Békés Megyei Hírlap, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-18 / 141. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. június 18., kedd FöUttnk volt. (t) Bese Lajos (1958-ig Ligeti) nyelvész, mongolista, a nyelvtudományok kandidátusa, aki 1926-ban Békéscsabán született, 1988- ban ezen a napon halt meg Budapesten. A budapesti tudományegyetemen 1951-ben mongol—madzsu szakon szerzett oklevelet. Egyetemistaként a Körösi Csorna Sándor Kollégium tagja volt, ahonnan 1949- ben kizárták. 1948-tól az MDP tagja, ahonnan 1950 tavaszán kizárták. Az Országos Könyvtári Központ, majd az MTA Könyvtárának ideiglenes alkalmazottja. 1952-ben politikai okokból a tudományos pálya elhagyására kényszerült. Volt segédmunkás, kőműves. 1958—61-ben az MTA Könyvtára Keleti Gyűjteményében tudományos könyvtáros, majd a gyűjtemény vezetője. 1982-től az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének tudományos főmunkatársa. Iskola volt! (gh) A mező- hegyesi képviselő-testület már korábban elhatározta a 39-es majorban álló, használaton kívüli iskolaépület értékesítését. A jobb sorsra érdemes ingatlant — a legutóbbi ülés határozata alapján — egy békéscsabai vállalkozó vehette meg bontásra 1,9 millió forintért. A testület 8—5 arányban döntött az eladás, illetve a bontás mellett. A gyönyörű geszti Tisza-kastély vonzó idegenforgalmi nevezetesség lenne, már „csak” a tatarozás és a turisták hiányoznak F0TÓ: K0VÁCS ERZSÉBET A csodálatos geszti Tisza-kastély nem mindennapi értéke a településnek, ám sajnos, az évekkel ezelőtt elkezdett felújítása félbemaradt. Mamáraben- ne működő iskola működése is veszélybe került, nem hogy tatarozásra lenne pénz. A falu persze megpróbált kitömi, hiszen a Megyei Művelődési Központ segítségével felmérték a falusi turizmus kialakításához szükséges feltételeket. Az egyik községbeli fiatalember minderre pesszimistán rázta a fejét: Én nem hiszek a csodákban! Szász Andrásné geszti pedagógus ezzel szemben néhány napja a következőket mondta: Lehet, hogy mégis vannak csodák...? Történt ugyanis, hogy a minap a kastély körül két nézelődő férfival találkozott. Egy idősebbel és egy fiatalabbak Szóba elegyedésük után kiderült, apa és fia egy kis kirándulásképpen látogattak el Gesztre, hogy ott megnézzék a híres Tisza-kastélyt. Szót szó követett, és a tanárnő hamar megtudhatta, hogy beszélgető partnere a debreceni Világító Lámpás Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alapítvány többek között az elmaradott térségek segítését is felvállalta. A párbeszéd percek alatt a geszti problémákra terelődött. Arra, hogy a kastély felújítása félbemaradt, arra, hogy a milyen sokat lendítene ezen a kis zsáktelepülésen a turizmus felvirágzása. Kovács Zsolt (mert hogy így hívják az elnököt) névjegy- kártyát adott a helybéli tanárnőnek, és felajánlotta a segítségét... Hogy konkrétan miben tudna segíteni a debreceni alapítvány Gesztnek, arról már magát Kovács Zsoltot kérdeztük, akit debreceni irodájában értünk utol telefonon. — Alapítványunk a keleti régiókban élő magyarság segítését vállalta fel — mondta. — Ebbe beleértendő a Tiszántúl, Ukrajna, Szlovákia és Románia magyarlakta részei. Jó a kapcsolatunk a Magyarok Viágszövetségével is, számos településen sikerült már segítséget nyújtanunk. Amikor Geszten beszélgetésbe elegyedtünk a tanárnővel, rögtön az jutott eszembe, miért ne lehetne gyerekek üdültetésével felpezsdíteni itt az életet. Persze tudom, ehhez sokmindent rendbe kell hozni, sok pénz kell hozzá, de hátha sikerülne ezt is megszerezni. Úgy gondolom, mindent meg kell próbálni, mert próbálkozások nélkül biztos, hogy nem történik semmi. Abban maradtunk a tanárnővel, hogy nyár közepén ismét elmennék Gesztre, leülnék tárgyalni a polgármesterrel és az iskola igazgatóval. Elmondanám nekik, alapítványunk mit tudna tenni a községért, s hátha elindul valami... M. M. Megkérdeztük olvasóinkat Miért tartanak kutyát? Csiky Jánosné 81 éves, puszta- ottlakai nyugdíjas tanító: — Amikor a faluba jöttem lakni, nagyon egyedül voltam. Egyszer egy kóbor eb ideszegődött. Adtam neki enni és mivel egyedül voltam, meghagytam. Manapság azonban nem könnyű kutyát tartani, mert az élelem drága. Inkább én nem eszem, ha nincs. Szeretem az állatokat, a kutyákat, csak jobb mód kellene a tartásukhoz. Nappal megkötöm, nem engedem más kertjébe mászkálni. A neve Pumukli és tavaly négy kölyke született. Három elpusztult ajár- ványtól. de a fia, a Zsemle megmaradt. Ezért is oltatom be, hisz jól jön az éber őr a háznál! Koszecz Sándor 54 éves, med- gyesbodzási nyugdíjas: —Szeretem a kutyákat, különösen, amelyik ilyen ügyes, mint az enyém. Sajnos, sok a pocok és patkány errefelé és a Fifi .gyorsan megfogja őket. Jó dolog a szervezett formában történő eboltás, mert így megoldódik minden gond, nem kell ide-oda hurcolászni az ebeket. Kicsit soknak tűnik a 300 forint oltási díj, de a mai árakhoz mérten reális. Mint említettem, a patkányok miatt tartok kutyát, de nem mellékes a házőrző szerepe sem. Nem közelíthet a lakáshoz senki, mert azonnal jelzi. Itt, falun nélkülözhetetlen a kutya. Galambos István 32 éves, ma- gyarbánhegyesi géplakatos: — Három éve kutyatenyésztéssel foglalkozom. Két szép német juhászom van: Zotmundi Adu és Bakonyhegyaljai Janka. Plusz van egy kis tacskó is a háznál. Korábban komoly pénzeket lehetett a tenyésztéssel keresni , ma már sokba kerül a tartásuk, az élelem, az értékesítés pedig bizonytalan. A Tótkomlósi Kutyatenyésztők Egyesülete tagja vagyok, s ezen belül rendezünk mindent: oltás, nyilvántartás, törzskönyvezés. Fájlalom, hogy a törzskönyves ebeknek nem ingyenes az eboltás. Házőrzővel biztonságosabb az élet. Landl Lajos 60 éves, végegyházi nyugdíjas: — Azért tartunk kutyát, mert szeretjük az állatokat. Másrészt a faluban sok betörés történik és igyekszünk megelőzni a bajt. Nekünk két keverék kutyánk van, habár az egyikben (a papír szerint: Labrador Mastiff) folyik valami „nemes” vér. Daxi, mert így hívjuk, minden apró neszre reagál. Játékosak, de óvatosan kell velük bánni. Vigyázunk rájuk és a nemrég tartott eboltáson is voltunk. Jó ötlet, hogy most a falu két részén szervezték az oltást. Ne feledjük: kutya az ember barátja! H.M FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Eredménytelen pályázat A Ványai Ambrus Általános Iskola igazgatói álláshelyére kiírt pályázat elbírálása is szerepelt a dévaványai képviselő-testület legutóbbi ülésén. A felhívásra dr. Ágoston Sándor, Baloghné Berényi Erzsébet és Váss József—mindhárman a helyi általános iskola tanárai — adtak be pályázatot. Az elképzeléseiket tartalmazó munkákat — még a testületi ülés előtt — a tantestület, az iskolaszék, a közalkalmazotti gyűlés és az önkormányzat oktatási bizottsága értékelte. A vélemények megismerése után a képviselők úgy döntöttek, hogy egyik pályázó öt évre történő kinevezése sem lenne célszerű. Kellő támogatottság hiánya miatt a testület a jelenlegi iskolaigazgatót, Csatári Terézt újabb egy évre bízta meg a Ványai Ambrus Általános Iskola vezetésével, jövőre pedig új pályázatot írnak ki. A dévaványai sportegyesület ehiökeSeres István a közelmúltban elhunyt. A tisztségre dr. Szilágyi Istvánt választották meg. Kovácsné Szőke Zita Támogatásért reklámlehetőséget kínál Kari Madaras és a többiek A battonyaihoz hasonló gyermekfalvakat szerte a világon az S. O. S.—Kinderdorf International építi fel. Ideális esetben a nemzetközi szervezet három évig gondoskodik a falvak működéséről, ezt követően a fenntartási költségeket az adott ország kormánya, vállalatai, tehetős és kevésbé tehetős polgárai biztosítják. — Sajnos Magyarország még nem sorolható az ideális példák közé — szögezi le Módi István faluvezető. — A tízéves bat- tonyai falu 9 családjában 67 gyermek nevelkedik; költségvetésünknek kevesebb mint 50 százaléka származik magyar forrásból. Megjegyzem, ebben benne van a gyermeklétszámhoz kötött állami támogatás is, melyet 1995(!) közepétől kapunk. Összege megegyezik az állami nevelő- otthonokban élő gyermekek után folyósított összeggel. — Ez: a kevesebb mint 50 százalékot kellene 100 százalékra kiegészíteni különféle támogatásokból? — Pontosan. Magának a világszervezetnek, amelyhez 124 országban összesen 326 gyermekfalu és több száz intézmény (óvoda, iskola, tanműhely, szegénykonyha) tartozik, több mint 6 millió adományozója van. A legtöbben Németországból és Skandináviából támogatják az S. O. S.-mozgalmat. Nálunk nincs nagy hagyománya az alapítványok és az egyesületek támogatásának, a gazdasági helyzetünk sem mérhető az előbb említett országokéhoz, ráadásul a közvélemény meglehetősen keveset tud rólunk. — Gondolom, ez az utóbbi megállapítása nem vonatkozik Békés megyére. — Örömmel számolhatok be arról, hogy az idén kedvező váltó- • zást tapasztaltunk szűkebb pátriánkban. A békéscsabai Prima Protetika Kft.-től, a MÓL Rt. kardoskúti üzemétől, az ugyancsak békéscsabai székhelyű UNIVERZÁL-tól és a mező- hegyesi Fanti cukrászdától is jelentősebb adományt kaptunk. Egyébként egészen a legutóbbi időkig csak egyetlen rendszeres támogatónk volt: amióta megnyílt a battonyai gyermekfalu, egy számunkra ismeretlen szegedi személytől minden hónapban kapunk 250 Ft-ot. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani az anonimitást választó jótevőnknek, aki Kari Madaras néven juttatja el hozzánk adományát. — Az említetteken kívül kik támogatják még önöket? — Többször kaptunk adományt a Coca-Cola AMATIL Hungary Kft.-től és a B1L- LERBECK-től, a PETROLAND Kft.-től, az APENTÁTÓL, az OTP-től, a FERRARO Magyarországtól és tavaly karácsonyra a mezőhegyesi cukorgyártól is. Általában jellemző, hogy karácsony táján vagy például az S. O. S.- esküvők alkalmából ajándékoztak meg bennünket. Évközben viszont hónapok telnek el úgy, hogy bárki is ajtót nyitna ránk. Pedig évente megírunk és elküldünk több száz adománykérő levelet. —Biztosak abban, hogy a levél a legjobb megoldás? — Mára rájöttünk arra, hogy mindenekelőtt a személyes kapcsolatokra, az ismeretségre építhetünk. Ezek révén szponzoraink azt is felismerik, hogy az S. O. S.-gyermekfalu rendkívül jó reklámhordozó. A közeljövőben várjuk például a CONTEX Kft. képviselőit, akik a helyszínen kívánnak tájékozódni arról, hogy mire van szükségünk, miben tudnak bennünket segíteni. Egyúttal természetesen felmérik azt is, hogy számukra milyen reklámlehetőséget kínál a gyermekfalu, hogy milyen mértékben tud hozzájárulni a cég megismertetéséhez, népszerűsítéséhez. Csak érdekességképpen mondom, hogy külföldön nem egy olyan S. O. S.-autóbuszt láttám, amelynek a karosszériáján egy tenyérnyi szabad felület sem maradt, teljesen elborították a támogatók reklámjai. — Természetbeli vagy pénzadományt várnának inkább? — Örömmel fogadjuk mindkettőt. A felhasználás során első számú célunk a gyermekek hátrányos helyzetének megszüntetése. Ehhez felzárkóztató pedagógusokat, logopédust kell fogadnunk, kulturális és sport- rendezvényeket szerveznünk. További nagyon fontos feladatunk a gyermekeink életkezdésének elősegítése. Ehhez viszont az szükséges, hogy tőkét gyűjtsünk, aminek a kamatát erre tudnánk fordítani. Az S. O. S. ugyanis csak a gyermekfalvak tisztességes működtetésére képes, ennél többet nem is vállal magára. Bármiféle „luxustárgyat” (egy tévét, vagy egy videót) csak adományokból tudunk beszerezni. És — mint említettem — a felnőtt kort elérő gyermekeink önálló életkezdését szintén csak az adományokból tudjuk segíteni — mondotta Mádi István. a‘battonyai S. O. S.- gyermekfalu vezetője. Ménesi György