Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-24 / 249. szám
1995. október 24., kedd egészségügy Dobhártyapótló plasztikai műtét a gyulai Pándy kórházban Kisegítették a természetet A Békés Megyei Képviselő-testület Pándy Kálmán Kórháza Fül-, Orr-, Gégeosztályának műtőjében szerdán egy 33 éves fiatalasszony feküdt a kés alá. A műtétet dr. Borbényi Olivér osztályvezető főorvos végezte asszisztense, dr. Márk György adjunktus, Jevuczó Istvánná műtősnő és Nagy József beteghordó segítségével. Mi a dolog kellemesebb végét fogtuk meg: „ültünk a lelátón”, közben jegyzetelgettünk, fotózgattunk. Reggel háromnegyed hétkor kell jelentkeznünk a gyulai kórházban. Dr. Schriffert Erzsébet egy szobába terel bennünket, s felszólít: vetkőzzünk! Megszabadulunk ruháinktól, tetőtől talpig „műtőzöldbe” öltözünk, s amikor visszatér, rákérdez: ké- rünk-e kávét? Az időponthoz és várható megpróbáltatásainkhoz képest akár egy „felessel” is előhozakodhatott volna... Kezdjük irigyelni a beteget. Dr. Borbényi Olivér — aki már a műtőben beöltözve, bemosakodva vár bennünket — „előszavában” ismerteti: bár a hölgyet nem altatják a műtét alatt, kapott valamit, amitől elviselhetőbbnek látja a világot. Legalábbis a műtét időtartamára. A hölgynek gyermekkorában gyakran volt középfülgyulladása, s nem gyógyították ki belőle rendesen. Az orrgaraton át betelepedett baktériumtörzsek gennyesedést idéztek elő, s ebben a nyugtalan, mindenféle hatással járó állapotban eWéko- nyodott, majd kilyukadt bal fülének dobhártyája. Hallóidege eleinte még győzte ellensúlyozni e hátrányt, ám három éve egyre romlott a hallása. Ideje meg- műteni, később már bonyolultabb lenne. Most hanyatt fekszik a műtőasztalon, keze-lába lekötve, bal combjára elektróda tapad (ennek párja égeti el a vérző ereket), feje bal arcán pihen, kis, egyszer használatos zöld kendővel (ára már 330 forint) azt is letakarják. Csak bal füle kandikál ki. Dobhártya-plasztikai műtétre készülnek. Bolha a fülben, a főorvos beadja a helyi érzéstelenítő injekciót. Kétmilliót — később úgy látjuk: minden pénzt — megérő műszer segíti a műtétet: mikrochip-kamerás mikroszkóp, színes monitorral kiegészítve, ahol a liliputi méretek gulliverivé varázsolódnak. Ülve műtenek. A főorvos mindkét szemével rátapad a mikroszkópra, asszisztense csak eggyel, hiszen számára ennyit engedett meg a műszer tervezője. — A műtét alatt végig kontaktusban állunk a beteggel — mondja dr. Borbényi Olivér. — így győződhetünk meg az egyes mozzanatok hatásáról, majd a műtét eredményességéről. Közben előrehajtja a fülkagylót, ívben mögé metsz, a fül mögötti részt hátrahúzzák. — Leveszem a dobhártyának valót — mondja a főorvos. — Amit ilyenkor kimetszünk, akár szűzhártyának is jó lenne... Előbb, a külső oldalról már láttuk a dobhártyán tátongó lyukat. Hamarosan a belső oldalát is megpillanthatjuk. A fül mögött vágott, fejtett hasadékon áthatolva megpillantjuk az első hallócsontot, a ködszerűen fehér kalapácsot. A főorvos mutatja: mellette az üllő. Meglepően kevés a vér, azt a pár csöppet is folyamatosan leszívják, letörlik. Lassan körül is nézhetünk. A beteg hasa fölött, s az asztal túloldalán ülő műtősnő jobb keze felől, zöld takarón műszerek fekszenek. Akkorák, amekkorákat az órások kezében látni, mikroműszereknek mondják. A műtősnő többnyire szótlanul, a műveletek sorrendjében adogatja azokat a főorvos kezébe. Hébe-hóba a mikroszkópba közvetlenül is bekukkanthatunk. Az áldóját! Automatikusan állítja élesre magát, amikor más-más szögből lesünk a feltárt területre. A pótlásra szánt, megtisztított lebenyt egy kis üveglapra helyezik. Szikkadnia kell, úgy jobban formázható. — Nem fáj semmi, ugye aranyos? — érdeklődik a főorvos. A válasz megnyugtató. Csend van, 28 fokos meleg, a levegő páratartalma eléri a 72 százalékot. Csak éppen légkondicionáló nincs. A leszívó kotyogós kompresszorhangja szinte megnyugtató. Mit csinál ez az orvos?! Az előbb bal kezével kanyarította a szikét, mely most egy hasonlóan finom mozdulatra bal kezébe kerül. Elárulja: mindkét kezével egyformán bánik. így már más. Míg keze, szeme a betegen, mesél, magyaráz. Valaha — tudjuk meg — egy ilyen műtét három órán át is tartott. Most másfélből ki kell jönnie. (A végén kiderül: 45 perc is elég volt hozzá.) Gombostűfejnyi szerkezettel megmozgatja a kalapácsot, az üllőt. Szuper! A dobhártya megmaradt része alatt meszes csomót talál, eltávolítja. A hártyán éktelenkedő lyuk pereme megviseltnek látszik, alkalmassá teszi az új hártyadarab befogadására. A szakadt hártya kórossá lett maradványai ugyancsak fölöslegessé válnak. Egy halvány vonalat mutat: ott fut az ízérző ideg. Odébb újabb lyuk tátong. Mondja, ez a fülkürt, mely az orrhoz vezet. Méricskélünk. Pontosabban csak a főorvos. El kell dönteni, mekkora legyen az új dobhártya. Elgyönyörködnek a lebenyben: ebből szépet lehet alakítani. Vérkészítményből gyártott, a maga idejében majd felszívódó, szivacsszerű anyagból „asztallapot” gyárt. Erre csúsztatja be a fül mögött tágított, keskeny résen át a méretre vágott lebenyt. Gondosan eligazgatja. Kicsit lágynak találja. — A lányok közben birizgálhatták volna egy kicsit —jegyzi meg, nem szemrehányóan, hanem nyilvánvaló évődéssel. Aztán a beteget szólítja. — Hogy tetszik hallani, kedves? — Jobban. Közelebbről hallom a hangot — jön a válasz a kendő alól. Helyén a hártya: a régi és a kalapács között. Visszaengedik helyére a fülkagylót. Fekete tölcsér kerül a fülnyílásba, alján selymes fénnyel, kisimultán ott pihen az új hártya. — Hogy hall? — Még tisztábban — válaszol a hölgy álmosan telt, színtelen hangon, s mintha megnyugodva is. Itt nincs kecmec: a beteg azonnal és maga „meóz”. De ezzel vége a vidámkodásnak. A főorvos a már belül is használt Spongostan szivaccsal erről az oldalról szintén megtámasztja a hártyásult lebenyt, amitől erre a fülére átmenetileg nem nagyon hall majd a hölgy. Ugyanilyen anyagból készült csíkot fektetnek a bevarrandó sebszélek alá, kicsit ki is futtatják alóla, ezen hagyhatja el a sebet bármi folyadék. Ám ezt a munkát már az asszissztens végzi, aki mindvégig nyomon követte a legapróbb mozdulatokat is, meg-megbe- szélték a látottakat. Finom, heget alig hagyó öltésekkel összezárni a nyiladék, jókora pólya fedi a fület, s az egészet hozzáerősítik a hölgy fejéhez. Dr. Borbényi Olivér megköszöni a stábnak a kiváló közreműködést, megszabadul maszkjától, sapkájától. Zöld inge csurom víz, verejték a mellén, a hasán, a hóna alatt. Nincs egy órája, hogy papucsba lépve beóvatoskodtunk a műtőbe, s már át is teszik a hölgyet egy gördíthető hordágyra. Egy hétig a kórházban marad, s két-három hónap múlva — folyamatos javulás után — gyógyultan, helyreállított hallással élhet tovább. Most jött el az ideje a kérdezősködésnek. „A technika rengeteget számít” — „hárítja át” az elismerést dr. Borbényi Olivér. Mutatja: szükség esetére villamos fúró, s több más A félig feltárt műtéti terület ördöngösség is készenlétben állt. Ám most bonyodalom nélkül zajlott minden. Az ilyen műtétek — szerényen szólva — 95 százaléka teljes gyógyulást eredményez. Dr. Borbényi Olivér 1200—1300 hasonlón van túl, pedig e műtétek hatvan százalékát nem is ő végzi, hanem a kollégái. Kilépünk a műtőből, gondoltuk, megpihen egy kicsit. Más munkatársai már várnak rá: a héten Gyula ad otthont a Magyar Fül-, Orr-, Gégeorvosok Egyesülete Audiológiai Szekciója háromnapos vándorgyűlésének. A 400 személyes tanácskozás összes szervezési feladatát az osztály vállalta magára. Most értek a célegyenesbe, szaporodnak a döntési helyzetek. Valamit még meg akartunk kérdezni. Igen! Miért volt benn az a néhány, ugyancsak beöltözött hölgy, akiknek nem volt konkrét feladatuk? Dr. Borbényi Olivér kerülgeti a választ: műtősök, akiknek ennél a műveletnél nem akadt dolguk, de mert a műtő a munkahelyük, ott voltak. Majd kiböki: ránk vigyáztak. hogy segítsenek, ha műtét közben netán kiszökött volna fejünkből a vér... Nem sok híja volt. Kiss A. János Dr. Borbényi Olivér beilleszti az új dobhártyát a helyére Minden a helyén. Jó gyógyulást! FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Együtt a csapat a Pándy kórház fül-, orr-, gégeműtőjében
