Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-28 / 303. szám

1995. december 28., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP / Ev végi szerencsejáték­dömping ,,Ez az év is jól végzó'dhet” — hangzik a Szerencsejá­ték Rt. szlogenje. Valóban, rengeteg meglepetéssel rukkoltak elő most, az esztendő végén is. — Nagy sikere volt a ka­rácsonyi ,,Ráadás az ötö­sön” játéknak, melynek nyereményalapja 50 millió forint. Ugyancsak ez mond­ható el a ...Ráadás Joker az év végére” játékunkra is — kezdte Siska András, a Sze­rencsejáték Rt. szegedi te­rületi igazgatója, aki el­mondta, hogy a jövő héten is folytatódik több játékuk. A ,, Szilveszteri ráadás a hatoson” játék keretében az 52. héten a hivatalos sorso­lást követően ráadásként ki­sorsolnak további 6 plusz 1 számot. A hatos telitalálat itt 25 millió forintot ér. Az év utolsó hetében az idén is lesz,,Szilveszteri rá­adás a Totón", ahol a nye­reményalapot 10 millió fo­rinttal megemelték. Tovább folytatódik egy sikeres já­ték: ,,Szilveszterkor is áll­jon meg egy millióért!" el­nevezéssel. A játékban ki­vételesen nem csak az ötöslottó, hanem a hatoslot­tó, sőt a totó 52. heti szelvé­nyeivel is meg lehet állni egy-egy millió forintért. A ,,Lottó nyugdíj” orszá­gos akció keretében a sze­gedi igazgatóság területéről hatan — közülük egy bé­késcsabai és egy magyardombegyházi nyug­díjas fogadó — havi nettó 20 ezer forintos nyugdíj-ki­egészítést nyertek, melyet 10 éven át folyósítanak ré­szükre. A legközelebbi lot­tónyugdíj sorsolása január 3-án lesz. —sz— (Majdnem) orosházi rendőrnők a kifutón Stílusosan mi is nyomozással kezdtük: vajon ki lehet az az Igaz Hajnalka rendőrnő, aki­nek köze van Orosházához? Nem kellett sokáig kutakod­nunk, édesanyját az ügyészsé­gen találtuk. Dr. Csele Judit ügyész 1977 óta dolgozik Orosházán, nap mint nap átjár Makóról. Mostanában mintha még boldogabbnak látszana: —Nem számítottam ekkora sikerre, de a végeredménynek nagyon örülök. Egyébként az orosházi kollégák tudtak Hajni versenyéről, itthon drukkoltak. Én elkísértem a fővárosba és jobban izgultam, mint bárki más. Abban bíztam, hogy a sportfeladatoknál remekül helytáll a lányom. így is történt. De a többit mesélje el ő, maga — ajánlotta fel a találkozás lehetőségét az anyuka. Hajnalka a Makói Rendőr- kapitányság járőr alosztály ál­lományához tartozik, fél éve viszont a bűnügyi osztály nyo­mozójaként dolgozik. Indulni készült, egy újabb feladat várt rá, amikor „feltartóztattuk”. Kérdéseinkre készségesen vá­laszolt az ország legjobbnak bizonyult rendőrnője: — Ónként vállaltad a meg­mérettetést, vagy valaki „bese­gített” ? — Az ORFK-ról érkezett egy fax, megkaptam a verseny forgatókönyvét, de hogy miért éppen én és egyáltalán hogy keveredtem el a jelentkezésig, azt már magam sem tudom. Annyi bizonyos, hogy nekem eszembe nem jutott volna, hogy induljak. Egyébként ak­kor döbbentem rá igazán, mire is vállalkoztam, amikor kide­rült, mit kell csinálni. — Egy vérbeli rendőrnő nem ijed meg a saját árnyéká­tól, gondolom te sem vagy megszeppenős? És valójában mit kellett csinálni? — Lövészettel kezdődött, Igaz Hajnalka igazán csi­nos rendőrlány árnyalakokra kellett lőni. Ezt követte a fittségi próba. Arra voltak kíváncsiak, milyen az erőnlétünk, a hasizmunk, haj­lékonyak vagyunk-e.