Békés Megyei Hírlap, 1995. november (50. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-13 / 266. szám

^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP 1 MEGYEI KÖRKÉP 1995. november 13., hétfő | Szegény gazdagok FöldlnU volt. Ezen a na­pon hunyt el 1977-ben a kötegyáni születésű Fényes Imre elméleti fizikus, egyete­mi tanár, a fizikai tudomá­nyok doktora. Fényes Elek le­származottja. Egyetemi ta­nulmányait Budapesten, Debrecenben majd Kolozs­várott végezte, ott szerzett dok­torátust. 1945-ben a kolozsvá­ri Bolyai Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetét ve­zette. 1953-ban Debrecenben az Elméleti Fizikai Tanszé­ken volt tanszékvezető do­cens. 1953-ban áthelyezték az ELTE-re, ahol 196Ó-ban ka­pott újra egyetemi tanári ki­nevezést. Itt dolgozott halálá­ig­Véradás. A Vöröskereszt szervezésében Mezőkovács- házán két alkalommal no­vember 14-én és 22-én délelőtt szervezik a helyi vér­adást. A művelődési köz­pontban tartott rendezvényre várják a régi és új véradókat. Három falevél bolond táncba kezd az őszi szélviharban. Két öregasszony műanyag koszorú­val a temető felé baLlag. A kiste­lepülés éli hétköznapi életét, mindenféle szenzáció nélkül. — Tele van a hócipőnk már a szenzációval — mondja a bicik­lit maga előtt toló bajszos fiatal­ember. — Maguk még nem un­ják? — kérdezi tőlem szemrehá­nyással a hangjában. Tény ami tény, ebben a sza­bolcsi kisközségben nem igazán népszerűek a sajtó képviselői, mióta az itt élő K. házaspár meg­nyerte a szenzációs ötöst. — Minden szenzációhajhász újságírót feljelentenék, ha K. Jánosék helyében lennék — mondja indulatosan a település könyvtárának vezetője. — Nem szégyellik magukat? Tönkrete­szik ezeknek az egyszerű embe­reknek az életét... — Egy pillanat — állítom meg a szavakban nem fukarko­dó szőke hölgyet. — K-ék a fél- milliárdot érő szelvényükre fel­írták a nevüket. Ez pedig azt jelenti, hogy vállalják a nyilvá­nosságot... — Azért írja itt fel mindenki a lottójára a nevét, hogy ne kelljen Nyíregyházára beutaznia, ha elér egy kettes vagy hármas találatot. Tudja, milyen nagy ebben a falu­ban a munkanélküliség, a sze­génység? Sok ezren padlón van­nak. K-ék is becsülettel végigdol­gozták az életüket és miután meg­nyerték a félmilliárdot, azután is azt nyilatkozták, dolgoznak to­vább, ahogy megszokták. — Annyi mindent beszélnek az emberek. Azt, hogy K-ék el­költöznek nyugatra, hogy sokat hagynak a településre, hogy bérbeadják a házukat. Mi igaz ezekből? — Ezt is az újságírók találták ki! Hogy képzeli, hogy egy egy­szerű házaspár, akik itt élték le az életük nagyrészét, most csa- pot-papot, hazát itt hagy? Úgy tudom, maradnak és dolgoznak tovább. Higgye el, nem olyan sok pénz az, amit nyertek... — Nem sok a félmilliárd fo­rint? —-Nem bizony. * Állok a villanyszerelő családi házának kapujában, s arra várok, hogy ajtót nyissanak. Tudom, hogy unják az újságírót, de hi­szek a szerencsémben. Most azonban cserben hagynak. A családiház portáján nagy a csend. Az ablakokon a lehúzott redőnyök kizárják a világossá­got a benti helyiségekből. Egy szemeteskuka árválkodik az ud­varon. Se kutya, se testőr nem őrzi a ház nyugalmát. A szem­ben lévő ház udvaráról kiszól egy asszony:—Ne keresse őket, felmentek a lányukhoz Pestre.-—Elköltöztek? — Már miért költöztek vol­na? Hagyják őket békében élni... — okít ki, miután megmondom, miért keresem a K. házaspárt. * A divatos holmikat áruló butik­ban szóba elegyedek két vásár­lóval, akik a gyerekholmik kö­zött válogatnak.-— Úgy tudom K-ék marad­nak a községben — mondja egy fiatal szőke lány. — Az asszony ugyan már nem dolgozik, de az ember azt mondja, nem ül otthon tétlenül, zsebredugott kézzel. Megszokta, hogy hajnalban kel és indul a villanyórát leolvasni. A lányuk, aki gyógypedagógus a fővárosban, kijelentette, nem hagyja ott azt a 12 gyereket, akikkel foglalkozik. Szóval dol­gozik ő is tovább. Őket nem fog­ja megváltoztatni a sok pénz. Azt beszélik, hogy adnak a falu­nak is belőle, hadd épüljön úthá­lózat. * Elhagyom a szabolcsi kisközsé­get, gidres-gödrös földút vezet a félmilliárdosék házához. Talán egyszer az ő jóvoltukból köves- út épül itt? Ki tudja, mire szánják azt a pénzt, ami hirtelen az ölük­be hullt. Őszintén mondom, nem irigylem őket. A nagy gazdagsá­gukkal szegényekké váltak. Hi­szen a nyereményük óta egy­folytában zaklatásnak vannak kitéve. Olyannyira, hogy még a környezetük is sajnálja őket... Béla Vali Megkérdeztük olvasóinkat Mi kell a boldogsághoz? Szívós Fülöpné 69 éves, csaba- csűdi nyugdíjas: — Az egészség a legfonto­sabb, s ha ehhez még családi béke is társul, együtt a boldog­ság. Sokáig mindkettőnek örül­hettem. Aztán kirepültek a gye­rekek és egyedül maradtam. El­foglaltam magam, dolgoztam. A nyugdíjas éveim is szépen teltek egészen addig, amíg az egészsé­gem tartott. A betegségem miatt már régóta nem járhatok társa­ságba, vendég ritkán kopogtat nálam. A magányomért a szép otthonom sem kárpótol. Farkas József 75 éves, kardosi nyugdíjas: — Béke kell. Én ismerem a háborút, harcoltam a Don-ka- nyarban. S ahhoz is eleget éltem, hogy leckét kapjak az emberi gyűlöletből és harácsolásbók Szerencsés vagyok, van egy ál­dott jó feleségem és a gyermeke­imet is tisztességgel felnevel­tem. Szeretem a családom és élni is szeretek, mégsem vagyok boldog. Mert valahányszor kö­rülnézek, sok lehajtott fejű, he­lyét kereső embert látok, s ez elszomorít. Paluska Jánosné 44 éves, kon- dorosi könyvelő: — Gyermekkoromban a csa­ládi béke, édesanyám közelsége jelentette a boldogságot. Épp ez az, amiből én nem tudok eleget adni a gyermekeimnek. Mi már nem engedhettük meg magunk­nak, hogy otthon maradjunk ve­lük, így a gyerekek rendre a nagyszülőkre maradtak. Sokat dolgozunk, kevés a szabad­időnk. Ám ebben a rohanó tem­póban is azt mondom: a családi harmónia, a kötődés mindennél fontosabb. Palotai Mariann 18 éves, szarvasi fodrász-tanuló: — Szerintem pénz. Különö­sen igaz ez a fiatalok esetében. Sokan összeházasodnának, ám pénz nélkül nincs önálló otthon, és a szülőkkel való együttlakást senki sem vállalja szívesen. A boldogsághoz tartozik még az érvényesülés, az, hogy a szak­mámban nagyon jó legyek. S ami számomra még nagyon fon­tos, a nyugodt családi légkör, az iskolatársakkal és barátokkal együtt töltött órák és a szórako­zás. Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve eló'fizetői lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztorikat, egyéb színes írásokat közlünk. Józanságot, nyugalmat! Az elmúlt héten impozáns felvonulással demonstrált Gyula — de aznap nem volt termelés, sőt előtte és utána sem olyan, mint lehetett volna. Nem telt el egy hét sem, ismét leálltak az üzemek. Kevesebb lesz a bér, de megnőttek a sorok az üzletek előtt. Már kenyér sem jutott sok család asztalára. Egyre kevesebb a villamosenergia, egyre kevesebb búzát őröl a malom. A jövőt jelenleg így a legderűlátóbb ember is csak fekete színekkel festheti. Még feketébb színben tűnik elénk a holnap, ha a termelésen túl az egyéb zavaró jelenségeket is a mérleg serpenyőjébe dobjuk. Aki az utcán jár az emberek között forgolódik, annak feltétle­nül szemébe ütközik, hogy bizonyos törekvések szinte a való­ságtól teljes elrugaszkodottan, nyugodtan mondhatjuk, a tö­meghisztériában jelentkeznek. Járja mindenki — leliismeretét követve—a maga útját, de fel kell emelni szavunkat a józanság, a politikai higgadság érdekében. Aki ma azt hiszi — bármi legyen a politikai meggyőződése —, hogy fegyveres összeütkö­zéseket kiprovokáló tüntetésekkel, sorozatos munkabeszünte­tésekkel egy jottányit is előre viheti hazánk függetlenségének kivívását — vagy teljesen elvesztette tisztánlátását, vagy pedig népellenes machinációk tudatos bajkeverője. Ilyen fényben furcsának tűnik a csütörtök délutáni eset is, amelynek egyedüli célja, illetve eredménye csak az emberek amúgy is nyugtalan életének további fokozása lehetett, telesűrítve a provokáció sok buktatójával, melyet eddig városunk szerencsésen elkerült. A kibontakozásnak megvan még a lehetősége. Rajtunk is múlik, hogy az előttünk lévő ünnepeket milyen körülmények között ülhetjük meg. A munka, az élet nyugodt zavartalanságá­nak biztosítása nem jelenti törekvéseink feladatát, nemcsak életet és vért kívánhat tőlünk, hanem sokkal inkább körültekin­tést, higgadságot, a bajkeverők leszerelését és mindenekelőtt szorgos építő munkát! Határolja el magát minden becsületes ember olyan törekvé­sek képviselőitől, akik a már jogosan óhajtott nyugalmasabb munkáséletet akarják aláaknázni. — es — (Gyulai H ír lap ,1956. december 16.) A polgárőrség segítséget vár A Polgárőrség békéscsabai váro­si szervezete 1992. szeptember 4. óta működik több-kevesebb si­kerrel. A megyében 74 tele­pülésből 31 lépett be az Országos Polgárőrség Szövetségébe. Jogi személy, amely önálló ügyintézői és képviseleti szerv­vel, továbbá önálló költségvetés­sel rendelkezik. Fő feladata: a tár­sadalmi bűnmegelőzés, vagyon­védelem, állampolgárok összefo­gásával a lakosság biztonságér­zetének növelése, a bűnügyileg veszélyeztetett területeken az ingó és ingatlan vagyontárgyak védelmére járőrszolgálat szerve­zése. Együttműködve a helyi rendőri bűnmegelőzési szervek­kel. Tagjai önkéntesek, bevételi forrásuk a tadgíjbefizétésekből, valamint a jogi személyek és ma­gánszemélyek felajánlásaiból, hozzájárulásaiból állna. * Ez igen kevés ahhoz, hogy a szervezet a továbbiakban fenn­tartsa magát, és zökkenőmen­tesen ellássa vállalt feladatát. Ed­digi tevékenységének köszönhe­tően több lakóközösség (Mokry, Lencsési, Kazinczy-ltp.) béké­sen, nyugalomban tölthette éjsza­káját. Nem kellett tartaniuk ga­rázsfeltöréstől, gépkocsirongá­lástól, jogtalan behatolásoktól. Több esetben figyelőszolgála­tuknak köszönhető egy-egy bűn- cselekmény észrevétele, tetten­érés. A szolgálatot azonban nem elég puszta kézzel ellátni. A moz­gáshoz gépkocsi kell, a figye­lőszolgálathoz technika is kelle­ne. Az emberek önkéntessége még kevés a rendszeres műkö­déshez. Ezért felhívással fordulunk mindenkihez, a város polgárai­hoz, lakóközösségekhez, vállala­tokhoz, a polgármesteri hivatal­hoz, hogy a polgárőrség városi szervezetének helyzetét figye­lembe véve, a további működés­hez szükséges költségekhez pró­báljanak hozzájárulni! Mi pedig vállaljuk, hogy akik működésünk érdekében felajánlást tesznek, te­rületükön az éjszakai időszakban fokozott ellenőrzést tartunk. A felajánlás az adóalapot csökkent- heti. Számlaszám: MNB 269- 98325/1613 Pallér Sándor városi titkár Bemutatták a 406-ost! Peugeot-napokal tartottak a hétvégén Békéscsabán, Gyóni Géza utcában. Ebből az alkalomból bemutatták a nagy érdeklődéssel várt új modellt, á 406-ost FOTÓ: LKHOCZKY PÉTER nimm mu sháza Mezoki A Westel Rádiótele­fon Kft. és az Ofotért békéscsabai üzlete kedvezményekkel, akciókkal várja Önt. Sót! A WESTEL 900 üzletkötője kíván­ságra házhoz viszi a készüléket, és a szolgáltatást. Mezőberény HELYEN JÁR B é/c é*4c*iii bán Li!

Next

/
Oldalképek
Tartalom