Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-06-07 / 5. szám
# BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP müfli 1996. január 6-7., szombat-vasárnap A természet szinte mindent kipróbál Miért nem „borul” fel a ló? A ló súlypontja az első lábához van közelebb, ezért félelmetes erővel képes hátrafelé rúgni Az állatvilágban is működik az erű és a gyorsaság fokozásának evolúciós kényszere. Míg az emberben e kényszerek — gondoljunk csak az olimpiai eszmére — azért működnek, hogy a test és a lélek nemesedjen általa, addig az állatvilágban mindez az életben maradás esélyének növeléséért történik. Túl az állati rekordok megtárgyalásán, a következőkben a mozgás, a futás, az úszás és a repülés tárgyköréből beszélgettünk Szabó Péter tanár úrral, az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusával. — Bugyután hangzik, és csak közvetve tartozik a témához, mégis megkérdezem, van-e titka az állatok mozgás közbeni ,,stabilitásának", miért nem „borul fel" példaként a ló? — Ez azért jó kérdés, mert a válasz könnyen elvégezhető kísérletre is alkalmat ad. Kell hozzá egy asztal, a lapján be kell jelölni az átlókat, melynek kereszteződési pontja nem más, mint az asztal súlypontja, közepe. Ha e pontra fektetünk egy súlyos lexikont és megpróbáljuk óvatosan kivenni az asztal bármelyik lábát, az azonnal felborul. Ha a lexikont eltoljuk az asztal súlypontjától úgy, hogy a könyv súlypontja a három merev láb alkotta háromszögön belül kerül, akkor a lexikon elmozdításával ellentétes irányban levő lábak bármelyikét kivehetjük anélkül, hogy az asztal felborulna. Ezzel gyakorlatilag meghatároztuk: a négylábú állatok között két alaptípusról beszélhetünk aszerint, hogy súlypontjuk az első vagy a hátsó lábakhoz esik közelebb. — Mi a helyzet — hogy az első' kérdésnél maradjak—a ló esetében? — A ló súlypontja — a szarvasmarháéhoz hasonlóan — az első lábához van közelebb. Ezek az állatok félelmetes erővel képesek hátrafelé rúgni. A lovak esetében ez köztudott, a szarvas- marháknál pedig csak Móricz Zsig- mond híres gyermekversében szereplő Mehemedre és az ő sorsára kell gondolnunk, aki közelebbről is meg kívánt ismerkedni a tehenekkel, s nem járt szerencsével... A másik csoportba tartozó állatok — melyek súlypontja a hátsó lábukhoz van közelebb—viszont könnyen állnak fel a hátsó két lábukra, mint a nyulak, a mókusok vagy a medvék. — Olyan is előfordul, hogy az állat súlypontja a hátsó lábak mögé kerül? — A tennészet természetesen ezt is „kipróbálta”. Ekkor az állat — mivel nem tudja egyensúlyban tartani magát — felbukik, hacsak valami nem támasztja meg még egy ponton a testét. Erre példa a kenguru, mely rendkívül erős, vastag, izmos farkával támaszkodik meg a talajon. Tisztázandó egy másik kérdés is, mely bár egyszerűnek tűnik, mégis úgy gondolom, a megválaszolásába nagyon sok olvasó belezavarodna. Nem tudom kapnék-e jó választ, ha a lónál maradva megkérdezném: az állat milyen sorrendben emeli fel a lábát poroszkálás közben? — Nem egyszer láttam poroszkáló lovat, de a válaszadásra én sem vállalkoznék. — Az igazság az, hogy a négylábú állatok körében nagyon sokféle sorrend elképzelhető a lábak egymás utáni ra- kosgatásában, de a lovak mindig ugyanazt a variációt használják. Először a bal hátsó, majd a bal első lábukat emelik fel, amit a jobb hátsó és a jobb első lábuk követ. — Amennyiben a ló vágtat, 70—80 kmlórás sebességre is képes, de ez az állatvilágban nem számít rekordnak, hiszen a föld leggyorsabb állata, a gepárd rövid távon a 110—120 kmlórás sebességet is elérheti. Mi a titka ennek a hihetetlen sebességnek? — A rohanó gepárd lábai mellett a hátgerincére is nagyon fontos feladat hárul. A földet érés pillanatában az állat gerincoszlopa nagy ívben behajlik, ami az elrugaszkodásakor hirtelen kiegyenesedik. Ez fokozza az ugrás lendületét, ami óránként tíz km/órás sebesség- növekedést eredményez. Ezen adat birtokában közölhető az adat, hogy a leggyorsabb ember sem képes futás közben 30—40 km/órásnál nagyobb teljesítményre, ami megegyezik a rohanó elefánt sebességével. Az elefántoknál maradva, e megvadult monstrum hihetetlen pusztításokra képes. De erről majd a jövő héten. Készéi L. András LflBa fehéren | Jelképes főhajtás A Fekete- és a Fehér-Körös találkozásánál, benn a deltában van egy tanya. Nyugdíjas vízügyes asszony él ott. Amikor áradtak a folyók, és rémisztő híreket harsogtak a rádiók, megjelentek nála a hivataltól. Valakinek eszébe jutott kis viskója, meg az ő, gátak közé szorított élete és azt mondta neki: itt az ár, menni kéne. Sok évtizedes tapasztalatával felnézett a hatméteres vízoszlopot tartó gát tetejére, ahol már csak homokzsákok tartották a vizet és ennyit mondott: áll a töltés, maradok. Tudta, amit Pelikán gátőr is tudott: a víz jön! De azt is tudta, ha a víz nagyon jön, akkor az övéi időben szólnak neki. Más. Ha valakinek oka lett volna félni az ártól, a Körösparton fekvő szanatórium igazgatójának bizonyosan. Betegeket menteni, vagyont elhurcolni nem húszperces feladat. Miközben a kételyek és a gátszakadástól való félelmek szele süvített végig a tájon, a „szaniban” nyugodtan dolgoztak. Meg sem fordult a fejükben, hogy otthagyják őket, hogy csak a katasztrófa közeli percekben szólnak nekik. Az elmúlt napokban volt szerencsém szembesülni azzal, mekkora veszély fenyegette Gyulát, s azt is megtapasztalhattam, milyen felelősen és férfiasán cselekedtek azok, akik a védelmet szervezték, és a gátakat védték. Egyetlen szavukba került volna a város kitelepítése, vonatra, buszokra ültetése. Aztán — szakad a gát, vagy sem — az oltalmazó, a gondoskodó atya szerepében tetszeleghettek volna. Csakhogy effajta kétes babérokra nem vágytak. Ok tudják: érzelmi alapon nem szabad dönteni, a természetnek törvényei vannak, aszerint kell cselekedni. Ezért volt nyugodt az asszony a deltában, az igazgató a szanatóriumban. Ezért jár ki nekik a jelképes főhajtás is. Arpási Zoltán értékesítési hálózatának fejlesztésére TERMÉKMANAGERT keres. Az Ön feladata lesz a cég termékei megfelelő jelenlétének biztosítása az ország kis- és nagykereskedelmi, illetve új partnereinél. Olyan sikerorientált, temperamentumos férfiak jelentkezését várjuk, akik elkötelezett, szorgalmas munkájukkal szívesen hozzájárulnának cégünk eredményéhez. A munkakör betöltéséhez szükséges: »«* ,,B” kategóriás jogosítvány szakképzettség "» kereskedelmi szakirányú gyakorlat. Amennyiben hirdetésünk felkeltette érdeklődését, kérjük küldje el írásos pályázatát az alábbi címre: 5600 Békéscsaba, pf.: 311., Illésházi út 18. Jelentkezési határidő: 1996. január 12. Nehéz odafönn megkapaszkodni—egyre többen „leesnek” Mit szól hozzá, kedves tanár úr? Mi történik itt? — teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet- Európa-szakértő. Most az 1995-ös esztendőről kérdezzük. — Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — A kapitalizmus kiépülése 1995- ben elérte azt a szintet, amikor ugyan még csak jobbára külső kondíciókkal, tőkeinjekciókkal és egyéb forrásokkal képes fejlődni, de vélhetően már visszafordíthatatlanná vált. Előre haladt, sőt a döntő pontokon gyorsult a privatizáció, nőtt a külső tőke beáramlása és részesedése. Erősödött az új magyar kapitalizmus függő jellege és egyben integrációja is az európai közösségbe, a világgazdaságba. Ahogy 1867 és 1918 között is függő helyzetben volt és tőkeexportőrként jelentkezett a Balkánon úgy ma is, csak az irány nem a Balkán, hanem a Kelet. — Nézzük tovább a múlt esztendőt! — Az év másik sajátossága: élesebben kiütköztek a polgári átalakulással, illetve visszaalakulással kapcsolatos társadalmi hatások és következmények. Erősödik a társadalom differenciálódása fent és lent egyaránt. Megkapaszkodni odafönn rendkívül nehéz, egyre többen „esnek le”. Korai „eliszaposodás” kezdődhet meg, egyre szélesedhet az a réteg, amelyik nem tudja kiharcolni igazi helyét a társadalomban. — Végül is mi rendezi el a folyamatokat? — A fő rendező erő a tulajdon, de az is fontos kérdés, hogy ki tudja működtetni? Ezzel egyenértékűnek látszik a szellemi, a kapcsolati tőke, ami új vonása a jelenkori kapitalizmusnak. Kiépül a gazdagság infrastruktúrája és a szegénységé is. A gazdagságé a milliós autók, a széplányok, a klubok, a legexkluzívabb helyzetek és helyek, az ezzel együtt járó életmód és élethelyzetek. A szegénység infrastruktúrája: a szegényházak, a menedékhelyek, a karitatív mozgalmak. Két társadalom alakul ki, egy széles szegény, és egy keskeny gazdag. A burzsoázia új jegyeket vesz fel, közel sem olyan, amilyennek hitték, puritán, polgári erkölcsöket valló. —- Mit szól ehhez a tendenciához a mind jobban szegényedő társadalom?-— Borúlátóan, sőt megadóan reagál rá. A botrányokra is legfeljebb morog, hümmög egy kicsit, az egészet idegennek érzi. Bizonyára része van ebben annak a helyzetnek is, hogy a mát inkább megéljük, mint értjük. —Nézzük tovább! — Minden ellentmondásos változás ellenére nőtt a kormány ázsiója, erősödött a tekintélye. Ennek több oka van. Mindenekelőtt az, hogy a Bokros-csomag kemény, de egyféle válasz volt arra — amit már rég el kellett volna dönteni —, hogy milyen legyen az irány. A Horn-kormány azzal, hogy kiállt a Bokros-csomag mellett, legalább határozottságával kiemelődött a sok bizonytalanságból. Ezzel nem csak a Nyugat szimpátiáját szerezte vissza, de az ellenzék szájából is kiénekelte a sajtot. Azt lehet tehát mondani, jobbról nem tudják, balról nem képesek előzni a Horn-kormány programját. — Melyek lehetnek a viszonyítási pontok? — Kétféle vonatkozási pont látszik kikristályosodni az emberek előtt: a szocialista múlt, amit nosztalgiával emlegetnek, a másik pedig a Nyugat. Önmagunk jelenében vagy a rendszerváltás idejéből nem tudok vonatkozási pontot megnevezni. Kifelé helyeződött tehát a hangsúly történelmi vagy földrajzi értelemben. Ebbe sajnos a tájékoztatás is „besegít”. Amit a televízióban és a rádióban hallunk, az meg sem közelíti a valóságot, a differenciálódás, a hazai burzsoázia, a magyar kapitalizmus kérdéseit. Állandóan csak a pártokról és a személyekről dumálnak. Ez a szerkesztési elv és elemzéseik sekélyessége jelzi: nagy baj van. — Mit vár az idei esztendőtől? — Félő, hogy stratégia nélkül az idén sem lesznek politikai megoldások, legfeljebb határozottság. Á. Z.
