Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-06 / 235. szám

1995. október 6., péntek MEGYEI KÖRKÉP SwuMmgl gyerekek. A nyáron Vágréti János festőmű - vész irányításával képzőművé­szeti táborban tanulhattak, fest­hettek, rajzolhattak Szanazugban a gyerekek. A megyei műve­lődési központ október 7-én, szombaton délután fél négykor rendezi az ott készült munkák ki­állításának megnyitóját a megyei könyvtár előcsarnokában. A megnyitót, Szegediné Kozák Mária a polgármesteri hivatal csoportvezetője mondja. KB£8Z-verseny. A Szeg­halmi Rendőrkapitányság sze­mélyi állománya számára elmé­leti és ügyességi KRESZ-ver- senyt rendezett a napokban. A vetélkedőt Gyulai András rendőr hadnagy nyerte. A második helyen Szilágyi Zoltán rendőr törzsőrmester, a harmadikon Sza­bó Lajos rendőr törzszászlós vég­zett. Aszfalt a Berettyón? Ecsegfalván a főút bal oldalából nyíló utcák közül már csak a Berettyó utca nem rendelkezik szilárd útburkolattal. Ennek a mintegy 400 méter hosszú burko­latnak a kiépítésére az ecsegfalvi önkormányzat hamarosan pályá­zatot nyújt be az útalaphoz. A beruházás előreláthatóan 3 millió forintba kerül. A pénz felét kíván­ják pályázati úton megszerezni, a fennmaradó részt pedig majd a település jövő évi költségvetése biztosítja. Diáklap. „Extasis” címmel megjelent a battonyai középisko­lások újságának idei első száma. A második osztályos szerkesztők (Budai Zsuzsanna, Boár Györ­gyi, Vásárhelyi Lili) fiatalos len­dülettel próbálják izgalomba hozni, írásra buzdítani társaikat. Az „uborkáról” szóló írást olvas­va ez — feltételezhetően — sike­rült is nekik. Biztosított a vésztői térség vasúthálózata A regionális üzletvezetőség által biztosítottá vált a térség személy- és áruszállítása A MÁV Rt. Vésztői Regioná­lis Üzletvezetősége október elsején kezdte meg működé­sét. Magyarországon jelenleg három ilyen üzletvezetőség tevékenykedik. — Vonalhálózatunk — egy-egy rövid szakasz kivéte­lével — Békés megye teljes északi területeire kiterjed. Konkrétan a Gyoma— Szeghalom (Gyoma csatlako­zó állomás), a Szeghalom— Körösnagyharsány, a Békés­csaba—Kötegyán (Békéscsa­ba csatlakozó állomás), Szeghalom—Püspökladány (Püspökladány csatlakozó ál­lomás) és a Kötegyán— Vésztő vonalak tartoznak hoz­zánk — tájékoztatna lapunkat Varga Zoltán, a MÁV Rt. Vésztői Regionális Üzletveze­tőségének vezetője. — Mivel a MAV-on belül hasonló regionális központok eddig nem működtek, nem is­merjük üzletvezetőségük cél­ját. — Központunk legfonto­sabb célja, hogy munkánk so­rán a vasút üzemeltetésével kapcsolatos döntések mind hatékonyabbá váljanak, s iga­zodjanak a térség igényeihez. — A Vésztő környékén la­kók mit érzékelhetnek az önök munkájából? — Á térség lakói számára - jó hírt közölhetek: a most lét­rejött regionális üzletve­zetőség által biztosítottá vált a térség személy- és áruszállítá­sa. Ezzel továbbra is megma­radtak az utazási, és ami ennél is fontosabb, a munkábajárási feltételek. A környéken üzemelő vállalatok és vállal­kozások pedig közvetlenebb kapcsolatba kerültek a MÁV- val, s ez a közeledés a cégek áruforgalmán lendíthet. Magyari Barna Finanszíroznak, támogatnak A múlt héten jegyezték be a bé­késcsabai Merre, Magyaror­szág? Alapítványt, és a létreho­zók tegnap céljaikról, terveikről számoltak be a csabai Turul könyvesboltban. Veres Károly, a könyvesbolt vezetője — egy­ben kuratóriumi tag;— elmond­ta, hogy nemzeti rendezvénye­ket finanszíroznak, határon be­lüli és túli magyarokat támogat­nak, és minden hónapban né­hány Békés megyei rászorulón egyszeri 5 ezer forintos pénz­adománnyal segítenek. Néme­tországból különböző térképe­ket kapott az üzlet, és minden \ egyes eladott térkép árából 10 százalékot a Magyarok Világ- szövetsége karitatív bizottsága megyei szervezetének utalnak át, a többi pénzből pedig egy nemzeti kiadót kívánnak létre­hozni. Különleges „világnapi” vacsora Kunágotán az idősek világ­napja alkalmából a napokban a géppark éttermében találkoz­tak a nyugdíjasklub tagjai egy kellemes vacsora mellett. Mint azt Csikós Jánosné klubvezető elmondta, a klubnak 50 körüli a tagsága, ebből 37 az aktív tag. Általában hétfőnként jön­nek össze a művelődési ház­ban, ahol beszélgetnek, társas­játékokat játszanak, házi ver­senyeket szerveznek. Ezen túl kirándulásokon, színházláto­gatásokon vesznek részt. Ta­vasszal és ősszel megünneplik a névnapokat, valamint év közben a jelesebb eseménye­ket. Mint tudjuk, a klubnak Tű­hegyi Mihály bácsi is aktívája volt, ezért itt is megemlékez­tek a legutóbbi kopjafa- ava­tásról. Mint mindig, most is meghívták a társközségek klubjait, többek között Ma­gyar- bánhegyesről és Kevermesről. Az idős emberek szeretik a társaságot, ilyenkor vidám a hangulat, saját műsorszámok­kal mutatkoznak be. A világnap alkalmából tartott rendezvé­nyen emlékeztek meg és kö­szöntötték a klubvezetőt, aki 50 éves pedagógusi munkájáért arany diplomát kapott, majd a finom vacsora után az úgyneve­zett Szabó-féle zenekar húzta a talpalávalót. A lelkes és össze­tartó közösség munkáját — mint hallottuk — az önkor­mányzat, az ipartestület, a tsz és a helyi vállalkozók is szívesen támogatják. H. M. Japánok az ifíházban Vasárnap este hét órától a japán művésze­tek sajátos ágával ismerkedhetnek meg a békéscsabai ifiház látogatói. Az Okinawai néptánc- és küzdősport-együttes 1989 óta járja a világot, Magyarországra most érkezik először. Műso­rukban a bábos és udvari tánc mellett egy 8 dános mester tánckarate bemutatójára is sor kerül. A magyarorszagi szlovák írok levelének teljes szövege Utolsó csepp a pohárban Lapunk szerdai számában közöltük, hogy négy magyarországi szlovák író — mint erről a pozsonyi Slovenská Republika hírt adott — az Európa Tanács emberjogi bizottságához fordult panasszal, melyben többek között kifogásolják a Magyarországon élő szlovákok sok évtizede folyó erőszakos elmagyarosítását. A levél kiváltó oka — mint utolsó csepp a pohárban — az Országos Szlovák Önkormányzat márciusi megválasztása során általuk tapasztalt törvénytelenségek — a szavazás titkosságának megsértése, az eredmény meghamisítása stb. — voltak. Ebbéli észrevételükkel először az Országos Választási Bizottsághoz, majd a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak. Kifogásukat ez utóbbi, minden további hazai jogorvoslatot kizárva, elutasította. Ezt követően nyújtották be panaszukat az Európa Tanácshoz. Olvasóink kérésére most teljes terjedelemben ismertetjük a pozsonyi Slovenská Republikában megjelent cikket. A magyarországi szlovákok képviselőinek panaszához Tisztelt Európa Tanács Emberi Jogi Bizottsága! Tekintettel arra, hogy a magyarországi szlovák nemzetiség képviselői tudomásunk szerint eddig még soha nem fordultak az Európa Tanács Emberi Jogi Bizottságához, nagyrabecsült testületük a magyarországi szlovákokról elsősorban a magyar kormány- szervektől szerezhet információkat, amelyek azonban nem feltétle­nül pontosak és igazak. Emiatt az öszefüggések jobb megértése végett konkrét panaszunk előterjesztését megelőzően röviden vázol­juk a magyarországi szlovákok helyzetének—csaknem teljes asszi­milációjának történeti gyökereit, hasonlóképpen a valós ma­gyarnemzetiségi politika fő vonásait. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi közvélemény, beleértve a nemzetközi szervezeteket, a mai napig nem ismeri kellő mértékben a magyar kormány nemzetiségi politikájának nem megfelelő gyakor­latát, amely már több mint száz éve mérhetetlen károkat okoz nemcsak a magyarországi kisebbségeknek, de magának a többségi nemzetnek is. Á magyar kormány elvakult politikája vezetett az Osztrák-Magyar Monarchia széteséséhez, és századunk első felé­ben a nemzeti államok kialakulásához, s okozója volt a későbbi „magyar veszteségeknek” is. Az a politika, amely a magyarországi nemzetiségek könyörtelen felszámolását célozza, végső soron elősegíti az ország határain túl élő magyar kisebbségek asszimiláció­ját is. A trianoni békeszerződés a szlovák és magyar etnikum közötti határokat igyekezett igazságosan megvonni úgy, hogy Magyaror­szágon megközelítően annyi (kb. félmillió) szlovák maradjon, mint amennyi magyar maradt az új Csehszlovák Köztársaságban. Amennyiben ez a két állam hasonló türelmet és gyakorlatot valósí­tott volna meg a nemzetiségi jogok tényleges biztosítását illetően, a fenti arány minden bizonnyal ugyanaz vagy hasonló lenne jelenleg is. A tények azonban másról tanúskodnak. Amíg a demokratikus Csehszlovákiában a magyarok széles nemzetiségi jogokkal, oktatási és kulturális intézmények hálózatával rendelkeztek, a magyarorszá­gi szlovákok mindjárt 1918-at követően könyörtelen és erőszakos asszimilációnak voltak kitéve. Megfosztva a legelemibb nemzetisé­gijogoktól, egzisztenciális fenyegetettségükben kénytelenek voltak tömegesen elmagyarosodni, gyermekeiket magyar óvodákba és ele­mi iskolákba járatni, templomokban magyarul imádkozni, magyaro­sítani neveiket stb. A második világháborút követően kb. 70 ezer szlovák ugyan áttelepült Cseh-Szlovákiába, nemzetiségünk túlnyomó többsége azonban továbbra is Magyarországon maradt. Nemzetiségünknél a ’40-es években bekövetkezett bizonyos fellendülést követően a szervezet, s kulturális élet, valamint a művelődés és oktatás területén jelentkező kezdeti ígéretes lépéseket a magyar szervek könyörtele­nül elnyomták. A magyarosítási törekvések ismét teljes mértékben kibontakozhattak, újabb és rafináltabb módszereket alkalmazva. A Magyarországon élő szlovák gyerekek 95 százalékának valójában soha nem volt alkalma saját anyanyelvén tanulnia, és mivel az általános iskola kötelező volt, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó gyerekek is kénytelenek voltak magyar iskolába járni, ahol magyar pedagógusok magyarokat neveltek belőlük. A szlovák nyel­vet szisztematikusan kiszorították a templomokból, és a szlovák nemzetiségi településeket közigazgatásilag nagyobb magyar közsé­gekhez csatolták, aminek következtében nem természetes úton vál­tozott meg településeink etnikai összetétele is. E nemzetiségpolitikai gyakorlat következtében jelenleg Magyarországon már csak kb. 10 ezer lakos vallja magát szlováknak. Á Kárpát-medence egyetlen nemzetiségénél sem lehet tapasztalni számának ilyen hirtelen csök­kenését. A magyarországi szlovákok természetesnek nem mondható asszimilációja, főképpen ami a dinamikáját illeti, talán egyedülálló a világon, és mint ilyen, a rekordok könyvébe való. Ugyanakkor mindez a XX. század utolsó felében történt, s abban az államban, amely nemzetiségi politikájával egész Európának példát kíván mu­tatni. Az említett történelmi okok miatt és a magyar állam e kétszínű nemzetiségi politikája következtében a hazai szlovák kisebbség jelenleg a többségi nemzetbe való beolvadás utolsó fázisában talál­ható. Az 1989 után bekövetkezett társadalmi változások után szlo­vák nemzetiségünk legaktívabb és legöntudatosabb része kezdett határozottan fellépni a formális megoldások ellen ezen a területen. A jogok és a pozitív diszkrimináció deklarálása helyett konkrét intéz­kedéseket, a sajtószabadság biztosítását, valamint a véleménykü­lönbségek tolerálását, a jogok megfelelő képviseletét és nemzetisé­günk tényleges érdekeinek, vagyis a magyarországi szlovákok teljes beolvadásától való megmentés hathatós feltételeinek biztosítását követelte és követeli. A magyar államnak azonban nem áll szándéká­ban támogatni e törekvéseket, és nemzetiségi jogaink legaktívabb védelmezőit — a Magyarországi Szlovákok Szövetsége (MSZSZ) képviselőinek aktív támogatásával — igyekszik lejáratni és mellőzni. A magyarországi szlovákok körében az utolsó ötven évben a kontraszelekció soha nem érvényesült olyan következetesen és könyörtelenül, mint éppen napjainkban. Ezt az állítást konkrét pél­dák és dokumentumok egész sora bizonyítja. A magyarországi szlovák ellenzéki, úgynevezett alternatív szervezeteket az állami szervek igyekeznek pénzügyileg és más módon is ellehetetleníteni, míg kiszolgálóik útján, valamint régi, jól bevált módszerek segítsé­gével a hazai szlovák kisebbség legaktívabb szakembereit nem egyszer egzisztenciálisan is fenyegetik, ami egyben félelmet ger­jeszt az egész nemzetiségi értelmiségünk körében. Ugyanakkor az MSZSZ-ét, amely feltétel nélkül lojális a magyar nemzetiségi politi­kával szemben, a kormány anyagilag, morálisan és politikailag maximálisan támogatja. Ez markánsan megmutatkozott az elmúlt év végén lebonyolított helyi nemzetiségi önkormányzati választások során is. A szövetség ugyanis állami támogatásként (miként az előző években is) több tízmilliót kapott, míg a többi országos hatáskörű szlovák szervezet egy fillért sem, ami a választási esélyeket illetően nyilvánvalóan hátrányos helyzetet teremtett számukra. Az a tény tehát, hogy az MSZSZ képviselőinek — akár törvénysértés útján is — sikerült hatalmukat átmenteni az Országos Szlovák Önkormány­zatban (OSZÖ), végső soron az illetékes állami szervek számító politikájának köszönhető. Budapest, 1995. szeptember 13. Tisztelettel: Imrich Fuh, Michai Hrivnák Alexander Kormos, Gregor Papucek Másolt kulcs a lopott autóhoz Az elmúlt hét végén az Orosházi Határőr Igazgatóság területén 59 jogellenes cselekményt fedtek fel. 3 nap alatt kilencen követtek el közokirat-hamisításos bűn- cselekményt — tájékoztatták la­punkat a határőrség illetékesei. Mint megtudtuk, a Gyulai Határ­őrizeti Kirendeltség működési területén 2 marokkói állampol­gárt is elfogtak. Lökösházán pe­dig a nemzetközi gyorsvonat egyik kocsijának padlásterében a hivatásos útlevélkezelő 140 da­rab Ernte és 30 darab Rothmans cigarettát talált. Gyulán kilépésre jelentkezett egy moldván állam­polgár az általa vezetett VW Passat típusú személygépkocsi­val. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a jármű papírjai nem erede­tiek, az indítókulcs is másolt. Az elkövetőt és az autót átadták a helyi rendőrkapitányságnak?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom