Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-25-27 / 122. szám

Oberes megyei hírlap ka Hősök napja, (gh) Mezőhegyesen ma, május 25-én 17 órai kezdettel tart­ják a hősök napját a Cseko- nics-parkban lévő emlékmű­nél, melyet az I. és a II. világ­háborúban elhunytak emlé­kére állított a település. A megemlékezés szervezője az egykori hadifoglyokból ala­kult helyi szövetség. Mártírra emlékeznek, (r) POFOSZ MUSZ ’51—56. értesíti a tagjait, hogy Ku- rucz Ferenc, aki az 1950-es évek kommunista terrorjá­nak áldozata lett, egykori munkaszolgálatos emléke tiszteletére Tótkomlós város önkormányzata május 26-án 11 órakor a mártír római ka­tolikus templom falán elhe­lyezett emléktáblájánál ke­gyeleti megemlékezést tart. Bajtársuk emlékét őrző tisz­teletadásra ezúton hívnak minden munkaszolgálatost. Hangversenyek, (n) A békéscsabai Jézus Szíve Templomban május 26-án, vasárnap a 18 órakor kez­dődő mise után a Bartók Béla Vegyeskar ad koncertet. Pünkösdhétfőn 18 órakor az Evangélikus Kistemplom- ban Mindenek megújulnak címmel Kodály Zoltán emlé­kére rendeznek hangver­senyt, közreműködik a buda­pesti Ifjú Zenebarátok Köz­ponti Kórusa, Berecz András népdalénekes, az Egyszólam Együttes, valamint a Hétpró- bás Gyermek Néptáncegyüt­tes. Hagyományőrző nap. (b) Szabadkígyóson, a művelő­dési házban május 25-én, szombaton 17 órai kezdettel hagyományőrző rendez­vényre kerül sor. Tusjak Jánosné, a művelődési ház vezetőjének köszöntője után az általános iskola tánccso­portja, énekkara lép közön­ség elé, ezenkívül egyebek mellett lesz még szavalat, szólóének, népdalcsokor. Kutyakiállítás. (m) A Magyarországi Német Ju­hászkutya Klub sarkadi szer­vezete május 26-án, vasár­nap 9 órától országos kiállí­tást rendez Sarkadon, a váro­si sportpályán. A versenyen Szegvári Ferenc budapesti és Szigeti László pécsi bírók bí­rálnak. „ÖNBIZALOM A SIKER ELSŐ TITKA.” (Emerson) Tulajdonosváltás a húskombinátnál (Folytatás az 1. oldalról) Lapunk kérdésére elmondta, a húskombinátnál pillanatnyilag 51 százalék tulajdonosai, de a ke­reskedelmi bankkal kötött szer­ződésértelmében 1998. januárel­sejéig fokozatos kivásárlással 91 százalékra nő a részesedésük. Az e fölötti rész dolgozói és önkor­mányzati tulajdonban van. A vá­sárláshoz hitelt nem vettek igény­be. Az elmúlt évek elmaradt fej­lesztéseit fokozatosan megva­lósítják, a tőkeemelés összegének egy részét, mintegy 200 millió forintot erre fordítanak, a ver­senyképességet biztosítják. Több irányú fejlesztést terveznek — folytatta Zám András, így a hús- lisztüzem évek óta elmaradt rend- behozatalát, egyedülálló csoma­golástechnikai fejlesztést hajta­nak végre. A kombinát teljes ka­pacitássál dolgozik, jó ideje heti 5—6 ezer darab sertést vágnak, ezt a mennyiséget tartják. Jelen­leg mintegy 50 ezer darab sertésre van megyei szerződésük, a jövőben is innen vásárolnak. A tulajdonos érdekkörébe mintegy 80 ezer darab tartozik. Olyan egyezség született közöttük, hogy a cégek piaci alapon mű­ködnek együtt, ám ha nyers­anyagproblémával küzdenének, akkor a tulajdonos mögéjük áll e kapacitásával. Bár az elmúlt év­ben a húskombinátnak sikerült visszaszereznie piacainak egy részét, további feladataik van­nak. Sz.M. Keleten is megfelelő védelmet Kuncze Gábor belügyminiszter látogatása Gyulán Kuncze Gábor belügyminiszter a sajtótájékoztatón FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER (Folytatás az 1. oldalról) meg kell tenni. Az előrelépés történhet létszámban, megfelelő technikai felszereltségben, a bű­nözés ellen minden lehetséges módon, így a határok erősítésével is. Ez az ország ér­deke. A központi nyomozóhivatal felállításával kapcsolatos kér­désben úgy foglalt állást, hogy a rendőrség megtette már a lépé­seket: van gazdaságvédelmi részleg és néhány évvel ezelőtt létre hozta a szervezett bűnözés elleni szolgálatát. A rendőr­ségen belül elképzelhető még centralizáció, elsősorban az in­formációk egy helyre csoporto­sításával, a folyamatos feldolgo­zással. Az együttműködés a különböző szervezetek között azért fontos, hogy feltárják a „fehérgalléros” — hitel-, adó-, vámcsalási —bűnözést. A Bara­nya megyei németség meg­figyeléséről kapott kérdésre el­mondta: a Nemzetbiztonsági Bi­zottság egyhangú szavazással megállapította, hogy semmilyen törvénysértés nem történt. A bi­zottság ugyanakkor arra kérte fel a nemzetbiztonsági szolgála­tokat felügyelő tárca nélküli mi­nisztert, hogy a témában orszá­gos vizsgálatot végezzen. A belügyminiszter útja a rendőrségről a városházára ve­zetett, aholLebenszky Attilapol- gármester tájékoztatta többek között Gyula költségvetési hely­zetéről. Segítségét kérte abban, hogy a szaktárcák bevonásával áttekintsék a városi középisko­lák dilemmáját, a belügyminisz­ter támogassa a tűzoltóság elhe­lyezési gondjának megoldását. Szó volt arról is, hogy jobbá vál­jon az országban a területi kiegyenlítődés: a szaktárcával közösen gondolkodnak az szja máskénti elosztásában — hang­zott a miniszteri tájékoztatás. Szőke Margit 1996. május 25-27., szombat-hétfő Pap a hivatás útján N. egyszerű, földműves szülők gyermeke. Sokgyermekes csa­ládban nőtt fel. A családi ház­ban természetes volt az étke­zés előtti és utáni ima, a nap így kezdődött és így is feje­ződött be. A fülönfüggőfeszü­let, a régi olajnyomatú Jézus szíve és Mária szíve képek mindig figyelmeztettek arra, hová tartoznak. Az ifjú korán érzett magá­ban papi hivatást. A gimnázi­umban megbecsülték, vastag betűkkel írták a nevét az év­könyvben, mert jeles tanuló volt. Tizenkét éves korában ment el kisszemináriumba. (Akkor még ilyen is volt!) A háború hazahozta, szüle­ivel és testvéreivel együtt élte tisztes, keresztény katolikus életét. Leérettségizett, de még nem mert a Szemináriumba menni. Még abban az évben hiva­tásnapot hirdetett a szomszéd kis plébánia buzgó plébánosa. Nagyon szerette volna, ha fia­tal hívei közül az ő hatására is vállalja valaki a szent szolgá­latot. A meghívott kispapok között volt N. gimnáziumi tár­sa, aki egy évvel előtte érettsé­gizett. Tudtak egymásról, ta­lán egyszer találkoztak is, de barátok nem voltak. A kispap mégis úgy érezte, N. ott lesz a hivatásnapon és az a nap döntő lesz az életében. Mi jo­gosította fel erre a megérzés­re? Semmi, mégis valóság lett belőle. ,,A lélek ott fú, ahol akar!" A kegyelem beleépül megérzéseinkbe. Itt legaláb­bis ez történt. A kispap az ol­tártól megpillantotta N.-t. Ab­ban a pillanatban sejtette, mi­ért kerékpározott oda, a hiva­tásnap templomába. A szent­mise után kölcsönösen keres­ték egymást. Mindketten tud­ták, miről lesz szó. Életükben másodszor találkoztak. N. kö­zölte: döntött. Pap szeretne lenni. A kispap elmondta, mi a teendő. N. vele tartott. Kezét az eke szarvára tette és nem nézett vissza. Akarata erős volt, szíve tiszta, amikor a fojtogató ’50-es években nem írt alá egy politikai ívet. Ezzel is kifejezni akarta, követelni, hogy az egyház ne legyen a napi politika játékszere. Im­már papi kollégájává lett föl­dijével együtt, aki őt a fenti hivatásnap alkalmával hívta, kiírták nevüket a sajtóban és megbélyegezték őket: ,,Még az út porát is lerázzuk lábunkról, ha rájuk gondolunk". (Milyen jó ma az ifjú papi évek töretlen hűségére emlékezni és emlé­keztetni!) N. egyszerű pap maradt. Nagyon szerény, embert pró­báló helyeken szolgált. Pénzt nem gyűjtött, lelkeket annál többet. Megfontolt maradt és csendes. Nem tapsol mások­nak, ősem várja a tapsot. Azt a bizonyos „százannyit”, amit Jézus már a földre Szent Péter­nek megígért, bizonyosan megkapta. Egyik püspöke megbecsül­te: piros papi övvel tisztelte meg. Eddig soha nem látták rajta. Mi lesz földi jövője? Talán nagyobb eredményesség, mint sok ifjú kollégájáé? Vagy a ke­reszt megbékélt csöndje? Szíve kész mindkettőre. Jövőjét Mesterére bízza. Fiatalok, akik úgy érzitek, hogy hív az Úr, pünkösd ünne­pének lelkesedésével kövessé­tek őt! B. G. Rövidesen lecsapolják a sarkadi Eden-tavat Százával viszik a halat a sarkadi Éden-tóból! —telefo­nált be tegnap szerkesztő­ségünkbe egy ingerült férfi­hang. — Kinn voltak a rend­őrök is, de semmit sem tettek ellene... Az alaphír ugyan igaznak bizonyult, ám a dolog mégsem olyan tragikus, mint amilyen­nek a telefonáló vélte. A Sarkadi Rendőrkapitánysá­gon elmondták, hogy az eset­hez valóban riasztották őket is, ám mivel jogsértés nem tör­tént, nem avatkoztak a dol­gokba. A sarkadi önkormányzat és a Körös Vidéki Vízügyi Igaz­gatóság már több alkalommal is tárgyalt az Eden-tó rehabili­tációs programjáról. Az ön­kormányzat (mint a tó tulajdo­nosa) szerelné, ha az eliszapo­sodott állóvíz ismét horgász­paradicsom lenne. Ehhez vi­szont helyre kell állítani a tó biológiai egyensúlyát, és ren­dezni kell a viszonyokat a ha­lászati jogot élvező Gyoma- endrődi Halászati Szövetke­zettel — mondták. Úgy tűnik, mára mindkét feltétel rende­ződik. Az önkorrnányzat meg­állapodott egy gyulai vállalko­zóval, hogy az megkísérli ki­szárítani a tó medrét az újrate­lepítéshez. Ennek az első lépé­sei történtek meg tegnapelőtt, s miután több halászati szövet­kezet sem vállalta a lehalá­szást, engedélyezték a lako­soknak az úgyis pusztulásra ítélt halak kifogását. —ria Változik a felvételi alkalmassági vizsga A Tanító- és Óvóképző Főis­kolák Főigazgatói Kollégiuma, továbbá e tanintézetek főtitkárai és tanulmányi osztályvezetői ta­nácskoztak két napig a Szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Fő­iskolán. A résztvevők javaslatot tettek a felvételi alkalmassági vizsga módosítására. Meghatá­rozták a testi képességek méré­sének egységes rendszerét. En­nek célja a testi hiba és a kóros betegségek kiszűrése, továbbá annak felmérése, hogy a felvéte­liző birtokában van-e a kívána­tos fizikai adottságoknak. A ko­rábban szokásos vizuális intelli­genciavizsgálatot — kivéve a színlátás ellenőrzését — eltör­lik. A javaslatokat a főigazgatói kollégium elfogadta, így ezek a jövőben felvételi követelmény­ként jelennek meg. Gs. R. Pingpongeső a gyerekeknek Könnyű feladvány lenne a dobo­zi gyerekeknek, ha azt kérdez­nénk tőlük: mi az összefüggés a hulladékgyűjtés és a gyereknap között? Egyszerre felelné mind­egyikük: minél több papír, fém vándorol egy kupacba, annál na­gyobb meglepetések, ajándékok sorakoznak a gyereknapon. Az idén a helyi általános isko­la 403 diákjának 137 ezer forin­tot „hozott a konyhára” a gyűjté­si láz, amelyből tegnap egész napos programot kerekíthettek az iskola mögötti sportpályán. A helyi gyermekbarát szervezet és a diákönkormányzat szervezé­sében — Sisákné Váradi Edit és Zsigmond Károly segítségével — reggeltől 27, egyenként 12 fős csapat mérkőzött meg a sportversenyen, ám ez csupán a bemelegítés volt. (Nem akármi­lyen, hiszen a 3. b-s Szabó Tün­de a lelkünkre kötötte, hogy ír­juk meg: remekül érezték magu­kat.) A ligetben a Naturland Lo­vas Klub néhány tagja vonult fel a legszebb négylábúakkal, s adott alkalmi, ingyenes trénin­get a vállalkozó szellemű gyere­keknek. A földi produkciókat égi „csoda” követett; 500 ping­ponglabda hullt a pályára, a gye­rekek közé egy repülőből. Eköz­ben az ünnepeltek már a dél­utánra, a művészi torna, az aero­bic legjobbjainak, a zeneked­velők klubja tagjainak elő­adására gondoltak, a tanár— diák focimeccsekre készültek (lányok a hölgy tanárokkal, fiúk a férficsapattal mérkőztek meg), s persze várták a délelőtti ver­seny eredményhirdetését, hi­szen baseball-sapka, napszem­üveg, póló, csoki és üdítő járt a legügyesebbeknek. L. E. A dobozi iskolások évek óta együtt ünnepük a gyereknapot, az ajándékokra, a virslire, az üdítőre valót maguk „keresik meg ”hulladékgyűjtésből fotó: LEHOCZKY PÉTF.R

Next

/
Oldalképek
Tartalom