Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-21 / 144. szám
A Békés Megyei Hírlap színes melléklete 1996. június 21-én, pénteken. Hugyecz Mátyás és a láthatatlan kéz / Évente mesefüzetet adnak ki Érdekes telefonhívás érkezett a múlt év végén a szerkesztőségbe. Budapestről Vikár Ferencné jelentkezett azzal, hogy egy Amerikában élő békéscsabai születésű férfi szeretne feladni egy hirdetést, melyben keresi csaknem ötven éve nem látott barátját. Vállaljuk-e, kérdezte? Természetesen közzétettük a felhívást és vártunk. Néhány hét után jelentkezett szerkesztőségünkben a keresett személy és budapesti telefonálónk közreműködésével összekötöttük a szálakat. Most már csak az volt a kérdés, mikor találkozik egymással a két hajdani barát. Nos, a közelmúltban ez is megtörtént. Egy kánikulai napon két férfi szólított meg székházunk udvarán. — Hugyecz Mátyás vagyok — mutatkozott be az egyik. — Én meg Fabulya Pál — mondta a másik és hozzátette: mi vagyunk, akik ötven év után a Hírlap segítségével megtaláltuk egymást. Az igazi beszélgetés néhány nap múlva folytatódott Hubíztak bennünk. A Vörös Ural rézbánya következett ezután, itt keményen kellett dolgozni. Mivel jól beszéltem a nyelvet, kineveztek lágerparancsnoknak. Nem tetszett, mert saját honfitársaimmal kerültem szembe, így azután amint tudtam, lemondtam. Egy villanytelepre kerültem és tulajdonképpen ez határozta meg további életemet. Szerencsésen hazatérve itthon próbálkozott. Fiatalember volt, szórakozott, a Rokka bálon ismerkedett meg a most hirdetés útján keresett barátjával, Fabulya Pállal, mégpedig elég furcsa módon: egy lánynak kezdtek udvarolni. A helyzet végül úgy oldódott meg, hogy Hugyecz Mátyás vándorbotot vett a kezébe és harminhét esztendeig nem is tért haza. — 1949-ben Jugoszláviába szöktem, de ott elfogtak — mesél tovább. — Szerb pappal kerültem egy cellába, és amint tudtunk megszöktünk. O nem jött velem, így egyedül mentem először Olaszországba, azután Ausztriába, majd Németország Hugyecz Mátyás és családja gyecz Mátyással, az „ameri- kás” magyarral. Története akár tipikus is lehetne, de talán egyedi is. Döntse el az olvasó. — Tősgyökeres békéscsabai vagyok, és most, hogy lassan ötven éve élek távol, törnek fel bennem erősen a régi emlékek — kezdi Hugyecz Mátyás. — Hosszú vándorlásom katonakoromban, illetve az orosz fogságba kerüléssel kezdődött. Szibériába vittek többedmagammal, piszok hideg volt arrafelé. Sokan nem bírták, voltak akik az első hónapokban megfagytak, vagy végelgyengülésben meghaltak, mert enyhén szólva nem etettek túl bennünket. Egy napon hivatott Zsdanov tábornok, aki tudta, hogy beszélek németül meg oroszul, és elmondta, hadsereget akarnak szervezni a foglyokból, segítsek benne. Orosz hadnagy lettem, de nem sokáig, mert a dologból végül nem lett semmi. Bizonyára nem ba. Münchenben az amerikai hadsereg villanytelepén találtam munkát, ez a Siemensé voit eredetileg, össze tudtam hasonlítani az uráli és az itteni technológiát. Megnősültem, egy sváb nőt vettem feleségül és 1956- ban kimentünk Amerikába. Akkor már jól beszélt angolul és a kinti magyarok beajánlották a New-York állambeli General Dinamichoz. Ott azt mondták, aki jó volt a Siemensnél, az jó nekik is, és felvették. — Huszonhárom évig dolgoztam náluk. Tizenkét találmányomat jegyezték be, egyszer Nixon elnök aláírásával kaptam elismerő oklevelet. Ez jobbára haditechnikai üzem volt, kezdetben a kísérleti osztányon dolgoztam, fordítottam, azután magasabb pozícióba kerültem. Szerették az európaiakat, azt mondták, jobb a logikánk és a munkafegyelmünk. Innen mentem Nem takarékoskodnak a levegővel, a zölddel, fák, bokrok között található a szép ház Miről ismerhető fel az eredeti? nem feszünk Nevünkben nincsenek fehér foltok 1973-ófo ebbe az irányba mennek nyugdíjba, de csak ezért, mert az üzemet Kaliforniába telepítették, és oda nem akartam menni. A New-York állambeli Ro- chesterben, a Niagara vízesésétől alig kétszáz mérföldre van az otthona ma is. Arrafelé nem takarékoskodnak a levegővel, a zölddel, fák, bokrok között található a szép ház. Ezt sajnálta otthagyni. — Nyugdíjasnak nem voltam elég öreg, és elszegődtem egy másik stratégiai üzemhez, a General Telephon Elektrichez, ahol további öt évet dolgoztam mérnökként. Két lányom van és egy fiam, ők már önállóak. Sokszor gondoltam arra, hogy haza kellene jönni, de eddig nem mertem. Kár. Hugyecz Mátyás ma 75 éves, három hely ml kapja a nyugdíját, és sokat akar utazni. Pár nap múlva Párizsba megy, ott lesz néhány hétig, azután indul vissza Amerikába. Boldog, hogy megtalálta régi békéscsabai barátját, akivel hajdan egy lánynak udvaroltak. Az élet, a nagy rendező, megoldotta ezt a problémát. — Olyan sok élmény ért itthon a néhány hét alatt, hogy nem győzöm kapkodni a fejem. Lesz mit mesélnem a gyerekeimnek. Néha eszembe jut, mi lett volna, ha nem így alakul a sorsom és itthon maradok. Nem tudom. Sokszor úgy érzem, egy láthatatlan kéz vezetett egész életemben. Hálás vagyok, hogy most hazavezetett. Eddig a történet, adalék a magyarok kimeneteléhez. Seleszt Ferenc Együtt irtunk meséskönyvet címmel, a körösladányi Tü- köry Lajos Általános Iskola a tanulók meséiből — Szabó László tanár szerkesztésében — kiadványt jelentetett meg. A kis füzetet nemrég az Asztalos Miklós Művelődési Házban megtartott díjkiosztó gálán mutatták be. Tiszainé Rudner Judit igazgatónő elmondta: számtalan körösladányi iskolás próbálkozik meseírással. Közülük a tizennégy legsikeresebb meseíró került be a mostani kiadványba. Az elkövetkezőkben pedig minden évben meg szeretnének jelentetni egy hasonló füzetet. A szándék jogosságát erősíti az a tény, hogy a körösladányi alma mater két diákja, Horváth Norbert és Papp Anikó, az országos meseíróversenyen (melyre összesen 608 pályázat érkezett) a tizenegyedik, illetve tizenkettedik helyezést ért el. Szintén a díjkiosztón vehette át az országos szoro- bánverseny negyedik helyezését Fábián Béla, Szabó Erika és Jámbor Gergely. Füfa Péter az országos mezei futóverseny helyéért kapott jutalmat. A gálára a diákok rajzaiból, plasztikájaiból és szőtteseiből kiállítást rendeztek, az ünnepi műsorban pedig 270 tanuló szerepelt. (Ma gyári) j'jlli&áyjjji / / / / A DOHÁNYZÁS KAROS AZ EGESZSEGRE!
