Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-30 / 25. szám
MEGYEIKÖRKÉP 1996. január 30., kedd ^-------------------------------------------------------------------------------la Megkérdeztük olvasóinkat Vállalkozna-e életmentésre? Trabach Gyula 18 éves, szarvasi tanuló: — Vállalkoznék. Tudom, az ember ilyenkor a saját életét is kockára teszi, ám az adott pillanatban nincs idő mérlegelni a következményeket. Legyen az ismerős vagy idegen, bármilyen körülmények közt a segítségére sietnék. Én ugyan még nem bizonyíthattam, de nagyon tisztelem azokat, akik már ilyen helyzetben megmérettek. A tűzoltókat és a mentősöket is bátor, vakmerő embereknek tartom. Valach Pál 58 éves, szarvasi épület-karbantartó: — Én már átéltem ilyen kalandot. Nyáron történt, a Körös strandján. A partról lettem figyelmes, hogy nem messze csónakázó társaságból valaki beesett a vízbe. Láttam, nem tud úszni, csak kapálózik. Nyomban a segítségére siettem, megragadtam és kihúztam a partra. Az csak később derült ki, hogy rokonom az illető. Élet csak egy van. Emberi kötelesség, hogy segítsünk a bajbajutotton. Montvajszkiné Bátor Anna 42 éves, szarvasi óvodapedagógus: — Azt hiszem, igen. Miután ilyen helyzetbe még nem kerültem, nem tudom milyen hatással lenne rám az a szituáció. Lehet, hogy az ijedtség lenne az első reakcióm, de tétlen nem maradnék. Ha látnám, magam nem tudok megbirkózni a feladattal, segítséget hívnék. Szerintem nincs is olyan ember, aki ilyen esetben ne próbálna valami módon segíteni. Az biztos, tettemért semmiképpen nem vámék köszönetét. Litovszki Jánosné 26 éves, szarvasi titkárnő: — Mindent megtennék, amit csak tudok. Ha látnám, hogy magam nem boldogulok, inkább segítségért sietnék. Az biztos, nem nézném tétlenül, ha idegen vagy közeli hozzátartozó kerül bajba. Eddig sem én, sem az ismerőseim nem kerültek ilyen helyzetbe, ám hallottam a két szarvasi fiatalemberről, akik nemrégiben egy társukat mentették ki a Körösből. Tisztelem, becsülöm azokat, akik életet mentenek. Új autósbolt Az ördög a részletekben van elrejtve — gondoljuk sokszor, amikor autónk egyszer csak nem indul, köhög, zörög vagy éppen már füstölög is. Ilyenkor kezdődik a tortúra: indulhatunk egyik alkatrészboltból a másikba, mindenhol mondanak árakat, időpontokat, és persze aki nem ért hozzá, az csak kapkodhatja a fejét. Egy békés sziget ebben a forgatagban Gyulán, a MOL-kút mellett nyílt új autósbolt. Tulajdonosát, Oláh Ferencet a január elején nyílt üzlet szolgáltatásairól kérdeztük: — Ez a bolt elsősorban nyugati autók alkatrészeivel foglalkozik, a gyorsan kopó, gyakran cserélendő alkatrészekből itt azonnal ki tudjuk szolgálni vevőinket. Ha netán mégsincs itt a raktárunkon a kért alkatrész, gyorspostával, a délután négyig megrendelt árut még éjszaka ideszállítjuk. Persze vannak olyan nehezen beszerezhető áruk, amire várni kell. Számító- gépes kapcsolatban állunk több forgalmazóval és gyártóval, így mindig megtaláljuk a legolcsóbb megoldást. Ezért néha Gyulán a MOL-kútnál a hetekben nyílt Oláh Ferenc új nyugati alkatrészeket árusító boltja FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER várni kell egy-egy árajánlatra, de az biztos, hogy a megadott ártól felfelé 10 százalékkal nagyobb mértékben sosem térünk el. —Oláh Ferenc nevét a gyulaiak már ismerhetik, hiszen első boltját 15 éve a Nagyváradi úton nyitotta, ezt követte több üzlet Békésen, Békéscsabán, és most itt a MOL-kútnál. Mik a távolabbi tervek? — Szeretnénk a mellettünk lévő régi malom épületében egy önkiszolgáló jellegű boltot és egy gyorsszervizt kialakítani. Itt elsősorban különböző beállításokat, méréseket végeznénk, és mivel az ESSO területi képviselői vagyunk, mód nyílna arra, hogy az olcsó, de jó minőségi olajat helyben felhasználhassuk az olajcserére váró gépkocsikban. A. Gy. f Harmincketten bíráltak Mezőberényben Az árverésvezető szertartásosan az asztalra helyezte bejáratott kalapácsát, mely eddig több mint háromszáz földárverés szereplője volt, s mintegy 1,5 millió aranykoronát ütött már le. A számítógépek üzembe helyezését és próbáját követően tegnap megkezdődtek a II./2. számú földalapok árverezései: az elsőt Mezőberényben, a Városházán tartották. A kilenc órás kezdéskor több mint hatvan érdeklődő, kíváncsiskodó és érintett hallgatta a Kárpótlási Hivatal munkatársát, Pápai István árverésvezetőt, majd az iratok és a kárpótlási jegyek letétbe helyezése után megkezdődött a licit. Az árverési bizottságnál — 54,7 aranykorona legelőre és 175,9 aranykorona, osztatlan, közös tulajdonú erdőre— összesen 1 millió 588 ezer forint értékű kárpótlási jegyet helyezett letétbe a harminckét licitáló. — Rossz földek ezek, aki kilicitálja csak nyűgöt vesz vele a nyakába — mondta a szünetben kifelé menet egy idős bácsi. — Országosan most kezdődnek a II./2. számú földalapok árverezései. Egy biztos: mind a városban, mind a megyében kevés a licitálásra kijelölt föld, s nagyon sok a még kintlévő kárpótlási jegy. Egyik-másik településen lesz még 20 hektár alatti területkijelölés, de a készülő törvény szerint ezekre csak a helyiek licitálhatnak majd — magyarázta Pápai István, s röviddel 11 óra után lecsapott az árverésvezető kalapácsa: egy csatorna melletti 800 méter hosszú és 5 méter széles legelőcsíkra aranykoronánként! 3 ezer forintos kikiáltási ár mellett ketten licitáltak, s mindketten nyerők: egyenlő arányban lett tulajdonuk a ' föld. Aztán egymás után következtek a táblák. A 2,7 hektáros legelő kikiáltási ára 3 ezer forint, majd néhány perccel később aranykoronánként 9 ezer forintért jutott hozzá a tizenkét tagú, két érdekeltségi körhöz tartozó licitáló. — Nagyon drága, annyit nem ér — súgta fülembe a mögöttem ülő férfi. Ezután a 13,1 hektáros erdőért tízen versengtek. Aranykoronánként 4 ezer forintért megkapták. A másik, 4 hektáros erdőért hárman szálltak ring- be, hárman emelték tárcsájukat. S mivel a licitálók megegyeztek, a kikiáltási ár alá nyomták az árat, aranykoronánként ezer forintért lett az övéké az erdő. A földárverés menetrend szerint megye- szerte tovább folytatódik. —szekeres— A mozgáskorlátozottak parkolási engedélyéről IV. Parkolási engedély iránti kérelem a tárgyévben bármikor benyújtható. Parkolási engedély a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975.(11.15.) KPM-BMegyüt- tes rendeletben meghatározott kedvezmények igénybevételére jogosít. Kiállítható a súlyos mozgáskorlátozott személy kérelmére függetlenül attól, hogy rendelkezik-e személygépkocsival vagy sem. Kiállítható továbbá annak a súlyos mozgáskorlátozott személynek is, aki tartós bentlakásos intézményi ellátásban részesül. A parkolási engedély kiállításához szükséges: a jogosult személyi igazolványának bemutatása; kérelem; érvényes orvosi szakvélemény. A parkolási engedély érvényessége a kiállítás, illetve az érvényesítés időpontjától számított három év. Aki rosszhiszeműen és a meghatározott feltételek hiányában vette igénybe a közlekedési kedvezményt, azt köteles a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. 232. § (2) bekezdésében meghatározott kamattal megemelt összegben visszafizetni, valamint az igénybe vett parkolási engedélyt a kiállítónak visszaszolgáltatni. Az ilyen személy öt évig közlekedési kedvezményekben nem részesíthető. (Vége) Egy exrendőr önvallomása az ellene folyó büntetőeljárás körülményeiről Tetten ért „tettenérés”? 1. Szerencsés-e, ha még büntetőügye tárgyalása, a jogerős ítélet meghozatala előtt valaki megkísérti a nyilvánosságot és megszólal? Jobb lenne, ha ilyesmire soha nem kellene sort keríteni. De — mint tudjuk — a kivételek erősítik a szabályt. A kérdés már csak az, hogy ebben az ügyben indokolt-e a sajtó kivételes eljárása? A válaszadás lehetősége ezúttal az olvasóé. Az ártatlanság vélelme most tárgyalandó esetünkben azt jelenti, hogy a bíróság jogerős ítéletének megszületéséig mindenki által ártatlannak tekintendő Sz. Péter, a Békéscsabai Rendőr- kapitányság exfőtörzsőrmestere. Akár elkövette, amivel vádolják, akár nem, a tények tisztázására indult eljárás során a bűnüldöző szerveknek is be kell tartaniuk a jog szabályait. Szerecsenmosda- tásra már csak azért sem szívesen vállalkozna az ember, mert az nem újságírói feladat. S általában nem ildomos elébe menni a bíróság döntésének sem. Ha viszont valakinek a jogai csorbulni látszanak, a büntetőeljárás meg valamiért húzódik, mint a rétestészta, nincs ember, akitől megtagadható lenne a nyilvánosság elé lépés joga. Valaki törököt fogott — Az ellenem folytatott nyomozás megkezdéséig a békéscsabai kapitányság vizsgálója voltam — mondta Sz. Péter, aki hónapokkal ezelőtt keresett meg bennünket először. — Ügyeleti szolgálatot láttam el 1994. május 3-án, s Békéscsabán, az Arany János utcában helyszíneltem. Lehettünk tízen, tizenöten, rendőrök, tanúk, egyebek, amikor délután négy és öt között a megyei rendőrfőkapitány egyik helyettese megjelent ott kíséretével. Elkérte a fegyveremet, s elmondta, hogy előállítanak. Erről semmilyen dokumentum nem született. Ahogy az ügyben szerepet játszó két hölgy előállításáról sem. Közben az egyik hölgy, K. M. munkahelyén lefoglalták azt a számozott valutamennyiséget, melyet nem sokkal előbb egy másik nővel, dr. L. I.