Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-25-26 / 277. szám

Megörökíteni, ami múlandó Váradi Zoltán fotóművész és dr. Hantos Katalin jegyző a Mezőberény könyvet vallomásnak szánta, a város jó hírének öregbítéséhez szeretnének hozzájárulni. A könyv külleme a Gyomai Kner Rt. munkáját dicséri. (8. oldal) Házasság helyett filmezés Rebecca Broussard tíz hosszú éven át volt Jack Nicholson élettársa. Tavaly nyáron még házasságról szóltak a hírek, de az Oscar-díjas sztár meggondolta magát. A 29 éves Rebbecca, Nicholson két gyermekének anyja erre faképnél hagyta. (11.oldal) 1995. november 25-26., Szóval nem fiatal már, mégis: Békés­ben minden szembejövőnek „Szevasz, Karcsi!”. Valószínű nem több, de a leg­emberibb az oka: számos elszármazott büszkeségünk között gondolataiban, emlékeiben ő is mindig itt járkál köz­tünk... Ha pedig jön, megöleljük, kér­dezzük: mi újság, mi történik Veled? No és, hogyan csinálod, hogy semmivel sem vagy mackósabb, mint 32 évvel előbb, amikor Torresékat is „elsepre- getted” a Népstadionban, telt ház előtt. Európa bajnokai között... Micsoda esemény volt az a bizonyos BEK-meccs! Germano, Torres, Simoes, de mindenekelőtt az Eusebio fémjelezte világhírű Benfica ellen. — Sokakat meglepett akkoriban, hogy a Győri ETO-val 1963 őszén, Hidegkúti Nándi bácsi irányításával megnyertük az egyfordulós bajnoksá­got és első vidéki csapatként indulhat­tunk a Bajnokcsapatok Európa Kupájá­ban. A nyitányon 105 perces dráma után 2—0 nyertünk a Chemie Leipzig ellen, aztán a következő tavasszal, a negyedik fordulóban a világhírű Ben- ficát fogadhattuk. Ma már biztosan a Rába partján játszanánk, de akkor még célszerűbb volt a Népstadionban... Ha­sonló volt az érdeklődés, mint most a Fradi háza táján. Elsőre itt 1—0-ra nyertek Eusebióék, a visszavágó si­mább volt, 4—0 lett, de csak ismételni tudom, akkoriban óriási eseménynek számított a meccs, hogy idáig eljutot­tunk. Legkedvesebb emlékeim egyike, de még sok-sok követte. Olimpiai arany a szurkolóktól Az „áválogatottság” ugyan kimaradt ritka gazdag pályafutásából, de a hatva­nas években olimpiai csapattagnak len­ni sem volt akármilyen megtiszteltetés. Sőt, Tokióból a tizedik aranyat éppen Palotaiék szállították... igen, Bene híres ötkarikás gólkirálysága is akkor szüle­tett. Hogy-hogy nem, a jobbfedezetet játszó csapatkapitány vitrinjéből egy ideig hiányzott az aranyérem. — A sors iróniája, hogy csak két meccsen nem játszottam, a csoport- mérkőzések során ugyanis a nagyok tartalékaként elvittek Jugoszláviába és a Szovjetunióba, a második viszont ép­pen a csehszlovákok elleni, 2—1-re megnyert döntő volt, mert az utolsó edzésen megsérültem. Harminc-egy- néhány meccs megkoronázása lett vol­na a dobogón átvenni az aranyérmet... Senkinek nem kívánom azt az érzést, másfelől azonban mégis nagyon örül­tem, hiszen én is tehettem valamit ezért a hatalmas sikerért. Az első félidőt a rádiós fülkében töltöttem, a másodikat a kispadon... Később azért „faragtak” nekem is egy, az eredetihez teljesen hasonló aranyérmet, méghozzá a győri szurkolók kezdeményezésére. Emiatt még szebben csillog, hiszen a közönség szeretete is benne van. Mellesleg Géléi Józsi, a kapus is így járt, ő a románok elleni mérkőzésen sérült meg és kény­szerült később a nézőtérre... Szerencsé­re azóta már nem csak 11 játékos kap érmet a dobogósok közül és ez így he­lyes. A gomblyukban FIFA-jelvény Újabb korszak, immár fekete dresszben, majd sötét öltönyben, a gomblyukban FIFA-jelvénnyel. És közte a fantasztikus brazil—argentin a mexikói világbajnokságon. Sokan fel­kapták a fejüket, mondván, ha Karcsi ezt a meccset „élve” megússza, akár a döntőt is vezetheti. Tudni kell, Dél- Amerikában emberemlékezet óta nincs nagyobb sportesemény, mint amikor Brazília Argentínával csap össze foci­ban! — Egy biztos, az a 78-as meccs tény­leg életem legnehezebb 90 perce volt fekete mezben, pedig 215 NB 1-es mérkőzésem mellett 27 nemzetek kö­zötti mérkőzésen fújtam a sípot. Az embernek többnyire csak egyszer for­dul elő a praxisában ekkora derby, kü­lön is igyekszik rá felkészülni, de ami­kor a játékoskijáróban megláttam a vil­logó szemeket, hát, mit mondjak, felet­tébb izgatott lettem. Az első tíz perc pedig külön dráma is, a két ősi rivális öldöklő csatájában akkor dől el, hogy ki szerez nagyobb tekintélyt, még azt is megkockáztatnám, ki tudja a játék­vezetőt apró trükkökkel „megfogni”, hogy később aztán ebből profitálhas­son. Úgy a tizedik percben aztán érez­tem, most már tennem kell valamit. mert nagy baj lesz. És érdekes, akkor mintegy varázsütésre a játékosok egy­szerre csak a labdával kezdtek foglal­kozni... Bevallom, nagyon meg­könnyebbültem! Vacsora a kiskocsmában Egy nagy ugrással akár a pozsonyi Csehszlovákia—Románia összecsa­páshoz is elérkezhetnénk, ez már a sí­pos búcsú volt. Egy kárpát-medencei csehszlovák—román meccsnek, ma­gyar játékvezetővel és NDK-s ellenőrrel sokáig külön pikantériája volt. Szóval ez a fellépés sem az átlag­feladatokra emlékeztet... — Nem hiába jött oda a végén egy kissrác, aki autogramkérés közben megkérdezte: „Karcsi bácsi! Miért pont ezt a meccset tetszett választani a búcsúhoz?” Való igaz, Izlandon bizto­san kellemesebb lett volna, de az ember oda megy vezetni, ahová küldik... Hogy az 1—1 és a házigazdák kiesése mit jelentett, azt mi sok más mellett abban is lemérhettük, hogy partjelzőimmel — az egyik éppen a békéscsabai Németh Lajos volt — Komáromban, egy kis­kocsmában vacsoráztunk meg. Aki ki­csit is járatos a világban, tudja, ilyenkor a fényes bankett a gyakoribb... Nem bántam, hogy pörköltet ettünk, azt a gólt ma is lesnek ítélném. A történet ezt követő része már akár napjainké is lehet: amikor Palotai Ká­roly visszavonult, UEFA—FIFA el­lenőr lett, egyben az európai szövetség instruktora is. Olykor persze, mint pél­dául a békéscsabai lilák Haladás VSE elleni meccsén, az ellenőri tisztet töltöt­te be a Kórház utcában. Az ember sohasem tudja magát elszakítani szülőföldjének közepétől, ahol gyerekeskedett, ifjú éveit töltötte — Az ember sohasem tudja magát elszakítani szülőföldjének közepétől, ahol gyerekeskedett, ifjú éveit töltötte. Ha kinyitom az újságot, olykor először a Békés megyei híreket keresem, benne az Előre eredményeit. És ha hazajövök, első utam a temetőbe vezet. Mert az a legkevesebb, hogy tisztelegjen és emlé­kezzen az ember azokra, akiknek annyi mindent köszönhet. * ' A sors olykor kísértetiesen megis­métli önmagát. Palotai Károly két hete ismét Pozsonyba volt hivatalos, éppúgy, mint 12 évvel ezelőtt. Egy Szlovákia—Románia találkozóra... azzal a csipetnyi eltéréssel, hogy most a díszpáholyba, játékvezetó'-ellenó'ri minőségben. Ez a „fellépés” minden­esetre simábban zajlott le. Fábián István Palotai fellépései Rohan az idő! Korunkban valahogy méginkább. Itt van például Palotai Karcsi! — o is hatvanéves lett. Tehetséges focistaként ötvennégy nyarán pakolt össze Békéscsabán és követte Győrbe bátyját, a válogatott kapust. Alföldiből dunántúli lett. A minap a győri városházán nyugdíjba vonulása alkalmából vésett vázával lepte meg Kovács István sportigazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom