Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-18 / 65. szám
1996. március 18., hétfő MEGYEI KÖRKÉP Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. / Levélváltás Lukovics Éva országgyűlési képviselővel a családról Kedves Képviselő Asszony! A Hírlapban február 29-én megjelent cikkéhez szeretnék hozzászólni, sőt azon túl is a tervezett családtámogatások megváltoztatásának tervéhez. M int azt ön is írja, nem valami fényes jólétet biztosít, amit a családoknak nyújtani szándékoznak. Ezt nem tudom, hogy lehet leírni, mert a jólét a tervezett 9600forinttól nagyon messze van. Nagyon szép dolog, hogy akik soha nem dolgoztak, kapják a fenti összeget, de milyen alapon annak a kárára, aki dolgozott, tőle vonták a járulékokat? Ez a kormány annyira átvágta a családokat, anyákat, hogy az nem kifejezés. Ennek a lapnak a hasábjain olvastuk év végén vagy év elején, hogy változtatást terveznek a családpolitikában, de mindenképp be fogják tartani a 300 napos türelmi időt. Aztán január elején megtárgyalták az ügyet, majd mindenféle médiában megjelent a döntés, hogy az április 15 után született gyermekek után az új feltételek vonatkoznak. Tessék már megmondani, hol van itt a 300 napos várakozási idő? Amennyiben ezt kerek-perec a múlt évben — a rendelet megjelenése előtt 9 hónappal kijelentik, hogy mihez tartsák magukat a családok, mindenki eldöntötte volna, hogy vállal-e gyermeket az új feltételek mellett vagy sem. Tehát ez így egyáltalán nem etikus a kormány részéről, és reméljük, az Alkotmánybíróságnak is ez a véleménye. Ha már ennyire szegény az ország, miért mindig a kisemberen csattan az ostor? Miért a családokat, gyermeket vállalókat büntetik így? Már régen módosíthatták volna a hatalmas végkielégítésről, a több havi hatalmas összegek kifizetéséről szóló törvényt! Érdekes módon ez véletlenül sem jutott eszükbe, kedves képviselők, mert ugye minden szentnek maga felé hajlik a keze. Nagyon hálás lennék, ha a Képviselő Asszony receptet adna arra, hogy 9600 forintból hogy éljen meg pl. egy egyedül álló anya és gyermeke? Hogyan fizessen belőle rezsit, ennivalót, pelenkát, gyümölcsöt,netán gyógyszert stb. Mert valaki a tévében úgy nyilatkozott, hogy nem a pénzért vállalnak gyermeket az emberek. Hát ez biztos, de a pénz elengedhetetlen hozzá. Fentieket persze ismét egy olyan úr nyilatkozta, aki gondolom, százezreket vág zsebre. Kérem Képviselő Asszonyt, hogy szíveskedjen kinyomozni, hon- nantól számítják a 300 napos várakozási időt, azt kivel közölték vagy hogyan sikerült így eltitkolni, hogy a széles tömegek erről nem értesülhettek, s így döntési lehetőségük sem volt a gyermekvállalással kapcsolatban. Amennyiben ez a szégyenteljes becsapósdi megvalósul, törvényerőre emelkedik, az ombudsmanhoz fordulunk vagy keresünk egy olyan ügyvédet, aki ezt a nemes ügyet elvállalja, akár bíróság előtt is, természetesen térítésmentesen. Azt hittük, hogy gyermekünket a legnagyobb boldogságban várhatjuk, ehelyett tele vagyunk keserűséggel, szorongással. Még egyetlen kormány sem vett el ennyit a családoktól, mint ez a mostani, mert itt a pénz csak a nagykeresetűeknek áll rendelkezésére akkor is, ha feláll a bársonyszékből. Mi pedig hiába dolgoztunk, gyermekeinkkel együtt nyomorba taszítanak. Kérem Képviselő Asszonyt, hogy válaszát a lapban adja meg. Engedje meg, hogy a nevem aláírása helyett ,,egy átvert anya a sok közül” jeligét használjam, aztán a többit meglátjuk. Szeretném, ha hamarosan válaszolna, mert attól tartok, hogy idegi állapotom miatt szegény kicsi gyermekem is nagyon szenved. Szóval, próbálja meg képviselő társaival ismét átgondolni, hogy milyen gazságra készülnek már szegény kis csecsemőkkel szemben! * A fenti írást azzal a megjegyzéssel küldtük meg dr. Lukovics Évának, hogy — névtelen levélről lévén szó — közlését nem tervezzük, csupán tájékoztatásul postáztuk címére. A képviselőasszony ennek ellenére válaszlevelet írt, melyhez a következő sorokat csatolta: „Való igaz, hogy névtelen a levél, ugyanakkor meggyőződésem, hogy nem maradhat válaszolatla- nul, hiszen sok-sok ember kimondatlan gondolatait és érzéseit közvetíti.” Alább olvashatják dr. Lukovics Éva válaszát. * Suta válasz „Egy átvert anya a sok közül” jeligére Nehéz szívvel, s talán még annál is gondterheltebben ülök eme késő esti órán — este 10 óra van — az íróasztalnak kinevezett konyhaasztal mellett és az ön levelét olvasom. Aki biztosan azért nem írta sorai alá nevét, mert meg volt győződve, hogy sok száz, talán sok ezer asszony nevében ragadott tollat. Keserűségében és elkeseredve kér bennünket, képviselőket, ne változtassunk a családtámogatás jelenlegi rendszerén, legalább is, ahogy ön fogalmaz „annak a kárára, aki dolgozott”. Mielőtt rátérek konkrét kérdéseinek megválaszolására, engedje meg számomra néhány személyes gondolatot. Állandó — sokszor kilátástalannak tűnő — feladat számomra, hogyan is lehet azokat a kétségeket, feszült vitákat visszaadni egy-egy döntés kapcsán, amiket egymás között folytatunk mi, akikre ön és önök közös ügyeiket bízták? Hogyan is lehet érzékeltetni önnek és önökkel, hogy a legtöbb esetben a legkisebb rossz megtalálása az egyetlen lehetőségünk? Hogyan is pendíthetjük meg azokat a húrokat, amiből ön és önök is úgy érezhetik: mi, képviselők nem a „másik” oldalon állunk? Mert nincs másik oldal jóban és rosszban is osztozunk, az az új környezet, amitki kell alakítsunk, mindannyiunk életének színtere lesz. Sokszor nem úgy alakul a törvényhozás menete, ahogyan szeretném, vagy ahogyan jónak látom. Mégis kormánypárti képviselőként meg kell tanulnom meghozni azokat a kompromisszumokat, amelyek nélkül nincs csapatmunka, de egyáltalán munka sem. Emiatt aztán lehet pápábbnak látszani a pápánál, egyik-másik elhatározás melletti kiállás akár úgy is tűnhet, mintha az a döntés a sajátom lenne. Holott nincs másról szó, mint egy demokratikus, legtöbbször elkerülhetetlen döntés elfogadásáról és vállalásáról. Ön azt írja, képviselői szavazataink csak másokat, „kisembereket” sújtanak, mert „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Kedves „átvert anya a sok közül”, képviselőtársaim jó részével együtt magam is azért küzdöttem, hogy mi képviselők, és közöttük én se kapjak családi pótlékot, mert jó-rossz sorsunk szerint nem szorulunk állami segítségre. (Itt ragadom meg az alkalmat, hogy közöljem önnel — mert ez is közügy —, képviselői fizetésem, az összes levonás után 49 754, azaz negyvenkilencezerhetesszázötvennégy forint. Ehhez képest elképedve olvastam a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat, amiből kiderült: az emberek jó része úgy tudja, hogy egy képviselő havi több százezret vág zsebre.) S tovább folytatva a gondolatsort, ha a parlament dönteni fog a családtámogatás új rendszeréről, az személy szerint engem is hátrányosan fog érinteni, mert ha, uram bocsá’, ismét gyermeket szülnék, az anyasági támogatáson kívül — egyszeri tízezer forint, ami mindenkinek járni fog — az égvilágon semmit sem kapnék, pl. gyest sem. Akár úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy az én általam befizetett adó- és jámlékforintokból fogják mások szociális juttatását fedezni. Meggyőződésem, hogy ez így is van rendjén. Magam is szeretném, hogy több pénz jusson a családok támogatására, de be kell lássam, sajnos nem termeljük meg mindazt a pénzt, ami az ellátások fenntartásához vagy továbbfejlesztéséhez kellene. Ha önnek a családi kasszába, mondjuk húszezer forint fut be, s teljesen megérthető módon azt mondja a gyermeke, szüksége lenne egy számítógépre — hiszen annyi mindenkinek van —, mit tud mondani? Csak azt, hogy jó lenne, de ugyan miből? Kérdezi Ön továbbá, adjak receptet: egy egyedülálló anya gyermekével hogyan éljenek meg havi 9600 forint gyesből? Nos, ha már engem kérdezett, csak a magam nevében beszélhetek, hogy én mit tennék az ön helyében, hiszen általános recept nem létezik. Először is megbeszélném a gyermek apjával, hogy az a gyermek, akit én nevelek, az övé is. Nemcsak a törvény értelmében, hanem az alapvető erkölcsi szabályok szerint is a szülők gyermeküket együtt kötelesek felnevelni. Ha szépszerivel nem érhető el az apai — legalább anyagi szintű — támogatás, a gyermek érdekében minden jogi lehetőséget felkutatnék és kimerítenék. Másodszor is, ha a gyes, a gyermektartás és családi pótlék együtt sem elég, keresnék valamilyen kiegészítő jellegű munkát. Éppen ma reggel hallottam a rádióban, hogy a takarítástól kezdve a jogi munkáig bezárólag legalább tizenötféle területen várnak jelentkezőket. Ön írja, hogy nyugdíjas szüleivel él együtt, akik biztosan vállalják szeretett unokájuk néhány órás felügyeletét. Legjobb természetesen az lenne, ha a pici gyermeke mellett tölthetné a nap minden percét, de ha a választási lehetőség a nélkülözés vagy a kényelmetlenség között van, én az utóbbit választanám. Végezetül, meggyőződésem szerint senki sem lett az ön szóhasználatával élve „átverve”. A családtámogatás új rendszerének szabályai még a megdicsőült „Bokros-csomagban” voltak. A háromszáz napos türelmi idő, amit az Alkotmánybíróság előírt 1995. nyarán kezdődött s ez év áprilisában telik le. Kötelességem emlékeztetni mindenkit, aki e sorokat olvassa, hogy az elmúlt év tavaszán komoly erőfeszítéseket folytattam azért, hogy az akkor még törvényjavaslat formában megjelent, családtámogatásokat is érintő „Bokros-csomag” tartalmát megismertessem mindenkivel, aki azt megismerni kívánta. Valamennyi rendelkezésre álló megyei újság és média partner volt ebben. Szükségesnek tartottam, hogy bárki, aki véleményt akar az akkor még törvényjavaslatról nyilvánítani, azt megtehesse. Sőt, még fórumot is szerveztem az ügyben. Az új támogatási feltételrendszer, ha a törvényt elfogadja a parlament, csak az 1996. április 15-e után született gyermekekre lesz érvényes. Számítások szerint legalább negyvenezer anya fog kapni gyest, akik jelenleg nem részesülnek ellátásban. Érdemes megjegyezni: még jó ideig a régi ellátási formák együtt fognak élni az újakkal, mert aki 1996. április 15-e előtt hozta világra a gyermekét, megszerzett jogai nem csorbulnak, vagyis tovább kapnak mindent, amit eddig kaptak, mintha mi sem történt volna. Kedves Levélíró, arra kérem önt, ne adja fel, szeresse gyermekét, próbálja elfogadni — ha szeretni nem is lehet — ezt a küzdelmes, megpróbáltatásokkal teli világot. S ha már így kiöntöttük egymás előtt a szívünket, arra is’kérem önt, tekintsen partnerének, aki az ön oldalán áll. Dr. Lukovics Éva, országgyűlési képviselő Keresse a Borsodi-rulettet a boltokban! Gazdag és színes a magyar gyermekvers-irodalom. A csodáját olyan költők teremtették meg, mint Zelk Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc és mindenekelőtt Weöres Sándor. Nyomukban rengeteg követő jár. Az ihlet mintha ki-kit arra babo- názna, hogy verset írjon a legkisebbeknek. Ezek sorát gyarapítja a Mezőkovácsházán élő Hetényi György kötete is. A tiszta ég alatt című kötet a szerző és Verasztó Antal szerkesztésében került a közönség elé. s megjelenésénél sokan bábáskodtak. Festő és grafikusművészek, valamint a Mezőkovácsházi 1. Sz. Általános Iskola tanulói, akik a versek után a bájo- sabbnál bájosabb rajzokat készítették. A szép és érett képi fantázia azt bizonyítja, hogy a befogadók legalább olyan otthonosak a csodák birodalmában, mint maga a szerző. A kötetnek több támogatója is volt. Ez önmaga felér egy sikerrel, hisz manapság nemigen jellemző, hogy egy-egy kiadvány körül annyira sürögné- nek a pártfogók. Úgy gondolom, tisztelni, szeretni kell azokat az embereket, akik felnőttként is megőrzik — lelkűkben érlelve-pihentetve — a mesevilágot, és átadják gyermekeiknek a szavak szépségét és ritmusát: édes anyanyelvűnket. Megkapóak Hetényi György gyermekversei. Játékosak, érzelmekkel teltek, magyarázók, évődők, a természetet gazdagon megszólaltatok. Valamennyiről elmondható, hogy zenéje, ritmusa, képe, a lélek labirintusában érlelődött, majd szavakba öltöztetve vált értelmes-érző gondolattá. Külön érdeme a kötetnek, hogy nem hiányzik belőle múltunknak és mai életünknek mesévé lényegítése sem. Nem szerencsés viszont, hogy néhány verse már több mint gyermekvers — költemény! Hiszem, hogy sok-sok kisgyermek lelki gazdagodását növelheti, de elősegítheti — a kicsinyek éntudatának erősítésével — a természet szépségeibe való gyermeki-emberi beilleszkedést is. Szívből kívánom, hogy Hetényi György A tiszta ég alatt (s e kötet folytatásaként) még nagyon sok — hasonlóan szép és tanulságos — gyermekvers megírásával, megjelentetésével gazdagítsa gyermekirodalmunkat. Dr. Vántsa Zoltán jogász, költő (Debrecen) Hetényi György: A tiszta ég alatt
