Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-04-05 / 259. szám

Megkérdeztük olvasóinkat Miavéleményükapedagógusok elbocsá­tásáról?—erről kérdeztük többek között a dombegyházi Fülöp Sándomét. (5. oldal) 7-12. oldal 12 gyanúsított, 84 bűncselekmény Szervezett tolvajmaffiát lepleztek le a szeghalmi rendőrök—hangzott el többek között a tegnapi tájékoztatón. (3. oldal) 1995. NOVEMBER 4-5., SZOMBAT-VASÁRNAP ÁRA: 29 FORINT (3,50 FORINT ÁFÁVAL) L. ÉVFOLYAM 259. SZÁM Halálának 60. évfordulóján állítottak emléktáblát id. Réthy Béla gyógyszerésznek fotó: kovács Erzsébet Hírnév a pemetefűcukortól A Sanopharma Gyógyszerke­reskedelmi Vállalat és a Békés­csabai Városvédő és Város­szépítő Egyesület a békéscsa­bai Sas Gyógyszertár falán em­léktáblát helyezett el tegnap délben az 1862-től 1935-ig élő gyógyszerész, id. Réthy Béla emlékére. Sokan talán nem is tudják, amikor az egyre ritkáb­ban kapható, de hatásos köhö­géscsillapító cukorkát, a gyógypemetefűből készültet szopogatják, hogy a recept fel­találóját is benne tisztelhetik. Szarvason született és tizen­egy testvérével együtt igen ne­héz körülmények között isko­láztatták szülei. Varságh Béla békéscsabai patikusnál dolgo­zott, aki tanulmányaiban anya­gilag is segítette. Okleveles gyógyszerészként 1884-től 1888-ig dolgozott a Sas-hoz címzett gyógyszertárban, majd 1892-ben kibérelte, laborató­riumát gyárrá fejlesztette. A város neves közéleti személyi­sége, patikájával a település fejlesztő egyénisége volt. Az emléktábla-avatáson ver­set mondott Dariday Róbert színművész, részt vettek a Sano­pharma nyugdíjas gyógyszeré­szei is. Ünnepi beszéddel Bozó Ferenc, a megyei gyógyszerész­kamara titkára emlékezett és kö­szöntötte a Réthy család megje­lent tagjait. A délelőtti nyugdíjastalál­kozón a Sanopharma igazga­tója, Dariday Róbertné beszélt a vállalat életéről. Gratuláltak a napokban ki­tüntetett Csiki Zoltánnénak, aki az orosházi 14/52-es gyógy­szertár vezetőjeként megy nyug- díjba. A népjóléti miniszter dísz­oklevelét kapta negyedmagával az országban. B. Zs. Hírek A Vár fürdőről. Hétfőn délután 5 órakor Gyulán, a Várfürdő Kft. fehér termében tartja a Várfürdő Baráti Köre novemberi összejövetelét, ahol Budavári Albert, a fürdő műsza­ki vezetője beszámol az elmúlt év eseményeiről, illetve a jövő évre tervezett munkákról. Méhkerék megszólíttatott. A honatyák december 18-át a nemzetiségiek napjává nyilvá­nították. Az ez alkalomból ren­dezett központi ünnepség gála­műsorában a magyarországi ro­mánság képviseletére a méhke­réki Nyisztor György Hagyo­mányőrző Néptánccsoportot kérték fel. Népfőiskola. A mező- gazdasági termékek hazai és külföldi értékesítési lehetősé­geiről tart előadást dr. Major István, az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára Battonyán, a József Attila Művelődési Központ­ban november 6-án (hétfőn) délelőtt 11 órai kezdettel. A politikust a népfőiskolái moz­galom helyi vezetői hívták meg Battonyára. Negyvenkét év a gáton. Pauló András csatomaőr nyugdíjba vonulása alkal­mából házi ünnep volt a KÖVIZIG-nél. (3. oldal) Agro-M Rt.: mostantól maguknak dolgoznak Befejeződött az orosházi AGRO-M Rt. privatizációja, dolgozói tulajdonba kerülése — ebből az apropóból sajtótájé­koztatóra invitálta a részvény- társaság igazgatósága és az MRP szervezete az újságírókat tegnap délután. Mint azt Rozsnyai Sándor ve­zérigazgatótól megtudtuk, cége 1991-ben — az országban elsőként — alakult át 533 milli­ósjegyzett tőkével rt.-vé. Akkor 600 embert foglalkoztattak és folytatták addigi tevékenységei­ket. Ma a kiegészítő ágazatok közül a legjelentősebb ^vendég­látás a Tópart panzió jóvoltából. — A sikeres gazdálkodás mellett bennünket is sújtottak a természeti csapások, ennek elle­nére az idén is nyereséggel zár­juk az évet —tájékoztatta a sajtó képviselőit a vezérigazgató, majd felidézte azokat a nehéz hónapokat, amikor a bürokrácia útvesztőiben kellett megtalálni­uk a privatizáció lezárásához vezető legrövidebb utat. — A város vezetésétől és Vastagh Pál igazságügy-mi­nisztertől, térségünk országgyű­lési képviselőjétől komoly segít­séget kaptunk, így 2 hónap alatt az ÁPV Rt. igazgató tanácsa elfo­gadta vételi ajánlatunkat (az AGRO-M Rt. esetében nem volt pályáztatás, mert a jogszabály ér­telmében 2 sikertelen versenyez­tetés után ettől el lehet tekinteni). A folyamatból már csak az van hátra, hogy a részvényeket haza­szállítsuk Budapestről. Ezzel a privatizáció megvalósult, 375 dolgozó szerzett tulajdont. Mos­tantól magunknak dolgozunk. Az elhangzottakból az is kide­rült, hogy 1997. december 31 -éig a jelenlegi dolgozói létszámmal kívánnak tevékenykedni, ám minőségi cserék nem kizártak. A korábban biztosított juttatások ezután is megmaradnak (például illetményföld). (Csete) A Tihanyi Travel Münchenben felejtette utasait Díszvendégből hajléktalanok Igencsak balul sikerült a Magyar Origami Kör tizenkét tagjának egyhetes müncheni utazása. A tizenkét boszorká­nyos kézügyességű origamista, a papírhajtogatás magyar művészei egy nemzetközi bemutató foglalkozásra utaztak a bajor fővárosba. A delegációnak egy megyénkben is tagja volt, Fábin Zsolt mezííberényi origamista személyében. Valamennyiőjük megtiszteltetésnek érezte, hogy részt ve­hettek Akiro Yoshizawa papírhajtogató nagymester kurzu­sán, s nagy örömmel készültek az utazásra, ami nem volt izgalmaktól mentes... A magyar csapat utazását a Ti­hanyi Travel Utazási Iroda vállalta, természetesen a meg­felelő díjazás ellenében. A ki­felé történő utazás feszített tempóban történt, a tervezett­nél több órával korábban ér­keztek Münchenbe. A kelle­mes, élményekben gazdag egy hét alatt rengeteget tanultak „hőseink” a japán nagymes­tertől, s bemutathatták tudásu­kat is. A hazaindulás előestéjén a papírhajtogatás művészeinek tiszteletére a szervezők hatal­mas fogadást, partit adtak, aki számított, az megjelent az es­télyen. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, az aszta­lokon garmadában álltak a kü­lönleges étkek, hidegtálak, megszámlálhatatlan fajta pezsgővel koccintottak a ja­pán nagykövet és München polgármesterének társaságá­ban hazánk fiai. A magyar társaság nem maradt sokáig, mert, mint mondták, a busz már vár rá­juk. Nos, ez egy fatális téve­dés volt részükről. A megbe­szélt helyen magyar busz nem várt senkit, mi több, ekkor még el sem indult értük Ma­gyarországról! Hőseink a müncheni főpályaudvar előtt várakoz­tak csomagjaikkal, s egyre csak reménykedtek, hogy perceken belül biztosan meg­érkezik majd az autóbusz. Pénzüket elköltötték, így az­tán üres zsebbel csak álldo­gáltak, fagyoskodtak a hideg éjszakában. Néhány óra múlva összeszedték maradék krajcár­jaikat, s megpróbáltak kapcso­latba lépni a magyar utazási irodával. Próbálkozásuk hiábavaló­nak bizonyult, mert senki sem emelte fel a készüléket. A több órás kétségbeesett várakozás körülményein igyekezett eny­híteni a közeli katolikus misszió hajléktalan-menhelye: az ott szolgáló szerzetes meg­szánta és beinvitálta a csoport egy részét, ahol teával kínálta őket, miközben honfitársaik reménykedtek „hátha megér­kezik az a jármű”. Két napig élvezték a misz- szió vendégszeretetét, mígnem egyszer csak felvették Pesten a telefont. Az ügyintéző a tele­fon túlsó végén hangosan ka- carászott a történteken; azon, hogy ott felejtették utasaikat. Nevetve közölte: várjanak tü­relemmel, hamarosan indul ér­tük a busz. A történtekért ki a hibás? Állítólag a számítógép, ugyan­is ,,csak" rosszul programoz­ták be a masinát... __sz__ N incs megállapodás Tegnap találkozott a gyulai vá­rosházán Gyula és Arad város küldöttsége. Feladatuk az 1996- os éves program kidolgozása és a „Kézfogások” jövőjének el­döntése. A megbeszélés ered­ményeiről kérdeztük Lebenszky Attila polgármestert:-— Pontos megállapodást még nem sikerült kötnünk egyik ügyben sem. Az aradi fél szeret­né, ha a „Kézfogásokat” minden évben megrendeznénk, ennek viszont nincs meg az anyagi fe­dezete. Mi kész tervezettel vár­tuk a küldöttséget, őket ez azon­ban úgy tűnik, váratlanul érte. Elsősorban kulturális progra­mokat, művészeti együttesek cseréjét ajánlottuk, meghívtunk aradi művészeket nyári művész­telepeinkre. Az aradiak szeret­nék, ha a Várszínház produkciói legalább egy-egy előadásra átte­lepülnének Aradra. A. Gy. Szóvivők — szerepzavarban? A politika nem érdekli, az új­ságíráshoz nem ért — kiváló szóvivő lehet belőle. További erényei, hogy nő, mutatós, óraadó is volt egyetemen és..., nincs és. így mutatták be az országnak a kormányszóvivői poszt várományosát. A szőke szépség valószínűleg lenyű­gözte a férfiszemeket, egy-két „mellőzhető”, másképpen szakmai fenntartásnak még­sem restelltek egyesek hangot adni. Feltették például a kér­dést: mivel a jelölt még soha egyetlen lapnál sem dolgo­zott, .vajon elegendő lesz-e számára két hét az újságírói szakmai és a kormányszó- • vivői megbízatás fortélyainak elsajátítására? A válasz maga­biztosan, mondhatni lehen­gerlőén hangzott: nem rajta múlik, csakis azon, hogy megfelelő és elegendő infor­mációt kapjon, egyébként meg nem is szeretne szóvivő lenni... A nagy csapat igyeke­zett erre megnyugtatni min­denkit: a kiválasztottnak jogá­ban áll nemet mondani, és ak­kor legfejlebb be kell érnünk a kevésbé attraktív megoldás­sal. Hogy egy rádiós cím2étes államtitkárrá lép elő, magán­ügy; lelke rajta, ő tudja, mire szerződik. Ha sajtóiroda cím­szó alatt, állami pénzen össze­szed egy fiatal, névtelen és nem szakértő csoportot, hogy a szakmát a politikai dönté­sekről, a politikusokat meg a média és a társadalom várható reagálásáról informálja, a tör­vényalkotásban akar részt venni(?!), az a szakma, a poli­tika és a társadalom arculcsa- pása egyszerre, a feladat meg­csúfolása — nem csak a sajtó belügye. Itt most több pofon is elcsattant. Egy kormány, ha ad magá­ra, nem mond le a szóvivői intézményről, a nyilvánosság kontrolijáról, a politika és a sajtó, a kormányzat és a köz­vélemény kapcsolatát kezelő, az ország és vezetőinek meg­ítélését befolyásoló, alakító, felelősségteljes hatalomról. Ez a kormány sajnos jó ideje le tudott mondani. Aztán rá­jött, hogy hiba volt? Már-már bizakodtunk. Valószínű, hogy sem a magyar sajtó, és főleg az ország nem ilyen lo­vat akar. Na és a kormány? Niedzielsky Katalin Húszéves a gyulai „Erkel”. Gyulán, a Béke sugárúton két évtizede szolgálja ez az épület a kultúrát, a művészetet. (Cikkünk a 3. oldalon) fotó- kov ács Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom