Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-18 / 245. szám

Jó ízléssel. Hamburgert, sört és üdítőt a mezőkovács­házi piacon családias kiszolgá­lással, kulturált környezetben fogyaszthatunk a képen látha­tó Bier-burger büfében Hírek Világnap. A kaszaperi ál­talános iskolában a gyerme­kek világnapjáról a közelmúlt­ban emlékeztek meg, ahol a helyi kondiklub tagjai vendé­gelték meg a tanulókat. A nap tiszteletére — kivételesen — egész nap „ragozhattak” a diá­kok az iskolában. Időseiknek. Magyarbán- hegyesen az idősek világnap­járól — október elején — az önkormányzat, az óvodások, iskolások, valamint a gazdál­kodó és civil szervezetek köz­reműködésével emlékeztek meg a művelődési házban. Megvendégelték a meghívot­takat, majd zene és tánc zárta a napot. Ugyancsak időseket érintenek a helyi nyugdí­jasklub tervezett programjai: a hó elején Kunágotán, majd Gerlán vettek részt találkozón, november 11-én Gyomaend- rődre mennek vers- és próza­mondó vetélkedőre, valamint november 18-án Magyarbán- hegyesen várják vidám prog­rammal 6 község klubtagjait. Baráti köszöntő. A na­pokban érkezett haza az almáskamarási iskolások de­legációja a németországi Leimen városából, ahol a 17. Nemzetközi Iskolai Sport­fesztiválon vettek részt. Az önkormányzat, a pedagó­gusok és a szülők nevében tol­mácsoljuk az almásiak köszö­netét a szívélyes fogadtatásért a német családoknak és a vá­rosnak. A gyermekek gazdag éleményekkel tértek haza és mély barátságok szövődtek az izgalmas verseny során. Az oldalt szerkesztette: Halasi Mária. Telefon: (68)381-555. Rádiótelefon: 06 (60) 304-. 369 MEZOKOVACSHAZA ES KORNYÉKÉI / Újjáéledő cserkészhagyományok Magyarbánhegyesen Lassan öt éve annak, hogy Magyarbánhegyesen néhány lelkes kereszténydemokrata el­határozta, hogy javaslatot tesz a településen hagyományokkal rendelkező cserkészmozgalom újjáélesztésére. A felmérést Torzsa Sándorné nyugdíjas pe­dagógus, a jelenlegi csapatpa­rancsnok vállalta fel. — Két évem volt a nyugdíjig, amikor arra kértek: szervezzem meg a csapatot. A szülők hozzá­járulásával 1992-ben 25 fővel, valamint a békéscsabai és a gyu­lai cserkészek közreműködésé­vel hivatalosan is megalakul­tunk. Ekkor avattuk a csapát- zászlót, amit a szorgos kezű asszonyok hímeztek és varrtak. Az egyenruhák sajnos drágák, ezért csak kevesebb létszámmal tevékenykedünk. — Milyen programokat kí­nálnak a gyermekeknek? — A faluban a háború előtt nagy hagyománya volt a vallá­sos alapon álló cserkészetnek, de később is jól szervezett gyer­mekmozgalmaink voltak. Van honnan meríteni az ötleteket. Először a helyi rendezvényekre „merészkedtünk” be, ahol — mint kiderült — szívesen látnak bennünket. 1993-ban a gyulai Városerdőn táboroztunk, majd részt vettünk Gödöllőn a cserké­szek világtalálkozóján. Jártunk az Országházban, egy hetet Do­bozon és Szanazugban töltöt­tünk, kerékpártúrát szervez­tünk, valamint meglátogattuk a szegedi füvészkertet. Az iskolai tornaterem épületében saját szo­bát kaptunk, ahol rendszeresen találkozunk az elméleti és játék­foglalkozásainkon. — Mi volt az eddigi legna­gyobb élményük? — A nyáron 19-en kilenc na­pot tölthettünk a nyíradonyi cser­késztáborban. Ez igazi romantika volt. Sátorban aludtunk és sok­sok élményben volt részünk. Jár­tunk Kölcsey sírjánál, Móricz Zsigmond szülőházánál, Vaján megnéztünk egy középkori mú­zeumot és templomot. A táborba látogató Béres Ferenc énekes me­sélt a cserkészélményeiről és énekelni tanította a gyerekeket. Különféle foglalkozásokkal is­merkedtünk, valamint nemzetkö­zi tábor lévén találkoztunk kárpá­taljaiakkal, akik néptáncokat mu­tattak be. Vízitúráztunk a Tiszán, máskor meg érdekes játékokban vettünk részt. Mindez persze nem valósulhatott volna meg a fenn­tartónk, a plébániahivatal és a szponzorok támogatása nélkül, amit ezúton köszönünk. Ter­vünk, hogy a községi rendezvé­nyeken és különféle túrákon sze­retnénk továbbra is részt venni, illetve 1996-ban — Szent György napján — ismét avatásra készülünk. Boldog születésnapot! Két évesek a mezőkovácsházi háromas ikrek. Csabika, Márk és Béluska az elevenségükkel és mosolyukkal fegyverezik le a látogatóikat A mezőkovácsházi Hagya Béla és családja a napokban ünnepel­te három fiuk kétéves születés­napját. Az ikreknél egy éve tet­tünk látogatást. Mi történt az­óta? — kérdeztük Tímeát, az édesanyát. — Ez az időszak fontos állo­más volt a járástanulásban, a szavak és a beszéd tanulásában. Elsőként Csabika tanult meg jár­ni, a testvérei egy-egy hónappal később. Márk a legbeszédesebb, Béluska pedig a csibészségével, elevenségével szeret jókedvet teremteni. Mivel a három gye­rek mozgásigénye nagy, így bir­tokba vették az egész lakást. Mindent el kellett pakoljunk, főleg a törékeny holmikat. Az alvással még van gond, mert a születésük óta nem volt egyetlen éjszaka, amit átaludhattunk vol­na. Egy-két kisebb megfázástól eltekintve szerencsére nem be­tegesek. Amióta beszélnek, az­óta hangos a ház. Nagyszerű ér­zés, amikor hárman kiabálják egyszerre: anya, apa. Az első kimondott szó a mama és az anya volt. Az ellátásukat egyedül nem tudom megoldani, a nagyma­mi továbbra is segít. Megszok­ták, hogy mindig van a közelükben valaki. A pénz­ügyek? Sajnos az önkormány­zatjanuártól megvonta a neve­lési segélyt, így csak a férjem keresetére és a gyerekek után kapott kis pénzre támaszkod­hatunk. Nehéz beosztani. Előre gondolva a télre egyenként ve- szegetem a ruhadarabokat, de így is mindenből 3 kell és sem­mi sem olcsó. A szülinapon nem vártunk különösebb dol­got, de egy szál virág vagy köszöntő sehonnan nem érke­zett. Örültünk a szülinapnak, amit három tortával ünnepel­tünk. Talán elfogultság nélkül mondhatom, hogy a hat pici gyertya a csillogó kis szemekért, a gyerekek mosolyáért lobogott. Ez feledtetett minden gondot. 1995. október 18., szerda Ártatlan áldozatok Határmenti falucska a ma még békésnek nevezett vidék kis szegletében. Idős lakói szinte gyermekko­ruk óta ismerik egymást. Néha-néha összejönnek beszélgetni az artézi kútnál, bár az utóbbi hetekben alig merészkedtek az utcára. Különösen igaz ez a romos utca utolsó házában élő idős asszonyra. Görnyedt hát, megtört szív, megkopott élet. Korát, nevét már csak a közeli szomszédok ismerik.'Mindenki így nevezi: ,,az anyóka”. Reggelente, amikór elindul a ház előtti fáról letört görcsös mankóra támaszkodva, riadt tekintettel kémlel körül: nem ólálkodik-e a környéken ismeretlen? Férjét a munkatábor nyomorította meg, majd évekkel később tüdőgyulladás vitte el. Két fia is a háborúnak áldozta életét. Hány éjszakát virrasztóit reszketve félve és sírt család­jáért, a boldogulásért. Most nincs senkije. Nyugdíj nem jár, pénzt néha segélyből kap. Igaz, kevésből is megél. Ruha nem kell, az étkezéshez meg elég naponta a kis tej és a kenyér. Beletörődött sorsába, hisz úgysem sok lehet már hátra. Egyet­len vágya maradt: békességben meghalni. De néhány hete mintha megváltozott volna valami! Azt beszélik a helybéli népek, hogy betörőbanda járt a faluban. Egy magányos, idős embert kínoztak, vertek agyon. Azóta nincs nyugodalma. Éjszakára még a konyha külső ajtaját is behúzza, reteszét beakasztja. Azután hajnalig virraszt. Csak nappal merészkedik az utcára, de ekkor is kendője alól figyel, nem követi-e valaki. Pénzét nem félti, hisz egy forint nem sok, de annyija sincs. Ide hiába jönnek — motyogja —, üres a ládafia! Nincs kire számíthatna, de elhatározta: becsületét és emlékeit megvédi. Az életerő munkál benne és a hit: soha ne adJafel! Hunyadisok a Déli-Kárpátokban Tizedik alkalommal vezetett erdélyi túrát Sarkadi László pedagógus a mezőkovács­házi gimnazistáknak a nyá­ron. Az élményeket így fog­lalta össze: — Iskolánk névadójának tisztelegve visszatérő prog­ramként kerestük fel Vajda- hunyad várát. A Vörösto- rony-szorosnál átszeltük a Déli-Kárpátok tengelyét, hogy egynapos túrát tegyünk a már Olténia felé eső Cozia- hegységben. Kiindulópon­tunk a „török kézre került” Yavuz kemping volt, ame­lyet több főútvonal melletti turistalétesítményhez ha­sonlóan kamionos pihenő­nek alakították át. így nem­csak a hegység kimagasló sziklaszirtjeivel, több mint 50 m magas vízesésével is­merkedhettünk, hanem a kemping bárjának keleties bútoraival, a török tv műso­rával és a hastánc zenéjével. Az Olt folyóba ömlő Lotru, majd a Latorita völgyein fel­felé autóbuszozva értük el az 1200 m magasan fekvő Petrimanu-tavat, amely nagyszerű sátrazóhely. Erről a bázisról indítottuk magas­hegyi túráinkat, elsőként a 2072 m magas Negovanura. Útban fölfelé bemutathat­tam tanítványaimnak a nö­vényzet változását: fenyves, törpefenyves, borókás, gyephavas. Hatalmas, bíbor­színű rhododendron virág­szőnyegek, hófoltok felett értük el a csúcsot, ahol Láng István aradi túravezetőnk 13 újdonsült „kétezrest” avatott fel barátságos fenékreverés- sel erdélyi hagyomány sze­rint. Másnap megnéztük ho­gyan őrölnek az „Ördög malmai” a Galbenu-tó fölött. A gránitlépcsőkről lezúduló vízesés tátrai hangulatot idéz. Hazafelé Nagyszeben kö­zépkori városmagját és az evangélikus székesegyházat néztük meg. Kitérőt tettünk Vízaknára, ahol a sós bánya­tavakban még úszni sem kel­lemetlen, hogy a víz színén maradjunk. A látnivalókat a Rozsdás szakadék zárta Szászsebes mellett. A víz­erózió barázdálta vörös hegyoldal méltán lett ter­mészetvédelmi terület. Gondtalanul jutottunk ha­za az új battonyai határ­átkelőnél. Top Gun! Örültem a válaszodnak, s mi­vel te is úgy gondolod, hogy azonos hullámhosszon va­gyunk, találkozzunk október 20-án, pénteken 20 órakor a Korzó téren, az Orex bejáratá­nál, ha neked megfelel. Ha nem jó az időpont, üzenj a Szívkül- diben! Koktél * Lányok, figyelem! Én 17 éves, barna hajú, 170— 175 cm magas, sokak szerint jó kinézetű fiú vagyok. Egyébként békési vagyok, de Orosházán ta­nulok. Várom a hasonló korú, jó kinézetű szórakozni vágyó lá­nyok jelentkezését. írjatok a „Jövő titkai” jeligére! * Egy törp egyedül nem törp jel­igére Kedves Törpapa! Én, mint Törpilla egy teljesen értelmes nő vagyok, csak nekem egy ki­csit többet szánt a sors a hülyeségből. Ha magasságod meghaladja a 180-at, ha nem vagy diszkóbolond, ha tényleg szükséged van egy teljesen hib­bant nőszemélyre, és ha a „Nap­ra” lehet nézni, de már nem”, akkor egymásra találtunk! Vá­rom válaszod: ’75-ös Törp jel­igével. * Drága asszonyom! Az ígéretének megfelelően még mindig várom. Én továbbra is ugyanolyan szeretettel, szere­lemmel gondolok Rád — mint akkor..., és ugyanazt kérem Tőled, amit a legutóbbi Szívküldiben. A pezsgő már na­gyon kihűlt, de forró szerelem­mel még fogyasztható. Tizenhatodika * Egy nő a sok közül Ha padlón vagy, ha úgy ér­zed, minden elveszett, még a barátnőd is elkergetett, szívesen várom a leveledet. Talán segít­hetek. (Címem a szerkesztő­ségben.) * Neked, akinek még mindig tar­tozom! Szeretném visszaadni neked, mert már belebetegszem. El nem tudom képzelni, hogy mit gondoltál már rólam. Várok rád az üzenet megjelenését követő napon 10 órakor. Vagy másnap délután 16 órakor a szökőkútnál. Nagyon régóta várom ezt a na­pot. Valaki, aki még mindig szeret Holdvíznek Egy levél vár rád a szerkesz­tőségben! Lón * Kedves fiú, akinek eddig nem sikerült semmi a lányokkal! Megfogtak a szavaid — mintha csak rólam szóltak vol­na. Lehet, hogy nem én vagyok az, akit keresel, de talán érdemes megpróbálnod! Ha még aktuális az üzeneted, üzenj itt. Alomhajsza * Csabai lányt keresek! Keresek egy szőke vagy bar­na hajú, kb. 170 cm magas, spor­tos és színházszerető, 18—21 év közötti lányt. Én szeretek spor­tolni, természetet járni. Szere­tem a modem zenét. De nem járok diszkóba. Ha úgy érzed, hogy szeretnél találkozni, hagyj levelet a szerkesztőségben, és üzenj a Szívküldiben. Jelige: Já­nos 0521. KONZUMBANK BÁSTYA BETÉTJEGY Biztos alapon magas haszon már a 9. hónap után 35% éves kamatot fizet A Bástya betétjegy rugalmas konstrukció. Már az első hónapban évi 21% kamatot fizet, s ez a kilencedik hónap után éves 35%-ra emelkedik. így érheti el Ön a 28Vos éves átlagkamatot. Kamatvesztés nélkül bármikor visszaváltható. KONZUMBANK Közeli fiókunk: Orosháza, Könd u. 38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom