Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-30 / 125. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1996. május 30., csütörtök Megkérdeztük olvasóinkat / Erdeklik-e a bűnügyi tudósítások? Széplaki Andrea 21 éves, sarkadkeresztúri, bolti eladó: — Amikor gyerek voltam, bűnügyi tudósító szerettem vol­na lenni. Nagyon fontosnak tar­tom ugyanis, hogy a bűncselek­mények nyilvánosságot kapja­nak. Épp ezért mindig végigbön­gészem az újságokat, és odafi­gyelek az ilyesmire. Sajnos, sokszor hiába vannak meg a tet­tesek, nem bűnhődnek kellő­képp. Ezért elsősorban a jogsza­bályokat tartom hibásnak, de a politikát is, ami megengedi, hogy az alacsony életszínvonal bűnözésre kényszerítse az em­bereket. Sólyom János 44 éves, geszti bognár: — Az újságban ritkábban, in­kább a televízióban nézem meg a bűnügyi híreket. Nekem az a vé­leményem, hogy a nyilvánosság­nak nem olyan nagy a visszatartó ereje. Aki rászánja magát, újság ide vagy oda, úgyis próbálkozik. Sőt, egyre csak szaporodik a be­törés, a lopás és a fosztogatás. Én a törvényen szigorítanék. Mit lát a becsületes ember? Hogy a bűnözők egyre-másra szabadlá­bon szaladgálnak és sokan jól élnek. A munkás mit ér vele, hogy reggeltől estig dolgozik, megélni meg nem tud!? Szitás Sándor 24 éves, mezőgyáni gazdálkodó: — Szoktam olvasni a bűn­ügyi tudósításokat, de közülük is főleg azok az esetek érdekel­nek, ami a környékünkön törté­nik. A betűjelekből gyakran rá­jövünk, kikről szól a történet. Úgy gondolná az ember, hogy a nyilvánosság egyfajta büntetés az elkövetők számára, de nekem más a tapasztalatom. Sokszor hallom szórakozóhelyeken, hogy az újságban szereplő, ám még szabadlábon lévő bűnöző dicsekszik tetteivel. Sőt, úgy érzi, hogy a nyilvánosság még nagyobb sztárt csinált belőle. Szabó József 31 éves, dobozi se­gédmunkás: — Nem szoktam ilyesmit ol­vasni, sem nézni. Jehova tanúja vagyok, és számomra a Biblia mutatja meg, milyen világban élek. Timotheus leveléből tud­juk, hogy a Földön ez időben többek között a bűnözés is elsza­porodik. Azt is tudom a Bibliá­ból, hogy ezután mi következik, ezért nincs szükségem arra, hogy a konkrét eseteket megis­merjem. Az egész a fontos, nem a részletek. Bízom Isten böl­csességében, ami sokkal több, mint az emberé. —ria FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Pünkösdi bortúra, avagy nyitott pincék rendezvénye Idén a Bacchus Arts Stúdió a Magyar Szőlő- és Borkultúra Alapítvánnyal, valamint a buda­pesti Fortuna étteremmel közö­sen új pünkösdi szokást indított útjára. Első alkalommal meg­szervezte a Pünkösdi bortúra — nyitott pincék rendezvényét, amely a millecentenáriumi ün­nepségsorozat része is. A május 25—27. közötti rendezvény ke­retéül egy háromnapos autós vetélkedő szolgált. A 19 résztvevő csapat feladata az volt, hogy a csatlakozott 62 bortermelő boraiból (tetsző­leges útvonalat bejárva) minél több üveget gyűjtsön össze. A programsorozat kiinduló- és végpontja Budapest. A 25-ei célállomás szerepét Pécs, a 26- ait Eger városa vállalta el. Megyénket a gyulai Asia in­donéz kisvendéglő színeiben in­duló csapat képviselte: Jalecz Lajos, Altorjay Zsolt, Balázs Jó­zsef, Illés Márton, valamint egy két és fél méteres tigrispiton „személyében”. Ugyancsak egyedi színfolt lehetett az indo­néz népviseletben megjelenő csapat, hisz minden városban megnyerték a közönségdíjat, öregbítve a fürdőváros hírnevét. A versenyt nehezítették a különböző szőlészeti, borászati vetélkedők, no meg a rengeteg kóstolás. Díjkiosztásra május 27-én este kerüli sor a budapesti Fortuna étteremben. A rendez­vénysorozat nyertese, a Duna Tv csapata a vándordíjként odaítélt Bacchus-szobrot vehette át, má­sodik helyezett a budapesti Ker­tészeti Egyetem csapata lett, míg a gyulai Asia csapata a har­madik helyen végzett. Nyere­ményük négy személyre szóló meghívó az Operaházban meg­rendezésre kerülő nemzetközi operagálára. A gyulai csapat támogatói: Asia indonéz kisvendéglő', Gyulai Törp- pingáló Címfestó'műhely, Gyula Rá­dió, valamint külön köszönetét mon­danak Almássy Attilának, a Westel munkatársának. Both Imre A békéscsabai Hétpróbások országos sikere A békéscsabai Hétpróbás Gyermek Néptáncegyüttes nagy sikerrel szerepelt az Örökség Gyermek Népmű­vészeti Egyesület által szer­vezett országos fesztiválon, amit az elmúlt hét végén ren­deztek meg 21 csoport rész­vételével Szekszárdon. A Szekszárdi Pünkösd című megmérettetést megelőzte a Gyöngyösi Gyermekmajá­lis, ahol 28 együttes vett részt, és a hét végén Debre­cenben rendezik meg -— előreláthatólag 32 csoporttal — a Szomszédolást, ott a bé­kési színeket a Rábaisok képviselik. Az Örökség egyesület ál­tal támogatott gyermek néptáncmozgalom rendez­vényei országos megméret­tetést jelentenek, alkalmat az összehasonlításra, ötfős szakmai zsűri ítélkezik a mű­vészi teljesítményről, a ko­rábbi versenyszerű helyezés viszont már nem divat. A há­rom helyszínen lezajlott fesztiválok után következik az országos antológia, amely a legjobbak gáláját jelenti, kétrészes, háromórás előadást a budapesti Erkel Színházban. A Hétpróbások 15 perces (ennyi a megszabott műsoridő) bemutatkozásán két számot adtak elő Szek­szárdon, mindkettő Mlinár Pál koreográfiája. Az egyik a Dunántúli karikázó és ka- násztánc, a másik a „Táncol­jatok tűk is!” című széki nép­mese-feldolgozás. A Hétpró­bás teljes gárdája fellépett, 33 gyermek, és osztatlan szakmai sikert arattak. A zsűri a látottak alapján két együttest emelt ki az értéke­léskor: a Hétpróbásokat és a budapesti Kis Bihari Együt­test. Debrecenben a Rábai Néptáncegyüttes Gál László két koreográfiáját adja elő a hét végén, a Marosszéki és a Szatmári táncokat. Niedzielsky Katalin A Dunántúli karikázó és kanásztánc Mlinár Pál koreog­ráfiája Sivatagi só 2. A tunéziai hegyi oázisok árnyékában Drága Barátnőm! Második napunk fölöttébb mozgalmasnak ígérkezik. Be­remeg a gyomrom, mert tu­dom: ismét repülünk. Izgulok minden felszállás előtt. Arab kísérőnk, Fathi Ben Jalloul ki­válóan beszéí magyarul, ösz­töndíjas volt hazánkban. A testnevelési főiskolán végzett 1976-ban. A pasa kérte fel há­rom évvel ezelőtt a magyarok kalauzolására. Nos, Fathi meg­nyugtatott, a statisztikák sze­rint a Tunis Air légijárat biz­tonsági szempontból a világon a legjobbak közé tartozik. Ötvenperces repülés után Tözeurben landolunk. Csak pár esztendeje van repülőtere ennek a dél-tunéziai városká­nak. Olyan is, mint egy iciri- piciri kis játék leszállóhely. Szállást a háromcsillagos Ho­tel Oázisban foglaltak. Minden kényelemmel ellátott, elegáns szálloda, mint eddig mind­egyik. Délidőben érkezünk. Éppen a tányéromra szedem a különböző salátákat, amikor valaki véletlenül a sarkamba lép. Az úr elnézést kér, én per­sze elnézem és ránézek. Majd­nem kiesik a tányér a kezemből. Mit gondolsz, kivel találkoztam a „világ végén”, a Szahara szélén? Nem fogod ki­találni! Ezüst György festő­művész és felesége egy cso­porttal éppen Rejtő Jenő nyo­mában jár. Bár tudvalévő, hogy szegény Rejtő Jenő talán még Budapest határát sem hagyta el soha életében, attól még jól hangzik a túra ilyeténvaló elnevezése. Több mint harminc éve ismerem a házaspárt. Jó volt megölelni őket Afrikában is. Fáradt vagyok, gondolom, holnap is lesz bőségesen írni valóm. * Drága Barátném! Ma Land-Roverrel egy hegyi oázisba indulunk. Tizenkét te; repjáró sorjázik a szálloda előtt útrakészen a nagy kaland felé. Nyolcasával foglaljuk el a te­repjárót. A hegyi oázisok gép­járművel rövid egy esztendeje látogathatók. Ugyanis 1995-ben építették ki az utakat. Holdbéli tájakon rázkódunk keresztül. A kopár vidéket egyszer csak az Atlasz-hegység pálmafákkal tarkított vonulatai váltják fel. Most és itt tudtam meg (lehet, hogy hiányoztam, amikor föld­rajzórán ezt tanították?), hogy háromféle oázis létezik: a he­gyi, a tengerparti és az úgyne­vezett vad-oázis, pontosabban a sivatagi. Tunéziában 1987 óta fejlesztik az oázisokat, ingyen telkeket osztanak, s építkeznek, hiszen egyre inkább a turizmus­ból élnek meg itt is. A kopár hegy szikláiból néhol pálmafák nőnek ki hirtelen, varázslatossá téve a vidéket. Aztán ki tudja honnan ered, a hegyi oázis leg­szebb pontján vízesés zuhog alá, hogy meglepetést okozzon a kitikkadt vándoroknak. A meglepetéseknek koránt sincs vége. Visszafelé átke­lünk a Chott El Jerid sós tavon. A lecsapolt tó egyik részén megáll a kocsisor, hogy eleget tegyünk a pasa meghívásának. Keresztülgázolunk a 4—5 cen­tis hószerű són. Sivatagi só ez a javából. Jó kétszáz méterre az úttól terülj-terülj asztalkámat találunk. Nagy ötlet itt fogadni a csoportot. A svédasztalon hi­degtálakat, üdítőitalokat, sós- és édessüteményeket halmoz­tak fel, hogy felfrissüljünk... Amíg a hideg sülteket kós­tolgatom, szemem előtt egy Rejtő-film képei peregtek. A részlettől, ami megelevenedett előttem, elnevettem magam, sokak megdöbbenésére. De gondold csak el itt, a sósivatagban forgatták Bujtor Istvánék Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában című re­gényéből a filmet. Csak úgy zárójelben jegyzem meg, a film elkészültéhez Mohamed pasa jókora anyagi segítséget adott, aki egyébként imádja Rejtő Jenőt. A pasa egy diplo­mata család „elfajzott” sarja. Diplomáciai tanulmányokat folytatott Bécsben, amikor egyszer az asztalra csapott és azt mondta: elég! Azóta utazá­si irodát vezet. Rendkívül mű­velt és intelligens. Négy nyel­ven beszél folyékonyan. (Folytatjuk) Béla Vali A hegyi oázisok a legszebb látványok közé tartoznak Tunéziában a szerző felvétele Egy jó partnerrel mindig több... A Malév-Partner program keretében 1996. május 30-tól a békéscsabai IBUSZ utazási irodában önálló Malév-pult áll kedves utasaink rendelkezésére. Már Békéscsabán is biztosítjuk, hogy helyben intézhesse el a légi utazással, helyfoglalással, jegyvásárlással kapcsolatos teendőit. További információval munkatársaink készséggel állnak az Önök rendelkezésére. IBUSZ - Malév Partner Iroda 5600 Békéscsaba, Szent István tér 9. Tel: (66) 321 571 Fax: (66) 325 554 Malév Területi Igazgatóság 6720 Szeged, Jókai u. 7. passzázs Tel.: (62) 471 669, (62) 471 871, Fax: (62) 471 065 /\AA\EV Partner , ■ vT (Aff: V'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom