Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1996-05-22 / 119. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1996. május 22., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Komár Anna Éva, 59 éves, szarvasi nyugdíjas: — Amióta a lottó fennáll azóta játszom. Mindig két szelvényt veszek és állandó számokra fogadok. Egy-két találatom már többször is volt, de hármasnál jobb még egyszer sem. Kipróbáltam már a gépi lottót és a Bingót is, de eredménytelenül. Szerencse dolgában nem állok túl jól, pedig egy igazi nyeremény az összes gondom megoldaná. Több mint tizenöt éve van autónyeremény-betét- könyvem. Nem nyúlok hozzá, inkább bizakodom, Fortuna asszony egyszer majd csak kegyeibe fogad. Szoktak-e Valastyán László, 52 éves, szarvasi munkanélküli: — Annak idején a munkahelyemen tízen lottóztunk együtt. Régen volt, amikor még 3,30-ba került egy szelvény. Nos, többen kimaradtak a csapatból, így szeptemberben abbahagytuk — vesztünkre. Ugyanis rá két hónapra kihúzták négy számunkat. A négyes négyszáznegyvenezer forintot fizetett. Akkor eldöntöttem, soha az életben nem fogadok. Különben egészen januárig pártolt a szerencse, amíg munkanélküli nem lettem. Azt tartom, a szerencse forgandó. Csak egészség legyen, a többit meg lehet venni. 40 éves a zenei tagozat Amikor ezeréves a magyar iskola, Orosházán a III. számú általános iskola zenei tagozata fennállásának 40. évfordulóját ünnepli. A 4 évtized alatt 932 tanuló végzett itt. Több mint száz diák tanult tovább magasabb fokú zenei intézményben, közülük 86 azoknak a száma, akiknek mindennapos munkájuk a zenei nevelés nemes feladatához kapcsolódik. Jelenleg 197 gyermek jár a tagozatra. Azon túl, amit az ismeretek gyarapításával, élmények nyújtásával a tanulók kapnak és adnak, olyan rendezvényeket tettek lehetővé, amelyek során bemutatták „A nagyapa névnapja” kantátát és Pergolesi: Strabat Materét. Sok éven át az aranyérmek, az első díjak sokasága jelezte és jelzi az igényes munka eredményeit. A kórus egyébként a 4 évtized alatt énekelte Kodály műveinek többségét, Bartók, Bárdos kórusműveit. Műsorain a reneszánsz, a klasszikus és romantikus kórusművek éppúgy szerepeltek, mint napjaink kóruszenéje. A rendezvények színvonalát emelték azzal is, hogy neves hangszeres művészeket hívtak a városba (Jandó Jenő, Szecsődi Ferenc, Elek Tihamér stb.). Emlékezetesek Szokolay Sándor és Karai József szerzői estjei. Amikor emlékeznek az orosháziak, köszönetét mondanak azoknak az elődöknek—dr. Elek Lászlónénak, Juhos Lenkének—, akik felismerték a kodályi gondolat jelentőségét és elindították a tagozat megszervezését az akkori igazgató, Baranyi János támogatásával. cs. i. fogadni? Fábián Mihály, 41 éves, szarvasi munkanélküli: — Katonakorom óta lottózom. Pontosan bevonulásom napján vettem életem első lottószelvényét. Ott a priccsen ülve találtam ki azt az öt számot, amit beikszeltem rajta. Attól kezdve ezek lettek az állandó számaim. Néhány évvel később a szerencsét is meghozták, mert négyesem lett. Azóta is játszom, minden héten két szelvénnyel fogadok. A négyest ugyan nem sikerült megismételnem, de kettes találatom már többször is volt. A feleségem külön lottózik, ő a munkahelyén egy kollektívával. Gáspár Tamásné, 38 éves, szarvasi, gyesen lévő anyuka: — Régebben lottóztunk, de már abbahagytuk. Hármasnál jobb találatunk sose volt, meg a családi költségvetés sem nagyon bírta. Bingót azt vettem néhányszor, annak a televíziós műsorát is szerettem. Az biztos, egy komolyabb nyeremény képes egészen megváltoztatni az ember életét. Sokan a szerencsét a pénzzel azonosítják. Ha így nézzük, nem tartozom a szerencsések közé. Ám engem az is boldogsággal tölt el, hogy a gyermekeim szépek és egészségesek. Lehet, hogy én is szerencsés vagyok? —r— Cigány családok lakásgondjai Zsadányban több cigány család lakásgondokkal küszködik. A helyi kisebbségi önkormányzat elsősorban a Rostás és a Gregor családok lakásproblémáinak megoldását kezeli kiemelten. A kisebbségi önkormányzat tagjai a községi képviselő-testület legutóbbi ülésén is elővették a témát. Dudás Árpád polgármester elmondta: az idei évben lakásvásárlási támogatásra az önkormányzat egymillió forintot tervezett. Ebből a pénzből 15-en — akiknek összesen 20 gyermekük van — szeretnének igényelni. Tehát ezt a pénzt nem lehet csak két családnak odaadni. A kisebbségi önkormányzat egyik tagja azt javasolta, hogy a felmerült lakásproblémák mielőbbi megoldása érdekében igénybe kellene venni az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat segítségét is. Például azoknál a cigány családoknál, amelyek lakásépítés esetén a szükséges önerőt nem tudják felmutatni, az országos önkormányzat finanszírozza meg a pénzt. Ezzel a felvetéssel egy időben a kisebbségi önkormányzat kérte a polgármesteri hivatalt, hogy a hivatalos levelek megfogalmazásában és postázásában működjön közre. Ugyanezen az ülésen a képviselő-testület úgy döntött, hogy Rostás István és családja számára 20 ezer forintért építési telket biztosít. További könnyítés végett a telek ellenértékét akár havi részletekben is tör- lesztheti a Rostás család. Gyermeknap Eleken Évről évre gazdagabb program várja Eleken a gyermeknapi ünnepség résztvevőit. Székely László szervező elmondta: öt évvel ezelőtt három család —- Mózer, Kecskeméti, Székely — összefogott, és egy gyermeknapi bulit szervezett. Ezt követően évről évre többen látogatják a rendezvényt. Tavaly már mintegy 300 gyermek, felnőtt szórakozott együtt. Az idén 350 főre számítanak a szervezők. Minden évben valami emlékezetes pluszt igyekeznek nyújtani a megjelenteknek, az idén például Hírlapunk vesz részt a programon egy játékos vetélkedővel. A gyermeknapi rendezvényre vasárnap, május 26-án, délelőtt 9 órától kerül sor a Rákóczi utcai játszótéren. Néhány szót a programról, egyebek mellett lesz kézművesek játszóháza, óriási várépítés, 14 órától Hírlap játékos vetélkedő, zenés műsor, tátika, bográcsos vacsora — pacal-, marhapörkölt, babgulyás —- egységesen 200 forintért, tábortűz, a főprogramok közben kötélhúzás, sakk, rúdhúzás. A szervezők támogatást kapnak a helyi általános iskoláktól, az óvodáktól, a polgármesteri hivataltól, a művelődési ház és könyvtártól, egyéni vállalkozóktól. (b) (TÓfn Számítás- és nn rilli x* irodatechnikától rRljpG a távközlésig Teljes körű Internet-szolgáltatás A békéscsabai Számprog Kft. számítás- és irodatechnikai, telekommunikációs eszközök, kellékanyagok forgalmazásával, valamint szervizeléssel foglalkozik. Kőváry Istvánnét, a kft. kereskedelmi vezetőjét tevékenységi körük bemutatására kértük. — A legkorszerűbb számítógépek, nyomtatók értékesítése mellett a tavalyi év nagy eredménye a számítástechnikában a Multimédia-eszközök bevezetése — kezdte. — Megyénkben a legnagyobb választékot kínáljuk CD-lemezekből, meghajtókból, hangkártyákból, hangszórókból szaküzletünkben. Az irodatechnikában a másolóktól, írógépektől a pénzvizsgálókig, vágógépekig, iratmegsemmisítőkig széles a skála. A távközlési profilnál most a telefaxok — mechanikustól a digitálisig — hódítanak, de értékesítünk telefonközpontokat is, forgalmazunk 25-féle telefonkészüléket és hivatalos képviselői vagyunk a Pannon GSM-nek. Ezenkívül az összes számítás- és irodatechnikai kellékanyaggal is ügyfeleink rendelkezésére állunk; —Úgy tudom, az eszközök megismerésére, kipróbálására is lehetőséget biztosítanak. — Szaküzletünkben — Békéscsaba, Szabadság tér 12— 14., telefon: 321-824 és 325-824 — az eladótér mellett tágas bemutatóteremben ismerhetik meg, próbálhatják ki az érdeklődők a termékeket. Fontos kiemelni azt is, hogy minden szakterületen biztosított a szervizellátás is. t—Június I-je újabb mérföldkő a Számprog életében. — Internet-szolgáltatásunk valóban ekkor indul, de május végéig, a próbaüzem ideje alatt már bárki bejelentkezhet, és ingyenesen használhatja, kipróbálhatja teljes körű Internet- szolgáltatásunkat. (x) § A köztársasági elnökkel Okucsániban, a magyar IFOR-katonáknál (2. rész) Békés megyei katonák a Száva partján A békés megyei IFOR katonák egy csoportja Okucsániban FOTÓ: SUCH TAMÁS Okucsániba érve golyóálló mellényt viselő katonai rendészekkel találkozunk. A főhadiszállást szöges drót is védi, az őrtoronyban géppuskás, a bejáratnál, a homokzsákokból kiépített tüzelő állás mögött fegyveres katonák teljesítenek szolgálatot. A tábor helyén nem is olyan régen mocsár volt, amit több mint 10 ezer köbméter kővel töltöttek fel, s erre telepítették a bázist és annak kiszolgáló létesítményeit. A település a horvát és a bos- nyák határon fekszik. — Hogyan épült fel a magyar IFOR-bázis? — fordulok Bor- czur László főhadnagyhoz, aki hivatásos katonaként az első perctől részt vett a központ kialakításában. Őrségben a bejáratnál — Áldatlan állapotok fogadtak bennünket, két-három hetes kemény munkával épült fel a tábor, átlagosan 60-70 centiméter vastag a kőtöltés, de vannak helyek, ahol bőven meghaladják az egy métert. — Hogyan sikerült a berendezkedés? — Az előzetes híresztelésekr kel ellentétben, figyelembe véve a körülményeket, azt hiszem, hogy jól, időközben jó közösségek alakultak ki, barátságok szövődtek. A 12 négyzetméteres konténerekben hatan, kicsit szűkösen laknak, s helyet kell találni a felszereléseknek is. —Ki miért vállalkozik erre a feladatra? — Fogós a kérdés... A szerződéses állomány elsősorban a pénzért és kalandvágyból vállalta, a hivatásos állomány tagjainak zöme szeretné kipróbálni magát, hogy valójában mit is tud, mert más tanulni valamit a tiszthelyettesi vagy tiszti iskolán, s más tapasztalatokat szerezni ilyen területeken, ami szakmailag nagyon sokat jelent, s egyben igazi megmérettetés. A konténerközpont közepén az egyik katonától a Békés megyeiek után érdeklődöm. Karon ragad, s máris féltucat megyebeli között találom magamat. Az egyik konténerben húzódunk félre egy kis csevegésre. Hozzájuk is az első kérdésem az, hogy ki miért vállalta ezt a nem mindennapi szolgálatot. Egyöntetű a válasz: első helyen a pénzért, aztán a kalandért, s nem utolsósorban szakmai kihívásból. A fizetésük — beosztástól függően — a teljes ellátással havonta 950-975 dollár, a tiszteké, valamint a magasabb beosztású parancsnokoké ennél több. Mindenkinek reggel hatkor van ébresztő, majd következik a reggeli, s utána irány a munkaterület. Hivatalosan délután öt óráig dolgoznak, ha a munka jellege megkívánja, akkor akár nyolcig is kint vannak. A csabacsűdi Lipták János szakaszvezető 33 éves. Két fia van, a kisebbik öt-, a nagyobbik kilencéves. — Engemet egyértelműen a pénz hozott ide. Még ’89-ben építettük a házunkat, s azt szeretném befejezni. Nap mint nap kemény munka vár ránk, volt olyan időszakunk, hogy két-há- rom hétig a bázistól messze, sátorban éltünk kint—hallom. Katona Szabolcs 21 éves gyomaendrődi őrmester sorkatonából lett szerződtetett katona. — Egyik helyen le-, a másikon meg felszereltem. Amikor bevonultam nem gondoltam, hogy még továbbra is egyenruhás leszek. Az egyik otthoni egység mesterlövésze voltam. Itt kicsit más a feladatom, de ezt is meg lehet tanulni. — Hogyan járnak haza, a: otthoniakkal miként tartják a kapcsolatot? Petries Pál 20 éves, mező- berényi őrmester: — Két-három havonta kapunk 1-2 hét szabadságot. Az .első hazautazás költségeit térítik, a többi saját zsebre megy. Hetente kétszer jön posta, megkapjuk a leveleket, csomagokat, s a központi újságokat. No és van a telefon... — A szabadidejüket hogyan tudják eltölteni? Krajcsovitz András, 32 éves kondorosi szakaszvezető: —A tábor a körülményekhez képest jól felszerelt. A játéksátorban van rex, biliárd, könyvtár és konditerem, a salakos pályán szoktunk kispályás focitomákat rendezni. — Az otthoni eseményeket nyomon tudjuk követni, a Kossuth és a Petőfi rádió műsorát halljuk, a Duna Tv is sokat jelent — kapcsolódik a beszélgetésbe a 26 éves Soós István orosházi főtörzsőrmester. A kimenőről is szót ejtünk. Ha idejük engedi kimennek a faluba, szabadon közlekedhetnek Horvátországban bárhová, épp úgy, mint Boszniában. Az IFOR-igazolvány útlevélként is szolgál, s mindenütt nagy a tekintélye. Felülnek a teherkocsi platójára, s körbenézik a vidéket. A lakossággal sikerült jó kapcsolatot kialakítaniuk, s mint mondták, a Száva túlpartján élők, a szerbek barátságosabbak, segítőkészebbek, no és ott minden olcsóbb, ami egyáltalán nem mellékes. —Milyen az ellátás? — Most már nem panaszkodhatunk rá — mondja Kiss Lajos 22 éves füzesgyarmati őrvezető. — Kezdetben nagyon egyhangú volt a kaja: hetente ötször kaptunk ebédre pörköltet, amiben annyi volt a változatosság, hogy az egyik nap rizzsel, majd krumplival, ezt követően tarhonyával tálalták... Aztán, ahogyan itt is normalizálódott a helyzet, úgy javult minden. Most már igazán nincs okunk a panaszra. A kantinban mágneses kártyával magyar termékeket vásárolhatunk — hallom, majd arról váltunk szót, hogy a közeljövőben zajló váltással ki marad, s ki megy haza. Néhány kivételtől eltekintve a többség újabb hat hónapot írt alá. A hazatérők többségének munkáltatója ugyanis nem tartja tovább állásukat. Késő délutánra jár az idő, amikor hazafelé vesszük utunkat. Néhány helyen még megállunk. Kísérőink nyomatékosan felhívják a figyelmünket: a kitaposott útról ne térjünk le, mert senki sem tudja, hogy mit rejt a zöld, a fű. A háborúban a gyalogsági taposóaknák tízezreit telepítették, de azt, hogy ezek hol leselkednek áldozatokra várva, csak nagyon kevesen tudják. A megművelt területeken már kalászba szökkent a gabona, az élet jele. Magunk mögött hagyjuk a pusztítás nyomait, a lerombolt házakat az ég felé meredező kéményeikkel. Jó volt újra magyar földre lépni, hazatérni a békébe. (Vége) Szekeres András
