Békés Megyei Hírlap, 1996. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1996-05-16 / 114. szám
1996. május 16., csütörtök MEGYEIKÖRKÉP Tájékoztatás Pap János polgármester 1995. évi jövedelmeiről Havi fizetés (a miniszteri alapfizetés 80 százaléka, mínusz 100 forint): bruttó 107 500 forint, nettó 57 128 Ft. Havi költségtérítés: bruttó 24Q00 forint, nettó 14 448 forint. Eves illetékbevételi jutalék egy hónapra: bruttó 32 250 forint, nettó 16 580 forint. A fentiek megjelentetését Pap János polgármester kérte. Sérti a dolgozók önérzetét ABékés Megyei Hírlap 1996. május 15-én megjelent számában,Miska bácsi" kincsesládája című cikkben a Hideg András képviselő úr által tett nyilatkozat megállapításai sértik az illetékhivatali dolgozók önérzetét, ezért néhány gondolatban szeretnénk reagálni rá. A megyét kirekeszteni megítélésünk szerint nem lehet, ugyanis a hivatal ném csak városifeladatot lát el, és nem csak a város tartja fenn az intézményt. Az illetékbevétel több mint kétharmada megyei bevétel, így nem a város fizeti a megyét. A megyének utalt pénzek a megyei bevételből képződnek és az illetékhivatal működési költségeinek kétharmadát is a megyefizeti. A polgármesteri hivatal dolgozói 16 havi bérért, az adócsoport dolgozói 22 havi bérért városifeladatot, az illetékhivatal dolgozói a 27 havi bérért az előzőeken túl megyei feladatot is ellátnak. Mivel a költségek kétharmadát a megye viseli, a várost mindössze kilenchavi bérünk terhelné, abban az esetben, ha igaz lenne, hogy átlagosan 27 havi bért kapunk. Azonban a hivatalvezető kifejtette, hogy ez miért nem igaz. A 600 milliós helyi adóbevétel nagyobb részét nagyvállalatok (pl. nyomda, hűtőház...), vállalkozások nagy befizetései képezik. Az illeték- hivatal évente 50—60 ezer ügyféllel áll kapcsolatban. 1995-ben 940 millió forint illetékbevételt szedtünk be és nem 100 millióforintot. Hogy az illetékbevétel 50 százalékát a központi költségvetés elvonja, az nem az illetékhivatal dolgozóinak róható fel. A tervezett új rendszer szerint drasztikus jövedelemcsökkenés állna be. A rendelettervezet szerint képezhető érdekeltségi alap ugyanis a kulcsemberek megfizetését sem tenné lehetővé. Anyagi érdekeltségű társadalmunkban az átlagosnál nagyobb teljesítményt követelni anyagi dotálás nélkül nem lehet. Az infláció miatt egyébként is évről évre csökkenő reáljövedelmünket nem csökkenteni kellene, hanem megteremteni a forrást annak, hogy más köztisztviselői és közalkalmazotti csoportok is jobban megfizethetők legyenek. Hideg úr úgy javasol egy működő rendszert megváltoztatni, hogy a teljesítményt sem o, sem a költségvetési bizottság nem vizsgálja. Nyilatkozataiban tévedésben van, de az is lehet, hogy tudatosan, bizonyos számokat „illusztrációs érvként” feltüntetve, a valóságot elferdíti, nem számolva azzal, hogy milyen károkat okozhat. A kiváló közgazdászokból összetevődő költségvetési bizottság hogyanfoglalhat állást szakmai alátámasztás nélkül? A képviselő úr sem hoz fel szakmai érveket, és javaslatának erkölcsi oldala — az olcsó demagógiát leszámítva—nincs, nyilatkozatából személyes indulat és elfogultság tükröződik. Végezetül szeretnénk megjegyezni, hogy egyáltalán nem örülünk a körülöttünk kialakult ilyen jellegű publicitásnak és különösen nem szeretnénk, ha ennek eredményeként szembekerülnénk más köz-' tisztviselői és közalkalmazotti csoportokkal. Szívesebben beszélnénk munkánkról, elért eredményeinkről. A Vöröskeresztes világnapra emlékeztek A vöröskeresztes világnap alkalmából tegnap délután Mező- kovácsházán, a zeneiskola nagytermében színvonalas program részesei lehettek a térség vöröskeresztes aktívái és választott tisztségviselői. A rendezvényen dr. Jakubecz Sándor, a Vöröskereszt megyei szervezetének elnöke is részt vett. A mezőkovácsházi térség területi vezetője, Merényiné Szentmiklósi Etelka köszöntötte a megjelenteket, az országos és megyei kitüntetésben részesült kollégákat, valamint a meghívott aktívákat, tisztségviselőket. Ezt követően a zeneiskola növendékei adtak műsort, majd az aktívák az eddig végzett munka elismeréseként—a helyi önkormányzatok segítségével —jutalomban részesültek. Végül dr. Jakubecz Sándor — aki mint elmondta, 50 éve tagja a Vöröskeresztnek — méltatta Henry Dunant, a segítségnyújtó mozgalom megteremtőjének önzetlen munkáját, majd kiemelte, hogy szeretné, ha ez az „összetartozó nagy család” tevékenységével megteremtené e sok áldozatot követelő, humanitárius szervezet elismertségét és visszaadná az itt végzett munka 115 éves a Magyar Vöröskereszt. Évente minden negyedik hazai polgár valamilyen formában kapcsolatba kerül a Vöröskereszttel, amelynek több százezres tagsága és majd százezres önkéntese van. Dr. Jakubecz Sándor, a megyei szervezet elnöke — a világnapi megemlékezés térségi rendezvényén vett részt Mezőkovácsházán FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER igazi hitét. A rendezvény a gyermekek által készítet^ rajzpályázat megtekintésével és kötetlen beszélgetéssel zárult. H. M. Pártolják a gádorosi doktort Gádoroson a képviselő-testület keddi ülésén a fő napirendek között szerepelt a foglalkozásegészségügyi szolgáltatás témája is. Köztudott volt, hogy ennek a szolgáltatásnak az ellátására három pályázó is jelentkezett a faluban. A mostani ülésre pedig egy helyi, egyéni vállalkozó üzemorvossal kötendő megállapodás került. Az ügy kapcsán felmerült, mi lesz azokkal a betegekkel, a szolgáltatást szükségből igénybe vevőkkel, akik az elmúlt időszakban elpártoltak ettől a háziorvostól. Netán válasszon a testület egy teljesen kívülállót? A személyeskedésektől sem mentes ülésen végül arra az álláspontra jutottak a képviselők, hogy a pályázati feltételeknek maximálisan megfelelő gádorosi doktort támogatják a szolgálatteljes körű ellátásában. cs. i. A banánhéj közelében (Folytatás az 1. oldalról) aki életében nem látott gyárat. Szuchy László képtelen volt vitába szállni, pedig az lett volna a feladata, hogy csatába induljon a helytelen döntésekkel szemben. Princz mindent kivett a kezéből. A szállítókat, megrendelőket félrevezették —Konkrétan mi vezetett a jelenlegi, kilátástalannak tűnő helyzethez? — Először is a 120 milliós veszteség, igaz, ebből 60 millió az üzemi veszteség, a többi banki kamat, egyebek. A másik fontos dolog, hogy nem nyúltak hozzá alapjaiban a szocialista típusú vállalathoz, senkit nem , küldtek el, nem próbálták csökkenteni a költségeket.. Iszonyú telefonszámlák — olykor tizen- valahány milliósak—nyomasztották a költségeket, a vezetők össze-vissza utaztak nyugatra, mindig ketten, hárman. Bevezették a központosított döntési mechanizmust, így még egy hólapát megvételéről is az igazgatóság elnöke határozott. Az 1300 fős vállalatnál elvették az emberektől a döntés jogát. További szögeket jelentett a koporsóban a szállítók, a vevők, a megrendelők folyamatos félrevezetése. A szállítóknak megígérték, hogy holnap fizetnek, aztán letagadtatták magukat, nem jelentkeztek. A vevőnek azt mondták, másnap szállítanak, pedig mindenki tudta, ez képtelenség, hiszen a munkához hozzá sem fogtak. Pedig egy vállalat legnagyobb értéke a szavahihetősége. A nyitott kommunikációban a partnerek azt is megértik, ha valaki bajba került, de nem viselik el a hitegetést. A megbízhatóság elvesztése a legnagyobb bűn! Nagyon sok szállító belőlünk él. Megmondtam nekik, hogy pillanatnyilag nem tudunk fizetni. Ezt elfogadták, hiszen nem akarják elveszíteni a vevőt. Mindezek ellenére jó néhány neves cég, a Quelle és a többiek továbbra is megrendelőnk maradt. — Ezek a problémák késztették az amerikaiakat a távozásra? Az amerikaiak és Szélesék kiszálltak — Az amerikaiak az ígéretükhöz híven be akarták fektetni a 2,5 millió dollárt is. Látták azonban, hogy az eredmények elmaradnak. Decemberben mégis komolyan szóba került, hogy befektetnek 1,5 millió dollárt. Amikor kiderült, hogy február 15-éig újabb 60 milliós veszteséget hozzádolgoztak a már meglévőhöz, visszaléptek, a részvényeiket eladták a külkereskedelmi banknak. Az igazgatóságban lemondott a konzorcium három tagja február 15-én. Heteken keresztül folyt a vita a konzorciummal arról, ki lesz a tulajdonos. Azt mindenki látta, hogy a gyár talpraállításához legalább 100 millió forint kell. Másfél hónapig húzták az időt, de a konzorciumnak igazán soha nem volt érdeke, hogy megmaradjon egyedüli tulajdonosnak. Ezt a szerepet a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. tölti be mostantól. — Hogyan került el a cégtől Szuchy László? — Szuchy testesítette meg az elmúlt évtizedeket, a régi stílust a gyárban. Nemrégiben egy igazgatósági ülésen kifejtettem, hogy az utódlása megoldható a termelésben dolgozó fiatal szakemberek egyikével. Elfogadhatatlannak tartottam, hogy Szuchynak soha nem volt önálló véleménye, alkalmatlannak bizonyult a vezetésre. Ezt a kijelentésemet valaki visszamondta Szuchynak, ezután állt fel a székéből, és elment. Az igazgatóságnak jelenleg én vagyok az elnöke, bár igazgatóság tulajdonképpen nincs. — A bank milyen lehetőségeket lát a gyárban? — A bank elhatározta, üzemeltetni kívánja a kötöttárugyárat, hiszen az még így is évi 16 millió márka értékű árut exportál, jól kialakult vevőkörrel rendelkezik, Nyugat-Európában középszinten elismert cég. — Ön milyen intézkedéseket vezetett-vezet be az eredményes gazdálkodás érdekében? — Kezdetnek egy erőteljes fogyókúrát. A gyár jelenleg 1251 ember munkahelye, volt tehát némi leépítés. Április 1- jétől bevezettük, hogy csak hivatali ügyekben lehet telefonálni, a magánbeszélgetéseket ki kell fizetni. Az áprilisi számla 20 százalékkal kevesebb összeget mutatott. Utazást csak a legszükségesebb esetben engedélyezek, és csak egy embernek, nem háromnak. A reprezentációt megszüntettük. A papírhulladékot összeszedjük, és eladjuk. A termelés önköltségét csökkentjük. —A dolgozók hogyan fogadták az intézkedéseket? Tervez további létszámcsökkentést? — A nehéz helyzet ellenére március 1-jétől fizetésemelést hajtottunk végre, felemeltük a pénzeket a minimálbérre. Ez ugyan 36 millió forintos költség, de azt akartam, hogy a dolgozók érezzék, a kezükben van a vállalat sorsa. Csak megköszönni lehet nekik, hogy még így is vállalják ezt a rendkívül nehéz munkát. Nem a létszámcsökkentés a tervünk, hanem a minőségi csere. Amikor idejöttem, munkásgyűlésen találkoztam a dolgozókkal. Elmondtam, hogyan állunk, s kértem, fogjanak össze. A jó szóért iszonyúan sokra képesek az emberek. Március, április már nyereséges — Kicsit furcsán hangzik, hogy egy budapesti textilmérnök, aki saját céggel rendelkezik, elutazik Békéscsabára, és a tönk szélén álló Béköt dolgozóit biztató szavakkal serkenti munkára. — Az amerikaiak hittek a gyárban. Most a bankosok hisznek benne. Ez egy óriási szakmai kihívás a számomra. A cég az utolsó vertikális kötöttárugyár Magyarországon, nemzeti érték, vétek elherdálni. A 60 milliós üzemi veszteség 1,6 milliárdos forgalom mellett jelentkezett. Ez csupán 3 százalék. Ha nem tudunk 3 százalékot megtakarítani, akkor vak vagyok, ez nem létezik! Az első két hónap összehozott 60 milliós veszteséget, de március és április a maga havában már nyereséges. Az idén eljuthatunk arra a szintre, hogy év végén nem leszünk veszteségesek. Hiszem, hogy később 5—10 százalékos nyereséget is tervezhetünk, s ez évi 100 millió forint. — Meddig szeretné a gyárat irányítani? — Ha megbízást kapok, ezt az évet végigdolgozom. A következő évekről most még nem időszerű beszélni. L. E. Olvasóink írják - v — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A középiskolai élet karikatúrája A jubileumi ünnepségsorozat érdekes színfoltja volt az a kiállítás, mely a közelmúltban nyílt meg a tótkomlósi városi könyvtárban. A kiállítás egy pályázat eredményeként jött létre, melyet a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium igazgatósága hirdetett meg névadója, Jankó János festőművész és grafikus emlékére középiskolás diákok részére. A pályázatra a kiírók olyan karikatúrákat vártak, melyek a rajz eszközével mutatják be az iskolai élet néhány fontosabb, érdekesebb pillanatát, eseményét. És a karikatúrák jöttek, a várakozást jóval meghaladó számban. Az ország 52 középiskolájából mintegy 150 karikatúra érkezett, melyek közül a neves zsűri—Balázs-Piri Balázs elnökletével— 74 alkotást talált kiállításra alkalmasnak. Érkeztek pályázatok többek között Nagykőrösről, az Arany János Református Gimnáziumból, Dunaföldvárról, Pécsről, a Berze Nagy János Gimnáziumból Gyöngyösről, Kiskunhalasról, Makóról, a Lehel Vezér Gimnáziumból Jászberényből, Siklósról, Békéscsabáról, Csurgóról, Győrből, Sopronból, Kaposvárról, valamint Budapest 10 középiskolájából és kollégiumából. A kiállítást megelőzően a zsűri — melynek tagjai Balázs-Piri Balázs karikaturista, Boros Béla reklámgrafikus Mezőkovácsházáról és Tuska Mária, a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium tanára voltak — hosszas mérlegelés és tanácskozás után meghozta döntését. Kiadott három fődíjat, egy különdíjat, valamint hat dicsérő oklevelet. A zsűri döntése alapján az 1. díjat Sándor Pál, a budapesti Nagy László Általános Iskola és Gimnázium tanulója, a 2. díjat Deák László, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulója, a 3. díjat Bágy György, a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola tanulója, míg a különdíjat Vörös Mercedes, a budapesti Károlyi Mihály Gimnázium tanulója kapta. Gál János A II. világháborús emlékművek jelképes temetők Ezek a napok a visszaemlékezés napjai. 1945. május 8-án elcsendesült Európa. A fegyverek elnémultak. Véget ért az emberiség legszörnyűségesebb, legembertelenebb háborúja, a második világháború. Magyarországon szinte nincs olyan család, amely ne gyászolna. Jött a behívó, s a férjek, apák, fiúk otthagyták a családi fészket, sokan közülük soha nem tértek vissza. Nem önszántukból adták életüket egy értelmetlen, hamis célokat meghirdető, idegen érdekeket szolgáló háborúért. Évtizedeken keresztül csak titokban, visszafojtott könnyek nélkül, némán gyászolhattuk őket. Az előző hatalom fasisztáknak, árulóknak, hazátlanoknak bélyegezte meg őket. A rendszer- váltás óta emléküket méltó módon megőrizhetjük. Városokban, falvakban, mindenfelé a felállított emlékművek a megkésett utókor bocsánatkérő akaratát fejezik ki. Szomorú dolog, ha azt kell tapasztalnunk, hogy a második világháborús emlékmű körül fiatalok hangoskodnak, söröznek, s magukról elfeledkezve akarva-akaratlanul, hőseink emlékéhez méltatlanul viselkednek. Egyet tudomásul kell venni. A második világháborús emlékmű szimbolikus temető. A márványoszlopon feltüntetett nevek apák, nagyapák, férjek emlékét őrzik. Ok a második világháború ártatlan áldozatai. Nekik a sors nem adta meg azt a kegyet, a végtisztességet, hogy emberhez méltóan eltemessék őket az anyaföldbe. Nekik csak annyi adatott, hogy négy évtizedes várakozás után nevük felkerülhet egy-egy emlékmű márványoszlopára. A neveketfeltüntető emlékművek csendet, kegyeletet parancsolnak. Jó lenne, ha minden fiatal megértené a kegyelet, végtisztesség parancsát, s máshol keresnének szórakozást. Tegyék meg azt mindannyiunkért, a túlélő utókor lelki békéjéért, halottaink emlékéért. Endrédi Károly, Kötegyán Pillanatképek a lökösházi iskolából Elsősegélynyújtó versenyen vett részt Gyulán a 6. a osztály néhány tanulója, Baji Jánosné biológia szakos tanárnő vezetésével március 28-án, ahol első helyezést értek el. Ezt követően a megyei döntőn 16 csoportból ötödikek lettek május 2-án. Román mesemondó versenyen Békéscsabán április 28-án Simon Virág 5. osztályos tanuló második helyezést ért el. Fenyvesi Tivadar testnevelés szakos tanár kézilabdacsapata Eleken és Gyulán sikeresen mérkőzött meg az ellenfelekkel. Kiss István rajztanár a szakkör tanulóival Gyulaváriban, a ,,Honfoglaló magyarok" című rajzkiállításon vett részt, amelyen iskolánkból különböző osztályokból helyezést értek el. Szaitz Éva, Lökösháza Szegedi Szabadtéri Játékok ’96 1996. július 12—augusztus 24.: Dóm tér Július 12. (esőnap: 14.) Interopera — magyarok a nagyvilág színpadán Július 13v(esőnap: 15.) Magyar Állami Népi Együttes —jubileumi műsora Július 19., 20. (esőnap: július 21.) Bizet: Carmen — opera J úlius 26., 27. (esőnap: július 28.) Bella—Novák—Rossa: A csodaszarvas — szertartásjáték Augusztus 1., 2., 3., (esőnap: augusztus 4.) Dés László: Valahol Európában — musical Augusztus 9., 10. Zsuráfszky: Sámántánc — néptáncgála. Augusztus 17., 18., 19., 20., 22., 23. (24) (esőnap: augusztus 21., 25.) Lévay—Kunze: Elisabeth — musical
