Békés Megyei Hírlap, 1996. március (51. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-02-03 / 53. szám

o ■ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP A HÉT TÉMÁJA A hetvenedik a hetvennyolcadik Ha pontosan számoltam, akkor Medgyessy Péter Magyarország 78. pénzügyminisztere. Mint is­mert, egyszer már vezette a tár­cát, akkor a hetvenedik volt a sorban. Kossuth volt az első. Mellesleg igen nehéz megszá­molni hányán is ültek ebben az országban kormányfői, illetve ilyen-olyan miniszteri bársony­székben. Először is ki kell venni — mert általában kiveszik a sor­ból — a T anácsköztársaság nép­biztosait, a különböző, 1919-es ellenkormányokat és az ún. Szálasi-kormányt. Utána el kell valahogy igazodni a „megma­radt” kormányok névsoraiban. Nem könnyű! Visszatérve a pénzügymi­niszterekre, eléggé áttekinthe­tetlen a névsor. Voltak ugyanis időszakok — nem is ritkán —, amikor a miniszterelnök látta el a pénzügyéri teendőket ideigle­nesen, vagy „rendesen”. Más­kor államtitkár intézte az orszá­gos pénzügyeket, miniszteri ha­táskörben. Aztán voltak megbí­zott pénzügyminiszterek és olyanok is, akik más tárca élén álltak, s közben ideiglenes meg­bízatással a pénzügyeket is irá­nyítottá)^. Egy alkalommal pe­dig, 1919 augusztusában olyan furcsaság esett, hogy miközben a pénzügyminiszter a hivatalá­ban maradt, a miniszterelnök ideiglenesen átvette tőle a tárca irányítását. (Igaz, a kor­mány öt nap után meg is bukott.) További különlegesség, hogy ez a hetvennyolc pénzügymi­niszteri kinevezés mindössze 54 személyt érintett. Közülük töb­ben többször is beültek a székbe. A legtöbb kinevezést — össze­sen ötöt—Nyárádi Miklós vette át, nem egészen hét hónap alatt. Azelsőt 1947.március 14-én,az ötödiket szeptember 24-én. A többség kormányátalakítás mi­att kapott újbóli kinevezést, vagyis a legtöbbször fel sem kel­lett állniuk a bársonyszékből. Medgyessy Péter nem tartozik közéjük, ő 1987-es távozása után kilenc évvel tér vissza a tárca élére. Őt Korányi Frigyes báró követi, akit első, 1920-as távozása után négy évvel, majd újabb távozását követően, hét év múlva nevezték ki ismét minisz­terré. A nagy visszatérők közé tartozott még Kossá István, akit távozása után hat évvel (1956- ban), Lukács László, akit öt év­vel (1910-ben), és Békési Lász­ló, akit négy évvel (1994-ben) neveztek ki ismét pénzügymi­niszterré. A legrövidebb ideig, mind­össze egyetlen napig Nyárádi Miklós és Gerő Ernő volt hiva­talban 1947-ben, illetve 1948- ban. (Másnap új kabinet tagjai­ként ismét kinevezték őket.) Miákits Ferenc viszont 1919- ben ötnapos miniszterkedés után végleg megvált a tárcától. Hasonlóan járt Hegyeshalmy Lajos 1921-ben, aki hét napig tekinthette magát pénzügymi­niszternek. A leghosszabb ideig Lukács László ült a pénzügyéri bársonyszékben, összesen 12 évig, ebből az 1895 és 1905 közötti tíz évet megszakítás nélkül. Az utóbbi hat évben hat pénz­ügyminiszter váltotta egymást. Nem egyedülálló ez a nagy moz­gás a Pénzügyminisztérium tör­ténetében. 1944 és 1950 között, tehát ugyancsak hat év alatt, 16 pénzügyminiszteri kinevezést nyújtottak át kilenc politikus­nak. 1919 és 1924 között 11 pénzügyminisztere volt az or­szágnak, 1956 és 1962 között pedig hat. A különbség csak annyi, hogy most se háború, se forradalom. Mellesleg a forra­dalmi helyzet nem mindig ked­vezett a pénzügyminiszterek­nek. Ketten — Imrédy Béla és Reményi-Schneller Lajos — bi­tófán végezték, mindkettőt há­borús bűnök elkövetéséért 1946-ban felakasztották. Végezetül egy megyei vonat­kozás: a 78 pénzügyminiszter között egy Békés megyei szüle­tésű volt, Tisza Kálmán, aki mi­niszterelnökként vitte a pénz­ügyeket. Az első volt „A pénzügyminiszterségre vonatkozóan Bat­thyány kijelenti, a kérdést nem bocsátja tanács­kozásra. Ezt Kossuthnak kell vállalnia, mégpe- digpolitikai kénytelenségből. Kossuth nem váll­alja a miniszterséget. A jelenlevők mind rábe­szélik, de megmarad álláspontja mellett. Bat­thyány erre kijelenti: tekintettel arra, hogy az elmúlt napok nemzeti vívmányai a közvéle­ményben Kossuth személyével azonosítottak, meggyőződése az, hogy most semmiféle kor­mány nem számíthat az ország bizalmára, amelynek Kossuth nem tagja. Más akárki nélkü­lözhető, Kossuth nem. Ez annyira a meggyőző­dése, ha Kossuth nem vállalja a pénzügyminisz­terséget, lemond a kormány alakításáról. S Kossuth megint enged. (Részlet Vas Zoltán Kossuth Lajos élete című könyvéből.) Vélemények Hetényi Istx’án (pénzügyminisz­ter: 1980—86): Medgyessy ki­fejezetten jó választás, hiszen otthon van az állami pénzügyek­ben, s ami nem utolsó szempont, jól ismerik a nemzetközi pénzvi­lágban is. Békési László (pénzügymi­niszter: 1989—90 és 1994— 95): Tapasztalt szakértő kerül a pénzügyminiszteri székbe, de nem ez a fő kérdés, hiszen az előző pénzügyminisztereknél sem a felkészültséggel volt a baj, hanem a környezettel, amelyben dolgozniuk kellett. Szabó Iván (pénzügyminisz­ter: 1993—94): A miniszterelnök nem tudott kilépni a korábbi időszak vezető elitjének közegé­ből, amikor pénzügyminisztert keresett, hanem visszanyúlt a 80- as évek pártelitjének köreihez. Kéri László politológus: Ki­nevezése késlelteti a Bokros ál­tal egy évvel ezelőtt elindított megszorító gazdaságpolitika megvalósítását. Bácskai Tamás egyetemi ta­nár: Medgyessy jó pénzügyi gyakorlattal rendelkezik és ké­pes felsorakoztatni az embere­ket saját véleménye mögé. A geszti „generális” Tisza Kálmán 15 évi (1875 és 1890 közötti) miniszterelnöksége alatt két ízben is irányította a pénzügyminisztériumot. Először 1878. októ­ber 11. és december 5. között volt ideiglenes jelleggel „pénzügyminiszter”, másodszor pe­dig 1887. február 11-től 1889. április 9-ig. Nevét — érthető módon — miniszterelnöki munkájával írta be a magyar történelembe. Tisza Kálmán — Tisza István apja — 1830-ban született Geszten. Hívei körében nagy tekintélynek örvendett, politikai kö­rökben „Generális” néven emlegették. Mi­niszterelnöksége ideje alatt adják át többek között a Margit-hidat, épül fel az Opera, a Nyugati pályaudvar, kezdik el az Országház építését. Tisza Kálmán 1902-ben hunyt el Budapesten. Képviselők mondják Medgyessyről Lukovics Éva (SZDSZ): — Nagyon örülök, hogy a lehető legrövidebb időn belül lesz pénzügyminiszterünk, hiszen itt vannak a nyakunkon az IMF-tár- gy alánok, és pénzügyminiszter nélkül semmi esélye nem lenne az országnak a sikerre. Medgyessy nagyon nehéz helyzetben lesz, de ezt biztosan ő tudja a legjobban. Felkészült, nemzetközüeg elismert szakember. Egész lénye, személyi­sége hasznára fog válni a kormány­nak. A pénzügyminisztereknek egyfajta mumus-szerepkört kell betölteniük, de egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a legkevésbé visszautasításra okot adó módon tudják-e megtenni. Tokaji Ferenc (MSZP): — Várakozással, ugyanakkor némi kis aggállyal tekintek a pénz­ügyminiszter úr szereplése elé. Egyrészt nem könnyű feladatot vállal, másrészt — úgy érzem — túlzottak az elvárások már most irányában egyesek részéről a frak­ción belül. Az ő gazdaságpoliti­kája megint jó néhány érdekcso­port nemtetszését fogja kiváltani, de bízom benne, hogy ő sokkal kompromisszumkészebb lesz, mint elődje, vele talán könnyebb lesz tárgyalni. Medgyessy Péter elég jól ismeri a Békés megyei viszonyokat, voltunk nála több­ször, mikor még nem volt minisz­ter, és fogadókész volt. Varga István (MDF): — Semmi különösebb jelen­tősége nincs annak, hogy Med­gyessy Péter a pénzügyminiszter vagy Bokros Lajos, a pénzügypo­litika nem fog változni. Lehet, hogy stílusában finomabban fog interpellációkra válaszolni. Azt nem tartom jónak talán, hogy az a Medgyessy Péter, aki korábban is jelentős posztokat töltött be, most régi-új politikusként visszatér. Amikor megtudtuk, hogy kik a jelöltek, akkor nagy valószínű­séggel Medgyessyre tippeltem, a többi gyönge jelölt közül ő kima­gaslott, ebből a körből én is őt választottam volna. PallagLászló (FGKP): — A frakcióban beszélget­tünk erről, és amikor meghal­lottuk Bokros Lajos lemondá­sát, akkor elsőként Medgyessy Péterre tippeltünk, mint utód­ra. Szomorúan vesszük tudo­másul, hogy nem fog változni a pénzügyi politika, csak a személy változik. A kisgazdapártnak teljesen más a pénzügyi politikával kapcsolatos elképzelése, véle­ménye a gazdasági élet rend­betételéről. Itt nem várható más, mint a megszorító intéz­kedések továbbfolytatása. Simonffy 1996. március 2-3., szombat-vasárnap Pályakép Medgyessy Péter 1942-ben született Budapesten. Erdélyi származásúnak vallja magát, Miklós nevű őse Bethlen fejede­lem íródeákja volt. A Petőfi gimnáziumban érettségizik, majd a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen végez 1966-ban. Első munkahelyén, a Pénzügyminisztériumban 22 évet tölt. 1970-től osztályveztő, majd főosztályvezető, 1982-től pedig miniszterhelyettes. 1986 utolsó munkanapján kerül be pénz­ügyminiszterként a Lázár-kormányba, s tárcáját megőrzi a Grósz-kormányban is. Ez utóbbi időszakban Medgyessy jegy­zi az 1988-ban bevezetett ár- és adóreformot. Közben 1987júniusában—feltehetően politikai nyomásra —megszünteti a reformközgazdászokat tömörítő Pénzügy ku­tatási Intézetet. Miniszterelnök-helyettesnek 1987 decembe­rében nevezik ki, s ebben a funkcióban a gazdaságpolitika koordinálását látja el a Grósz-, majdaNémeth-kormányban. Politikai karrierjének is jelentős periódusa az 1987—89. október közötti időszak: 15 hónapig tagja az MSZMP Köz­ponti Bizottságának. A rendszerváltást követően a Magyar Paribas Rt. elnök­vezérigazgatója, majd 1994 szeptemberétől a Magyar Befek­tetési és Fejlesztési Bank Rt. elnök-vezérigazgatója. A kétgyermekes, s már egy unokát is magáénak tudó Medgyessy hobbija a természetjárás, a zene és a golf. A pénzügyminiszter Hát elvállalta, miniszter lett, utódja a legnagyobb nemzeti alakoknak, utódja Kossuth Lajosnak, Széli Kálmánnak, Tisza Kálmánnak, Wekerlének és a becsületes Duscheknek, aki garasos szivart szítt, sült krumplit vacsorázott, és a fizetését benn hagyta az államkincstárban, hogy azzal is több legyen. Miniszter lett, pedig ő maga semmit se segített hozzá, nem bókolt a hatalmasoknak, nem stréberkedett nagy képeket vágva, nem tartott tósztokat a lakomákon nagyurak egészsé­gére, nem intrikált és nem járt reklámok után, hanem csak dolgozott, tanult — és mégis miniszter lett. Megfoghatatlan. Valami vesztét érzi már ez az ország. (Részlet Mikszáth Kálmán 1895-ben írott. Lukács László pénzügyminiszter című karcolatából.) Egy újdonsült kormánytag figyelmébe ajánlják Munkamegosztás A pénzügyminiszter ne adjon pénzt szamárságokra, azokra a kultuszminiszter adjon pénzt. Kvári Sinkó Zoltán veszprémi hírlapíró Mr. Engedély A pénzügyminisztert azért fizetik, hogy ne engedje a minisztere­ket pénzt költeni, a jegybank elnökét meg azért, hogy még azt se engedje elkölteni, amit már a pénzügyminiszter megengedett. Bőd Péter Ákos közgazdász, Londonban élő magyar bankár Egy nappal ama hírhedt vasárnap előtt Nem állíthatunk minden kormányprogram mellé egy pénzügymi­nisztert. Kópiás Sándor szolnoki hírlapíró Jégkorong-hasonlat Akárki lenne ma a pénzügyminiszter, csak ugyanolyan kellemet­lenségeket tudna okozni, nem véletlen, hogy a pénzügyminiszterek gyorsan „halnak” meg. Pető Iván, az SZDSZ elnöke Aprópénz Akiből pénzügyminiszter lesz, az nem a saját, hanem a mi fogunkhoz veri a garast. Balogh József nyíregyházi hírlapíró Az oldalt összeállította Árpási Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom