Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28-29 / 253. szám

#BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP mmmm 1995. október 28-29., szombat-vasárnap A világ legmagasabb fái Az Erdők Atyja Fekete fehéren Bingómagyarország Akár örülhetnék is: a Magyar Televízió Telebingó adásában a népszerű műsorvezető tudta, hogy Békés városa Békés megyé­ben van. Sőt, azt is tudta, hogy a mi szerencsétlen sorsú megyén­ket Viharsaroknak szokás nevezni. Mondom, örülhetnék e nagy teljesítmény láttán. De nem örülök, mert ugyanebben a műsor­ban ugyanő nem tudta megmondani (kitalálni), melyik megyé­ben van Berettyóújfalu, meg Gyöngyös. Nem akarom bántani szegényt, dehogy akarom. Rohadt egy dolog lehet a kamera előtt kapásból elrakosgatni Magyarország vagy háromezer tele­pülését a 19 megye valamelyikébe. Lehetőleg pont abba, ame­lyikbe tartoznak. De azért valakinek ott a tévében illenék feltennie a kérdést: szabad-e olyan műsort képernyőre engedni, amely szombatonként ezzel a kitalálósdival fél országot végig sért? Ráadásul a semmiért, mert máig nem tudok rájönni, mi a jelentősége annak, hogy ki melyik megyéből telefonált? Se nagyobb fejpénz, se kisebb távolság a fővárostól, se rendkívüli életszínvonal-növelés nem jár a szerencsés megyéknek. Akkor hát minek a bingózás a települések neveivel? Lehet, sokan érzékenységgel vádolnak. Két adásig én is ezt gondoltam magamról. Múlt szombaton aztán, amint a műsorvezető elkezdett húzni a beküldött megfejtésekből, azt mondtam: elég. A nyerteseket ugyanis — ha nem írtak telefon­számot — a műsorvezető rendre nem tekintette nyerteseknek. Újakat húzott helyettük. Elképzelem szegény bucsaiakat, mit gondolhattak magukban, amikor mindössze ötven házban csö­rög telefon, s azokat is kézi kapcsolású központról működtetik. (Érdekes lett volna persze, ha a műsorvezető jegyezteti a szá­mot, ami a következő adásra talán be is jön.) Csökkenhet-e pénzért vett sorsjeggyel bárki esélye amiatt, mert nincs telefonja, mert elmaradott térségben lakik? Termé­szetesen nem. Kivéve a Telebingót. Szervezői más Magyaror­szágot látnak. Gazdagabbat, szebbet, telefonosat. Jó nekik. Árpási Zoltán Irodalmi helynevek megyénkben Lépteik nyomán... A világot benépesítő élőlények vizs­gálata kimeríthetetlen tárházát adja az ismereteknek, s ami talán még ennél is fontosabb, kutatásukon ke­resztül egy kicsit magunkra is ismerhetünk. Bár sokakat kétség­kívül elrémiszt az élőlények hihetet­len változatossága, amely megismer­hetetlenségük paraméterének tűn­het. Ám nem szabad elfelejteni azokat a mondatokat, amiket Williem Morton Wheeler mondott: „Azt, hogy az állatok miért olyanok, amilyenek, sohasem tudhatjuk meg, mert szörnyű és bonyolult törté­netük legtöbb bizonyítéka remény­telenül elveszett. Ám de az, hogy olyanok, amilyenek, hogy ők az elektronok, bolygók, ködök és napok végtelen és rémséges siva­tagában a mi egyetlen társaink, az örök öröm és vigasz számunkra.” E gondolat jegyében beszélgettünk Szabó Péter tanár úrral, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola adjunktusával a növé­nyekről és az állatokról, melyek repülve, úszva, futva vagy cam­mogva népesítik be azt a csodát, melyet az ember Földnek nevezett el. — Az állatok, élőlények sokfélesége, főleg szín- és formagazdagsága lenyűgöző látvány, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az élővilág méreteiben is fantasztikus változatos­ságot mutat. Ejtsünk néhány szót a szélsőségekről! — Ugyanúgy növényország részeit képezik a mikroszkopikus moszatok, mint a száz méternél is magasabbra növő kaliforniai mamutfenyők, a sequoiak. Ezek az óriások fajszámukat tekintve visszaszorultak valaha volt gazdagságukhoz képest. Ma két mamutfenyő-félét—az örökzöld, vala­mint az óriás mamutfenyőt—ismerünk csupán. E fákról szólva, egy régi törté­netíróhoz, Juan Crespihez fordulok, akinek szavaiból kiderül, hogy évszá­zadokkal ezelőtt hogyan látta ő ezeket a növényóriásokat. 1769-ben írt kom­mentárjában ez áll: „A környéken nagy gazdagsággal fordulnak elő ezek a fák, amelyeket az expedíció tagja közül sen­ki sem ismert, ezért kérgükről a vörös fa nevet kapták”. — Ezt jelenti szakmai neve, a sequoia is? — Az elnevezés egy 1770 és 1843 között élt indián vezér, Se-quo-yah nevéből származik. Az irokéz indiánról tudni kell, hogy ő fejlesztette ki az első indián abc-t, és így bevezette az írást az észak-amerikai indiánok körében. Az ő tiszteletére nevezték el ezeket a fákat sequoia-nak. Az óriás mamutfenyő minden idők eddig lemért legmagasabb fája. Azokat az egyedeket, melyek kö­zöttiik is rekorderek voltak, a botanika külön névvel illette. Kaliforniában élt— mára sajnos, már elpusztult — az Erdők Atyja nevű példány, mely 135 méter magas volt. Törzse átmérője a gyökértőnél mérve 12 méterre rúgott. Nemrégiben pusztult el a Hercules nevű fa is, mely 114 méter magas volt és 9,5 méteres törzsátmérővel rendelkezett. —Sokan úgy vélekednek, hogy talán nem is a mamutfenyők, hanem Ausztrá­lia híres eukaliptuszai a világ legmaga­sabb fái. Mi az igazság? — Az irodalomból ismerünk olyan eukaliptuszokat, melyeket 150—155 méter magasnak írtak le, de az utóbbi időkben nem tudtak ilyen méreteket igazolhatóan megállapítani. Ennek kö­vetkeztében az igazi rekorderként a mamutfenyőt tartja számon a tudo­mány. —Egy ekkora fa életkora is rekordot sejtet. — Hitelesnek tekinthető mérések alapján találtak olyan egyedet, ami 3148 éves volt, de feltételezhetünk egyes egyedekről 4—5000 éves élet­kort is. Természetesen ezeket a fákat már szigorúan védik, populációjukat nemzeti parkká nyilvánítják Kalifor­niában és Oregon államban is. Könnyen belátható, hogy az állatvi­lágban is hihetetlenül változatosak a testméretek a szemmel nem látható egysejtűektől kezdve minden idők leg­nagyobb állatáig, a bolygónkon ma is élő bálnákig. Jövő héten róluk lesz szó. Készéi L. András GÁDOROS Justh Zsigmond hamvait puszta- szenttomyai kastélyának parkjából 1963-ban ünnepélyes keretek között a község temetőjébe helyezték át. GESZT Arany János 1831-ben, mint a nagyszalontai algimnázium énekkará­nak tagja, részt vett Geszten Tisza Kál­mán lánytestvérének a temetésén. Később, 1851. május 13-ától októberig Tisza Domokos nevelője volt. A klasszikus és a magyar irodalom isme­retére tanította a Tisza család legkisebb fiát. Nevelősködése idején előszeretet­tel tartózkodott a kastély melletti zsupfedeles kerti házacskában. Vasár­naponként hazajárt a 13 kilométerre lévő Nagyszalontára. Tanítványához írta augusztus 4-én Domokos napra című költeményét. A „remetelakban” kezdte el írni és Nagykőrösön fejezte be 1852 tavaszán A nagyidai cigányokat. Itt dolgozott a Bolond Istók és a Daliás idők című művein. GYOMAENDROD Gyoma és Endrőd községeket 1982. január 1-jével Gyomaendrőd néven egyesítették. Gyomán nyitott nyomdát Kner Izi­dor 1882-ban. Szerény eszközökkel, felszereléssel indult, de a Kner Nyom­da hamarosan ismertté vált igényes, szép munkájáról. 1910-ben fia, Kner Imre vette át a műszaki vezetést, és az 1920-as években már világszintre emelte a nyomdát. A magyar könyvmű­vészet remekei kerültek ki innen a két világháború között. 1921-ben jelent meg Kozma Lajos illusztrációival, ti­zenkét kötetben a Kner Klasszikusok sorozat, ezzel párhuzamosan pedig a Monumenta Litterarum sorozat két részben, 12—12 füzet formájában. Gyomán született Határ Győző (családi nevén Hack) 1914. november 13-án. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a budapesti Műegyetemen tanult tovább. (Forrás: Erős Zoltán: „Magyar iro­dalmi helynevek A-tól Z-ig”) Mit szól hozzá, kedves tanár úr? Diktatúrából diktatúrába ájulni történelmi lehetetlenség Mi történik itt? — teszik fel naponta ezrek, tízezrek a kérdést. Az egészből nem értenek semmit. Mi folyik itt valójában, rendszerváltás vagy valami más? Kételyek között utazunk ezen a huszadik század végi Magyarországon. Segíteni szeretnénk. A mai magyar valóságot értel­mezni. A tanár úr, akit megszólaltatunk egyetemi docens, Kelet-Európa- szakértő. Most a diktatúra esélyéről kérdezzük. —Tehát, mit szól hozzá, tanár úr? — Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban vetődik fel a kérdés — sajnos, nem minden ok nélkül —, hogy bekövetkez­het-e Magyarországon diktatúra. Leg­utóbb épp a Csurka szervezte tüntetés indukált ilyen gondolatokat. A kérdés­ben az attól való félelem fogalmazódik meg, hogy a társadalomban felhalmo­zódott feszültségek rossz útra terelőd­nek, olyan szervező kezében egyesül­nek, aki ennek az erőnek a tudatában tagadhatóvá tes2i a polgári demokráci­át és a rendszer egészével szembeni tiltakozássá emel egy soha nem látott méretű megmozdulást. —Kapitalizmust, de nem demokrati­kusan? — Igen, a politikai stabilitás azt je­lenti: demokratikus keretek között tar­tani a kapitalista „építést”. A parlamen­ten kívüli szélsőséges erők nyilvánva­lóan pont ezt vonják kétségbe, amikor a maguk szempontjai szerint akarják megrendíteni a politikai stabilitást. Az általuk óhajtott alternatíva tehát magá­ban hordja a diktatúra akarását. Erre a diktatúrás kiadásra van esély, mert a kapitalizmus nem egyféle rezsimhez köthető formáció, amire szoktak is hi­vatkozni: lám a Távol-Keleten, Dél- Koreában, Tajvanon, a Fülöp-szigete­ken, meg a csuda tudja hol, micsoda hatalmas eredményeket értek el dikta­tórikus körülmények között. Vagyis a kapitalista átmenetnek történelmileg létezik olyan fajtája, amikor az orszá­got durva, brutális, diktatórikus keretek között vezetik át a krízisen — a nyers kapitalizmus, a mohóság krízisén —, s jön el az a fejlődési fok, amikor már demokratikusabb eszközökkel is lehet kormányozni. — Azt hiszem Európa szívében ez veszélyes mutatvány lenne. Aligha lelkesedne a Nyugat egy ilyen fordu­latért. —Valóban, a szélsőjobbós fordulat­ra a nemzetközi feltételek alkalmatla­nok. A diktatúrát követően egy más fajta diktatúrába ájulni’nyilvánvalóan történelmi lehetetlenség. Már csak a külpolitikai feltételek miatt is: attól kezdve nekünk nincs NATO, nincs Eu­rópa Unió, nincs európai integráció, semmi nincs, az ország megbénul. A másik körülmény: Magyarorszá­gon megvannak ugyan a kapitalista fejlődés diktatórikus hagyományai, de azok mindig összefüggtek valami nagy országkrízissel, háborúval, nyilas ter­rorral, egyebekkel. Ráadásul, a magyar társadalom szélsőséges útra téréséhez — a történelmi tapasztalatok szerint — mindig kellett valamilyen külföldi be­folyás, külföldi túlhatalmi háttérerő. Ha Magyarország, amely már sok mindenben különöst produkált, most éppen ebben produkálna különöst, te­hát, hogy erők csapódnak a szélső­jobbhoz és felidéződik egy szélsőséges diktatúra veszélye, akkor azért a parla­menti erőket is súlyos felelősség terhe­li. Mert azt az utat ők készítik elő a tehetetlenségükkel #s a kétségbeesé­sükkel. Végül: igenis van történelmi példa arra, hogy a tényleges baloldal hiánya olyan helyzetet teremt, amikor a tömegek az elégedetlenségüket a jobb­oldalhoz viszik, mert ott gyülekeznek azok az erők, amelyek azt artikulálják a saját jobboldali céljaik érdekében. —A szocialista, a szociális jelszava­kat... — Igen, a szociális jelszavakat. For­mailag is, meg tartalmilag is és kijön belőle valami elképesztő turmix. Ez megtörtént már Magyarországon 1939- ben, amikor a nyilasok 40 körüli képvise­lettel vonultak be a parlamentbe, 1944- ben pedig óriási taglétszámuk volt. — A legtöbben a munkáskerületek- ből. —Úgy van, és nem véletlen, hogy az első nagy bányászsztrájkot is éppen ők szervezték a negyvenes években. A ra­dikalizmus, akár jobboldali, akár balol­dali kiadásban jelenik meg, ha annak tömegelégedetlenség az alapja, igenis teret nyerhet. De nagyon szeretném hinni, hogy idáig nem fajulnak a dolgok és a jobboldali radikalizmus megmarad a maga keretei között és nem válik diktatúra kiindulópontjává. Á./. Az őserdő Equadorban

Next

/
Oldalképek
Tartalom