Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-31 / 255. szám
1995. október 31., kedd OLVASÓI LEVELEK Olvasóink írják ~~ .....—............. ■ — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Amikor az út véget ér A virágos tavasz, a hullámzó búzatenger illata rég elszállt. A forró nyár délibábos lovashuszárai ki tudja, merre nyargalnak a végtelen rónán, ahol már csak őszi pásztortüzek világítanak. Köd és csend települnek hosszú néma hallgatással a kopár pusztaságra, az élet átadja magát az enyészetnek. A természet örök törvénye ez. Az ember élete kezdetén végtelennek tűnő, ismeretlen távolságú útra lép. Két hatalmas kőtáblára bevésték az úton eltöltött idő — tíz pontban összefoglalt—alapszabályait, melyek betartása mindenkire parancsolólag kötelező és figyelmeztető. Az út eleinte simának tűnik, de aztán mindinkább göröngyössé válik. Nagy a tülekedés, nagy a zsúfoltság, sok a küzdelem. Van aki halad, de sokan lemaradnak. Akad útitárs, aki megosztja a fárasztó út hosszát, vállalja, hogy jóban-rosszban kitart az út végéig. Az élet időkilométerei már igen sokat mutatnak, a kis teher is soknak érződik, kezdünk fáradtnak látszani, amikor a hűséges útitárs kilép a sorból. Feladja a harcot és kimondja: ,,szavamat betartottam: holtomiglan”. Számára az út véget ért. A magára maradt vándor élete céltalanná válik, bolyongó lelkében társának csak emléke marad. így múlnak el hosszú éveink. Eleinte azt hisszük, mindig sima az úts részünkre sohase lesz vége, ám amikor az út pora belepi fejünket, amikor már inkább csak az útszélen kívánunk haladni, vesszük észre a közeledő véget. Révedező szemeinkkel ugyan még vissza-visszané- zünk, de a kezdeti út napsugaras ege számunkra már beborult. A megemlékezés halottainkról számunkra kötelező. Ok már elmentek, nem is jönnek vissza. Omló könnyeinket sírjuk halma issza, elvesztésük pótolhatatlan. A szeretet virágai és a gyertyák fénye borítja most a sírhantokat. Amikor majd ellobban az utolsó gyertyaláng, teljes sötétség borul ismét a sírokra. A holtak birodalmának lakói folytatják örök álmukat. Nyugodjanak békében! Id. Barát András, Gyula Emlékezz! Merengve állok hosszan csendben A visszavonhatatlan végtelenben — S egy hang azt súgja Ne félj. Ne félj a csendes sírhalmoktól Könnyel áztatott otthonuktól Ne félj Öleld át őket két karoddal Temesd be minden bánatoddal De ne sírj Hagyd pihenni fáradt testüket Szorítsd magadhoz drága lelkűket — S remélj Reméld, hogy másik éltük Boldog és gyötrelmektől mentes Hát emlékezz! Oláh Péterné, Kondoros Köszönet a kirándulásért A nagykamarási általános iskola tanulói 1995. október 13-án egy egész napos autóbusz-kiránduláson vettek részt az ópusztaszeri nemzeti történelmi emlékparkban. A Feszty-körkép és a kiállítások látványa csodálatos élményt nyújtott számunkra. Az ott látottakat a további tanulmányaink során is hasznosítani tudjuk. Még egyszer mindannyian megköszönjük a lehetőséget a Békés Megyei Kistelepülések Szövetsége Alapítványnak, hogy ezen a kiránduláson részt vehettünk. Szucsik Anita 7. osztályos tanuló Testvérosztály-találkozó Immáron harmadik alkalommal találkozott két testvérosztály, a gyomaendrődi 2-es Számú Általános Iskola 7. c osztálya és a dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola 7. c osztálya. 1994 nyarán, cservölgypusztai nyaralásunkkor kezdődött. Itt ismerkedett meg osztályfőnökünk, Kónya Márta néni Kónya Karcsi bácsival, a dunakesziek osztályfőnökével. Amikor kiderült, hogy nemcsak családnevük, hanem osztályaink elnevezése is azonos, elhatározták, összehoznak bennünket. Az elhatározást tett követte. Szeptemberben fedőnevet választottunk: GYO-DU-CÉ-KMK, elkészítettük PAKT A-zászlónkat, FELKOTMÁNYUNKAT, melyben vállalásainkat rögzítettük. Elfogadtuk, hogy testvérkapcsolatot alakítunk, s minden tanévben két-három alkalommal találkozunk; ősszel, tavasszal, s esetleg nyáron—Gyomaendrődön és Dunakeszin. A szállásról, étkezésről családjaink gondoskodnak, a programokról a vendéglátó osztály, s osztályfőnöke. Az első találkozóra 1994. október második hétvégéjén, Dunakeszin került sor — három napot töltöttünk együtt. Megismerkedtünk Dunakeszivel, az iskolával, kosárlabda- és focimeccset játszottunk, bulit rendeztünk az iskolában, megajándékoztuk egymást, jártunk Királyréten egy kőbányában. Május harmadik hétvégéjén pedig mi voltunk a vendéglátók. Itt is volt buli, tánc, játék, vetélkedő, állófogadás, ajándékozás, foci. Megismerkedhettek Gyomaendrőddel, a motor- és nyomdamúzeummal. Ellátogattunk Szarvasra, jártunk az arborétumban, a múzeumban, a szárazmalomban. Ebben a tanévben — a hagyományoknak megfelelően —október második hétvégéjén megint mi utaztunk. Ismét volt buli, ajándékozás, foci, kosár, állófogadás, táncjáték, túra. Jártunk Szentendrén, Dobogókőn, a Rám-szakadékban, Visegrádon, Nagymaroson. Ez a három nap még szebb és jobb volt, mintáz előző évi. Kis csapatunk is egyre jobban összerázódik, és nagyon várjuk a májust, hogy ismét együtt legyünk Gyomaendrődön. Barátságok, sőt szerelmek szövődtek, szövődnek, megismerjük egymás környezetét, életét, összehasonlítjuk a sajátunkkal. Köszönjük osztályfőnökeinknek, szüléinknek, hogy kitalálták és megvalósították nekünk ezt a kirándulási formát. Jó szívvel ajánljuk más közösségeknek is hasonló kapcsolat kialakítását és ápolását. A gyomaendrődi 2-es Számú Általános Iskola 7. c osztálya Nem értem! A minap olvastam egy cikket, amely számunkra, autósokra nyugtató hatással kell hogy legyen. Legalábbis ilyesfélére gondolt bizonyára a Mól Rt., amikor egy kis kimutatás kíséretében megpróbálta megmagyarázni, sőt bizonyítani azt, hogy mi, magyarok csak örülhetünk az állandó benzináremeléseknek, nincs okunk az örökös siránkozásra. Nem értem. Hogy van ez? Azt értem, hogy a Mól e kis kimutatással és tőle kívülálló okokra hivatkozva elintézettnek tekinti az „ügyet". Ezt már megszoktuk. De nem értem, miért gondolja az az illetékes, aki ezt a kimutatást a nagy nyilvánosság elé tárta, hogy mi nem tudunk számolni? PL: az illetékes azt taglalja, hogy melyik országban mennyi a benzin ára, forintban számolva. (Németország: 95-ös 151,6,98-as 164,3.) Nem értem azt sem, hogy az illető miért csak az árakat, a fizetéseket miért nem hasonlítja össze? Az nem érdekli, hogy nyugaton mennyit keresnek átlagban, és mennyiből kell fedezni azt a ,.drága” benzint? Próbálja meg a visszafelé számolást is, és akkor rájön, hogy nyugaton fillérekbe kerül a benzin a forinthoz képest. Mert ugye nálunk már az, aki havi 25 000 forintot keres, az már , jónak" számít. Hát akkor számolja ki az illető, hogy ez hány dollár, márka, frank stb. És még azt is le merem írni, hogy az a valaki (mert név szerint nem tudom, hogy kicsoda) nem tud vagy nem akar utánaszámolni, hogy ha egy német dolgozó keres 6000 márkát, az hány forintot ér? Nem értem, hogy miért etetnek folyton azzal, hogy mi van nyugaton, amikor nekem és még nagyon sokunknak ezt kell elviselni, ami itt van, amit rám kényszerítenek akarva vagy sem. Nem értem, hogy ha valaki nyilatkozik, akkor miért nem az itthoni lehetőségeket veszi alapul, miért a nyugattal példálózik? Csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy ha nekem annyi márkám, dollárom vagy bármilyen kemény pénzem lenne itt Magyarországon, mint amennyit nyugaton keres egy átlag dolgozó, hát én röhögve fizetnék 200forintot is a benzinért literenként. Elhiszi, Mól Rt. ? Bottá D. Mihály, Békéscsaba Leimeni sportfesztiválon az almáskamarásiak A meghívás után óriási izgalommal készültünk erre a sportfesztiválra. Szinte nem is akartuk elhinni, hogy résztvevői lehetünk ennek a nagy eseménynek. Szerencsés megérkezésünk után a német családok nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket. Hogy ez mennyire így volt, az is bizonyítja, hogy első nap családoknak, második nap pótszülőknek, harmadik nap pedig már szülőknek neveztük őket. Olyan kényelmet biztosítottak nekünk, hogy már szinte elkényeztettek bennünket. Másnap megismerkedhettünk különböző nemzetiségű ellenfeleinkkel: olaszokkal, németekkel, angolokkal, franciákkal, lengyelekkel. A mi kis 1200 lakosú falunkkal bizony eltörpültünk a nagyvárosi csapatok mellett. De mind labdarúgásban, mind atlétikában tisztességgel helytálltunk. Számunkra sokkal fontosabb volta részvétel, mint az eredmény, hiszen tudjuk, hogy nemigen lesz lehetőségünk többször eljutni ilyen jellegű rendezvényekre. Ezért nagyon hálásak vagyunk és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik lehetővé felejthetetlenné és életre szólóvá tették ezt az élményt. E pár nap alatt a rendezők igyekeztek számunkra a legjobbakat biztosítani. Programunk a következőképpen alakult: napközben zajlottak a sportesemények. A közös estéken vitathattuk nieg nemzetközi nyelven „kézzel-lábbal" az aznapi eseményeket. így kezdődtek a barátságok és az a felismerés, hogy jobban kellene tanulni a nyelveket. Címeket és apró ajándékokat cseréltünk. Az utolsó napon már nagyon szomorúak voltunk, mert eljött az a pillanat, amikor el kellett búcsúznunk. Meghatódva integettünk hazafelé induló buszunkból örökre szívünkben maradó német „családjainknak” és újdonsült barátainknak. Nagy Krisztina, Megyeri Gizella Magyar Államkötvény 1997/Y1 1997/Y2 1 32 Mindig voltak nagy pillanatok A jelen nagy pillanataiban Ön is részt vehet így megteremtheti saját életének jelentős pillanatait. Például egy jó befektetési döntéssel. Figyelembe vesszük igényeit: 1995. november 15-én újra kibocsát- juk a többféle igényt kielégítő, nagy sikerű 1997/Y1 és 1997/Y2 jelű Magyar Államkötvényeket. Magyar Államkötvény 1997/Y1 1,5 év futamidő, évi fix 30% kamat. Kamatfizetés fél évenként. A kifizetendő kamat mértéke az adott évre megállapított éves kamat időarányos része, amely a kamatfizetési időpontok között ténylegesen eltelt naptári napok és a 365 napos év alapján kerül meghatározásra. Magyar Államkötvény 1997/Y2 1,5 év futamidő, évi fix 30% kamat. A kamatfizetésre és a törlesztésre a futamidő végén egy összegben kerül sor. A kamatok a futamidő alatt félévente tőkésítésre kerülnek, így ezzel a kötvénnyel nagyon magas hozam érhető el. A kamatos kamat kifizetésére a futamidő végén kerül sor. Jegyzés: 1995. okt. 30. - nov. 10. Az államkötvény fizikai kikéréséért a Kibocsátó a névérték 2%-át, az értékpapír kiszállításáért a forgalmazó az üzletszabályzatában meghatározott díjat számítja fel. Jegyzési árfolyam: 1995. október 30-tól november 3-ig 102,00%, 1995. november 6-tól november 10-ig 102,5%. Befektetése mindig biztonságos A Magyar Államkötvény visszafizetéseire és kamataira az állam teljes körű, soha el nem évülő garanciát vállal, így pénze tökéletes biztonságban van. Pénze mindig elérhető A Magyar Államkötvény 1997/Y1 és 1997/Y2 - mint az eddig kibocsátott államkötvények többsége - a jegyzést követően másodlagos forgalomba kerül. Ez azt jelenti, hogy futamidő alatt is napi árfolyamon adható és vehető. Ön eladhatja a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalmazóknál. Megvásárlása pedig a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban, valamint az értékpapír forgalmazóknál lehetséges. További aktuális információk: 266-6044 Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Békés Megyei Igazgatósága Békéscsaba, Dózsa Gy. u. 1. • OTP Bank Rt. 5601 Békéscsaba, Szent István tér 3., Gyula, Mezökovácsháza, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Békés, Gyomaendrőd, Mezőberény (1995. október 30-tól november 9-ig) • Magyar Hitel Bank Rt. 6606 Békéscsaba, József A. u. 2-4., Szarvas g A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG
