Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-20 / 117. szám

Megkérdeztük olvasóinkat Náluk otthon ki viseli a kalapot? Bo­dór János né: mindig közösen dön­tünk, a kiadásokat és a bevételeket is W közösen kezeljük. (5. oldal) SPORT melléklet 10-12. oldal Most jön a három pont? Az NB I-es labdarúgó-bajnokság 25. fordulóját hétfőn és szerdán rendezik. „— Mennyi esélyt ♦ T 0 adsz a csapatnak a három pont megszerzésére? — Ötven százalékot.” (12. oldal) 0 1996. MÁJUS 20., HÉTFŐ ÁRA: 29 FORINT (3,50 FORINT ÁFÁVAL) LI. ÉVFOLYAM 117. SZÁM Rendőrkocsi első kézből Velősen a történet: a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság megszabadult agyonstrapált kocsijainak egy részétől. (Üröm az örömben: nem mindegyik pótlására van lehetőségük.) Abban sincs semmi rendkívüli, hogy — egy belső utasítás lehetősé­geivel élve — elsősorban a rendőrök számára kívánták értéke­síteni azokat, mégpedig egy békéscsabai használtautó-keres­kedés közreműködésével. Az április 17-én megejtett autó­aukció azonban néhány olyan meglepetéssel szolgált, melyről előbb a városban, majd bizonyos megyei körökben is beszélni kezdtek. Képünkön balról az 1993. szeptember 5-én átadott emlékmű, jobbról a vasárnap virradóra ledöntött oszlopok FOTÓ: FAZEKAS FERENC ÉS SUCH TAMÁS Megrongálták a battonyai emlékművet A derékba tört életekre utaltak — most őket is összetörték Vasárnapra virradóra ismeretlen tettesek megrongál­ták a battonyai II. világháborús emlékművet. Az áldoza­tok nevét tartalmazó négy fehér márvány tömbből kettőt (egyik a deportáltak névsorát tartalmazta) ledöntöttek. A nagy napon a „civilbe” öltö­zött, vásárolni szándékozó rendőrök mellett etnikai, sőt csa­ládi alapon szervezett autónep­perek népes csapata szállta meg a telepet. Amikor pedig elkez­dődött a licit, sok-sok rendőr­szempár villant össze nepperte­kintetekkel: mehetnek-e feljebb az árral? Az állítások szerint a rendőrök egy része — tisztelet a kivételnek — 30—50 ezer forint (talán adómentes) „tiszteletdíj” ellenében a nepperek számára vásárolta meg a kocsikat, még egy roncsot is. A „második ge­nerációs” vásárlók élénk érdek­lődését többen azzal magyaráz­ták, hogy a használt kocsikkal megszerezhető rendszámmal, forgalmi engedéllyel a nagy erőkkel helyszínre érkezett nep­perek méregdrága, lopott autó­csodákat kívántak átsegíteni a határon. Az eset csendes szemlélőiben visszatetszést kel­tett ez a rendőr—nepper „fegy­verbarátság”. A híresztelések valódiságának ellenőrzése cél­jából felkerestük dr. Gál László ezredest, Békés megye rendőr- főkapitányát. (Folytatás a 3. oldalon) Hírek A helyi sajtóért, (a) A gyulai képviselő-testület dön­tése szerint szeptembertől lét­rehoznak egy olyan városi médiaalapítványt, amely a vá­rosban működő írott és elekt­ronikus sajtó támogatását cé­lozza meg. Előzetes tervek szerint az önkormányzat egy­ben olyan nagyságrendű pénzt is rendel ehhez az ötlet­hez, amely valós segítséget nyújthat a média képvise­lőinek. Egyelőre ennek a pénznek a forrását keresik és az alapítvány megalakulását készítik elő. Testvérkapcsolat, (i) Klárícz Jánosné polgármester és dr. Erdei Zoltán jegyző ve­zetésével tizenkét személyes kertészszigeti küldöttség uta­zik május 24-én (pénteken) az erdélyi testvértelepülésre, a Tusnádhoz tartozó Csíkvere­besre. A kertészszigetiek má­jus 25-én megtekintik a híres csíksomlyói búcsút is, s május 27-én utaznak vissza. Társulnak, (r) A terület- fejlesztési társulást előkészí­tendő várják egyeztető tanács­kozásra a szarvasi városhá­zára május 22-én Békésszent- andrás, Csabacsűd, Örmény­kút, Kardos és Hunya polgár- mestereit. A rendezvényen a megyei önkormányzat vezető munkatársai adnak tájékozta­tást az eddig megalakult társu­lások tapasztalatairól, továb­bá arról, hogy a megyei ön- kormányzat milyen formában támogatja ezek működését. A polgármesterek számba ve­szik az együttműködés lehet­séges területeit és ezt szán­déknyilatkozatban rögzítik. Erdélyi csereüdülés, (i) Ecsegfalva és az erdélyi Komandó rendszeres kapcso­lattartásának köszönhetően idén általános iskolás tanulók csereüdülésére kerül sor. Júius 16-ával kezdődően az ecsegfalviak Erdélyben, a komandóiak pedig Magyar- országon töltenek nyolc na­pot. — Feltételezhetően nem politi­kai indíttatásból, inkább kiva­gyiságból, erőfitogtatásból tör­tént a rongálás — mondja Har­gitai Gábor zászlós, a battonyai rendőrőrs bűnügyi nyomozója. — Mindenesetre nem lesz könnyű a város lakosságának feldolgoznia a történteket: az öt­mázsás márványoszlopok roba­ját a környéken tartózkodóknak is hallaniuk kellett, mégsem tett senki semmit. A rögzített láb- és kéznyomok alapján gyermek-, illetve fiatalkorú tettesekre gya­nakszunk, s jó esélyeink vannak arra, hogy meg is találjuk őket. Az okozott kár 800 ezer és 1 millió forint között lehet. Kocsis Nándor, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy a battonyaiak is méltóképpen em­lékezhessenek az elesettekre és az elpusztítottakra, így magya­rázta az emlékmű jelképrend­szerét: — Az alapzat kör alakú, a végtelen vonal a szeretet szim­bóluma. Az alapzatba épített ba­zaltkockák az áldozatok lábnyo­mait őrzik. A márványtömbök törött felső része utal a derékba tört életekre... A városközpont parkjában lévő emlékmű felállítását a Battonyai Környezetvédő és Városszépítő Egyesület kezde­ményezte 1991-ben. A több mint 2 milliós költséget közada­kozásból, illetve önkormányzati támogatásból fedezte az egyesü­let. Az összefogás szép példája volt az is, ahogyan a szoborállító bizottság összegyűjtötte az ál­dozatok nevét: a helyi újságban, illetve a Békés Megyei Hírlap­ban többször is megjelent a ki­egészítésre váró névsor. És jöt­tek a levelek újabb és újabb ne­vekkel szinte az ország minden részéből, sőt még külföldről is... 1993. szeptember 5-én aztán sor került a 235 nevet tartalmazó emlékműnek, Návay Sándor szobrászművész megrendítően szép alkotásának a felavatására. Több százan hallgatták Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök avatóbeszédét, könny áztatta az egykori áldozatok ro­konainak, leszármazottainak ar­cát. „Csakhogy ezt is megérhet­tük!” — szakadt fel többekből a megnyugvás-megbékélés sóha­ja. Azóta csaknem három év telt el: az emlékművön mindig volt friss virág, mindig volt rajta ko­szorú. Most is. Ménesi György Szövetségben a megyei német kisebbségi önkormányzatok Mezőberényben a Petőfi Műve­lődési Központ adott otthont szombaton a Békés Megyei Né­met Önkormányzatok Szövetsé­ge alakuló ülésének. Az ország­ban már több helyen működik hasonló jellegű kisebbségi szö­vetség, s valamennyi eredmé­nyesen tudja segíteni, képviselni tagságát. A berényi alakuló ülé­sen a meghívottakon kívül ott voltak az almáskamarási, az eleki, a gyulai és természetesen a házigazda város német kisebb­ségi önkormányzatának kép­viselői. A megbeszélésen megfogal­mazódott: a szövetség céljai kö­zött szerepel, hogy ki kell építe­ni, szükség szerint célszerű fej­leszteni a megyei németség fennmaradásának feltételeit, ápolni és erősíteni nemzeti sajá­tosságait. A szövetség feladatai között található a sajátos hely­zetben lévő német kisebbségi ér­dekek képviselete, a közösség­teremtő feltételek segítése, fel­vállalva azokat a feladatokat, melyeket központilag szaksze­rűbben és hatékonyabban lehet megoldani. A szövetség a nem­zeti partnerség elve alapján együtt szeretne működni a me­gyei önkormányzattal és a me­gyei civil szervezetekkel. Az alakuló ülésen elfogadták a szövetség alapszabályát, majd titkos szavazással Boczonádiné Székely Irén személyében — aki a Mezőberényi Német Kisebb­ségi Önkormányzat elnökhe­lyettese — megválasztották a német önkormányzati szövetség megyei elnökét, valamint há­romtagú felügyelő bizottságát. A szövetséget alkotók a Ma­gyarországi Németek Országos Önkormányzata elnökségébe az újonnan alakult szövetség elnö­két delegálták. —sz— Feledékenységért pénzbírság Battonyán az elmúlt héten 10 ezer 700 utas lépte át a határt. A vámosok 9 esetben intézkedtek szabálysértés miatt, az eljárások tárgyát képező összes érték 149 ezer forint volt. Egy Opel gép­kocsit a tulajdonosa úgy hozott az országba, hogy Hegyes­halomnál elmulasztotta kérni annak vámkezelését, s ezért — az autó visszaadása mellett — pénzbírságot kellett fizetnie. A vámosok 47 liter tiszta szeszt, 57 kg tökmagot, 32 karton cigaret­tát, 56 üveg márkás italt, CD- lemezeket és egyéb műszaki cikkeket foglaltak le Battonyán. A szabálysértők állampolgársá­gi megoszlása: 3 török, 2 ma­gyar, 2 lengyel, 1 szerb és 1 szlovén. M. Gy. ...és a mi turizmusunk? Babits szerint a magyar „ne­hézkes a cselekvésben, fogé­kony és gazdag látásban”. Az idézet akár intésül is szolgál­hatna a magyar országkép ki­alakítóinak. Miért is gondo­lom, hogy újra itt van a küszö­bön az országkép-kialakítás szüksége? Még sosem szerepelt akko­ra plénum előtt egy máig alan- tosan kezelt exportcikkünk, a turizmus, mint most, a parla­menti nyílt napon. Meglehet, ezredszer írjuk le, Balaton- kép, meg Szentedre-kép na­gyon is van, csak azt nem érte­ni, hogy negyven év után miért nem bővül a paletta? Konkré­tan: ha világjárt ismerősöm már-már ájuldozik a Körös-vi­dék láttán, ha az olasz vadász mindig csak ide zarándokol, mondjuk a gemenci erdő he­lyett, sok finn és német turista pedig úgy gondolja, hogy a gyulai gyógyvíz a legvonzóbb, akkor miért nem partner ehhez az ország? Azt tanácsolta az egyik miniszter ittjártában a minap: lobbizzanak uraim! Ó éppenséggeTnem a turizmus- fejlesztésre gondolt, de erre is érvényes: talán Csabán vagy Gyulán kell azért összefogni, hogy a tiszaugi híd igazán jár­ható legyen s hogy végre le­vonaton jöhessen erre a vidék­re is a vendég? Akinek első, sóhaj kísérte szavai: „...minden remek, de amíg ide lejutot­tam!?” Szóval nem a 210 kilo­méter az igazán sok. Megsza­kadva jutott el odáig a geszti polgármester is, hogy most örömmel újságolhatja, miként sikerült kinyomtatniuk 2 ezer példányban többnyelvű, színes prospektust arról, mit tud az öt környező település falusi turiz­musban. És alighanem földhöz csapja majd a kormányzatnak készült, amúgy egészen érde­kes tájékoztató anyagot, ha benne elolvassa: „általában hi­ányzik az önkormányzatok szemléletéből a turizmussal való foglalkozás fontossága, a megyei és nagyobb régiókra irányuló önszerveződés ha­gyománya és igénye”. Lehet, hogy a „gyulatouristosok” is csóválják a fejüket erre, mert szemléletük mást igazol, ami­kor palermói, már-már családi kapcsolatokat kutatnak fel azért, hogy ide is jöjjön a ven­dég. Ezért az elismerten ex­portképes ágazatért messze nem elég csak a helyieknek tenniük! Fábián István

Next

/
Oldalképek
Tartalom