkor kezdetét veszi a véget nem érő bosszú, a fejvadászat, a szó legszorosabb értelmében. A suara harcosok ellenséges fejére van szüksége. A fejre, amely a hajat hordozza, mert hitük sze­rint minden titokzatos hatalom a hajban rejtőzik. Ezt a hatalmat teszi a sértett a fejzsugorítás (tzanzakészítés) hosszadalmas szertartása révén szolgájává, s ha ez nem sikerül, maga is meg­hal, s vele együtt pusztul egész családja. A suarák bár kezdetben — az elmondottak miatt — érthetően bizalmatlanok, később nagyon is segítőkészek, barátságosak. Nem a fejzsugorítás örömé­ért, de még csak nem is kanniba­lizmusból öltek (ölnek). A gyil­kosságok életüket átszövő hie­delmekben, örökös rettegésük­ben gyökereznek. Utunk Huaquillas határátkelőtől célunkhoz, a Rio Yacuambi völgyébe festői tájon vezetett. A fülledt parti síkság egyhangú banánültetvényeit csakhamar az Andok (itt) megszelídülő lankái váltották fel. Megérkezvén a körzetbe, főhadiszállásunkat Veintiocho de Mayo falu közelében, az oro­szok által egykor művelt, mára felhagyott aranybányában ütöt­tük fel. Az innen elérhető suara közösségeket látogattuk meg az elkövetkező napokban. Ezt a rejtélyes múltú és külö­nös kultúrájú népet is végveszély fenyegeti. Az ide vezető (föld)utak megépítésével, rend­szeres közlekedés megindításá­val. a „káprázatos” technika (vil­lany, tévé, rádió, telefon stb.) megjelenésével ezek az indiánok a kőkorszakból az atomkorba léptek. Ha egyáltalán képes vala­ki ekkorát lépni. A tapasztalatok egész Dél-Amerikát figyelembe véve azt mutatják, NEM! A gya­korlat egész mást mutat. Az indi­án nem tud lépni ekkorát. Egy­részt mert ősei kultúráját magá­ban hordozva, egész életében „csak indiánul” tanult, másrészt a „fejlett” világ nem fogadja be. A Yacuambi folyó völgyében élő suarák ma faházakban vagy helyesebben barakkokban lak­nak, az alkalmazkodás valame­lyik lépcsőfokán billegve. A dzsungelben való egész na­pos bolyongáskor éreztük, lát­tuk csak igazán, hogy megválto­zott életmódjuk ellenére mennyire urai ma is az erdőnek. Minden növényről pontosan tudják, mire használható. Me­lyik gyümölcs vagy pálmabél ehető, melyik lián ad hűs ivóvi­zet, melyik levél való a vérző sebre, vagy mely növény szára esik szét „kötözőspárga” céljára stb. Ma is varvasco segítségével halásznak. Ennek lényege, hogy a család egy tagja a folyóba szór­ja a növény szétzúzott gyökerét, amely ott kiázva, kivonja a víz­ben lévő oxigént. Ettől a vízfel­színre ájulnak a halak, melyeket lejjebb a csoport valamelyik ügyesebb halvadásza kéziszigo- nyozza össze. Közben elégedet­ten kortyol a dobozos Coca-Co- lából. Ma is a sámán fogja össze a családot, bár szerepe más lett, tekintélye mit sem változott. Az általunk meglátogatott közös­ség sámánja egyben a területi suara szövetség elnöke, már nemcsak családja érdekeit kép- viseli/védi. Yacuambi sámánja tapasz­talt, tájékozott, bölcs ember, aki pontosan tudja, kultúrája végve­szélybe került. Ha e folyamatot megállítani már nem is lehet, legalább hitelesen dokumentál­va maradjon fenn. Ebben kért tőlünk segítséget. A VARIG légitársaság DC— 11-es óriásgépe kecsesen emel­kedik a felhők fölé Rio de Janeiro kifutópályájáról. Tanulmány- utunk véget ért, s arra gondolunk, az inka tízparancsolat közül me­lyeket lehetne a ma embere szá­mára is elfogadni? 1. A munka feltétlen kötelesség. 2. Senkinek sincs joga a lustál­kodásra. 3. Mindenki mindenkiért dol­gozik. 4. A szükséglet mérve szabja meg a juttatásokra való jogot. 5. Az adózás legyen méltá­nyos, de kötelező. 6. Az államnak joga van köve­telni, parancsolni, ellenőrizni, de kötelessége teljesíteni (köteles­ségét), adni és figyelembe venni (az emberek szükségleteit). 7. A föld művelőjének nem tulajdona, hanem csak használja szükségleteinek biztosítására. 8. Aki dolgozik, azt megilleti az élethez való jog. 9. Mindenki köteles megter­melni a saját és hozzátartozói szükségletét, azonkívül felesle­get is a többiek javára. 10. A közös érdek megelőzői az egyén érdekét. Utunkat támogatták: Agrimill Rt., Békéscsaba; Agrokcr Rt., Békéscsa­ba; Duna Holding, Békéscsaba; He­tes Kft., Békéscsaba; Medicor Kft., Makó; Ofotért, Békéscsaba; Sanopharma Gyógyszer-kereske­delmi Vállalat, Békéscsaba; Provi­dencia, Békéscsaba; Sikér Gmk., Gyomaendró'd; Unbescheiden & Nemectron Hungária, Budapest; Pietro Lencsési úti ABC, Békéscsa­ba, Kó'rösi Csorna Sándor Főiskola, Békéscsaba; KSP Kft., Békéscsaba; Kodak, Budapest; OTP Békés Me­gyei Igazgatósága, Békéscsaba; Zwack Unikum, Budapest; Borbély István, Csaszni László, dr. Hajnal Lajos, dr. Bohus Péter, dr. Balogh János, dr. Boglár Lajos. Dr. E. Szabó Zoltán— Kucsera Emil—Kovács Géza (Vége) * Cikkünk megírását követően szomorú faxot kaptunk Ecua­dorból, Szilágyi András úr, a kereskedelmi képviselet veze­tője küldte. Sajnálattal értesí­tett bennünket, hogy önzetlen segítőnk, barátunk, Czellár Vadász Zoltán tragikus hirte­lenséggel elhunyt. Dél-Ecua- dorban, a Yacuambi-folyó mentén a trópusi eső hegyom­lást okozott. O az ott élő — általunk is megismert—suara indiánok segítségére sietett, miközben munkagépével a szakadékba zuhant, s szörnyet­halt. Czellár Vadász Zoltán élete során mindvégig felada­tának tekintette az indiánokról való gondoskodást. Evek óta ellátta a Yacuambi-folyó men­tén élő törzsek állami hivata­loknál való képviseletét. Czellár Vadász Zoltán szemé­lyében nem csak kollégát, ba­rátot veszítettünk el, hanem egy olyan embert, aki képes volt a párbeszédre két világ kö­zött. Emlékét megőrizzük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom