Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-07-08 / 236. szám
1995. október 7-8., szombat-vasárnap # BÉKÉS MEGVEI HÍRLAP Ezüst György és a békési táj íegazus nyergében f rüKt György klasszikus festő, mert ragaszkodik a táblaképhez, az értelmezhetőséghez és emlékeihez. Ezüst György modem festő, mert ismeri a 20. század összes művészeti forradalmait, és úgy alkalmazza az exp- resszionizmus, a szürrealizmus és a geometrikus irányzatok vívmányait, mint ahogy az anyanyelv alapvető szókincsét használjuk a hétköznapi beszédben. Ha ezt az antinómiát, ezt a két pólust — a klasszicitást és modernséget — összeérintjük: éppen e két ellentétes töltetű áramforrás szikrázásában rajzolódik elénk Ezüst György művészi személyisége qs íratlan ars poeticája, melyeknek valamennyi eredője, vonzása, szándéka egyfelé, egyetlen középpont vagy inkább mező felé mutat: a szülőföldre, a tágabb értelemben vett „békési tájak” kimeríthetetlennek tűnő festői forrásvidékére. A fekete-fehér „családi fotóba” belefestett önarcképi kompozíció már- már ideogrammatikus jelképiséggel nyilvánítja ki ezt a mozgásirányt és vallomást. A többi képből pedig szinte geológiai-földtörténeti erővel, hevülettel emelkednek ki (mint mélyről felgyűrődött hegyek) azok a motívumok — például egy-egy ős arca, alakja, egy-egy épület, bútor, állat, játékszer, égitest, szerszám, emlékhelyszín, munkapillanat —, akik és amelyek éppen konkrétságukban hordozzák a végtelenség és időtlenség dimenzióit, amiért, amelynek megérintéséért a festő — festő lett, érdemes volt festővé válnia. A szülővárosában, Békéscsabán néhány hónappal ezelőtt bensőséges légkörben megnyitott születésnapi kiállítás után -— akkor a 60 esztendőt hatvan képpel jelzett életmű keretében művészfia köszöntötte az édesapát — itt, most, a Békési Galériában, ebben a némiképpen szűkebb keresztmetszetben sem oldottabb, sőt, ha lehet még töményebbnek tűnik az a szigor és következetesség, amellyel élet- és művészútjá- ra visszapillant, illetve ahogyan általáNagyszüleiül udvarában REPRODUKCIÓ: LEHOCZKY PÉTER Itatás ban az alkotás hivatását, szerepét, funkcióját szemléli ebben a ködös századvégben . De ugyanakkor talán az a költői gesztus is közvetlenebbül érzékelhető, amely áttetsző víztükörből fodroztatja vissza a félelem, a bátorság, a vágy és az álom toporzékoló vagy szárnyas lovait, a földdel és a földéit folytatott örök küzdelem meggyötört, arctalan öregjeit vagy éppen azt a mitológiai bölcsességet, amely barátai, egy Tóth Menyhért vagy Faludy György vonásaiban, pillantásuk sugárzásában értelmeződik. Irigyeljük Ezüst Györgyöt, hogy mindazok után, amit a világháborút követően szolgálatba lépett művésznemzedékek velünk együtt átéltek, nincs egyetlen lemondó mozdulata s még gyermek- és ifjúkort, veszteségeket, eltépett gyökereket felidéző motívumainak a nosztalgiája sem keserű, hanem romantikus színezetű. O tudja, mi ennek a férfias magatartásnak az ára. A művészsorsot pedig semmiképpen sincs okunk irigyelni, hiszen minden időkben „pokolra kell annak menni, aki dudás akar lenni”. Annyi azonban bizonyos — s ez nem lényegtelen, nem gyakori jelenség napjaink művészetében —, hogy az a magabiztosság, amellyel a század magyar és európai festészetének eszközei között válogat s választja ki közülük a témát a leghitelesebben megszólaltató modulációt, ahogy színeinek és hangulatainak az ívét az alföldi festészet hagyományaitól a szerkezetesebb és elvontabb kompo- zíciós terekig feszíti — mindez arra a hajósra vall, aki jól tudja, hogy Amerikát már nem lehet még egyszer felfedezni, de az óceán, amelyre napról napra kihajózik, s főleg a megérkezés a jól ismert kikötőbe, minden pillanatban új izgalommal várja. Banner Zoltán ßl művészetek polihisztora Mától: Háromnegyed évszázad nyomában Könyvtárszoba, kellemes félhomály. Az ajtó festett üvegtábláin beszűrődő játszi fény életre kelti a faliképeket, megcsillan a míves lámpákon, rézdomborításokon. — Hogy hogyan kezdődött, már nem is tudom — kutat házigazdám az emlékek sűrűjében.—Egy biztos, furcsa gyerek voltam, valami mindig motoszkált bennem. A régi kereskedő család sarja a békéscsabai felsőkereskedelmi iskolában érettségizik. A szülők álmodozó csemetéjüket a szakma örökösének szánják, ám közbeszól a háború. Két év katonaság, majd hadifogság a németországi Neu- burgban. — Itt hozott össze a sors Homokai Józseffel, az Iparrajziskola tanárával és Meillinger Dezsővel, a miskolci művésztelep akkori vezetőjével. Az ő közelségükben kezdtem el a magam technikájával papírdomborműveket csinálni. Innen számítom az indulást. 1946 tavaszán a fogságból hazatérve tönkrement üzlet fogadja. Állást nem kap, nyugatos tisztnek lenni akkoriban rossz ajánlólevél. Hogy feleségét és fiát eltartsa, saját tervezésű mesefigurás iskolatáskákat és tolltartókat árul, ám a művészetekhez sem marad hűtlen. Szabadidejében szenvedélyesen fest és megszállottan kísérletezik: újabb és újabb művészi technikákon, megjelenítési módokon töri a fejét. Felfedezi a lemezt, fémkombinációs képei alapanyagát, nem sokkal később sajátos réz-' domborítási technikát dolgoz ki. Sokoldalúságát a dekorációs munkában kamatoztatja. 1953-ban kerül be a békéscsabai dekoratőrcsoportba mint reklámgrafikus, 1980-as nyugdíjazásáig a mezőtúri főiskola tervező grafikusa. Több ezer plakát, grafika, rézdomborítás kerül ki a műhelyéből, a saját tervezésű és kivitelezésű étterem-, üzlet- és irodabelsők pedig arról árulkodnak, a művészetek polihisztora mint belsőépítész is megállja a helyét. A szakmai elit mégsem fogadja be... A művészeti ágakról szóló összes irodalmat igyekezett beszerezni és elolvasni. Amit az olvasmányokból leszűrt, abból született a stílusa. A kirekesztettség nem kedvetleníti el. Otthonában műhelygalériát nyit, tárlatokat rendez, s az egykori irodalmi szalonok mintájára vendégül látja a képző-, film- és színházművészet, az irodalmi élet kiválóságait. A Szegedi Kisopera társulata előadásán százötven ember szorong háza udvarán. „A hivatásos festők azt mondják: Honti nem festő. A hivatásos dekoratőrök: Honti nem dekoratőr. A belsőépítészek is megtagadnak. Való igaz, mindent a magam módján fedeztem fel, így bármibe fogok, az valamiképpen kilóg a sorból.” Az életmű-kiállítására készülő Honti Antallal gyomaendrődi otthonában beszélgettünk. A műhely galéria immár 16 éves, ő nemrég lépett a hetvenötödikbe. A művész „Háromnegyed évszázad nyomában” című életműkiállítása mától tekinthető meg a Gyomaendrődi Művelődési Központban. Csath Róza „Mindig hajtott a kíváncsiság, az új keresése. ” FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Heaney, a bajok Nobel-díjasa Csütörtökön (G. B. Shaw, Yeats és Beckett után) a negyedik olyan poéta részesült a modem kor legrangosabb irodalmi kitüntetésében, aki az ír szigeten látta meg a napvilágot. 1995 decemberében Seamus Heaney is Dublinba viszi haza a 665 ezer fonttal járó kitüntetést. Heaney az ulsteri Londonderry szülötte, brit állampolgárként vándorolt egy határral délebbre. Az ír sziget Mit olvas? Olvasnivalóm javát a dokumentumjelle- gű és az orvostörténeti könyvek teszik ki — mondja dr. Nemes György kandidátus, címzetes egyetemi tanár, a Békés megyei traumatológia osztályvezető főorvosa. — Legféltettebb és legértékesebb kincsem egy 1886-ból származó, kézzel írt jegyzet, mely egy orvostanhallgató feljegyzéseit tartalmazza. Többek között Balassa János sebészprofesszor előadásai is szerepelnek ebben. Családomban egyébként többen is foglalkoznak könyvgyűjtéssel, és 10 ezer kötetet meghaladó a repertoárunk. Ez egyetlen esetben jelent gondot, nevezetesen költözésnél, amikor több tonna kiadványt kell megmozgatni. Hobbim a barkácsolás, így a könyvespolcokat én készítettem, és állandóan toldozom, bővítem. — Említette a dokumentumjellegű könyveket. Mely témák tartoznak érdeklődési körébe? — A világháborúk és a világkiállítások története. Négy világkiállításon magam is részt vettem, így először 1967-ben Montreálban, legutóbb pedig Sevillában. Ez a hobbim valahogyan kiszivárgott, és ha Magyarországon megvalósult volna a világkiállítás, az orvosi ellátást én szervezem. Már a pavilon helyét is kijelöltük. A mogyoródi Forma—1-es futamok orvosi ellátását is több évig szerveztem, bonyolítottam le. — Ón évtizedekig Budapesten dolgozott. három esztendeje jött Békéscsabámúltjának-jelenének abszurditása e kavarodásban ugyanúgy megmutatkozik, mint az 56 éves Seamus Heaney immár legmagasabb szinten elismert költészetében. Oxford és a Harvard professzora maga sem tagadja, amit egy ízben Mary Robinson, az ír államfő mondott róla: munkásságának felkavaró, kihívó hatása az ország egész életére rányomja bélyegét. Dr. Nemes György főleg szakirodalmat olvas FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET ra. Ennek ellenére állítólag jobban ismeri a város, és főként a megyeszékhelyi kórház történetét, mint a legtöbb helyi lakos. — Valóban sokat olvastam e témákban, anyagot gyűjtöttem, régi kiadványokat szereztem be, és a megyei könyvtárat is sűrűn látogattam. — Kedvenc íróiról még nem is szóltunk. — A világirodalomból Somerset Maugham, a magyarból Végh Antal műveit olvasom a legszívesebben. —Könnyedebb műfajok, újságok? — Inkább az újságok, napilapok. Az Új Magyarország jár, de a helyi lapokat, valamint a Magyar Nemzetet is általában átböngészem. Ny. L.
