Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-26 / 22. szám

1996. január 26., péntek III Szöktetés a cerájból Déli tizenkét óra volt, mikor a börtönlázadás elkezdődött. Éppen ebédhez kolompoltak a felfüg­gesztett síndarabkán ,dea rabok túlnyomó többsége közönyösen fütyült rá. Aki nem, az végre degeszre tömhette folyamatosan korgó gyomrát. Régóta érlelődött már ez a puskaporszagú feszültség, míg végül a detonáns hangulat forró lángnyelve végig­rohant az elégedetlenség kifeszített gyújtózsinór­ján. A fellázadt rabok jobb életkörülményeket, de­mokratikusabb cellakiutalásokat és legalább heti egy csütörtököt követeltek maguknak. Hogy petíci­ójuknak megfelelőforgónyomatékot adjanak (elég­gé meggondolatlanul) túszul ejtették a börtönigaz­gató pitbull típusú, túlméretezett ölebét, s csak mikor az már elfogyasztott két életfogytiglanost, akkor adták meg magukat. A felelőtlen akciót nem követte semmiféle retorzió, sőt a főkolomposokat az esti létszámellenőrzésnél még elő is léptették. — Unőm máreztakib... kócerájt!—rúgott bele erőteljesen priccsének kiálló peremébe a széles vállú, kisportolt testalkatú elítélt, majd idegtől rán­gatózva, rávetette magát. Csavaros agyának ko­pasz bőrfedele ezüstösen csillogott a gyér villany­fényben, ami a feje búbjára tetovált sapkától ünnepi hangulatot sugárzott. — Ugyan már, fiam! — vigasztalta a rangidős cellatárs, aki ötéves büntetését morzsolgatta fiatal­korú lányainak üzletszerű kéjelegtetése miatt. Bár életkorát tekintve a kirótt büntetés akár életfogytiglant is jelenthetett számára. — Mi is unjuk már nagyon, de muszáj elviselnünk. —Márpedig én nem viselem el tovább! — csa­pott a levegőbe tekegolyónyi öklével a tetovált sap- kájú. — Megszöktetem magukat ebből az átkozott cerájból! — S hogy gondolod ezt, drága gyermekem? — nézett rá csodálkozón a vén strici (ahogy rabtársai becézték az öreget). —Alagutat fogunk fúrni! —Mármint hogy micsodát? —Nézzék ezt a térképet!—terítette ki térdére a gyűrött papírdarabkát a széles vállú. — Az ebédlőben nyomta a kezembe egy ismeretlen sors­társunk, s ő javasolta a szökésnek ezt a módját. Látják? Pontosan fel van rajta tüntetve az egész intézmény teljes alaprajza, s piros vonallal van bejelölve, hogy a fúrással milyen irányba kell ha­ladnunk. At a mosoda alatt, végig az udvaron, aztán az emésztőgödörnél kijuthatunk a szabad világba. — És mivel akarod fúrni azt az alagutat? — kérdezte felajzottan az öreg. — Majd kiélezünk valami kemény tárgyat! — pillantott körbe fürkésző szembogaraival a tetovált sapkás. — Nincs véletlenül egy lúdtalpbetétje, papa? — Az nincs! Az én lábfejem olyan erős és ívelt, mint az új orosházi felüljáró. — A smasszer rúgja meg! — pattant fel fekhelyéről elvörösödve a kopasz. — Maga is in­kább lúdtalpas lenne, mint érszűkületes! — Ez jó lesz? — nyújtotta feléjük csajkájának letört, éles nyelét a cella harmadik lakója, egy csutkababa-arcú fiatalember, aki két és fél évet kapott sírgyalázásért. Szegény fiú, azóta is hol sírt, hol meg gyalázott. —Jobb, mint a Prímagáz!—vette át az alkalmi mélyfúrót a széles vállú, s minden teketória nélkül dologhoz látott. Ettől kezdve ina szakadtáig munkálkodott a há­rom elítélt. Egymást váltva, éjt nappallá tévefürták- faragták a szeszélyes talajt, hosszú, vékony sebet ejtve a fekete földkéreg érzékeny bőre alá. A kiter­melt humuszmorzsát, agyagőrleményt és göringy- forgácsot csíkos öltönyük zsebébe rejtették, s a reggeli séták alkalmával szabadultak meg tőle. Te­nyerük kisebesedett, ajkuk kicserepesedett, de egy röpke pillanatra sem lazítottak munkatempójuk lá­zas intenzitásán. Tudták, amilyen ütemben távolod­nak cellájuk szűk alapzatától, úgy közelednek sza­badságuk viharvert, csapzott tollazatú madara felé. Fülükbe csengett annak szelíd rikácsolása, cserzett bőrükön érezték vad szárnycsapásait, s ez mindig friss energiával töltötte fel munkakedvükért felelős, kimerült aurájukat. Igazán elégedettek lehettek munkájuk kígyózó gyümölcsével, mígnem egy teli­holdas éjszakán szerencsecsillaguk zuhanórepülés­be nem kezdett. —Mi történt, papa?—sziszegte az alagút nyir­kos sötétjében a tetovált sapkájú. —Valami kemény, vastag gyökér zárta el az utat —szólt vissza halkan az idősfúrómester. —De miért állt meg? —Megvárom, amíg teljesen elkorhad! —Na, ne marháskodjon, vén strici!—furakodott előre a széles vállú rab. — Ráadásul ez nem is gyökér. —Hanem micsoda?—kérdezte a négykézláhas menetoszlop végéről a csutkababa-arcú rabtárs. — Hogy micsoda?!—kiáltottfe diadalittasan a kopasz. —A térkép szerint ez az emésztőgödör fala, ami azt jelenti, hogy végre szabadok vagyunk! Am örömük a kései időpont ellenére is korai volt. Alig csimpaszkodhattak bele a szabadság édes ma­darának erősen vedlő farkába, szennyes tüdejüket épphogy átjárta az üdítőfuvallat csiklandós tolisep­rűje, mikor reflektorok éles fénycsóvái karmoltak maszatos arcukba. —Csakhogy ideértek végre!—pillantott karórá­jának világító számlapjára ásítozva a börtönigaz­gató. —Már azt hittük, hogy eltévedtek. — Mit jelentsen ez? — mászott elő a gödörből értetlenül a kopasz elítélt, s a rengeteg portól akko­rát sercintett, mint egy zsúfolt rabszállító kocsi. — Ez azt jelenti, hogy elkészült a szennyvíz­levezető csatorna. —Mármint hogy mi készült el?—kecmergett ki az áldott anyaföld sötét méhéből a rangidős rab is. — Tudják — tárta szét karjait a fogvatartási objektum vezetője —, a költségvetésünk drasztikus megkurtítása miatt saját erőnkből kell megolda­nunk intézményünk infrastrukturális fejlesztését. Ezért egy beépített emberünk rávette magukat, hogy ássák meg ezt a központi szennyvízlevezető csator­nát. — A szentségit! Ezek szerint piszokul átvertek bennünket!—csapkodta dühödten koszos ruházatát' a széles vállú. —Azért remélem, csak kapunk vala­mit az elvégzett munkánk után! —Hát persze!—mosolyodon el barátságosan a börtönigazgató. — Két hét magánzárkát szökési kísérletért! Nagy János Régi áron újat a CITROÉN-től! Éljen a lehetőséggel! Január 31-éig Citroen Jum­per kisteherautóinkat még a tavalyi áron kínáljuk, ráadásul használt kisáruszállítóját készpénzként beszámítjuk. Jump —7,5 m3—12 m3-ig ötféle méretben, igény szerint alváz-kabin kivitel is —1,9 1-es vagy 2,5 l-es dízel- és turbódízel motorokkal (intercooler széria) —3-féle tengelytávval, igény szerint magasított tetővel — már 2 289 630 Ft + áfától. C15 Maxi — a bátran terhelhető üzlettárs 675 kg teher és 4 személy szállítására képes 1,8 l-es dízelmotorral. Már: 1 630 OOO Ft + áfától. Hitel, kamatmentes hitel, kamatmentes lízing, tartós bérlet konstrukciók! eV1 5600 Békéscsaba, Bajza u. 15. BTSB ________ “ ,,ax:(6^42-7f7' EéSemi 5600 Békéscsaba, Árpád sor 2/4. Telefon/fax: (66) 449-626. Telefon: (66) 441-769/330. Éjjel pihent, nappal támadott Január elején T. János tett felje­lentést a mezőkovácsházi rend­őrségen, amely szerint a Bat- tonyai út 43. szám alatti telephe­lyén fényes nappal kirámolták a munkához használatos egyik járművet. Elmondta, hogy a Tát- ra típusú tehergépkocsi a telep udvarán parkolt, s míg szállítás­ra vártak, ismeretlen személy kifeszítette az ajtaját, és kisze­relte belőle az autórádiót, vala­mint elvitt egy Béta típusú kulcskészletet. Hogy a zsák­mány még teljesebb legyen, csak úgy mellékesen megfújt 100 liter gázolajat is. Az eltulaj­donított érték 150 ezer, a rongá­lási kár 7 ezer forint. Ugyancsak nappali táma­dás áldozatául esett V. F. mezőkovácsházi lakos, de itt a tettes nem ismeretlen. Egy ko­rábbi nézeteltérés miatt ugyanis A. J. az egyik kora délutáni órán úgy gondolta, hogy elég­tételt vesz magának, és az Ár­pád utcán éppen arra tartó V. F-et tettleg bántalmazta. Az eset következménye 8 napon belül gyógyuló sérülés lett és — természetesen — rend­őrségi feljelentés. , Szolgálatban is tökéletesen „csereszabatosak” a testvérek Lökösháza rendőrei 1993. március 1-je. nagy nap a lökösháziak életében — ekkor kerültek a faluba a ma már min­denki által ismert, és elismert — Sebők testvérek, a „falu rendőrei”. Jelenlétük sok szem­pontból megváltoztatta a telepü­lés életét. —A Budapesti Rendőr-főka­pitányság Közrendvédelmi Osz­tályáról kerültek ide, az ország távoli sarkába. Miért? — Békés megyei születésűek vagyunk, Kunágotáról szárma­zunk. Az ember a saját falujába nem szívesen megy vissza rendőrködni, itt pedig volt hely, hát jöttünk. Nagyon sokat segí­tett az önkormányzat, szolgálati lakást kaptunk, egy szolgálati gépkocsit, és rendszeresen hoz­zájárulnak üzemanyagköltsége­inkhez is — mondták. — Lökösháza közvetlenül a határ mellett fekszik. Jelent-e ez különösebb terhet munkájuk­ban? —Mivel itt csak vasúti határ­átkelő működik, néhány kerék­párlopáson kívül nem sok gon­dunk van emiatt. Tavaly azon­ban betörőbandák célpontja lett a község. Elterjedt: a vasútnál dolgozók külföldi kiküldetései­ért járó pénzt visszamenőlég is megkapták többen. Mivel a falu nagy része vasutas, három olyan banda is megjelent — és lebu­kott —, amely előtte csak az ország más részein tűnt fel. — Amióta itt vannak, jelentősen javult a közbizton­ság, a felderített bűnesetek szá­ma is nőtt. Mennyire segítik munkájukat a lökösháziak? — Á legtöbben örülnek a je­lenlétünknek, és szólnak is ha valami gyanús dolgot látnak. Nagyon sokat segítenek az ön­védelmi csoport tagjai. Ez a 29 fiatal szinte minden munkánk­ban részt vesz: a járőrözésben, a figyelésben, gyakran szerepel­nek hatósági tanúként. Persze biztosan vannak, akiknek az ér­dekeit sértjük... —Régen mezőőrök vigyáztak a földekre, ám ez több helyen megszűnt. Itt mi a helyzet? — Egyetlen mezőőr van pil­lanatnyilag a faluban, aki bizony gyakran segítségre szorul. De a legnagyobb gond. hogy a ma­gánkézbe került földek jelentős részét nem őrzik. Ebben az évben tervezi az ön- kormányzat a rendőri épület felr újítását, és egyébként is sok se­gítséget nyújtanak a két főtörzs­őrmester, Sebők István és Béla munkájához. Túlterheltségük mégis egyre inkább nő, anyagi helyzetük nehéz. Remélik, munkájukat továbbra is fontos­nak tartja mindenki Lökös- házán. A. Gy. Sebők István és Béla az önkormányzat által vásárolt szolgá­lati gépkocsijuk mellett fotó: lehoczky Péter Baromfitolvajok tündöklése és bukása (Folytatás az I. oldalról) akit a rendőri szaknyelv orgaz­daként jelöl meg, mindenesetre jó üzlet volt. A dominósor pedig elindult borulni... Jellemző L. S. és társai, J. R. és B. M. — akik a számtalan kisebb-nagyobb lopás elköve­tésével alaposan gyanúsítha­tok — módszereire, hogy egyáltalán nem voltak váloga­tósak. Mindent elloptak, amit gazdáik rövid időre őrizetle­nül hagytak. Táskákat élelemmel vagy iratokkal. Kerékpárokon ha­gyott kóstolókat, disznósajto­kat a másik kocsma elől elvitt zöldpaprikával. Valamint a címben szereplő szegény szár­nyasokat éjszakánként a nagy­község legkülönbözőbb helyei­ről. Jenei főtörzsőrmester és a nyomozásba bekapcsolódó Gyulai András rendőr hadnagy, őrsparancsnok pillanatnyilag az alábbi számokkal dicseked­het: L. S. terhére 19, J. R. terhé­re 18., B. M. terhére 4 rendbeli bűncselekmény elkövetését de­rítették fel. Látókörbe került to­vábbá három újabb orgazda is, akik tevékenyen közreműköd­tek az ellopott dolgok értékesí­tésében, elosztásában. A rend­őrök áldozatos munkájának van egy közvetlenül nem mérhető eredménye is. (Az „áldozatos” jelző azért indokolt, mert egy hétig reggeltől este 6—7 óráig talpaltak azért, hogy minél több bizonyítékot összegyűjthesse- nek.) Január eleje óta Vésztőn sem baromfi, sem táskák, sem kerékpárok ellopását nem jelen­tette senki. Ö-DÖN Ha lúd, legyen kövér! A bírósági döntések akkor lennének igazságosak, ha a bűnösök elítélése mellett az ártatlanokat viszont megjutalmaznák. Ki volt a fojtogató? A közelmúltban egy középisko­lás diák állított be a gyoma- endrődi rendőrőrsre, s adott elő egy meglehetősen furcsa törté­netet. Az Erzsébet-ligetben egy is­meretlen alak belékötött, majd fojtogatni kezdte — állította a A közlekedő Kíváncsi vagyok, vajon a járdá­kon eszeveszetten száguldozó kamaszok tollat ragadnak-e, festenek-e valami izgalmasat a „Fékút” a Gyermekekért, a Közlekedők Biztonságáért Ala­pítvány és a Békés Megyei Balesetmegelőzési Bizottság közösen meghirdetett pályáza­tára? Merthogy az idén második alkalommal rendezik meg az ál­talános iskolások részére ezt az Gyomaendrődön tanuló mező­kovácsházi fiú, s mindezt bizo­nyítandó, a nyakán lévő sérülést is megmutatta. Az orvosi vizsgálat azon­ban csakhamar igazolta a rendőrök gyanúját, miszerint a sérüléseket nem idegen kéz akciót abban a reményben, hogy a fiatalok is figyelik a táblákat (és ismerik is), betartják a közle­kedési szabályokat. A háromfordulós gyermek­rajzverseny már zajlik az isko­lákban. Orosházáról és kör­nyékéről 16 suli jelezte részvé­teli szándékát. Az intézmények­ben tanulóknak legalább 30 pá­lyaművet kell elkészíteniük, amit azután rendőrök és pedagó­okozta. Ezek után már a fiú is beismerte: azért ment a Holt- Körös partjára, hogy ott fel­akassza magát, ám az e célra választott zsinór elszakadt. Szülei és ismerősei előtt nem merte bevallani tettét, ezért ta­lálta ki a fojtogatási históriát. gusok értékelnek. Innen kerül­hetnek ki az iskola legjobbjai (3 boldog alkotó), akik a február 17-én megrendezendő orosházi városi kiállításon is bemutat­kozhatnak. Ott egyébként min­den kiállító (szám szerint 48) elismerésben részesül. A to­vábbjutásnak itt sincs akadálya, hiszen a megyei megmérettetés­re bármelyik munka eljuthat. cs. i. gyermekek biztonságáért

Next

/
Oldalképek
Tartalom