Békés Megyei Hírlap, 1995. december (50. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-27 / 302. szám
í?36 ÉKES MEGYEI HiRLAPMEGYEI KÖRKÉP 1995. december 27., szerda Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a reklámokról? Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve előfizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. „Legyetek kritikusabbak!” Szép jubileumotok, 50. évfordulótok alkalmából tisztelettel köszöntelek benneteket. Sok sikert, további nagy bátorságot, türelmet kívánok munkátokhoz. Mivel 1953. szeptembere óta — amikor Békés megyébe kerültem — rendszeres olvasója vagyok lapotoknak, illetve elődjének, feljogosítva érzem magam az alábbi gondolatok leírására. Sokat fejlődött ez az újság, különösen az utóbbi tíz évben. Csak elismeréssel lehet szólni több vonatkozásban, itt hármat említek. Nagyszerű volt, ahogyan szót emeltetek — gondolom, a cenzúra még élő valamilyen fajtája ellenére — az erdélyi helyzetről még az 1980-as években. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen az egy párt lapja voltatok, elismerésre méltó, ahogy megtaláltátok a lehetőséget több reform témában. Az pedig szinte hihetetlen volt, ahogyan tűrtétek azt a sok, többször mocskolódásba menő támadást, amit a rendszerváltás idején kaptatok, s ezek ellenére is sikerült új arculatot adni a lapnak. Egy dolgot azonban kritikusan is megemlítek. Bár a lap, mint hírközlő, igen jó, de — véleményem szerint — több, a helyzetet, a szaporodó problémákat feltáró írásra lenne szükség. Talán egy kicsit így: a közélet olvasmányosabb, egyben feltáróbb, kritikusabb arculattal jelenjen meg lapotokban, és mindig több oldalról szemlélve. Mert gyötrelmesen súlyosbodik a közélet. A magam nevében így, évek távlatából is köszönöm, hogy az MSZP reformkorszaka idején helyet adtatok néhány kemény hangvételű írásomnak. Arnóczky József Orosháza Cigány nyugdíjasok karácsonya Faragó János 31 éves, végegyházi bolti eladó: — A reklámok általában nagy hatással vannak az emberekre. Amit a televízió rendszeresen bemutat azt keresik az üzletben. Sokan érdeklődnek a termékek iránt, kíváncsiak, hogy valóban olyan jó-e. Itt a boltban is észrevehető, ha új kávét, sampont vagy valamilyen élelmiszert látott vagy hallott reklámozni a lakosság. Vidéki viszonylatban azonban sokat számít az ár: ha nem túl drága, akkor többen kipróbálják. Mi is figyeljük az új termékeket, hogy időben rendelni tudjunk belőle. Általában a fiatalok érdeklődőbbek. Akik a túrázásnak, az utazásnak szentelik pénzüket és szabadidejüket, azok már tudják, hogy Kis János földrajz—népművelés szakos orosházi pedagógusnak, az Eötvös Téri Általános Iskola dolgozójának útjai különlegességekkel is szolgálnak. A belföldi kirándulások után most osztrák programokkal bűvült kínálata. Jövőre újabb kuriózumot tartogat az utazni vágyóknak. — Az Alpok megismerése Bertus Imréné 25 éves, mezőkovácsházi gyesen lévő anyuka: —Nem hagyom magam befolyásolni a reklámoktól. Ha valami felkelti az érdeklődésem, másoktól — akik már vettek — igyekszem véleményt kérni. Gyermekeim pelenkás korszakában használtuk a reklámozott dolgokat, szerettem is, de most meggondolom mit veszek. A tévéreklámok nagyon hatásosak, a gyerekek imádják, néha azonban túllőnek a célon. A mosóporos reklámok tetszenek, de mivel ugyanaz a cég két hét múlva „még szuperebb” terméket mutat be, így nem igazán hihető az egész. Az írott reklám inkább tájékoztatóként hat. után úgy döntöttem, jöjjön valami más! így jutottam el gondolatban Angliába. De a személyes indíttatás mellett az a tapasztalatom, hogy a nyelvtanárok átképzése, a diákok angol nyelvtanulása miatt az érdeklődés is felerősödött az ország iránt. — Anyagi megfontolásból úgy ítéltem meg, ha már eljutunk Londonig, érdemes a számunkra oly ismeretlen skót földet is megismerni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a már ÁngÁsás Mária 33 éves, kunágotai munkanélküli: — Szeretem és szoktam nézni a reklámokat. Általában érdekel és keresem is a bemutatott termékeket. Érdemes figyelni a televíziót, mert mindig van benne valami új. Sokszor akaratlanul is látjuk, amit bemutatnak és unalmas lesz. Persze mindent nem szabad elhinni, mert sok van, ami nem ér annyit. A látott, hallott reklám hatásosabb, mert a sajtóban csak találgatjuk: milyen lehet? Szerencsére ma már vidéken is hozzájutunk mindenhez, csak pénz kérdése. A mosóporos reklámokat szeretem és hasznosítom is.. liát megjárt utazók közül lesznek olyanok, akik azért csatlakoznak majd hozzánk, mert Skócia még számukra is felfedezésre vár. Garantálom, izgalmas lesz ez a misztikus világ! Az útvonal kapcsán megtudtuk, hogy Németország után az egyik legszebb belga várost is megnézik az utasok, majd irány Anglia! A fővárosra több mint 2 nap jut, utána a természeti látnivalók (fjordok, Loch Ness stb.) Dohány Gergelyné 40 éves, almáskamarási tanítónő: — Nem mindig tetszik, időnként a könyökömön jön ki egy-egy szlogen. Az pedig különösen idegesít, ha a filmeket szakítják meg a hirdetések miatt. A gyerekek imádják, — ha bugyuta is — kívülről tudják a klippek szövegét, dallamát. A tévéreklámok hatásosabbak, mert azt sokan látják. Az írott reklám soha nem versenyezhet a mozgással, látvánnyal. Érdekelnek a termékek, de nem feltétlenül próbálom ki. Legtöbbször nagyon drágák. Engem nem befolyásol, de tapasztalatom, hogy a fiatalokat és az időseket igen. tárulnak a kirándulók szemei elé. De lesz részük a skót ünnepi játékokban is. Edinburgh után (itt a skót királyi család kastélya a legnevezetesebb látnivaló) a híres egyetemi városokkal (York, Cambridge) ismerkednek meg, a kompon való átkelést pedig egy újabb belga város, Brugge követi. —Látványos és embert próbáló a buszos kirándulás. Január végéig viszont mindenki eldöntheti, vállalkozik-e rá — mondta beszélgetésünk végén Kis János. Csete Ilona A Mezőberényi Cigány Kisebbségi Önkormányzat a hétvégén a cigány nyugdíjasoknak karácsonyi ünnepséget rendezett. Mezei Kálmán, a CKÖ elnöke köszöntötte Cservenán Pál Miklós polgármestert és a vendégeket, elmondta, hogy ez a rendezvény első alkalommal került megrendezésre, és szeretnék, ha ez hagyománnyá válna. Az ünnepi beszédében a polgármester hangsúlyozta: „A cigányság akkor tud megfelelő módon beilleszkedni a város közösségébe, ha tudatilag is fejlődik és maga is elismeri, hogy nem csak jogai, de kötelességei is vannak”. A cigány hagyományőrző együttes szórakoztatta a vendégeket, igazán jó hangulat alakult ki a délután folyamán. Skóciába készülő orosháziak Frontkarácsony Amint december elején megjelent felhívásunkban ígértük, igyekszünk helyt adni minden levélnek, amelyben olvasóink hajdani frontkarácsonyok emlékeit elevenítik fel. Ünnepi számunkban olvashatták a visszaemlékezésekből készült összeállításunkat. De valamennyinek nem tudtunk helyet adni. Karácsony elmúlt ugyan, de az emlékek idézése ma sem időszerűtlen. Gyermekfohász Nekünk két évben volt frontkarácsonyunk. Ezt az érzést leírni így nem lehet. Emlékezésül a következő történet: A négyéves kisJulikánk az óvodai ünnepségén angyalnak öltözve, szerepet kapott. Összetett kézzel mondta el, amit az óvó néni tanított neki: íme: 0, Kérlek, hallgass meg Édes kis Jézuskám, Apukám keresd fel karácsony éjszakán Mondd neki, hogy sokszor gondolunk reája Messze földön lévő édes Apukánkra Őrizd és oltalmazd a sok hős katonát, Akik védelmezik a szép Magyar hazát. Ekkor elsírta magát, az óvó néni kérésére azt felelte: Eszembe jutott apukám. Az őkérését meghallgatta a Jézuska. Köszöjük neki. Németh Mihályné, Magyarbánhegyes Öt év a nagy Oroszországban Egy olyan emberről írok önöknek, aki már öt éve hogy meghalt, de kemény öt évet töltött el hadifogságban a ,,nagy Oroszországban”. Én a lánya vagyok és Szeghalmon élek családommal. (Apám gyulai fazekas és kályhásmester volt.) Sokat mesélt azokról a nehéz időkről, amit a munkaszolgálatban eltöltött, és szerencsére, le is írta érzéseit. Ezért aztán maradtak ránk versei. Igaz, egyszerű szavakkal írta le ezeket, nem úgy, mint a nagy költők, de számomra nagyon értékesek. Úgy gondoltam, helyette most nekem kell leírni e sorokat, és ha érdekesnek találják, akkor a Gyulán élő édesanyámnak és bátyám családjának is meglepetést szereznék vele. Ok is rendszeres olvasói az újságnak. Megpróbálom egy kis rajzzal színesebbé tenni az írást, és kérem, fogadják szeretettel, ajándékként! Nagy Sándorné, Szeghalom Levél Bencinek (részlet) Úgy beszélek hozzád most, mint pajtásomhoz, Kit már régen láttam, Ki már megváltozott. Gondolatid szebbek, tetteid emberibb, Mind, amit te írtál, engem lelkesít. Nem fáradtam még el, a hosszú út után, Csak lelkem szenvedett az otthonon után. Mégis, mint a pára az öt év úgy elszállt, S visszajöttem látni újra e szép hazát. Most, hogy messze jártam, megtudtam valamit, Mi az a három szín, mi mindent ékesít. Mire, ha ránéztem ott messze hon alatt, Szememből a könny, mint a zápor szakadt. S megtanultam most már szeretni hazámat, Mely megadta újra az édes nyugalmat. (1950,1.27.) Kelemen József Kórházban, sebesülten Tizenhét éves voltam, Budapesten éltem, épp’ elkezdtem és abbahagytam a nyolcadik gimnáziumot. Bevittek a kisegítő karhatalomhoz. Szenteste még otthon lehettem pár órára Zuglóban, Anyámnál és húgomnál. Apám valahol a Dunántúlon járt, mint híradós katona. 25-én reggel jelentkezni kellett az alakulatomnál. Aznap este óriási támadás indult az oroszok részéről, lőtték Pestet, körbe zárt magyar és német egységeket, no meg mindent és mindenki mást. A helyzet veszélyes lett, így parancsnokunk elrendelte, hogy az emeletekről költözzünk le a pincébe. Márki Laci barátommal cipeltünk le a lépcsőn egy szalmazsákot. A földszint és az első emelet közötti fordulóban a nagy ablak előtt járunk, amikor becsapott a mennykő. Azaz, egy lövedék robbant húsz centire az ablakpárkány alatt. A légnyomás ledöntött bennünket a lépcsőn, süketek lettünk a dörrenéstől, a nagy pánikban egymást kerestük, s csak egy idő után vettem észre, hogy a fejemtől a fenekemig vérzek, két karom is tele aknaszilánkokkal. Megsebesültem. A Szent István Kórházba vittek, a folyosón előttem kb. 20 hordágy a műtőnél, de én tizenvalahanyadikként kerültem be, a többiek kihaltak előlem. A műtőben alig fogtak hozzá, hogy megnézzék, milyen sebeim vannak, amikor belövés érte a nagy ablakot, ripityára tört, meg megszűnt a világítás is. Úgy, ahogy voltam, bekötöztek tetőtől talpig és levittek a pincébe. Két összetolt lócára fektettek, alattam egy sebesült ruszki oroszul szólingatta az Istent meg az édesanyját. Hát ez volt az én frontkarácsonyom 1944-ben, Budapesten. Csak egy mondatban folytatom: átkerültem a Klotild utcai szükségkórházba, ez felrobbant, egy hétig étlen-szomjan, orvosi ellátás nélkül a kúria épületének pincéjében voltam, 1945. január 18-án szabadítottak ki a szovjetek, s a gödöllői fogolytáborba kerültem. De innen már egy másik történet kezdődik. Pribék Sándor, Orosháza ,yA sötétben imádkoztunk” Vannak történések, amiket az ember magában és magával hordoz. Ezek az események feltörnek belőle a legváratlanabb helyzetekben, mert égetik az ember szívét, és kikívánkoznak belőle. 1944. A front átvonult fölöttünk. Egy időben családunk két tagja halt meg a harcmező közepén. Karácsony este volt, hárman voltunk a szobában, apám, anyám és én. Nem volt karácsonyfa, sem gyertyafény, a sötétben imádkoztunk, az Úrtól azt kérdeztük, mondd, miért van ez így? Miért, miért, hogy csak sírni tudunk e szentestén? A mi falunkban a háború idején jó akarat volt az emberekben, összetartott a nép, vigasztalták és segítették a rászorulót. Ha a fontról szabadságra haza jött valaki vagy a fogságból megszökött, együtt örült a családdal a rokonság, a szomszéd, a nép. Fazekas Gáborné, Okány