-vel együtt vettek át egy török állampolgártól. Ezt a pénzt állítólag számomra adta nekik a török, azért, hogy elintézzem tartózkodási engedélyét. A törökök két nappal korábban vették fel a kapcsolatot a rendőrséggel, bár erről ugyancsak nem láttam hivatalos dokumentumot. Befolyással üzérkedés miatt indult ellenem büntetőeljárás, ezt később két rendbelire módosították. Az újabb gyanúsítás szerint pénzt fogadtam el valakitől azért, mert állítólag elintéztem, hogy gyermekét felvegyék egy iskolába. Egyiknek útilapu, másiknak útlevél? —Ha az említett hölgyek tartották a kapcsolatot a törökkel, miként került ön a ,,képbe" ? — Évekkel korábban a békéscsabai — akkor még — tanácsnál együtt dolgoztam dr. L. I.-vel. Onnan ismerhetett, tudta azt is, hogy rendőr lettem. A két hölgy — azt hiszem — előtte már intézte a török egyéb ügyeit is. A tartózkodási engedély meghosszabbítása ügyében egy Péter nevű rendőr ismerősükre hivatkoztak, s egyedüli voltam Péternek a kapitányságon. Állítólag én kértem pénzt a segítségért a két nő útján. Nyilvánvaló, hogy a tartózkodási engedélyek meghosszabbításához szükséges nyomtatványoknak, bélyegzőknek, egyebeknek még a közelébe sem férhettem volna, az iratok felterjesztése is szigorú szabályok szerint történik. Gondolják végig, mi van, ha abból indult ki a rendőrség: engem kell „megcsípniük”! Akkor viszont miért a két nőtől vették el a rendőrség által felírt sorszámú pénzt? Miért nem várták meg, hogy hozzám kerüljön? Miért nem követték a pénz általuk feltételezett útját? Akkor — koncepciójuk szerint — kedvükre rám „verhették” volna a balhét. Miért nem tették? Egy egész megyei főkapitányság képtelen ilyen elemi akciót kitervelni, megszervezni? Vagy eredetileg nem is én kerültem szóba? Úgy tudom, hogy valaki más vezeték- és keresztneve is felbukkant az ügyben gyanúsítottként. Az illető éppenséggel az igazgatásrendészeten dolgozik — ahol a külföldiek igazgatási ügyeit intézik. Az ő neve többször elhangzott a törököknek átadott rendőrségi mini magnón, mint az enyém. S ráadásul nemcsak utóneve. A töröknek ezzel a magnóval kellett rögzítenie a hölgyekkel folytatott beszélgetéseket. Aztán a volt kollégámat békén hagyták, én kerültem előtérbe. Egyébként a hivatali telefonomat lehallgathatták volna — nem példa nélküli az ilyesmi. A másoknak átadott pénz alapján engem fogtak meg. Őrizetbe vettek, majd — ez lényeges — a Békéscsabai Városi Bíróság elrendelte előzetes letartóztatásba vételemet. A két hölgy — akiket tetten értek a pénz átvételekor — néhány nap múlva szabadult. Sőt, K. M„ akinek be sem vonták az útlevelét, s dr. L. I. egy hónap múlva már kiutazhatott Olaszországba is. Utóbbinak a Csongrád Megyei Főügyészség Békés Megyei Nyomozóhivatala egyik munkatársa segítségével még előzetes letartóztatásom idején visszaadták az útlevelét. Megkapta egy hölgy nevét, őt kellett keresnie az útlevélosztályon. „Tettenre” hívás — A Legfőbb Ügyészséghez írt levelében ön azt írta, hogy volt munkáltatója az ügy rendőrség által végzett szakaszában egyetlen olyan intézkedést sem tett, amely megfelelt volna a szabályoknak. — Példákat említenék. Már az is furcsa, hogy a városban, helyszínelés közben, gyakorlatilag az állampolgárok szeme láttára vették el a fegyveremet, s állítottak elő. Ügyeletesként bármikor behívhattak volna a kapitányságra, anélkül, hogy gyanút fogok. Ennek a mozzanatnak semmi nyoma nincs a dokumentumok között. A megyei főkapitány sajtótájékoztatón tényként azt állította, hogy tettenérés közben vettek őrizetbe. Valamennyi országos és megyei lapban így is jelent meg, sőt egy televíziós felvétel szintén ezt bizonyítja. Márpedig a tettenérés nem igaz. (Folytatjuk.) Kiss A. János
