Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-27 / 73. szám
a 1996. március 27., szerda MEGYEI KÖRKÉP Sím — Tátika, (h) A Milla Records Company szervezésében április 14-én délelőtt 10 órakor a Vasutas Művelődési Házban rendezik az általános iskolások zenés, táncos Tátika-versenyét, melyre Sarkadról, Kétsopronyból, Békéscsabáról és környékéről, valamint a szerb határmenti Kiszomborból jelentkeztek a tanulók. A harminc produkcióban fellépő mintegy hatvan gyermek felkészítése neves szakemberek közreműködésével napjainkban is folyik. A zsűri tagjai: Gergely László, a Jókai Színház rendezője, Hajnal Viktor táncművész (ők a felkészítésben is részt vesznek), valamint a Milla Trió tagjai. Korlátozás, (e) Gyulaváriban a Dénesmajori utat 5 tonnás tengelysúlykorlátozással és 40 kilométeres sebességkorlátozással látja el a Békéscsabai Közúti Igazgatóság. Az intézkedésre a kemény tél következményei, a gyenge útpálya miatt van szükség. Patronálok. (gh) A battonyai S. O. S.—Gyermekfalu patronálására vállalkozott a németországi Mönchenglad- bach városában működő szabadkőműves páholy. A páholytagok közül néhányan szeretnének Battonyára látogatni, hogy a helyszínen tanulmányozzák a konkrét fejlesztési elképzeléseket. A battonyaiak tavaly decemberben tettek eleget a mönchengladbachiak meghívásának. Két helyről. (i) A bucsai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola két pályázaton is eredményesen szerepelt a közelmúltban. A Nemzeti Ifjúsági- és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alapítványtól 50 ezer forintot nyertek sportszervásárlás céljára. Egy másik pályázat eredménye 20 ezer forintot hozott. Ebből pénzből a Kecskeméti Erdőgazdaság felügyelete alatt az iskolához tartozó terület fásítását oldj ák meg. A tudomány fellegvára a könyvtár Medgyesegyháza könyvtárában :— amely a művelődési házban található Szucsánné Szabó Rozália könyvtáros fogadja az olvasni vágyókat. — A szolgáltatásainkkal arra törekszünk, hogy az irodalom és a tudomány kínálatából minden igényt kielégíthessünk — mondta a könyvtárvezető. Jelenleg 17 182 db a könyv, valamint 414 úgynevezett hangzónk (kazetta, hanglemez) van. A sajtó terén sajnos a pénzügyek miatt csökkenés tapasztalható. Legrendszeresebb látogatók az iskolások és a nyugdíjasok. Az olvasási igényekben széles az érdeklődési kör. Sokan keresik a szakmai- és szépirodalmat, de a fiatalabbak kedvelik a fantasztikus könyveket, valamint a krimit. Minden kezdeményezésre nyitottak vagyunk. Az általános iskolásoknak könyvtár- használati és irodalomórákat, különféle látogatásokat szervezünk. Emellett helyt adunk az író-olvasó találkozóknak, politikai, társadalmi rendezvényeknek, vetélkedőknek. A medgyesegyházi könyvtár legszorgalmasabb látogatói az iskolások fotó: kovács Erzsébet Sajnos, a könyvek ára igen magas és a beszerzési keretünk kevés. Ezért is döntöttünk úgy, hogy könyvtártagsági díjat vezetünk be, amely felnőtteknek 200, diákoknak és nyugdíjasoknak 100 forint évente. A munkát könnyíti a nemrég kapott számítógép, amelyen a teljes könyvállományt vezetjük a beszerzéstől a kölcsönzésig. Azon igyekszünk — mondta végül —, hogy a könyvtár, mint a tudomány fellegvára szolgálja a lakosságot. H. M. Gronaui diákok Mezőberényben Nemrégiben 16 tagú diákcsoport érkezett Mezőberénybe, a település német testvérvárosából, Gronauból. A diák delegációt Norbert Diekmann, a gronaui Symens Gimnázium tanára—aki egyben a német kisváros alpolgármestere — vezette. A két iskola, a mezőberényi Petőfi és a gronaui gimnázium ötéves kapcsolata egyre gyümölcsözőbb, rendszeresek a cserelátogatások, a szakmai tapasztalatcserék. — Több, mint tízszer jártam már Mezőberényben, az idén jövök még magánemberként, s augusztusban egy nagyobb, legalább 50 tagú gronaui delegációval—kezdte a beszélgetést Norbert Diekmann, aki annak idején polgármesterként építette a két hasonló nagyságú város kapcsolatát. A megbeszélésekre megérkezik, s csatlakozik hozzánk Ottó Lohle, a gronaui tanács illetékese. —Milyenek a tapasztalatai? — Nagyon gyors változáson ment keresztül az ország. Mindig találok új látnivalót, mint például most: először voltam Óbudán, meglátogattuk a Vaserelly Múzeumot. A gyerekek most járnak először az önök hazájában, legtöbbjük vendégül látott már egy- egy magyar diákot. A fővárosban kollégiumban laktunk néhány napig, s a gyerekek látták, hogy magyar társaiknak mennyit kell tanulniuk: elképedve vették tudomásul, hogy Magyarországon nagyon kemény munka folyik az iskolákban, az itteni diákok többet tanulnak, mint német diáktársaik. —Milyennek ítéli meg a két testvérváros kapcsolatát? — Az első években intenzíven fejlődtek a kapcsolatok a két város között, az utóbbi két esztendőben mintha lanyhulna. Az eddigi cserelátogatások során száz mezőberényi diák járt Gronauban, s mintegy nyolcvan gronaui diák volt Mezőberényben. A volt, s már végzett diákok között tartós barátság, mi több, szerelem is szövődött. Nagyon bízom benne, hogy az augusztusi látogatásunk sokat lendít majd Mezőberény és Gronau kapcsolatán. A gronaui diákok szombaton részt vettek a herényi Petőfi Gimnázium hagyományos Sándor-bálján,s a tíznapos magyarországi programjukban szerepel még egyebek között Békés megye nevezetességeinek megtekintése, valamint egy ópusztaszeri kirándulás. —sz— Olvasóink írják .......... .......===== Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Tiszta a temető és a kápolna környéke A Sárréten, közelebbről Füzesgyarmaton, a településen kívül volt és van a temető. Talán az első temető volt a templom közvetlen közelében. A falunak két felekezeti temetője van, úgymint református és izraelita, e két temetőt ma is egy árok választja el, mely véd a kóborló állatoktól, de nem véd az embertől, akik fejfákat szednek ki. Ma az új temető, melyet a polgármesteri hivatal tart fenn, van körülkerítve. A nagy gyepit lezárták, afolyáséribe csak néha-néha temetnek. Nagy örömünkre szolgál, hogy a füzesgyarmati önkormányzat képviselő-testülete a hivatallal kitakaríttatta, rendbe hozatta az egyház temetőit, kivagdosták az oda nem ülő fákat. Szép tiszta lett mindkét temető, sőt a római katolikus kápolna környékét is megtisztították! Bár nem minden közmunkásnak tetszett, hogy temetőt és temetőházat kellett takarítani, én azt mondanám ezeknek az embereknek, ez inkább kegyeleti megtiszteltetés, s legyenek rá büszkék, mert eleink sírjai domborulnak ott. Nem mindegy, mit szólnak az emberek, főleg a nem falunkbéliek. Jó érzés, ha azt mondják, hogy így rendben tartják temetőiket. Ma a füzesgyarmati temetőben a fejfák helyett a sírkövek kultusza a divat, az összevisszaság helyett az új temetőben már szabályos ,,utcákba” rendeződnek a sírok, könnyebb rendben tartani. Borbíró Lajos, Füzesgyarmat A kétnyelvű oktatás elfogadhatóbb A megyei képviselő-testület nemzeti és etnikai kisebbségi bizottsága tegnapi ülésén Békéscsabán a megye három települése, — Békéscsaba, Szarvas és Tótkomlós — szlovák iskoláinak igazgatói is részt vettek. Intézményeik életéről helyzetképet adva rámutattak, hogy a nemzetiségek fennmaradása érdekében a kétnyelvű oktatás az elfogadhatóbb. Jellemző, hogy mindhárom intézmény nyomasztó anyagi gondokkal küzd. A békéscsabai intézményekben — óvoda, általános iskola, gimnázium — a megmaradás a cél. Jelenleg három vendégtanár oktat, tevékenységükkel elégedettek, a lakás- problémájuk megoldott. Főleg a gimnáziumi beiskolázásnál jelentkeznek gondok, hiszen a felvételin egy átlageredményhatárt húztak. Ha azon alul nem vesznek fel tanulókat, akkor eleve kevesebb központi támogatást kapnak. Ha viszont többet vesznek fel, az a tanulmányi előmenetel rovására megy. Szarvason 140 általános iskolást, 74 óvodást és 120 diákotthonost tartanak nyilván. A normatív finanszírozás ugyan emelkedett az elmúlt évekhez képest, de ez csak az alapvető feladatok ellátására elegendő. A településen három korosztályú citerazenekar alakult, de létfenntartásukra mindössze évi 160 ezer forintnyi támogatást kapnak. A vendégtanárokra mindenképpen szükség van, nekik viszont nem éri meg, hogy itt oktassanak. Tótkomlóson tavaly nem kevesebb, mint nyolc különböző ellenőrzést tartottak, s kimutatták, hogy a nemzetiségi tanulók esetében jóval magasabbak a költségek. Az iskola épülete leromlott állapotban van, de nincs pénz a renoválásra. A szlovák általános iskolába évről évre mind több tanuló jelentkezik, jelenleg 147 gyermeket oktatnak. (b) Gyulagate, avagy: erre is futja? 6. Volna még miben elmerülnünk. Például az sem világos: ha a kifizető elfogadja azt, hogy dr. Horváth Mariann 3,8 millió forintra jogosult a 4,8-ból, vajon miért kapott és fogadott el csak 2,7-et? Vagy a városházán és a Városház utcában (a vagyonigazgatóságnál) szelektíven értékelik a jogot? Itt is, ott is megfordultunk információkért. Daróczi László igazgató állítja, hogy 1993 áprilisában a Vár utca 16. bérbe adását lapunkban és a Gyulai Hírlapban is meghirdették. Azt viszont nem tagadta, hogy a közelmúltig e pályáztatásoknál az a „nóta” járta: amennyiben egy vállalkozó megkeresi a városházát valamely ötlettel, azt más ne használhassa fel, mert ez — úgymond — visszavetné a vállalkozói kedvet. Ilyen módon népesültek be a gyulai parkok — olcsó telekre emelt épületekkel. Ebben az esetben arról volt szó, hogy a meghirdetett bérleti díjra akárhányan is pályáztak, az ötletadónak elsőbbsége volt. Vérbeli versenyhelyzet... Daróczi László kérte, hogy írjuk le: a képviselő-testület 1995. február 25-ei ülésén Gabányiék kérése elutasíttatott, tudniillik a panzióból valamiféle öregek otthonát akartak csinálni. Sőt, volt pillanat, amikor meg is akarták venni a házat. (Nyilván innen az ötlet a szomszédos ház, az Eminescu utca 3. gerovitalos öregek otthonává alakítására is. Mellesleg Gabányiné egy további magán- személlyel együtt 5 milló forinttal tartozik az ottani munkálatokat végző békéscsabai Politerm- Plusz Kft.-nek is. A bíróság már ki is küldte a fizetési meghagyást erre a csinos kis összegre.) Daróczi László pontosította értesüléseinket: nem a képviselő-testület, hanem gazdasági és koordinációs bizottsága döntött arról, hogy Gabányiné kapja meg a Vár utca 16-ot, a tesület előtt legfeljebb elhangozhatott a megoldás. Arra a kérdésre, hogy miért nem bontották fel soha a bérleti díjat, közműdíjakat (egyes állítások szerint a helyi adókat meg egyebeket is) rosszul fizető Gabányinéval a bérleti szerződést, azt válaszolta: csaknem minden szerződő felükkel hasonló, a helyzet, mindenkivel kompromisszumra törekednek, mert a bírósági eljárás hosszadalmas. Annak ötlete, hogy ne pereskedjenek, hanem egyezzenek meg Gabányiékkal — állítása szerint — a polgár- mester által vezetett osztály- vezetői értekezletek egyikén vetődött fel. így amikor elvi megállapodás jött létre arról, hogy a Vár utca 16. megfelel a országos román kisebbségi ön- kormányzatnak (az igénybevehetőségét akkor már senki sem garantálhatta), 1995. október első napjainak egyikén el is döntötték: inkább fizetnek Gabányiéknak. Emlékezete szerint ezen az értekezleten ott volt a polgármester, a két alpolgármester és a jegyző is. Lebenszky Attila polgármester elöljárójában leszögezte: az ügy törvényes megoldásával — teljes anyagi felelősséggel — dr. Csizmadia Miklós ügyvéd volt megbízva, ám nem ő nevezte ki, hanem Daróczi László. Még a december 28-ai megállapodásról sem ő tárgyalt, hanem Daróczi László és dr. Csizmadia Miklós. Az ő tiszte az aláírás volt. Emlékezete szerint e szerződés középső lapjának kicserélését is Csizmadia doktor kezdeményezte. Arra a kérdésünkre, hogy Gabányi Sándor miként kerülhetett a „képbe”, elmondta: dr. Csizmadia Miklós nyilatkozata szerint a házastársak beruházása közös tulajdonnak minősül. Hát ezért... Amikor azt firtattuk, miért kaptak tulajdonba lakást Gabányiék, a válasz: kérték. Megkerülhetetlen volt annak tisztázása is, hogy dr. Szécsi István képviselő-testületi tagsága, ügyrendi bizottsági elnöki tisztsége és az ügyben e minőségekben végzett aktív tevékenysége — a polgármester véleménye szerint — összeegyez- tethető-e azzal, hogy közös bt.- ben tevékenykedik Gabányiékkal, illetve személyes, valamint gerovitalos ügyeiket ügyvédként rendezi. Lebenszky Attila válasza az volt, hogy dr. Szécsi Istvánnak magának kellett volna bejelentenie az összeférhetetlenséget, s a testület dolga lett volna annak megítélése, hogy valóban összeférhetetle- nek-e ezek a tevékenységi körök. Nem titkolhatjuk, hogy nem néznek könnyű percek elé azok a személyek, akik — így vagy úgy — tenni igyekeztek a visszásságok megszüntetéséért. Az Aszfaltkeverő Kft. képviselő- testület előtt igazáért szót emelő ügyvezetője hamar megkapta a „beosztását”. Az ülésen dr. Szécsi István azzal „tromfolta” szólásra jelentkezését: ez nem polgármesteri fogadóóra. Majd az ügyvezető által elmondottakat hallván megpendítette: ,,Fla én polgármester lennék, nem biztos, hogy megrendelnék olyan cégtől munkát, amely az önkormányzatot perli”. Nesze neked, szólásszabadság, demokrácia... Igyekeztünk tisztázni azt is, hogy a rendőrség folytat-e valamilyen vizsgálatot az ügyben. Azt a választ kaptuk, hogy folyik eljárás, ám a nyomozás jelenlegi szakaszában nem kívánnak nyilatkozni. Dr. Sárközy Tamás professzor élvezetes és szemléletes előadásain (a nyolcvanas évek második fele óta eltelt idő történéseit elemezve) megmegkérdezi : mit képzelünk, ez idő tájt talán firtatja valaki is a csodált nyugati demokráciákban, hogy vajon milyen — tisztességes vagy tisztességtelen — úton tettek szert a Dupont-, Rockefeller-, Rotschild-ősök és mások a birodalmukat megalapozó első kerek összegekre?! Nyilvánvaló, hogy Sárközy professzornak alighanem igaza van. Olyan időket élünk, amikor a valaha elsorvasztott magántulajdon diadalt ül: most alapozódik meg az, hogy kiből — s kinek a leszármazottjából — lesz gazdag, kiből és kiéből szegény. Napi 24 órás szénlapátolásból pedig még senki sem gazdagodott meg. Úgy látszik, a magántulajdonon alapuló rendszer rengeteg előnyéért ennyit el kellene viselnünk cserébe. Ám amikor egy kisebb közösség (mondjuk egy kisváros) helyi adókkal is agyonsanyargatott lakóit „fosztják ki” gátlástalanul, s ehhez — gondatlanságból vagy szántszándékkal: nem a mi dolgunk eldönteni — segédkezet nyújtanak közhivatalok dolgozói, úgy érezzük, hogy betelt a pohár. A választók bizalmát eljátszó politikusok errefelé még nem közösíttetnek ki, de már az állampolgári engedetlenséget talán kockáztatják. A vért, verejtéket, könnyeket is elősajtoló — és a helyi képviselők által is könnyelműen felsrófolt — adóprés menete könnyen megszakadhat. Járatait meg kell tisztítani a szennytől, s akkor talán újra úgy érzi majd mindenki, hogy hozzá kell járulnia a köz tértiéihez. Kiss A. János (Vége)