-—Te az voltál? — Nem volt gondom, szo­morú lettem volna, ha nem si­kerül a feladatokat tökéletesen teljesítenem. Mindig sportol­tam, jelenleg is 2 fittness- és 4 aerobic-edzés szerepel a heti programomban. így nem volt nehéz például egy perc alatt 53 felülést produkálnom. De ami ezután jött?! —Kíváncsivá tettél... — Minden lányt kifaggatott egy bizottság. Tételt is kellett húzni. Nekem ilyen kérdésekre kellett válaszolnom, mint: van- e Magyarországon női rendőrkapitány? Hogyan érvé­nyesül egy intézkedő rendőrnő az utcán és a munkahelyén? Mi jut eszembe dr. Garamvölgyi Lászlóról? —Tényleg! Mi jut eszedbe e név hallatán? — O az, aki a verseny leg­elején megnyugtatott. Történt ugyanis, hogy minden lány — ráadásul egyik szebb volt, mint a másik — szoknyában jelent meg. Én voltam az egyetlen nadrágos. Elsírtam magam a folyosón. A szóvivő vigasztalt: ebből nem lesz baj! Valóban nem lett, sőt a történeten jót derült a zsűri is, mert természe­tesen elmeséltem a sztorit. —■ A gálaműsorban majd­hogynem manökenként kellett megjelennetek. Milyen ruhát választottál erre az alkalomra? — A fekete gyöngyház- buklé anyagból egy bokakivil- lantós hosszú, testre szabott ru­hát varrattam magas nyakkal, több helyen kivágva. A smin­keléshez rúzst és szempillaspi­rált használtam. Be kell valla­nom, lámpalázas voltam a megjelenéskor, hiszen olyas­mit csináltam akkor, amit még soha. — Az egyenruhás felvonu­lásnál hogy viselted a mun­dért? — Számomra az volt a leg­természetesebb. — Milyen érzés volt a királynői pillanatokat átélni? —Ültem a trónon és elmon­dani se tudom, mit éreztem! Abban a pillanatban az volt a fantasztikus. De tudtam, ez csak játék. Ma pedig szép em­lék. Talán még egy hétig téma leszek az újságíróknak, semmi több. — Nem hiszem, hogy üres kézzel engedtek el... — Nyertem egy mobil tele­font, 50 ezer forint értékű bel­földi utazást, hajókirándulást, a Gundel étterembe vacsora- meghívást. Egyébként ez utób­binak örültem a legjobban. És ami semmivel nem mérhető: sok értékes embert ismertem meg, kapcsolatokra tettem szert. A legjobb viszont az volt, amikor hazajöttem. Itthon együtt örültek a barátok, a ro­konok a sikeremnek, Oroshá­záról is kaptam gratulációkat. — Mi is kívánunk munkád­hoz további sok sikert, jó egész­séget! Nem szóltunk még a másik helyi aktualitásról: Kiss Rozá­lia zászlós, az Orosházi Rendőrkapitányság munkatár­sa a verseny különdíjasa lett, operabáli belépő boldog tulaj­donosa. Csete Ilona Honfoglaló vetélkedők, művészeti pályázatok Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Békés Megyei Könyvtár és a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület a millecentenárium al­kalmából meghirdeti I. Békéscsaba város ifjúsága számára „A honfoglaló Árpád út­ján” című vetélkedősorozatát. A já­ték célja: a honfoglalás eseményei­nek felidézése, a hazafiasság erősítése. A vetélkedőre 4 fős csa­patokjelentkezését várják az általá­nos iskolák felső tagozatos tanulói, középiskolás diákok és főiskolai hallgatók korosztályából. A vetélkedősorozat programja: 1. Rejtvények: a Békés Megyei Hírlapban 1996. február hónapban írások jelennek meg „Regék és mondák a honfoglalásról” címmel. Kérjük, hogy a benevezett csapa­tok az írásokhoz kapcsolódó rejtvé­nyek megoldását a Hírlapban meg­jelölt időkben küldjék be. A bene­vezett csapatok a helyes megfejté­sekért pontokat kapnak, ami a vetélkedősorozat döntőjének rész- eredményét képezi, illetve az egyé­nileg beküldött megfejtőkkel közö­sen —fordulónként—3 db értékes könyv kerül kisorsolásra. 2. Pálya­mű: témájaamagyarnéphonfogla- láskori történelmének kutatása, fel­dolgozása a XX. századi ember gondolatvilágában, érzéseiben. Megjelenítési formája: írásos pá­lyamű (a beérkezett pályaműveket nem küldjük vissza). Leadási határidő: 1996. április 15. A leadás helye: Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, Békés­csaba, Szabadság tér 11—17., I. em. 7. Értékelés: 1996. május 1. (kategóriánként, szakmai zsűri ál­tal értékelve). A benevezett csapa­tok pontszámai a döntő részered­ményét képezik. 3. Vetélkedő: té­mája a honfoglalás eseményei. Időpontja: 1996. május 15. Helye: Békés Megyei Könyvtár, Békés­csaba, Derkovits sor 1. Értékelése: I. kategória (általános iskola felső tagozatos tanulói): 1.15 000 Ft, 2. 10 000 Ft, 3. 5000 Ft. II. kategória (középiskolások és főiskolai hall­gatók): 1.15 000 Ft, 2.10 000 Ft, 3. 5000 Ft. A csapatverseny végső eredménye a rejtvények megoldá­sából, a pályaművek elkészítéséből és a vetélkedőn szerzett pontokból tevődik össze. Minden részt vevő csapat oklevelet és egyénenként könyvjutalmat kap. Kérjük a vetélkedősorozatra jelentkező csapatokat, hogy rész­vételi szándékukat 1996. január 31-éig jelezzék a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesületnél, Békéscsaba, Sza­badság tér 11—17., I. em. 7. Fo­gadóóra: minden kedden és pén­teken 10—12 óráig. Telefon: 447-247. A témajavaslatokat és a vetélkedővel kapcsolatos irodal­mi ajánlásokat a benevezetteknek megküldjük. n. Mindenki számára: (egyéni­leg). 1. Művészeti pályázat. Témá­ja a magyar nép honfoglaláskori történelme. Résztvevők: korosz­tálytól függetlenül, amatőr pályá­zók. Megjelenési forma: szabadon választott képző- és iparművészeti alkotások, melyeket kiállításon mutatunk be a Békés Megyei Könyvtárban. Leadási határidő: 1996. április 15. A leadás helye: Békés Megyei Könyvtár, Békés­csaba, Derkovits sor 1. Értékelés: 1996. május 15. Díjazás: diák- és felnőttkategória együttes értéke: 50 000 Ft. 2. Irodalmi pályamű. Témája: a magyar nép honfoglaláskori történelmének kutatása, feldol­gozása a XX. századi ember gondolatvilágában, érzéseiben. Megjelenési formája: írásos pá­lyamű . Leadási határidő: 1996. ápirlis 15. Leadás helye: Békés­csabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, Békés­csaba, Szabadság tér 11—17., I. em. 7. Értékelés: 1996. május 1. (szakmai zsűri által). Felnőttkategória: 1.15 000 Ft, 2. 10 000 Ft, 3.5000 Ft. Srí Lanka azt jelenti: fenséges sziget 1. A majomnak ne nézz a szemébe! Utcai csendélet, avagy közlekedj, ahogy tudsz Srí Lanka szingaléz nyelven azt jelenti, hogy fenséges sziget. Azt, hogy sziget, könnyű bizo­nyítani: India lábánál fekszik a háromnegyed magyarországnyi terület. Ezen a 63 ezer négyzet- kilométeren 18 millió ember él. A szigettől délre már csak az Indiai-óceán terül el, s azon túl valahol a végtelen messzeség­ben a Déli-sark. Srí Lanka olyan, mint egy óriási vízcsepp. Fölül az indiai partokhoz közel véko­nyabb, s lent, délen testesebb. Azt, hogy fenséges, hosszabban kell magyarázni. Európából tizenegy órás légiút után érkezik az óriásgép Colombo nemzetközi repülőte­rére. S ahogy partközeiben süllyedni kezd a repülő, a párá­ból egyre jobban kibontakozik a táj. Óriási pálmaerdők szépen rendbe sorakozó pálmafákkal, házikert nagyságú rizsföldek és üdezöld trópusi természet. Azt, hogy milyen az óceán ölelte sziget levegője, akkor érzi meg az utas, amikor kilép a repülőgépből. Az európai tél után itt tomboló nyár, ragyogó napsütés, párás levegő fogadja. És mosolygós, barátságos em­berek. Ez az első benyomás Srí Lankáról. Aztán következik a virágfüzér, amely minden ven­dégnek kijár. A szállodaportán a hostess melle előtt összefogott kézzel, mély meghajlással kö­szönti az idegent, és virágkoszo­rút akaszt a nyakába. S ez a vi­rágkoszorú ráébreszti az embert valamire. Ennek a földrésznek különleges illata van. Fűszernö­vények teremnek itt, és mindig virágzik a természet. Ez a fűsze­res virágillat elkíséri az utast na­pozzon akár tengerparton, vagy járja a hegyeket. Lépjen be kó­kuszpálma fedelű falusi viskóba vagy ultramodern, sokcsillagos szállodába. A fenséges jelző a tájat illeti meg. Hatalmas trópusi erdők bo­rítják a szigetet. S hogy mi van az erdőkben? Negombo tenger­partján motorcsónakot kínál és kirándulásra hív egy sok vizet megjárt szingaléz. Gyorsan al­kuszunk meg az árban, s indul a motorcsónak a nyílt tenger felé, hogy aztán a parttal párhuzamo­san megkeresse a lagúnák bejá­ratát. Valamikor itt az erdőben a hollandok építették ezeket a csa­tornákat. A csatornák mentén ma trópusi falvakban emberek élnek, a lagúnák menti fákon pe­dig kormoránok, pelikánok ta­nyáznak, a vízben krokodil úszik, a fák tetején pedig maj­mok hintáznak. Figyelmeztet­nek: „majomnak ne nézz a sze­mébe, mert rád ugrik!” Nem pró­báltam ki. Kiszállunk a csónakból, el­szakad a papucsom. Semmi baj, int a csónakos, s folytatjuk to­vább mezítláb az utat. Ez az or­szág úgyis mezítláb jár. Nem csak azért, mert a buddhista templomokba nem illik papucs­ban belépni, hanem azért is, mert a trópusokon így kényelmesebb. Névtelen falu csöndes alkonyá­nak vagyunk tanúi. Az emberek vacsorához készülődnek, az ut­cán tehenek legelnek, s a vendéglő hívogatóan tárja ki aj­taját. A vendéglős jéghideg sör­rel kínál, azt mondja, ott helyben főzték. A vendéglőnek csak tete­je van, oldala nincs. — Itt lakik? — kérdezzük a tulajt. — Ott, hátul — mondja, s int, kövessük. Apró földes utcán földszintes házhoz vezet. Toporgunk az ajtóban, invitál beljebb. Az épület előtt ott áll az autó, bent a házban légkondicio­náló működik. Fényképek a csa­ládról, igazán szép, faragott in­diai bútorok, és irigylésre méltó a tisztaság és a rend. Olyan, mint nálunk a tisztaszoba. De hogy nem tisztaszoba, az abból is ki­derül, hogy a hétköznapok ap­róbb kellékei ott sorakoznak a szobában. Megyünk tovább a lagúnán, s egyszer csak partra fut a csónak. A trópusi erdő nagyon buja. Gyorsan nőnek az indák, s borí­tanak be mindent. Aztán egy tisztás, ahol lagúnavízzel mo­sott pohárból kínálnak valami erős folyadékot. Kiderül: kó­kuszpálinka. Itt, helyben desz­tillálják. A tartályt sötétre festet­te a korom, a hűtőrendszer egy olajoshordón keresztül vezet, benne a lagúna vize, s valahol a hordó oldalán műanyag kanná­ba csöpög a lé. Otthon biztosan zugfőzdének minősítenék. A fák közé ért a nap, mire visszafordu­lunk, s amikor a motorcsónak kifut a tengerre, már sötétedik. A fák között egyre több a kő épü­let. Azt mondják, hollandok fog­tak itt beruházásba. Sötétben tesz bennünket partra a motor­csónak. Az első nap véget ért a fenséges szigeten. Kercza Imre (Folytatjuk) A nyomor egy pillanata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom