Békés Megyei Hírlap, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-03 / 2. szám
^BÉKMGHLHIRLAP MEGYEIKÖRKÉP 1996. január 3., szerda Föld ink volt. Ezen a napon hunyt el 1971-ben Székely Béla katonatiszt, újságíró, szerkesztő. A kiskunfélegyházi tanítóképző elvégzése után 1931-41-ben az orosházi evangélikus népiskola tanítója, majd napidíjas tanító lett. 1945 áprilisában Eszter- gom-Komárom vármegye főispánjává, később országos vidéki rendőrfőkapitánnyá nevezték ki. 1948-ban elvégezte a Magyar Néphadsereg törzs- majd főtiszti tanfolyamát, 1949-től ezredes, 1950-től vezérőrnagy, 1953-54-ben a vezérkar főnöke. Hazatérte után a Zrínyi Katonai Akadémia, majd a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka lett. Nyugdíjazása utána Szabolcs megye országgyűlési képviselője volt. Ekkor indult újságírói pályája. Cikksorozata jelent meg a Népszabadságban. 1960-61-ban a Szabad Föld A Könyvklub autója. A hagyományoknak megfelelően mindig az év végén sorsolják ki a több mint félmillió tagot számláló Magyar Könyvklub tagok főnyereményét: egy személygépkocsit. A Fiat Cinquecentót ezúttal Ridler Józsefné virágkötő, a Baranya megyei szentlőrinci olvasó nyerte. Képünkön dr. Kratochwill Balázs igazgató nyújtja át a boldog nyertesnek a nyereményautó kulcsát fotó: sulyok miklós Sokba kerül a beszédünk Mint arról már hírt adtunk, jelentősen emelkednek a telefon-előfizetési és beszélgetési díjak január elsejétől. Az alábbi táblázattal igyekszünk olvasóinkat tájékoztatni az új tarifákról. felelős szerkesztője, 1962-től a 1. Előfizetési díjak Kossuth Könyvkiadó nemzetköElőfizetési díj kézi kapcsolású központok előfizetői automata (gépi) kapcsolású központok előfizetői zi szerkesztőségének felelős Ft/hó 1996. évi díj díj + áfa 1996. évi díj díj + áfa szerkesztője. Egyéni főállomás 70 87,50 720 900,00 Egyéni iker 70 87,50 490 612,50 „őszi Alkony”. A kaszaÜzleti főállomás 135 168,75 910 1137,50 peri Őszi Alkony NyugdíÜzleti iker 135 168,75 700 875,00 jasklub több éves hagyomány2. Beszélgetési díjak ként a szeretet ünnepe alkalmáHelyi beszélgetés előfizető állomásnál nyilvános állomásnál ból műsoros estet rendezett. Ezcsúcs 90,00 másodpercenként 7,50 Ft 8,00 Ft zel is segíteni szerették volna, nappali 130,00 másodpercenként 7,50 Ft 8,00 Ft hogy a magányos, egyedülálló kedvezményes 270,00 másodpercenként 7,50 Ft 8,00 Ft emberek baráti körben töltheséjszakai 600,00 másodpercenként 7,50 Ft 8,00 Ft senek egy kellemes estét. A vaA B csora után tombolasorsolás, vaBelföldi beszélgetések megkezdett percenként Ft/perc egy impulzus időtartama másodperc lamint másnapig tartó vigasság kézi kapcsolású beszélgetéseknél impulzusszámláló központoknál következett. I. díjzóna csúcs 11,25 40,00 Hírmondó. A Magyarnappali 8,33 54,00 bánhegyesi Hírmondó legutóbbi kedvezményes 3,60 125,00 száma az ünnepek jegyében szüéjszakai 1,80 250,00 letett, amelynek első és második II. díjzóna oldalán olvashatunk Jézus csúcs 25,00 18,00 Krisztusról és az ember „földi nappali 20,45 22,00 útkereséséről”. kedvezményes 9,38 48,00 éjszakai 4,50 100,00 Pályázol. A kaszaperi általáÜl. díjzóna nos iskola korábban pályázatot csúcs 34,61 13,00 adott be az Országos Egészségbiznappali 26,47 17,00 tosítási Pénztár Kockázatkezelő kedvezményes 12,16 37,00 Kuratóriumához az „Egészséges táplálkozás” című programra. A kapott 50 ezer forint támogatást az iskola 4. és 5. osztályában folyó program segédanyagainak beszerzésére használják fel. éjszakai csúcsidőszak: nappali időszak: kedvezményes időszak: éjszakai időszak: 6,00 75,00 hétfőtől péntekig 9 óra 15 óra között; hétfőtől péntekig 7 és 9 óra, valamint 15 és 18 óra között; hétfőtől péntekig 5 és 7 óra, valamint 18 és 22 óra között, szombat vasárnap és munkaszüneti napokon 5 és 22 óra között; mindennap 22 és 5 óra között. Megkérdeztük a vízügyeseket Hogyan élték meg az árvíz napjait? A világ legvékonyabb szakácsa — a mama főztjén Sándor sikere Szakácsországban Külföldön elvárják, hogy a szakácsnak saját késkészlete legyen Sikertörténet, mondhatnánk, a Mikulás ajándéka az, mely most következik. Arató Sándor, gyulai fiatalember hét éve érettségizett városa Erkel gimnáziumában, s ma szakmája egyik legnagyobb elismerésében részesült. Nem kapott díjat, munkája szakma általi elismeréséről beszélek! December óta a budapesti Gundel étterem szakácsa. Sándor a békéscsabai vendéglátó-ipari szakmunkásképző iskolába iratkozott be. Munka mellett tanult; az akkori megyei vendéglátó-ipari vállalat alkalmazta kisegítőként a cukrászműhelyében. Aztán a gyulai Aranykeresztben talált helyet magának, majd a Hotel Agro konyháján már szakmunkásként helyezkedett el. De „beugrott” az Indonéz étteremben is. Barátaival 1991 novemberében kikalózko- dott Gyula német testvérvárosába, s kis idő után ott ragadt Hans Pandtle kiskocsmájában. Aztán, mint az egykori céhlegények, vándorútra kelt. Dél-Tirolba, St. Leonhardba vezette szerencsecsillaga. Egy ismert szabadsághős, Andreas Hofer szülőházában, majd a tulajdonos családjának egy sífelvonó melletti másik éttermében dolgozott. Aztán egy Bolzano melletti fal- vacska következett. (Itt a konyhai beszerzéstől—a sütés-főzésen át — a mosogatásig már minden az ő gondja volt.) Aztán jött Sexten, az osztrák határ melletti kis település, majd egy nyár a messiani Hotel Schloss Komban. Haza egy meranói 4 csillagos szállodából érkezett. Budapesten megállva megnézett magának egy-két jobb éttermet, majd — mivel valamennyi munkahelyén kapott ilyeneket — ajánlóleveleit mellékelve, alaposan kidolgozott pályázatot tett le a Gundel vezetésének kezébe. Minden előzetes személyes kapcsolat, protekció nélkül felvették. — Az alapokat kell mindenek előtt jól megtanulni—vallja Arató Sándor. — Erre aztán bárhol a világon már építhet az ember. — S nyelveket kell tanulni. Németül beszélek, még hátra van a francia és az angol elsajátítása. Külföldön rengeteg ismeretet sajátíthat el az ember, s anyagilag is jól jár. A Gundelban — ahol csak igényes munkát fogadnak el, s szintén gyarapodhatunk tudásban — tizedrészét kapom majd annak, amit külföldön kerestem. De nem bánom. Nálunk, különösen vidéken nem jó könyvekből és nem jól tanítják a leendő szakácsokat. Külföldön — igaz kisebb vagyonért — beszereztem azokat a szakkönyveket, melyekből egész Európában tanulnak. Életem végéig megtalálom bennük, ami könyvből kiolvasható. A külföldi éttermekben egyszer megmutatják, mi, hogyan készül, aztán csinálni kell. Egyéni ízeket, fantáziát bizonyos keretek között belevi- het az ember a főztjébe, de az adott ételnek alapvetően ugyanolyannak kell lennie, bárhol, bármikor kéri egy vendég, aznap akár ötszázadikként is. S a másik: például a Gundel azért is jó, mert ha ugyanazt rendeli, pontosan ugyanazt kapja Göncz Árpád vagy bárki más. — Odakint főzött magyar ételeket? — A közhiedelemmel ellentétben nem kíváncsiak rá. Aki mégis, általában eljön Magyarországra.-—Van valami specialitása? —Ez akérdés ilyen korban még nem értelmezhető. A Gundelban a régi magyarkonyhát ötvözik napjaink konyhájával. Ezt akarom kitapasztalni. Megnéztem a felszolgált tányérokat több nívós budapesti étteremben: a Gundelban az — és csak az—volt benne, amit az étlap ígért, garantált minőségben. Máshol cifrázták, így egy kicsit „el is térítették” a rendelt ételt, az ízeket, az eredeti látványt. — Látom, fantasztikus kés- és eszközkészlettel rendelkezik. — Külföldön elvárják, hogy a szakácsnak saját ruházata és késkészlete legyen. Német gyártmányú késeim megérnek 150 ezret is. Vásárláskor—ne higgyék, hogy kértem! — valamennyibe belegravírozták a monogramom. A szakácsruhámra pedig ráhímezték a nevem. A készlethez rengeteg hasznos eszköz tartozik, például az angolos hússütés minőségét biztosító hőmérő is. — Itthon, szülei házában szokottfőzni? — Nem. Kicsi a hely, egy-két négyzetméteren nem is nagyon lehet. Kellenek a feltételek, minden második másodpercben nem állhat neki az ember mosogatni! Sándor — méltón nevéhez — sikert aratott. Mert ugye, aki sikert vet, sikert is arat... A magyar értelmiség veszteségei Kiss Attila, gyulai hidrológus: — A Dunántúlon töltöttem a karácsonyt, amikor riasztottak — ilyen már volt máskor is. Ám mikor hazafelé a kocsiban hallgattam a híreket, már éreztem, hogy most kemény napok következnek. Attól kezdve pár napig nem jutott idő alvásra, folyamatosan együtt dolgoztunk a román munkatársakkal, akikkel soha nem tapasztalt jó kapcsolat alakult ki. Talán ennek is köszönhető, hogy jól sikerültek az előrejelzések, és munkatársaink időben fel tudtak készülni ebben a nehéz helyzetben. Galbács Zoltán, gyulai gátbiztos: —A gyulavári hídnál teljesítettem szolgálatot, amikor értesítettek, hogy a tűsgátnál átszakadt a partoldal—nekem pedig ott volt a gát túloldalán a családom, a házam, mindenem. Hazamentem, és ott olyan kép fogadott, amilyet 30 éves vízügyes szolgálatom alatt még nem láttam. A feleségem azonnal összepakolt és átköltözött a rokonokhoz, én fjedig dolgoztam tovább. Hogy mit ereztem, azt akkor a rádiósoknak sírva elmondtam, mégegyszer nem tudom szavakba önteni. Hambarás György, gyulai munkanélküli: — 30 évig dolgoztam a vízügynél, most először követhettem az eseményeket csak kívülállóként. Ilyen vészhelyzetben azelőtt az események zöme titokban maradt, most a helyi rádió szerintem a kelleténél nagyobb pánikot keltett. Túl sok volt az álhír, és kevés a pontos adat. Ráadásul most bizonyosodott be igazán, hogy mennyire nem lett volna szabad a vízügyet leépíteni, hisz az ő munkájukra feltétlen szükség van a bajban, és sosem lehet tudni, mikor jön a baj. Bugymer György, a KÖVIZIG műszaki ügyeletének dolgozója: — Karácsony másnapján családi körben ünnepeltünk, amikor értem küldték egy munkatársamat. 15 éves vízügyes múlttal a hátam mögött az ilyesmi nem ér váratlanul, ám amikor beértem az irodába, és megláttam a falon az adatokat, már tudtam, hogy ez nem lesz sima ügy. A csapat hamar összeállt, minden működött ahogy kell, de ezzel együtt talán sohasem volt ekkora a leterhelés mint most. A magyar zsidóság második világháborús veszteségét általában közel hatszázezerre becsülik, s ez körülbelül 10 százaléka az európai zsidóság holocaustjának. Akármilyen megdöbbentő az emberveszteség, egész feneketlen mélységében mégsem tükrözi a nácik zsidóellenes háborúját. A legkiválóbb magyar tudósok, művészek és szakemberek közül sokan pusztultak el a közel hatszázezer magyar zsidó között a deportálások nyomán, a megszállást megelőző tömegmészárlásokban és a kényszermunkatáborok rendszerének áldozataiként. Kilétük és eredményeik - néhány kivételtől eltekintve - nem találhatók a magyar zsidóság holocaustjáról szóló legtöbb tudományos beszámolóban. Ez a hézag most részben megszűnik Horák Magda lelkiismeretes munkájának eredményeképpen. Bevezető tanulmánya archív anyagokra, interjúkra és személyes visszaemlékezésekre támaszkodik. Ezt lexikonszerű, tömör életrajzok követik. A könyv a BékésPrint Kft. nyomdájában készült.
