Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-25-26 / 277. szám
n BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hé 1995. november 25-26., szombat-vasárnap 9 Rekorderek a földtörténet középkorából Kipusztult gigászok Az állati rekordokról szólva a bálnák és az óriáskalmárok megemlítésekor nem hagyhatjuk ki a sorból a porcos halak körébe tartozó óriáscápát, a Cetorhinus maximust, ami 10— 15 méter hosszúságúra is megnőhet, s e mérethez esetében több ezer kilónyi testsúly is társul. A barnás-fekete alapon kékesbe hajló színű — a hasa mindig fehér — állat az Atlanti-óceán, az Északi-tenger és Dél-Ausztrália partvidékén lelhető fel, de érdekes módon az óriáscápa sem igazán veszélyes miránk, emberekre. E hatalmas lény cetek módjára apró állatokkal, medúzákkal táplálkozik, amiért nagy mélységekbe is képes lemerülni. E faj angol neve Basking Shark, ami magyarul sütkérező cápát jelent. Hogy honnan eredhet ez az akár kedvesnek is mondható név, erről kérdeztük e héten Szabó Péter tanár urat, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusát. — A név eredetének vizsgálatakor arra az eredményre jutottam, hogy ezek a halak szokásuk szerint a tenger színén úszkálnak és a csendes, napsütéses napokon szorosan egymás mellett felfekszenek a vízre, szinte úgy, mintha napoznának. Emiatt a feltűnő tulajdonsága miatt kaphatta a nevét. — Tudjuk azt is, hogy nem minden cápa ilyen veszélytelen, mondhatni, békés életmódot folytató élőlény. — A nagy fehér cápa vagy a kisebb méretű kék cápa valóban bírhat emberevő hajlammal. Ezek az állatok évmilliók során változatlan formában fennmaradt evőgépek, melyek egész napjukat — nyugodtan mondhatom — zabálással töltik. Hihetetlen étvággyal rendelkeznek. — Ezek az állatok ugyancsak alkalmasak arra, hogy az ember tőlük való félelmében vagy irántuk való tiszteletében hihetetlennek tűnő történeteket gyártson róluk. — Nem állok jót én sem a következő történetért, még akkor sem, ha egyébként írva vagyon. Történt, hogy kihalásztak egy kék cápát és a hajó fedélzetére dobva, felbontották a gyomrát, kidobták a zsigeri szerveit. Az állatot valami oknál fogva mégsem használták fel semmire, hanem visszadobták a tengerbe. Ezt követően újra kidobták a horgot a csalival — ami a hal zsigereiből állt — és vártak. Újra ráharapott egy cápa, kiemelték és csodák csodájára ugyanazt a cápát találták a horog végén, amelyet korábban kibeleztek. A visszadobott állatban még olyan reflexek működtek, hogy falánksága folytán saját kivett zsigereire harapott rá. —Eltávolodva a halaktól, térjünk át Tarbosaurus bataar —Ázsia területén élt úgy 70-65 millió esztendeje ez a Tyrannosaurus rokonságába tartozó nagy termetű dinoszaurusz. Félelmetes, hat méter magas, 14 méter hosszú ragadozó volt, sok hegyes, hatalmas foggal. Gyors futással érte utol zsákmányát, a nagy termetű növényevő őshüllőt a hüllőkre, melyek a rekordok tekintetében szintén nem elhanyagolhatók. —A hüllők osztálya valóban óriásokat produkált az evolúció során, hiszen közülük alakultak ki a szárazföldi élet legnagyobb testű gigászai. Gondolok itt a 28 méter hosszú és 50 tonnás, a földtörténet középkorában élő, de mára már kipusztult dinoszauruszokra. Mai utódaik lényegesen kisebbek, bár leszármazottjaik, a krokodilok között 7—8 méteres példányok is akadnak. E meleg vizeket, mocsarakat kedvelő állatok kiválóan úsznak, és a víz alatt észrevétlenül közelítik meg kiszemelt áldozataikat. A zsákmányszerzés során — mivel a krokodil foga a zsákmány szétrágására nem alkalmas — megragadja, majd széttépi áldozatát és lenyeli mindazt, amit egyben lenyelni képes. A nagyobb darabokat a víz alatt tartja és csak később fogyasztja el a már oszlásnak indult tetemet. A krokodil nem kifejezetten emberevésre specializálta magát, sokkal inkább lovakat, öszvéreket, juhokat, szamarakat zsákmányol, főleg akkor, amikor azok inni érkeznek a vizekhez. A legtöbb bennszülött is vízmerítés közben esik áldozatául a félelmetes hüllőnek. Ki kell jelentenünk, hogy a krokodil a szárazon, a felnőtt ember elől minden esetben menekül. Olyan történetről nincs tudomásom, hogy az állat a parton üldözte volna az embert. Nem szabad felejtenünk e történetek hallatán, hogy az állat, ha embert zsákmányol, azt nem gonoszságból, bosszúból teszi. Az állat zsákmányt akar, semmi mást. Az állatvilágban a bosszú- szomj nem ismert fogalom. Készéi L. András fehéren j Bokros után Bokros Bokros Lajos menni készül. Ez természetes, mert ha valaki alól az egész, nevével jelzett csomagot kiszedik, mint tették vele az alkotmány legfőbb őrei, akkor annyit legalább illik mondania: miniszterelnök úr, én akár mehetek is! Különben fura figura Bokros Lajos. Néha eltűnődöm: ezt az embert akár szeretni is lehetne. Akkor érkezett, amikor már Homék talpa alatt lángolt a föld. Kétségbeesett helyzetben. Aztán megpróbált valamit tenni, és kimondani a kimondhatatlant. O vágta először az ország képébe — öt(!) évvel a rendszer- váltás után — a sokak számára megrendítő valóságot: Kádár János meghalt, a szocializmus véget ért, itt kapitalizmus lesz, ha belehalunk, akkor is. Az illúziók kora lejárt, nincs Marshall- segély, amint magyarokat mentő kapitalista sincs. Mindezt kíméletlenül — már-már cinikusan — közölte, csak épp ki nem mondta (bocsánat a szavakért): ti hülyék vagytok, hát nem veszitek észre, hogy nincs tovább? Különben tényleg nincs tovább. Szétcincált csomagjának elemei ha finomultabb formában is, vissza fognak térni, mert az ország arra a pályára lépett, ahol gyárakban, földeken, iskolákban, kórházakban, az igazgatásban kisebb létszámmal nagyobb teljesítményt kell nyújtani, ahol mindenért fizetni kell. Bokros Lajos megbukott. A pártjában, vagy a kormányában talán még nem, de a közvélemény szemében bizonyosan. Annak ellenére bukott meg, hogy ugyanez a közvélemény a lelke mélyén tudja, Bokrosnak igaza van. De azt is tudja, politikus olyan, mint ő nem lehet: nyers, helyenként durva, cinikusan őszinte, ajtóstól a házba rontó. Még akkor sem, ha igaza van. Annál inkább nem. Bokros Lajos helyére egy másik Bokros lép majd, aki fájdalmas, önmarcangoló képpel húzza elő zsebéből — a régi csomagot. A nép pedig szeretni fogja, megmentőként üdvözli. Nevezett hálát adhat elődjének: ördög után könnyű angyalnak lenni. Árpási Zoltán Irodalmi helynevek megyénkben Lépteik nyomán... OROSHÁZA Eötvös József 1842. szeptember 13-án kötött házasságot Rosty Pál alispán lányával, Rosty Ágnessel. A Rostyaknak a ma Orosházához tartozó Puszta- szenttomyán (Szentetomyán) volt a birtokuk. Eötvös felesége — hozományként — 2469 magyar holdat kapott ebből. Az esküvő után Eötvös Józsefék leköltöztek a puszta- szenttomyai birtokra. A meglévő tiszttartói lakásban rendeztek be két szobát maguknak. Itt írta A falu jegyzője c. regényének (amelyhez a couleur locale-t Békés megye és Puszta- szenttomya szolgálta) első és második fejezetét, s teljes egészében a Magyar- ország 1514-ben c. művét. Az 1840-es évek végén, szerepet vállalva a politikai életben, kevesebb időt tudott tölteni a birtokon. 1848 szeptemberében emigrált Münchenbe, s csak 1851-ben tért haza. Kezdetben lefoglalták a svábhegyi építkezések (Karthauzi-lak). 1853- tól ismét lejárt Pusztaszenttomyára. Legtöbb időt 1865-ben töltött itt. 1867 februárjától az Andrássy-kormány tagjaként ismét vallás- és közoktatási miniszter lett. Ettől kezdve már csak elvétve, ritkán tudott időt szakítani a pusztaszenttomyai tartózkodásra. Móra Ferenc 1924. február 17-én előadást tartott Orosházán. Móricz Zsigmond 1927. március 4-én tartotta itt szerzői estjét. SARKAD Kiss József a községben tanított 1867- től 1869-ig. Több költeményének — így például azÁgota kisasszonynak—a témája innen származott. SZARVAS Tessedik Sámuel 1768-tól haláláig, 1820. december 27-ig a város evangélikus lelkésze volt. Itt hozta létre 1780- ban művelődéstörténeti szempontból is figyelemre méltó mezőgazdasági szakiskoláját, amely 1806-ig működött. A kor híres intézményét több író meglátogatta, így többek között Kazinczy Ferenc is. (Forrás: Erős Zoltán: „Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig”) Mit szól hozzá kedves, tanár úr? Fodor Gabor lemondása a széthullás jegyeit viseli Mi történik itt? - teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értelmezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa-szakértő. Most arról kérdezzük, mi folyik itt? —Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — A volt szocialista országok fejlődési ütemében feltűnőek a fáziskülönbségek. Aki a társadalmi reformok terén legelői haladt, vagyis legtávolabbrajutott a szocialista eszményektől, mint Magyarország, az az illúziókból való keserű kiábrándulás szakaszát éli. Itt már nincs tere csodavárásnak, egyre többen kénytelenek elfogadni, hogy a demokrácia csak annyira lehet előnyös kinek- kinek, amennyire azt alátámasztja a kapitalista alapon szervezett gazdasági és társadalmi teljesítmény. A demokrácia enélkül csak üres keret. Ahol a társadalmi reformokkal nálunknál is jobban el voltak maradva, ahol még a szocializmus alapjait sem rakták le, amit aztán maguk kezdtek volna felbontani, ott még van egy kis idő a piac- gazdaság törvényeivel és annak társadalmi hatásaival való szembekerülésig. Van ahol a régi, rendezetlen adósságokat fegyverrel próbálják törleszteni, mint déli szomszédunknál, másutt nyelvtörvénnyel, mint északon, Lengyelországban pedig szavazócédulákkal. Varsóban ugyanis csak annyi történt, hogy lejárt a villanyszerelők ideje. A kapitalizmust a burzsoáziának kell képviselnie, aki viszont nem kedveli a szerepzavarokat. Ki vált, ha olyan utat járt be, mint a keleteurópai, aki esetleg megbuktatott párthatalomból lépett a soraikba. Aki velük szemben állt, egykor ellenük fellépett, az most nekik, mint önérzetes tulajdonosoknak nem lehet partnerük, még ha Walesának nevezik is az illetőt. — Kérem, térjünk vissza a mi helyzetünkre. Mintha nálunk túl gyorsan foszlottak volna szét az illúziók... —Az ok kézenfekvő. M nem vállalta a gondok megoldását, az megbukott, mint az MDF. Aki elszánta magát erre, mint az MSZP, az meg egyre közeledik ehhez az állapothoz. A válság tehát mindinkább kiteljesedik, eszmei, morális, szociális, politikai, utóbb már kormányzati téren is. Már-már a kezelhetet- lenség benyomását-kelti. Bokros lemondási szándéka az alkotmánybírósági ítélet fényében még csak-csak megérthető, de Fodor Gáboré — aki az MSZP kongresszusára időzítette bejelentését — már a széthullás jegyeit viseli. Lépése bármennyire megfelel sokak várakozásának, ízlésének, joggal kérdezhetjük: mi történik itt? Válaszként azt lehet mondani: lehetetlen, hogy az MSZP szociális téren bármiféle baloldali programot képviseljen. A párt e téren kizárólag addig mehet el, amíg nem ütközik a rendszer- váltás indokoltságát igazolni hivatott filozófiájával. A piacgazdaságra való áttérésnek ugyanis nem a tömegjólét a közvetlen célja, hanem a sokak által nehezen értelmezhető felzárkózás, struktúraváltás, modernizáció, az Európai Unióhoz csatlakozás, a NATO-ba való belépés. A párt nem tehet mást, mint egyengeti az itt kiépíteni szándékolt nyers, ezért különösen zavaros és brutális kapitalizmus útját, s e közben megpróbálja a rendelkezésére álló ijjen szűk keretek között csillapítani a szociális feszültségeket. Olyan mértékben lehet tehát csak baloldali, amilyen mértékben ezt az ellentmondást sikerül megoldania. És annyira szigetelődik el, amennyi kudarcot szenved ebben a vállalkozásában. —A felvázolt képlet megoldhatatlannak látszik, máris érzékelhető az elszigetelődés. — A helyzet igazából attól képtelen, hogy a kormánynak nem elsősorban a hátrányba kerültek közreműködésére, türelmére és megértésére van szüksége, hanem az előnyökhöz jutottak és szövetségeseik belátására és toleranciájára. A tulajdonosi körére, amely viszont már vélhetően kívül esik a párt politikai befolyásán. A kormánynak tehát szót kellene értenie a vállalkozókkal, hogy azután majd szót érthessen a szakszervezetekkel is, amelyek már csak önigazolásuk okán sem vállalhatják a bólogató János szerepét. Hogy ez sikerül, vagy sem, ez lesz a kormány igazi próbatétele. Az MSZP csapdája pedig abban van, hogy végiggondolatlan volt 1989-90-es szerepe, hogy fundamentálisnak bélyegzett valóságos értékeket és baloldalinak minősített célokat. Á.Z.
