Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-20-21 / 17. szám

o A HÉT TÉMÁJA 1996. január 20-21., szombat-vasárnap — Szép lehet itt—mondta Mark Roberts őrmester, miután a megérkezését követő tizedik percben kinézett szállása, a ka­posvári Flamingo Hotel abla­kán. A katona Kaposvár egyik legforgalmasabb útjára tekint- hetétt, amelyen manapság min­den harmadik elsuhanó autó az amerikai hadsereg kötelékébe tartozik. — Nem ismerem Magyaror­szágot — summázta még min­dig kifelé nézve, egy tüzetesebb vizsgálódás után. — Kaptunk ugyan egy gépelt oldalnyi ismertetőt, amelyben az idő­járásról, a közlekedésről és a he­lyi szokásokról írtak, de mielőtt a feleségemnek levelet külde- nék Pennsylvaniába, szívesen körülnéznék a városban is egy kicsit. Aztán váratlanul ezt kérdez­te: — Lehet itt Coca Colát kap­ni? — Természetesen. — És mi a neve? — Coca Cola — vágta rá ka­tonásan az egyik korábban érke­zett közlegény. — Akkor minden rendben — nyugtázta, és otthagyta az abla­kot az őrmester. — Menjünk és igyunk egyet, mert kiszáradt a torkom az utazás során. Az amerikai IFOR-erők első szállítógépe december kilence­dikén szállt le a taszári katonai repülőtér kifutópályáján. A gép­pel akkor száztíz katona és mint­egy negyven tonnányi hadi­anyag érkezett. Másnap tíz óriásrepülőgép érkezett: össze­sen ötszáz katonát és ötszáz ton­nányi árut hoztak. Azóta gépek naponta jönnek. Nem tellett el egy hónap, s Taszáron és Kapos­váron már több mint hatezeröt­száz békefenntartó állomásozik. A repülőgépek, a vonatok és közúti konvojok eddig egymil­lió tonnányi felszerelést szállí­tottak Magyarországra, és ezen keresztül Boszniába. Az amerikai csapatok érkezé­se olyan esemény, amely kihat az egész térség életére. Taszár, ez az alig kétezer lakosú somo­gyi kis falu, világszerte ismert lesz, s Kaposvárról is jóval töb­ben hallottak — elsősorban — a CNN-hírtelevízió révén, mint korábban bármikor. Taszáron McDonald’s étte­rem és panzió épül, s ahol koráb­ban a MIG-ek sugárhajtóművé­nek zaja miatt lehetetlen volt há­zat eladni, mára az egekbe szök­tek az ingatlanárak és lassan már albérletet sem találni havi ezer dollár alatt. Taszár életében a repülőtér régóta fontos szerepet játszott. 1928-ban fogtak hozzá az építé­séhez, s 1936-tól használják ka­tonai célokra. A második világ­háború alatt is megmaradt ma­gyar irányítás alatt. 1949-ben munkaszolgálatosok közremű­ködésével építették meg a mai leszállópályák elődjét. Egy év­vel később itt alakult meg az 50. vadászrepülő ezred, amelynek jogutódja, a 31. Kapos Harcá­szati Repülőezred 1991. novem­ber 1-jén jött létre. 1991-ben első alkalommal itt rendeztek katonai repülőnapot, amelyen NATO-tagországok gépei, és amerikai pilóták is részt vettek. A település lakóinak ma is elsősorban a repülőtér kínál munkalehetőséget, ám Kapos­vár közelsége miatt a lakosság nagy része bejáró a megyeszék­hely ipari üzemeibe. A laktanya kapujában karton­papírra írt kriksz-kraksz hirdeti a változást: U. S. Army Staging Area, Air Base. A kapuban a magyar ügyeletesek mellett a Military Police golyóálló mel­lénybe öltöztetett katonái vi­gyáznak a bázis rendjére. A lak­tanyában magyar és amerikai katonák együtt dolgoznak. Az épületek nagy részébe azonban a magyar honvédség katonái nem tehetik be a lábukat. Az egykori oktatási központban rendezte be főhadiszállását Abrams tábor­nok, Taszár amerikai parancs­noka. A laktanya közepén álló két emelet magas építményt a békefenntartók szögesdróttal vonták körbe. Ezen belülre az MP-katonák csak különleges belépővel engedik az idegent. A parancsnokok naponta video- konferencián tárgyalják meg a következő órák történéseit. A technika segítségével a taszári parancsnokságnak közvetlen kapcsolata van Shalikasvili tá­bornokkal, az amerikai csapatok főparancsnokával és Crouch tá­bornokkal, az Európában állo­másozó USA haderők parancs­nokával is. Míg a parancsnokok a szoká­sos reggeli videoértekezletüket tartják, a tábor háromezer kato­nája végzi napi feladatát. A rep­tér kifutópályái mellé szabályos konténervárosok épültek. A ki­futópályák melletti szántásban egy hét alatt száz sátor épült, amely csaknem négyezer katona elszállásolására alkalmas. Itt a Task Forces Eagle, azaz a harcoló csapatok katonái töltik idejüket, ők nem vesznek részt a tábor építésében. Nagyrészt repülővel és busszal, fegyverte­lenül érkeznek Németországból és Spanyolországból, hogy há­Az első vonattal a tábori kórház katonái érkeztek Amerika gyermeke .jolt, látott... IFOR-város Somogybán A békefenntartókat leginkább a mostoha időjárás viselte meg rom-négy napi pihenő után in­duljanak a boszniai bevetésre. A katonák a bázisokon műté­tekre is alkalmas háromszáz ágyas saját kórházat és amerikai igényekre szabott konyhát is építettek. Az utóbbit azonban még legalább egy hónapig nem használják, ehelyett barna mű­anyag fóliába csomagolt kon- zervételeket esznek. A Meal- Ready to Eat csomagban az egy­tálételek mellett rágógumi, törlőkendő, kakaópor, sajt és ízesítők is találhatók. A Taszárra érkező C—141- es vagy C—17-es szállítógépek körülbelül száztonnányi súlyt bírnak el egyszerre. A megra­kott repülőket az amerikai légierő speciális gépeivel keve­sebb mint ötven perc alatt kirak­ják. Az óriásgépek nem is veszte­getik az időt: az újabb szállítmá­nyért azonnal indulnak vissza N émetországba. — Örülök annak, hogy részt vehetek a boszniai békemisszió­ban — mondta Robert Hobbs tizedes, egyike annak a három­ezer katonának, akik a béke­misszió ideje alatt a taszári és kaposvári raktárbázisokon telje­sítenek szolgálatot. — Mi na­ponta több mint tizennégy órát dolgozunk. Magunk választot­tuk ezt: nem az a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat Kaposvá­ron, hanem az, hogy kiszolgál­juk a csapatokat, akik Bosz­niában békét teremtenek majd. Ez egy nemes küldetés és örülök annak, hogy magam is részt ve­hetek benne. Az egykori kaposvári tüzér­laktanyában szintén sátrak épül­tek. Az alakulótéren konténe­rekbe épített mosdók, zuhany­zók és WC-k sorakoznak. Egy- egy hatalmas sátorban három­száz katona lakik, férfiak és nők együtt. A Scud-rakéták tároló­silóiban is tábori ágyak sorakoz­nak, a laktanya egykori telephe­lye zsúfolásig megtelt hadi­anyaggal. Samuel Kindred tábornok, a kaposvári parancsnok legfőbb gondja az, hogy hol raktározza a folyamatosan érkező felszere­lést. A több ezer jármű, építő­anyag és tábori kellékek tárolá­sára ugyanis az amerikaiak már minden létező telephelyet igénybe vettek, így a Sulák szőnyegház és Tüzép-telep ud­varán, a cukorgyár csaknem tel­jes területén, az Agroker tele­pén, a kaposújlaki polgári repü­lőtéren, vaíamint a közeli váro­sokban, Nagyatádon, Marcali­ban és Dombóváron is katonai járművek sorakoznak. A hadi­anyag azonban folyamatosan ér­kezik, a békefenntartóknak újabb és újabb telepekre lenne szükségük. Szita Károly, Kaposvár pol­gármestere a helybéliek érdekeit védi. Segítséget ígért a tábor­noknak újabb telepek megszer­zéséhez, cserében azonban azt kérte, hogy a városban — a lehetőségek szerint — csökken­jen az amerikai teherautók for­galma, hogy az újlaki repülő­téren állomásozó csaknem száz­ötven harci helikopter kerülje Kaposvár légterét és hogy az amerikaiak az eddigieknél job­ban törődjenek a lakosság prob­lémáival is. A várakozásokkal—és a szó­beszéddel — ellentétben a ka­posvári mulatókban ritkán talál­kozni amerikaiakkal, ők is nagy­részt a hadsereggel kapcsolat­ban álló texasi Brown and Roots cég alkalmazottai. A békefenn­tartók csak hivatalos ügyben jö­hetnek ki a laktanyákból és hogy ez így legyen, azt az amerikai katonai rendészet járőrei rend­szeresen ellenőrzik is. A „kijá­rási tilalom” a parancsnokok szerint február végéig sújtja a katonákat. Azért addig, mert ak­korra a békefenntartó alakulatok összes katonája eljut Boszniába, így a Somogybán állomásozó kiszolgáló alakulatoknak is több szabadidejük lesz majd. Barna Zsolt Az átfázott katonák a reptéri sátrakban melegednek Lang Róbert, a Somogyi Hírlap fotóriportere fenti képeivel a Sajtófotó ’95 pályázaton képriport kategóriában a II. díjat nyerte el, és az AS-M Kft. különdíját is ő kapta meg. A haditengerészet harcoló alakulatai Spanyolországból érkeztek Taszárra

Next

/
Oldalképek
Tartalom