Békés Megyei Hírlap, 1996. április (51. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-18 / 91. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1996. április 18., csütörtök Megyei vers- és prózamondók Megkérdeztük olvasóinkat Szokott-e árut hitelbe adni? Bontovics Istvánná, 50 éves, a kamuti Margaréta cukrászda és presszó, tulajdonosa: — Nálam van hitel, azon egy­szerű oknál fogva: én itt szület­tem a faluban, mindenkit isme­rek, s engem is mindenki ismer. A kamuti emberek többségének a föld adja a megélhetést, s mondjuk ki őszintén: kapálás­hoz nem szoktak pénzzel menni. Az egész napos kemény munka után, amikor jönnek hazafelé, nem ritkán betérnek egy sörre. Előre mondják is, hogy majd be­hozzák az árát. Eddig mindenki nagyon becsületesen rendezte tartozását, nem volt még ebből gond. Aki adós maradna, annak hamar híre menne a faluban, mert itt mindenki ismer minden­kit. A hitel a kölcsönös bizalom jele és alapja. *» *f Palotai László, 40 éves, családi vállalkozásban zöldségkereske­dő Mezőberényben: — A mai világban nem le­het bízni az emberekben, ná­lunk csak a személyes jóbarátoknak van hitel, ugyanis már megégettem a számat. Legutóbb például az egyik vásárló fél évig tartozott 450 forinttal. Hónapokig fe­lénk sem nézett, s amikor ta­lálkoztunk, s a pénzt kértem tőle, még neki állt feljebb, a végén én éreztem magamat kellemetlenül. Próbálkozók mindig akadnak, az árut vi­szont csak fizetés ellenében adom ki, mert nekem is kész­pénzzel kell fizetnem vala­mennyi termékért. Minden kereskedő maga dönti el, hogy ad-e hitelt, vagy sem. Kopányi Lászlóné, 39 éves, köröstarcsai benzinkútkezelő: — Ha ismerem az illetőt, s ha biztosnak.érzem a tartozás rendezését, akkor hitelben is tankolhat az illető. Mindenki járhat úgy, hogy otthon felejti a pénztárcáját, vagy hónap végefelé elfogy a pénze, s mennie kell, de üzemanyagra már nem futja a családi költségvetésből. Velem is előfordult, hogy otthon felej­tettem a pénztárcámat, s bi­zony vissza kellett raknom a polcra az árut. Eddig még min­denki megadta, rendezte tarto­zását, nemegyszer a tankolt üzemanyagnál többet érő zá­logot hagynak itt. A legna­gyobb összeg, amivel adós maradt valaki 3 ezer forint volt. Mester Gáborné, a pecei 1— Murony külterülete — vegyes­bolt és italbolt eladója: — Nálunk senkinek, beleért­ve a törzsvásárlókat is, nincs hitel, az üzletben jól látható he­lyen ki is van írva. A nagykeres­kedelmi cégek nekem sem ad­nak árut hitelben, mindenért azonnal és készpénzzel kell fi­zetnem. Lennének, akik hitel­ben vásárolnának, s utána sza­ladhatnék a pénz után... Olyan is előfordult már, hogy a kör­nyékbeliek közül valakinek néhány forinttal rövidebb volt a pénze, s másnap rendezte tarto­zását. Szerintem ebből sem le­het rendszert csinálni, mert később mindkét félnek kelle­metlensége is származhat a do­logból. —sz—■ FOTÓ: SUCH TAMÁS A millecentenáriumi rendez­vénysorozat keretében, a költé­szet napjához kötődően bonyo­lították le Orosházán a József Attila megyei szavalóversenyt. A 46 jelentkezőből 31 -en vállal­ták szombaton a megmérettetést az öttagú zsűri előtt. Fülöp Béla zsűritag, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója az eredményhirdetés előtti érté­kelésben elmondta: „Szerkesz­teni sem lehetett volna színe­sebb palettát, mint amit az élet szerkesztett ezen a versenyen Orosházán. A költészet napja al­kalmából jelen volt a XX. szá­zad minden rezdülése: az eladó­lány pajkosságától a menyecske kacérkodásáig. A terem falai kö­zött köszönthettük Márait, Jó­zsef Attilát és Szilágyi Domo­kost. Rendszerek jöttek, rend­szerek mentek, egy valami ma­radt, a nyelv. Anyanyelvűnk ajándéka a vers, ennek minden­kor érvényes üzeneteit vigyük haza szívünkben.” A színvona­las verseny valamennyi résztvevője emléklapot és Verasztó Antal orosházi költő személyre szólóan dedikált ver­seskötetét kapta produkciója el­ismeréseként. A helyezettek a következők: felnó'tt kategóriában különdíjjal jutalmazták Dunai Attila kardoskúti versenyzőt. Elsó'helye- zett lett Domán Auguszta oroshá­zi, második Kaczkó Mária nagyszénási versenyző. A középis­kolás kategóriában két első díjat ítélt oda a zsűri a maga nemében egyedülálló, de műfajában össze nem hasonlítható művek interpre­tálásáért: Cziffra Gabriella és Ba­ranyai Zsuzsanna (mindketten orosháziak) ajándékkönyvet és 3 ezer forintos vásárlási utalványt kaptak, második lett Mangó Me­linda békési, harmadik Dobi Mari­ann szintén békési versenyző. Eb­ben a kategóriában két különdíjat ítélt oda a zsűri, mindkét esetben a versek újszerű értelmezéséért: Kulcsár Gyöngyi gyomaendrődi és Balogh Zoltán pusztaföldvári versmondót részesítették elisme­résben. K. E. Framesi tanulóverseny A békéscsabai 635. Számú Ipari Szakmunkásképző Iskola, a Békés Megyei Kézműves Kamara egészségügyi szakosztálya és a Békés­csabai Ipartestület a hagyományokhoz hűen idén is megrendezi a Framesi fodrász és kozmetikus tanulóversenyt. A rendezvény hely­színe a békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium aulája, időpontja április 21., vasárnap 9 óra. A programban a férfifodrász-tanulók üzleti-kereskedelmi frizura, a nőifodrász-tanu- lók pedig modem nappali frizura készítésében mérik össze tudásu­kat. A kozmetikus-tanulók versenyfeladatai: a ’60—70-es évek sminkirányzata, illetve farsangi smink készítése. A rendezvény programját mindezek mellett bemutatók is színesítik. (c) A köztársasági elnökkel a fáraók országában (4.) Luxor, az egykori főváros A magyar ásatás a Nílus mentén a szerző felvételei Feltétlenül szólni kell arról az esti, nílusi hajókázásról, melyet vendéglátóink a magyar újság­íróknak szerveztek. Ä Fáraó sé­tahajó este háromnegyed tíz­kor hagyta el a kikötőt, s vitte utasait a kétórás, műsoros kirán­dulásra. Nem csak minket, ha­nem a helyi közönséget is elbű­völte produkciójával a hastáncosnő és a férfi szólótán­cos. Ugyancsak az érdekessé­gek közé tartozik a Jakob-szige- ten kialakított Fáraófalu, ami tu­lajdonképpen skanzen. Néhány évvel ezelőtt dr. Haszan Ragab egyiptológus, volt diplomata létrehozta a Fáraófalut. A láto­gató bárkába száll, s történelem­ben néhány ezer évet vissza­evez: élőképekben elevenítik fel az ősi Egyiptom különböző fog­lalkozásait, láthattuk, hogy mi­ként vetettek, ültettek, aratták a gabonát, hogyan méhészkedtek, s hogyan építették a Nílus terméséből, a papiruszból a ha­jókat. A program érdekes színfoltja volt a hazánkban tudományos fokozatot szerzett számuk közelíti a hétszázat — egyipto­miak a Magyar Nagykövetségen rendezett találkozója. Ugyan­csak itt fogadta Göncz Árpád és kísérete a magyar kolónia tagja­it. E sorok írójának is akadt meg­lepetés: negyedszázad után a nagykövetségen találkoztam egykori katonatársammal, aki a diplomáciai pályára lépett, s most már évek óta kairói nagy- követségünk egyik magas rangú munkatársa. S másnap reggel az elnöki különgép, a küldöttséggel a fe­délzetén a Kairótól mintegy 700 kilométerre délre lévő Luxorba vette az irányt. A Nílus felett 12 ezer méter magasan repülve kitűnően látszik a folyó két part­ján az a csík, mely tulajdonkép­pen az életet jelenti. (Az ország termőterülete 7,4 millió hektár, ahol kétszer vetnek és kétszer aratnak.) Korábban a termés a Nílus áradásától függött, előre ki tudták számítani, hogy júliusban lép ki a nagy folyó a medréből, s mindkét oldalán az ártéren fekete termékeny iszapot hagy hátra. A szárazság nyomort és halált ho­zott, az áradást megelőző időszakban vallásos rituálékkal próbálták siettetni, s ebben jelentős szerepet játszott a király­istenség, a fáraó és a papság. Luxor és környékén található a fáraókori Egyiptom történelmi emlékeinek jelentős része. A mai város helyén állt egykor az Újbirodalom hatalmas fővárosa, Théba, mely fénykorában — kb. i. e. 1500-1000 — egymillió la­kost számlált. Egyes történé­szek szerint Théba volt a legősibb egyiptomi város. A régi főváros helyén két falu maradt fenn, a mai Luxor és Karnak. A Nílus nyugati partján terül el többek között a Királyok Völ­gye, a Királynők Völgye, a Ne­mesi sírok és II. Ramszesz halot­ti temploma. A keleti parton fek­szik Luxor és Karnak városa. A két város templomát egykor szfinxek 3 kilométer hosszú útja kötötte össze, ennek egy részlete — emberfejű szfinxekkel — ma is látható. A fáraók vagyonukat giganti­kus templomépítkezésekre for­dították. Szobrokat, obeliszke- ket, szfinxeket, domborműveket és freskókat készítettek, a templomegyüttesek több mint ezer éven át épültek. Thébát i. e. 525-ben a perzsák feldúlták, a mindent elpusztító tűzvész után a gyönyörű városban csak a szobrok között elszórt, romos templomok maradtak meg. A pusztulás olyan mértékű volt, hogy a várost örökre elhagyták lakói, a romok jó része úgy ma­radt, ahogyan ma is láthatók. A fáraók többségét a Nílus nyugati partján, a Királyok Völ­gyében temették el. Eddig több mint 60 királysírt tártak fel, de csak keveset nézhet meg a nagy- közönség. A sírok többségét, az építők igyekezete ellenére még időszámításunk előtt kifosztot­ták. Az első tudományos kutatást a Napóleonnal érkező egyiptoló­gusok végezték, a nagy felfede­zésekre azonban a XIX. század végéig és a XX. század elejéig kellett várni. A sírok közül legne­vezetesebb a Tutanhamon fáraó sírja. Amikor 1922-ben megnyi­tották, elképesztő mennyiségű kincset találtak: színtiszta arany­koporsót, arany fejékeket és maszkokat, drágaköveket, szob­rokat, harci szekereket, fegyvere­ket, díszítményeket és festmé­nyeket. A felbecsülhetetlen tár­gyak rendezésére három esztendőre volt szükség. Tutanhamon 19 évesen halt meg, mumifikált teteme ma is kopor­sójában nyugszik a síremlékben, mely sértetlenül megmaradt. Az emberben önkéntelenül felötlik a kérdés: ki tudja, milyen kincse­ket temettek a jelentősebb fáraók mellé? Ezeket a titkokat csak az egykori sírrablók tudnák megvá­laszolni. Szerkezetében, méreteiben ez a sziklába vésett, mintegy 80 méterrel a terepszint alatt, a hegy gyomrában lévő sír nem hason­lítható a magasabb kort megélt fáraók sírjához, az nem is ké­szült el a fiatal fáraó haláláig. A Királyok Völgyében sok egyéb nemzet expedíciója mellett ma­gyar kutatókkal is találkoztunk: 13 éve dolgozik itt Kákossy Lászlónak, az ELTE professzo­rának vezetésével egy magyar csoport, s kutatja a nemesi síro­kat. Dr. Bács Tamás, az ELTE adjunktusa, a kutatócsoport tag­ja—12 éve dolgozik Egyiptom­ban —; elmondta: a magyarok októbertől áprilisig dolgoznak a feltáráson, számukra az időjárás ebben az időszakban elvisel­hető. Munkájukat a falu lakói segítik. A feltárások során újabb és újabb adatokat szereztek, leg­utóbb például a balzsamozás technikájáról szereztek infor­mációkat. A feltárt leletek Egyiptom nemzeti kincsét képe­zik, a törvények viszont lehe­tővé teszik az anyag egy részé­nek átadását. A magyar kutatók azt tervezik, hogy a leletek Thébában maradó részéből sír­múzeumot rendeznek be. S elrohant az idő. A különgép némi késéssel, már este emelke­dett a magasba, hogy útját Buda­pest felé vegye. Közel négyórás repülés után élményekkel gaz­dagodva, több aláírt egyez­ménnyel és megállapodással a 33 fokos melegből a fagypont körüli hőmérsékletben a magyar fővárosban landoltunk. Vége Szekeres András Az utat támogatta: a Berényi Tégla­ipari Kft., a Galovicz Kisáruház, a Hidasháti Rt., a Juhos Fotó, a KISOSZ Békés Megyei Szervezete, a Körös-Berettyói Vízgazdálkodási Társulat, a KÖVIZIG, a Közúti For­galomtechnikai Kft., a Modul Vas- szerkezeti Kft. és a Szerencsejáték Rt. Területi Igazgatósága. A luxori templom maradványai

Next

/
Oldalképek
Tartalom