Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-09 / 237. szám

RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. október 9., hétfő' Kislányok a médiahajóról Hostessképzés interservices segédlettel Csulik Mónika, Sajben Pálné és Sallai Viktória igényesen kí­vánják elismertetni a hostesskedést fotó: kovács Erzsébet Földink volt. Ezen a na­pon hunyt el a franciaországi Cannes-ban 1894-ben Justh Zsigmond író, földbirtokos. Jogi és nemzetgazdasági tanul­mányait Németországban és Franciaországban végezte. Reviczky biztatására kezdett írrti. Birtokán paraszt mű­kedvelőkkel maga rendezte népszínműveket és klasszikus drámákat mutattak be. Talán jövőre. Körösla- dányban jelenleg a két védőnői körzetben csupán egy védőnő tevékenykedik, ráadásul ő sem helybeli, hanem Békéscsabáról jár át. A mostani helyzet alapján úgy tűnik, feltétlenül szükséges volna a másik védőnői állást is (lehetőleg helyben lakó) szak­emberrel betölteni. Ám ennek az igénynek a megvalósulására az idei költségvetés terhére nincs fedezet, ezért a második védő­női állás betöltésére — csakúgy mint az esetfeges harmadik házi­orvos munkába állítására — a jövő évi költségvetés összeállí­tásakor próbálnak megoldást ta­lálni a község vezetői. Engedményes BRAMAC-VÁSÁR, 96 Ft helyett 86 Ft/db BUTI Kft., Békéscsaba, ÁS“. Jp Csorvási út 17/4. . |TÜZEP| Telefon: (66) 445-070. Gvomaendröd. Ipartelep u. 1. Telefon: (66) 386-461. {e36) Megszervezték II. Erzsébet angol királynő látogatását, politikai nagyrendezvénye­ket, rendszeres résztvevői a Friderikusz-show-nak, kiállí­tásokat, konferenciákat szer­veznek, tolmácsolást, fordí­tást, idegenvezetést szolgál­tatnak. A Hazay Interservice megjelent megyénkben is, irodájának vezetője Sajben Pálné Margitka lett. Margitkát még a pedagógiai intézetből ismerem, ahol nagy szomorúságára létszám felettivé vált. Kétségbe azonban nem esett, kereste és megtalálta az egyéniségéhez, érdeklődési köré­hez legjobban illeszkedő foglal­kozási formát. Első referencia- munkája a pincérfutóverseny me­gyei bajnokságának megrende­zése volt. Szerkesztőségünkbe két csinos fiatal lánnyal érkezett a napokban, akiket büszkén muta­tott be első tanítványaiként. — Csulik Mónika és Sallai Viktória 18 évesek, évfolyamtár­sak voltak a Széchenyi közgazda- sági iskolában — magyaráz Mar­gitka. — Számomra ők most kü­lönösen fontosak. Bennünket képviseltek a médiahajón és szé­pen helytálltak. Igen sok fogadá­son, árubemutatón magam is részt vettem, és láttam, hogy egy­re fontosabb szakmává lesz a hostesskedés. Szakmai múlttal nemigen rendelkeznek még az ott dolgozó csinos lányok, bár me­gyénkben is egyre több intéz­mény szervez hostess-tanfolya- mokat. A hostess nagyon fontos sze­mély, bár a jelentőségét még nem minden vezető ismeri fel. Egy- egy rendezvény házigazdájaként nemcsak kedves színfolt, hanem a cég tükre. Jó kommunikációs készséggel, csinos, igényes külsővel megáldott ember, aki­nek az általa képviselt intézmény, árucikk legjobb ismerőjének kell lennie. Ilyen szellemben, nagy szakmai igényességgel szeretnék én is hostess-tanfolyamot szer­vezni, ahová az egész megyéből várom az okos és csinos, 18 éven felüli, érettségizett lányokat. Az elérhető legkiválóbb szakembe­reket szeretném megnyerni az ok­tatáshoz, vendéglátást, proto­kollt, viselkedéskultúrát, kom­munikációs készségfejlesztést, középfokú idegennyelvtudást ik­tatunk a 80 órába. Gyakorlati munkára 56 órában nyflik majd lehetőségük. Egyelőre állandó foglalkoztatást nem tudunk ígérni a végzősöknek, de kiegészítő el­foglaltságként akár a főis­kolások is vállalhatnak munkát a hozzánk forduló cégek rendezvé­nyein. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy Békés megyei kislányt is látunk majd a Friderikusz-műsor- ban vagy a februári nemzetközi rendezvényen, a budapesti opera­bálon. Móni és Viki nagy lelkesedés­sel mesélnek a médiahajóról. Ke­mény munka volt egész napi tal- palás során, de megérte. Sok hí­res, neves személyiséggel, politi­kussal, íróval, művésszel talál­koztak, élménydús nap volt. — Az idén nem vettek fel továbbtanulni — meséli Csulik Móni, — jövőre újra próbálko­zom. Addig tanulom a hostesskedést. Látom már mi­lyen szigorú szabályok érvénye­sülnek a szakmában, a mosoly­gós arc, az udvariasság mellett sohasem szabad a vendég sze­me láttára ennünk, innunk. Érte­ni kell ahhoz is, hogyan lehet kedvesen, de határozottan „le­szerelni” a bizalmaskodó ven­déget. Sallai Viki mosolyogva em­lékezik: — A médiahajón na­gyon rokonszenvesek voltak az emberek, csak valahogy az élet­ben nem olyan szépek, mint a tévében. Szót váltottunk Albert Györgyivel, Vágó Istvánnal. Pa­lotás János kezet csókolt mind­nyájunknak, Torgyán József a búcsúzáskor is viccelődött. Ha­sonlóak a terveim Móniéhoz, ta­nulok és jövőre ismét felvételi­zek, addig hostesskedem. Sajbenné Margitka a megyei protokollszövetség titkára. Ap­ró, de határozott léptekkel sze­retne haladni ezen a nálunk még elég ingoványos területen. Az bizonyos, hogy a következő pin­cérfutóversenyt is ő rendezi, amelynek a győztese a 70 esztendős hagyományú párizsi verseny résztvevője lehet. Bede Zsóka „Mi is szeretnénk egy szép játszóteret!” Kezdetben senki nem gondolta, hogy ekkora sikere lesz a napok­ban Reformátuskovácsházán rendezett vállalkozók báljának. Az ötlet a 2. számú általános iskola diákönkormányzatától eredt, mivel az ebben a városrész­ben lakó gyerekek régóta szeret­nének egy szép játszóteret. Hogy lett a szándékból támo­gatás? — kérdeztük Bálványos Pálné igazgatótól, valamint Fo­dor Ildikó tanárnőtől. Mint mondták, az ötletet a nevelőtestület támogatta, majd a szülőkkel és tanulókkal hulla­dékgyűjtési akciót szerveztek. A továbbiakban olyan megol­dást kerestek, amely kötődik a településrészhez, ezért az itt élő vállalkozókhoz fordultak segít­ségért. A Farmer csárda ingyen biztosította a helyet a bálhoz, amelynek szervezéséből min- dejjki kivette a részét. Voltak, akik levélben küldték el a támo­gatásra szánt pénzt, illetve fel­ajánlást tettek gépekre, munka­végzésre. A báli bevétel és a hulladékgyűjtésért kapott pénz 250 ezer forint, ennyi áll rendel­kezésre a játszótér kialakításá­hoz. Az iskolavezetés úgy érzi, hogy a gyermekek érdekében ta­pasztalt összefogás nem csak a segítőkészséget, de az itt élők jóindulatát, érzelemgazdagsá­gát is tükrözi. A játszótér kiala­kítását a tél közelsége miatt ta­vaszra halasztották. H. M. Megkérdeztük olvasóinkat Mennyi lenne az ideális nyugdíjkorhatár? Ötven év emlékeiből Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából e helyen rendszeresen bemutatunk olyan olvasókat, akik 40-50 éve eló'fizetól lapunknak, továbbá visszaemlékezéseket, sztori­kat, egyéb színes írásokat közlünk. Az utóbbi másfél évtized történetei A tiltott Aczél és Kádár A nyolcvanas évek közepén a feszült magyar—román viszony következményeként egyre elviselhetetlenebbé vált a helyzet a határon. Az órák hosszat tartó várakozások, a csomagokban való kutatások őrölték az idegeket. Általánossá váltak a vetkőztetéses motozások, a nők megalázó módon való átkutatá­sa. A román vámosok pénzt és főleg magyar nyelvű újságokat, könyveket kerestek. A történtekről nem lehetett hallgatnunk. Helyzetünket nehezítette, hogy a magyar—román kapcsolato­kat érintő ügyek, jelenségek megszellőztetése az egész magyar sajtó számára tiltott volt, bármilyen közléshez a pártközpont agitprop osztályának jóváhagyása kellett. Úgy gondoltuk, olyat kell írnunk, amire még a pártközpont sem mondhatja azt: nem közölhető. Kitaláltuk, kiküldjük két munkatársunkat néhány könyvvel Aradra. Táskájukba több történelmi és erdélyi vonatkozású könyv közé bepakoltuk Aczél György és Francois Cohen beszélgetéseit a szocializmusról, Gyurkó László Kádár Jánosról szóló. Arcképvázlat történelmi háttérrel című könyvét (címlapján a főtitkár fényképével). No, ha ezeket a könyveket elveszik—okoskodtunk —, azt odafönn nem hagyják szó nélkül. Munkatársaink felültek a vonatra. „Csont” nélkül átjutottak a határon. Másodszor szintúgy. Harmadszorra viszont fennakad­tak a román vámon. Bejött, amire számítottunk: elvették a könyveket, „Aczélt” is, „Kádárt” is. Szerencsére adtak róla elismervényt, olvashatóan feljegyezve rájuk a könyvcímeket. A „dokumentet” azonnal kiküldtük a nyomdába, készítsenek róla filmet a közléshez. A munkatársaink pedig ismét felültek a vonatra és elismervénnyel a kezükben kimentek a könyvekért a határra. Amikor hazatértek, jelentettük a pártközpontnak, hogy mi történt, s azt is, hogy cikk készült a könyvtortúráról. Á kéziratot elolvasásra felkérték. Két nap múlva, javítás nélkül visszaküldték azzal a megjegyzéssel: mehet! Üdvrivalgásban törtünk ki: sikerült! Korai volt az öröm. Itt helyben mégis működött a cenzúra. A kisközpont illetékese felülvizsgálta a nagyközpont döntését. A cikk megjelentetését megtiltották. A szöveget ennek ellenére— a helyszínt Afrikába helyezve — a következő évi sajtóbáli újságban leközöltük. A teljes, változatlan szöveg — az átvételi elismervény kópiájával együtt — csak három évvel később, 1989. május 20-án jelenhetett meg az alábbi sorok kíséretében: a közlést 1986-ban a hivatalos politika, a sajtóirányítás merevsé­ge nem tette lehetővé; azóta kiderült, nem akkor látjuk legjob­ban a dolgokat, ha homokba dugjuk a fejünket. Árpási Zoltán A fűtésért (is) fizetni kell! Egyeztető tárgyalást tartottak a battonyai Molnár C. Pál-lakóte- lep gázdíjhátralékáról október 6-án Szegeden a Dél-alföldi Gázszolgáltató Részvénytársa­ságnál. A tanácskozáson az rt.-t dr. Móczó Istvánná gazdasági igazgató. Szabó István üzem­igazgató (Orosháza), Budai Márta pénzügyiosztály-vezető és dr. Szilágyi Jánosjogtmácsos képviselte. Dr. Dévényi László- nétanácsos a Magyar Energiahi­vatal megbízásából, Kovácsné Varga Annamária pedig a lakó­telep közös képviselőjeként vett részt a megbeszélésen. A téma fontosságát jelzi, hogy Takács Dezső, Battonya polgármestere és Tóth Sándor, a 7. sz. választó- körzet országgyűlési képviselő­je is jelen volt az egyeztetésen. Mint ismeretes, a battonyai lakóközösség összesen több mint 4,4 millió Ft-tal tartozott a Dégáz Rt.-nek. A bíróság által megítélt követelését a vállalat fenntartja, s.csak annak mara­déktalan rendezése után hajlan­dó a gázszolgáltatást helyreállí­tani. Takács Dezső polgármes­ter kijelentette: a battonyai ön- kormányzat nem tudja átvállalni a lakóközösség tartozását; Kovácsné Varga Annamária eredménytelenül vetette fel a tartozás részletekben történő ki- egyenlítését. Dr. Dévényi Lászlóné tanácsos szerint a la­kóközösség szerződésszegése miatt jogszerű a Molnár C. Pál- lakótelep kizárása a gázfogyasz­tásból. A tanácskozás végén Szabó István üzemigazgató közölte: a tartozások teljes rendezése után mágneskártyás gázmérőt kíván­nak felszerelni a lakótelepen. Ennek a műszaki megoldásnak az a lényege, hogy az előre kifi­zetett gáz elfogyasztása után au­tomatikusan megszűnik a gáz­szolgáltatás. — Az ügyet több jogi szakértővel is tanulmányoztat- tam — nyilatkozta lapunknak Tóth Sándor országgyűlési képviselő. — Sajnos ki kell mondanom: nincs értelme hite­getni ezeket az önhibájukból is nehéz helyzetbe jutott embere­ket. Az évek során felhalmozott adósságot nem fogja tőlük átvál­lalni senki! A gázszolgáltató mindössze arra tett ígéretet, hogy viselni fogja a több száz­ezer forintba kerülő mágneskár­tyás rendszer kiépítésének költ­ségeit. Ménesi György Orvosi ellátás falun Sánta Gyula, 65 éves, körösladányi nyugdíjas: Szerintem a férfiaknál a hatvan év, nőknél pedig az ötvenöt év. Sőt ha valóban csak rajtam múlna, ak­kor ezeket az életkorokat két-há- rom esztendővel még lejjebb is szállítanám. Továbbá minden nyugdíjas dolgozót elbocsátanék. Manapság még a fiataloknak sincs munkájuk, márpedig elsősorban őket kellene foglalkoztatni. Ha az ifjúságot kellően le tudnánk kötni, jobb lenne az egész ország bizton­sága. közérzete is. Szabó Erzsébet, 26 éves, vésztői munkanélküli: Manapság mind nő és csak nő a munkanélküliség, ezért egyálta­lán nem értem a kormánynak azt a lépését, mely a nyugdíjkorhatár felemelésére irányul. Amíg a fia­taloknak és a középkorúaknak sem tudunk munkát biztosítani, a nyugdíjkorhatár felemelésére még gondolni sem lenne szabad. Sőt, azt mérsékelni kellene. Ám a mai helyzetben már annak is örül­nék, ha a jövőben is a jelenlegi korhatár maradna érvényben. Szűcs József, 30 éves, szeghalmi ács-állványozó: Magyarországon manapság mire valaki odajut, hogy nyugdí­jazzák, az már annyi leterhelésen, kemény megpróbáltatáson esett át, hogy a nyugdíját alig tudja néhány évig élvezni. Ha ezt a folyamatot meg szeretnénk állíta­ni, lejebb kellene szállítanunk a nyugdíjkorhatárt. A férfiaknál az ötvenöt, a nőknél pedig az ötven­éves kor lenne az ideális a nyugdí­jazásra. Ráadásul akkor több pályakezdő kaphatna munkát. Vágréti János, 70 éves, békés­csabai festőművész: A nyugdíjkorhatár megállapí­tásánál figyelembe kellene venni, hogy Magyarországon élünk. Itt meggyötörtebbek, kiszolgálta­tottabbak az emberek, mint egy nyugat-európai országban. Van­nak, akik már meg sem tudják kezdeni nyugdíjas éveiket. Igaz­ságtalan lenne felemelni a nyug­díjkorhatárt. A jelenlegi még el­fogadható. de jobb lenne, ha a nők 50, a férfiak pedig 58 évesen vo­nulhatnának nyugállományba. Pusztaottlakán — a lakosság egészségügyi alapellátása érde­kében — a napokban megkötöt­te az önkormányzat az egészség- ügyi pénztárral az 1996. évre szóló szerződést. Áz idei költsé­geket, úgy tűnik, az eddig kapott finanszírozásból és a kártya­pénzből biztosítani tudták. Bár a rendelőben a legszükségesebb műszerek megtalálhatók viszont az eszközök fejlesztésére nem is gondolhatnak. A Pusztaottlakaiak orvosi el­látását — több mint két éve — dr. Molnár Béla háziorvos Csabaszabadival megosztva végzi úgy, hogy délelőtt 8-tól 10 óráig Ottlakán, 11-től 13 óráig Szabadiban tart orvosi ügyele­tet. A fennmaradó időben pedig a fekvő betegek látja el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom