Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-16 / 114. szám

1996. május 16., csütörtök MEGYEIKÖRKÉP Tájékoztatás Pap János polgármester 1995. évi jövedelmeiről Havi fizetés (a miniszteri alapfizetés 80 százaléka, mínusz 100 forint): bruttó 107 500 forint, nettó 57 128 Ft. Havi költségtérítés: bruttó 24Q00 forint, nettó 14 448 forint. Eves illetékbevételi jutalék egy hónapra: bruttó 32 250 forint, nettó 16 580 forint. A fentiek megjelentetését Pap János polgármester kérte. Sérti a dolgozók önérzetét ABékés Megyei Hírlap 1996. május 15-én megjelent számában,Miska bácsi" kincsesládája című cikkben a Hideg András képviselő úr által tett nyilatkozat megállapításai sértik az illetékhivatali dolgozók önér­zetét, ezért néhány gondolatban szeretnénk reagálni rá. A megyét kirekeszteni megítélésünk szerint nem lehet, ugyanis a hivatal ném csak városifeladatot lát el, és nem csak a város tartja fenn az intézményt. Az illetékbevétel több mint kétharmada megyei bevétel, így nem a város fizeti a megyét. A megyének utalt pénzek a megyei bevételből képződnek és az illetékhivatal működési költségeinek két­harmadát is a megyefizeti. A polgármesteri hivatal dolgozói 16 havi bérért, az adócsoport dolgozói 22 havi bérért városifeladatot, az illetékhivatal dolgozói a 27 havi bérért az előzőeken túl megyei feladatot is ellátnak. Mivel a költségek kétharmadát a megye viseli, a várost mindössze kilenchavi bérünk terhelné, abban az esetben, ha igaz lenne, hogy átlagosan 27 havi bért kapunk. Azonban a hivatalvezető kifejtette, hogy ez miért nem igaz. A 600 milliós helyi adóbevétel nagyobb részét nagyvállalatok (pl. nyomda, hűtőház...), vállalkozások nagy befizetései képezik. Az illeték- hivatal évente 50—60 ezer ügyféllel áll kapcsolatban. 1995-ben 940 millió forint illetékbevételt szedtünk be és nem 100 millióforintot. Hogy az illetékbevétel 50 százalékát a központi költségvetés elvonja, az nem az illetékhivatal dolgozóinak róható fel. A tervezett új rendszer szerint drasztikus jövedelemcsökkenés állna be. A rendelettervezet szerint képezhető érdekeltségi alap ugyanis a kulcsemberek megfizetését sem tenné lehetővé. Anyagi érdekeltségű társadalmunkban az átlagosnál nagyobb teljesítményt követelni anya­gi dotálás nélkül nem lehet. Az infláció miatt egyébként is évről évre csökkenő reáljövedelmünket nem csökkenteni kellene, hanem megte­remteni a forrást annak, hogy más köztisztviselői és közalkalmazotti csoportok is jobban megfizethetők legyenek. Hideg úr úgy javasol egy működő rendszert megváltoztatni, hogy a teljesítményt sem o, sem a költségvetési bizottság nem vizsgálja. Nyilatkozataiban tévedésben van, de az is lehet, hogy tudatosan, bizonyos számokat „illusztrációs érvként” feltüntetve, a valóságot elferdíti, nem számolva azzal, hogy milyen károkat okozhat. A kiváló közgazdászokból összetevődő költségvetési bizottság ho­gyanfoglalhat állást szakmai alátámasztás nélkül? A képviselő úr sem hoz fel szakmai érveket, és javaslatának erkölcsi oldala — az olcsó demagógiát leszámítva—nincs, nyilatkozatából személyes indulat és elfogultság tükröződik. Végezetül szeretnénk megjegyezni, hogy egyáltalán nem örülünk a körülöttünk kialakult ilyen jellegű publicitásnak és különösen nem szeretnénk, ha ennek eredményeként szembekerülnénk más köz-' tisztviselői és közalkalmazotti csoportokkal. Szívesebben beszélnénk munkánkról, elért eredményeinkről. A Vöröskeresztes világnapra emlékeztek A vöröskeresztes világnap alkal­mából tegnap délután Mező- kovácsházán, a zeneiskola nagy­termében színvonalas program részesei lehettek a térség vörös­keresztes aktívái és választott tisztségviselői. A rendezvényen dr. Jakubecz Sándor, a Vöröske­reszt megyei szervezetének elnö­ke is részt vett. A mezőkovácsházi térség te­rületi vezetője, Merényiné Szentmiklósi Etelka köszöntötte a megjelenteket, az országos és megyei kitüntetésben részesült kollégákat, valamint a meghí­vott aktívákat, tisztségviselőket. Ezt követően a zeneiskola nö­vendékei adtak műsort, majd az aktívák az eddig végzett munka elismeréseként—a helyi önkor­mányzatok segítségével —juta­lomban részesültek. Végül dr. Jakubecz Sándor — aki mint el­mondta, 50 éve tagja a Vöröske­resztnek — méltatta Henry Dunant, a segítségnyújtó moz­galom megteremtőjének önzet­len munkáját, majd kiemelte, hogy szeretné, ha ez az „össze­tartozó nagy család” tevékeny­ségével megteremtené e sok ál­dozatot követelő, humanitárius szervezet elismertségét és visszaadná az itt végzett munka 115 éves a Magyar Vöröske­reszt. Évente minden negye­dik hazai polgár valamilyen formában kapcsolatba kerül a Vöröskereszttel, amelynek több százezres tagsága és majd százezres önkéntese van. Dr. Jakubecz Sándor, a megyei szervezet elnöke — a világnapi megemlékezés tér­ségi rendezvényén vett részt Mezőkovácsházán FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER igazi hitét. A rendezvény a gyer­mekek által készítet^ rajzpályá­zat megtekintésével és kötetlen beszélgetéssel zárult. H. M. Pártolják a gádorosi doktort Gádoroson a képviselő-testület keddi ülésén a fő napirendek kö­zött szerepelt a foglalkozás­egészségügyi szolgáltatás témá­ja is. Köztudott volt, hogy ennek a szolgáltatásnak az ellátására három pályázó is jelentkezett a faluban. A mostani ülésre pedig egy helyi, egyéni vállalkozó üzemorvossal kötendő megálla­podás került. Az ügy kapcsán felmerült, mi lesz azokkal a betegekkel, a szolgáltatást szükségből igény­be vevőkkel, akik az elmúlt időszakban elpártoltak ettől a háziorvostól. Netán válasszon a testület egy teljesen kívülállót? A személyeskedésektől sem mentes ülésen végül arra az ál­láspontra jutottak a képviselők, hogy a pályázati feltételeknek maximálisan megfelelő gádo­rosi doktort támogatják a szol­gálatteljes körű ellátásában. cs. i. A banánhéj közelében (Folytatás az 1. oldalról) aki életében nem látott gyárat. Szuchy László képtelen volt vi­tába szállni, pedig az lett volna a feladata, hogy csatába induljon a helytelen döntésekkel szem­ben. Princz mindent kivett a ke­zéből. A szállítókat, megrendelőket félrevezették —Konkrétan mi vezetett a jelen­legi, kilátástalannak tűnő hely­zethez? — Először is a 120 milliós veszteség, igaz, ebből 60 millió az üzemi veszteség, a többi ban­ki kamat, egyebek. A másik fon­tos dolog, hogy nem nyúltak hozzá alapjaiban a szocialista tí­pusú vállalathoz, senkit nem , küldtek el, nem próbálták csök­kenteni a költségeket.. Iszonyú telefonszámlák — olykor tizen- valahány milliósak—nyomasz­tották a költségeket, a vezetők össze-vissza utaztak nyugatra, mindig ketten, hárman. Beve­zették a központosított döntési mechanizmust, így még egy hó­lapát megvételéről is az igazga­tóság elnöke határozott. Az 1300 fős vállalatnál elvették az emberektől a döntés jogát. To­vábbi szögeket jelentett a kopor­sóban a szállítók, a vevők, a megrendelők folyamatos félre­vezetése. A szállítóknak meg­ígérték, hogy holnap fizetnek, aztán letagadtatták magukat, nem jelentkeztek. A vevőnek azt mondták, másnap szállítanak, pedig mindenki tudta, ez képte­lenség, hiszen a munkához hoz­zá sem fogtak. Pedig egy vállalat legnagyobb értéke a szavahi­hetősége. A nyitott kommuniká­cióban a partnerek azt is megér­tik, ha valaki bajba került, de nem viselik el a hitegetést. A megbízhatóság elvesztése a leg­nagyobb bűn! Nagyon sok szál­lító belőlünk él. Megmondtam nekik, hogy pillanatnyilag nem tudunk fizetni. Ezt elfogadták, hiszen nem akarják elveszíteni a vevőt. Mindezek ellenére jó né­hány neves cég, a Quelle és a többiek továbbra is megren­delőnk maradt. — Ezek a problémák késztet­ték az amerikaiakat a távozás­ra? Az amerikaiak és Szélesék kiszálltak — Az amerikaiak az ígéretük­höz híven be akarták fektetni a 2,5 millió dollárt is. Látták azon­ban, hogy az eredmények elma­radnak. Decemberben mégis komolyan szóba került, hogy be­fektetnek 1,5 millió dollárt. Amikor kiderült, hogy február 15-éig újabb 60 milliós veszte­séget hozzádolgoztak a már meglévőhöz, visszaléptek, a részvényeiket eladták a külke­reskedelmi banknak. Az igazga­tóságban lemondott a konzorci­um három tagja február 15-én. Heteken keresztül folyt a vita a konzorciummal arról, ki lesz a tulajdonos. Azt mindenki látta, hogy a gyár talpraállításához legalább 100 millió forint kell. Másfél hónapig húzták az időt, de a konzorciumnak igazán soha nem volt érdeke, hogy megma­radjon egyedüli tulajdonosnak. Ezt a szerepet a Magyar Külke­reskedelmi Bank Rt. tölti be mostantól. — Hogyan került el a cégtől Szuchy László? — Szuchy testesítette meg az elmúlt évtizedeket, a régi stílust a gyárban. Nemrégiben egy igazgatósági ülésen kifejtettem, hogy az utódlása megoldható a termelésben dolgozó fiatal szak­emberek egyikével. Elfogadha­tatlannak tartottam, hogy Szuchynak soha nem volt önálló véleménye, alkalmatlannak bi­zonyult a vezetésre. Ezt a kije­lentésemet valaki visszamondta Szuchynak, ezután állt fel a székéből, és elment. Az igazga­tóságnak jelenleg én vagyok az elnöke, bár igazgatóság tulaj­donképpen nincs. — A bank milyen lehető­ségeket lát a gyárban? — A bank elhatározta, üze­meltetni kívánja a kötöttárugyá­rat, hiszen az még így is évi 16 millió márka értékű árut expor­tál, jól kialakult vevőkörrel ren­delkezik, Nyugat-Európában középszinten elismert cég. — Ön milyen intézkedéseket vezetett-vezet be az eredményes gazdálkodás érdekében? — Kezdetnek egy erőteljes fogyókúrát. A gyár jelenleg 1251 ember munkahelye, volt tehát némi leépítés. Április 1- jétől bevezettük, hogy csak hi­vatali ügyekben lehet telefonál­ni, a magánbeszélgetéseket ki kell fizetni. Az áprilisi számla 20 százalékkal kevesebb össze­get mutatott. Utazást csak a leg­szükségesebb esetben engedé­lyezek, és csak egy embernek, nem háromnak. A reprezentáci­ót megszüntettük. A papírhulla­dékot összeszedjük, és eladjuk. A termelés önköltségét csök­kentjük. —A dolgozók hogyan fogad­ták az intézkedéseket? Tervez to­vábbi létszámcsökkentést? — A nehéz helyzet ellenére március 1-jétől fizetésemelést hajtottunk végre, felemeltük a pénzeket a minimálbérre. Ez ugyan 36 millió forintos költség, de azt akartam, hogy a dolgozók érezzék, a kezükben van a válla­lat sorsa. Csak megköszönni le­het nekik, hogy még így is vál­lalják ezt a rendkívül nehéz munkát. Nem a létszámcsök­kentés a tervünk, hanem a minőségi csere. Amikor idejöt­tem, munkásgyűlésen találkoz­tam a dolgozókkal. Elmondtam, hogyan állunk, s kértem, fogja­nak össze. A jó szóért iszonyúan sokra képesek az emberek. Március, április már nyereséges — Kicsit furcsán hangzik, hogy egy budapesti textilmérnök, aki saját céggel rendelkezik, eluta­zik Békéscsabára, és a tönk szé­lén álló Béköt dolgozóit biztató szavakkal serkenti munkára. — Az amerikaiak hittek a gyárban. Most a bankosok hisz­nek benne. Ez egy óriási szakmai kihívás a számomra. A cég az utolsó vertikális kötöttárugyár Magyarországon, nemzeti érték, vétek elherdálni. A 60 milliós üzemi veszteség 1,6 milliárdos forgalom mellett jelentkezett. Ez csupán 3 százalék. Ha nem tu­dunk 3 százalékot megtakarítani, akkor vak vagyok, ez nem léte­zik! Az első két hónap összeho­zott 60 milliós veszteséget, de március és április a maga havában már nyereséges. Az idén eljutha­tunk arra a szintre, hogy év végén nem leszünk veszteségesek. Hi­szem, hogy később 5—10 száza­lékos nyereséget is tervezhetünk, s ez évi 100 millió forint. — Meddig szeretné a gyárat irányítani? — Ha megbízást kapok, ezt az évet végigdolgozom. A kö­vetkező évekről most még nem időszerű beszélni. L. E. Olvasóink írják - v — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szer­kesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rö­vidítve jelentetjük meg. A középiskolai élet karikatúrája A jubileumi ünnepségsorozat érdekes színfoltja volt az a kiállítás, mely a közelmúltban nyílt meg a tótkomlósi városi könyvtárban. A kiállítás egy pályázat eredményeként jött létre, melyet a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium igazgatósága hirdetett meg névadó­ja, Jankó János festőművész és grafikus emlékére középiskolás diákok részére. A pályázatra a kiírók olyan karikatúrákat vártak, melyek a rajz eszközével mutatják be az iskolai élet néhány fonto­sabb, érdekesebb pillanatát, eseményét. És a karikatúrák jöttek, a várakozást jóval meghaladó számban. Az ország 52 középiskolájából mintegy 150 karikatúra érkezett, melyek közül a neves zsűri—Balázs-Piri Balázs elnökletével— 74 alkotást talált kiállításra alkalmasnak. Érkeztek pályázatok többek között Nagykőrösről, az Arany János Református Gimnáziumból, Dunaföldvárról, Pécsről, a Berze Nagy János Gimnáziumból Gyöngyösről, Kiskunhalasról, Makóról, a Lehel Vezér Gimnázium­ból Jászberényből, Siklósról, Békéscsabáról, Csurgóról, Győrből, Sopronból, Kaposvárról, valamint Budapest 10 középiskolájából és kollégiumából. A kiállítást megelőzően a zsűri — melynek tagjai Balázs-Piri Balázs karikaturista, Boros Béla reklámgrafikus Mezőkovácsházáról és Tuska Mária, a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium tanára voltak — hosszas mérlegelés és tanácskozás után meghozta döntését. Kiadott három fődíjat, egy különdíjat, valamint hat dicsérő oklevelet. A zsűri döntése alapján az 1. díjat Sándor Pál, a budapesti Nagy László Általános Iskola és Gimnázium tanulója, a 2. díjat Deák László, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulója, a 3. díjat Bágy György, a békéscsabai Vásár­helyi Pál Szakközépiskola tanulója, míg a különdíjat Vörös Merce­des, a budapesti Károlyi Mihály Gimnázium tanulója kapta. Gál János A II. világháborús emlékművek jelképes temetők Ezek a napok a visszaemlékezés napjai. 1945. május 8-án elcsende­sült Európa. A fegyverek elnémultak. Véget ért az emberiség legször­nyűségesebb, legembertelenebb háborúja, a második világháború. Magyarországon szinte nincs olyan család, amely ne gyászolna. Jött a behívó, s a férjek, apák, fiúk otthagyták a családi fészket, sokan közülük soha nem tértek vissza. Nem önszántukból adták életüket egy értelmetlen, hamis célokat meghirdető, idegen érdekeket szolgáló háborúért. Évtizedeken keresztül csak titokban, visszafojtott könnyek nélkül, némán gyászolhattuk őket. Az előző hatalom fasisz­táknak, árulóknak, hazátlanoknak bélyegezte meg őket. A rendszer- váltás óta emléküket méltó módon megőrizhetjük. Városokban, fal­vakban, mindenfelé a felállított emlékművek a megkésett utókor bocsánatkérő akaratát fejezik ki. Szomorú dolog, ha azt kell tapasz­talnunk, hogy a második világháborús emlékmű körül fiatalok han­goskodnak, söröznek, s magukról elfeledkezve akarva-akaratlanul, hőseink emlékéhez méltatlanul viselkednek. Egyet tudomásul kell venni. A második világháborús emlékmű szimbolikus temető. A márványoszlopon feltüntetett nevek apák, nagyapák, férjek emlékét őrzik. Ok a második világháború ártatlan áldozatai. Nekik a sors nem adta meg azt a kegyet, a végtisztességet, hogy emberhez méltóan eltemessék őket az anyaföldbe. Nekik csak annyi adatott, hogy négy évtizedes várakozás után nevük felkerülhet egy-egy emlékmű már­ványoszlopára. A neveketfeltüntető emlékművek csendet, kegyeletet parancsolnak. Jó lenne, ha minden fiatal megértené a kegyelet, végtisztesség parancsát, s máshol keresnének szórakozást. Tegyék meg azt mindannyiunkért, a túlélő utókor lelki békéjéért, halottaink emlékéért. Endrédi Károly, Kötegyán Pillanatképek a lökösházi iskolából Elsősegélynyújtó versenyen vett részt Gyulán a 6. a osztály néhány tanulója, Baji Jánosné biológia szakos tanárnő vezetésével március 28-án, ahol első helyezést értek el. Ezt követően a megyei döntőn 16 csoportból ötödikek lettek május 2-án. Román mesemondó versenyen Békéscsabán április 28-án Simon Virág 5. osztályos tanuló második helyezést ért el. Fenyvesi Tivadar testnevelés szakos tanár kézilabdacsapata Ele­ken és Gyulán sikeresen mérkőzött meg az ellenfelekkel. Kiss István rajztanár a szakkör tanulóival Gyulaváriban, a ,,Hon­foglaló magyarok" című rajzkiállításon vett részt, amelyen iskolánk­ból különböző osztályokból helyezést értek el. Szaitz Éva, Lökösháza Szegedi Szabadtéri Játékok ’96 1996. július 12—augusztus 24.: Dóm tér Július 12. (esőnap: 14.) Interopera — magyarok a nagyvilág színpadán Július 13v(esőnap: 15.) Magyar Állami Népi Együttes —jubileumi műsora Július 19., 20. (esőnap: július 21.) Bizet: Carmen — opera J úlius 26., 27. (esőnap: július 28.) Bella—Novák—Rossa: A cso­daszarvas — szertartásjáték Augusztus 1., 2., 3., (esőnap: augusztus 4.) Dés László: Valahol Európá­ban — musical Augusztus 9., 10. Zsuráfszky: Sámántánc — néptáncgála. Augusztus 17., 18., 19., 20., 22., 23. (24) (esőnap: augusztus 21., 25.) Lévay—Kunze: Elisabeth — musical

Next

/
Oldalképek
Tartalom