Békés Megyei Hírlap, 1995. október (50. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

Székelykaput avattak Gádoroson székelykaput avattak, amely a testvértelepülés, Torja aján­déka (3. oldal) SPORT melléklet 13-16. oldal Ünnepi forgatag... Társastáncbemutató, számítógépes párviadal, lovasbemutató szórakoz­tatta a közönséget (11. oldal) 1995. OKTÓBER 2., HÉTFŐ ÁRA: 29 FORINT (3,50 FORINT ÁFÁVAL) L. ÉVFOLYAM 231. SZÁM A békéscsabai menekülttábor lakói nagy örömmel vették át az indonéz nagykövetség ideiglenes ügyvivőjétől, Djoko Harjantótól a ruhaneműkből álló csomagot fotó: lehoczky Péter Aprópénzekből összegyűlt adomány a bosnyák menekülteknek Segítő kezek Indonéziából Hagyományteremtés Kunágotán Hírek Október 6. Aradon. A 13 aradi vértanú emlékének idén több rendezvényt szentel az RMDSZ Arad Megyei Szervezete. 11 órakor a belvá­rosi római katolikus temp­lomban tartanak szentmisét, majd 16 órakor kezdődik a koszorúzás a Vesztőhelyen. A Kultúrpalotában 18 óra 30- kor emiékműsorral várják mindazokat, akik Romániából vagy Magyarországról érkez­nek Aradra, az október 6-ai megemlékezésre. Repedésre gyógyír. Megyeházi hírek szerint újabb olyan előterjesztés ke­rült a kormány asztalára, melynek elfogadása estén to­vábbi források nyílnának meg a megrepedt Békés megyei házak kárainak rendezésére. Kovásznaiak Eleken. Békés megye és az erdélyi Kovászna megye viszonylag rövid múltra visszatekintő együttműködésnek egyik kézzel fogható jeléként ro­mániai magyar fiatalok ér­keztek Elekre. Tizenhárom lány és három fiú tanul szeptembertől a az Eleki Mezőgazdasági és Ipari Kö­zépiskola és Diákotthonban. Négy fiatal általános állat- tenyésztőnek, egy lótenyész­tőnek készül, a többiek a gazdasszonyképzőt végzik. Ellenőriznek. Békés­ben, Tolnában és Komárom megyében is kísérleti jelleg­gel a gyógyszertárakban ellenőrző programot indíta­nak. Mint azt a Békés Me­gyei Gyógyszerész Kamara alelnökétől, dr. Herczegfalvi Lászlónétól megtudtuk, me­gyénk gyógyszertáraira azért esett a választás, mert jó szá­mítógépparkkal rendelkez­nek. Az ellenőrzés során az orvosokat* a felírt receptek alapján kontrollálják. Mi a közös Indonézia és Bosznia között? Mindenekelőtt, hogy In­donézia 185 milliós lakosságá­nak legnagyobb hányada mu­zulmán, akárcsak Boszniáé. A másik, hogy Indonézia budapes­ti nagykövetsége egyben Hor­vátország és Bosznia képvisele­tét is ellátja. Talán ez indította két indonéz karitatív szervezet vezetőit arra, hogy országukban gyűjtési akci­ót szervezzenek. Az indonézek aprópénzeiből gyűlt össze az az összeg, melyből megvásárolhat ­Háromfordulós továbbképzésre hívta megyénk mintegy 80-100 fogorvosát a Barankovics Ala­pítvány, a Magyar Orvosi Ka­mara Békés Megyei Fogorvosi ták azokat az adományokat, me­lyeket tegnap adott át a nagykö­vetség ideiglenes ügyvivője, Djoko Harjanto a békéscsabai menekülttábor bosnyák lakói­nak. Az ajándékok szétosztása előtt számtalan kérdésre adott választ a küldöttség tagjainak a tábor vezetője, Székely Béla. Többek között elmondta, hogy a tábor jelenlegi lakóinak többsé­ge, mintegy 200 fő az utóbbi hónapokban érkezett. A táborla­kók napról-napra felmerülő legfőbb kérdése: hovatovább? Tagozata, valamint a Keresz­ténydemokrata Néppárt Békés Megyei Szervezete. Szombat délelőtt Szabadkí­gyóson, a Vadász panzióban ta­Bár a sok-sok gondon az ajándékok nem segíthetnek, mégis mindenki nagy öröm­mel vette át az alapvetően ruhaneműkből válogatott cso­magot. Szép pillanatok voltak ezek, a két szervezet és vezetői megérdemlik, hogy nevüket megismerjük: a The National Indonesian Committee National Committee Solidarity for Bosnia vezetője H. Pro- bosntedjo, és az Indonesian Ulama vezetője, Hasan Basri. Antal Gyöngyi lálkoztak első ízben az érintet­tek. Ezen a napon mutatkoztak be a szponzorok: a résztvevők megismerhették a KDNP által (Folytatás a 3. oldalon) Megható ünnepség részesei le­hettünk szombaton délelőtt a kunágotai köztemetőben, a ta­vasszal elhunyt Tűhegyi Mihály fafaragónak, a népművészet mesterének tiszteletére készített kopjafa felállításán. Az avatá­son — a család tagjai mellett — részt vett Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesü­let elnöke, az egyesület több tag­ja, a helyi nyugdíjasklub, a hely- történeti szakkör, valamint az önkormányzat képviselői. Tűhegyi Mihály sohasem ta­nulta a fafaragást, csupán szor­galmával, akaratával és rendkí­vüli tehetségével alakította saját művészetét. A kopjafát hagyo­mányteremtésként Kunágotán el­sőként állította az egyesület az amatőr művész tiszteletére. Szlovákok ünnepeltek Csabaszabadiban Csabaszabadi lakói január óta készültek a nagy napra: szeptember 29-én tartották a faluban a megyénkben élő szlovák lakosok anyanyelvi kultúrális napját. Az izgalom igazán érthető, hiszen a vendégek ezen a na­pon többen voltak, mint a falu lakói összesen: a 400 fős tele­pülés mintegy 500 látogatót fogadott. Reggel a megjelent 14 község küldöttségének felvonulása és a két himnusz elhangzása után Kesjár Má­tyás polgármester és Mat a Mihály, az országos szlovák önkormányzat elnöke kö­szöntötte a jelenlévőket. Ezu­tán a megye szlovák közössé­geinek bemutatói következ­tek, miközben a gyerekeket a megyei művelődési központ kézművesei szórakoztatták. Az iskolában Frankó Pál műveit, illetve acsabaszaba- diak által összeállított hely- történeti kiállítást tekinthet­ték meg a vendégek. A legna­gyobb sikert a Szarvasi Tessedik Táncegyüttes záró műsora aratta. A rendezvény szervezői mindent megtettek a siker ér­dekében, álljon hát itt az ő nevük is: Csabaszabadi Köz­ség Képviselő-testülete és szlovák önkormányzata, Bé­kés Megye Képviselő-testü­letének nemzeti és etnikai bi­zottsága, a magyarországi szlovákok országos önkor­mányzata, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége és a megyei művelődési központ. A.Gy. Ahol a vendégek többen voltak, mint a házigazdák: nagy sikerrel zárult a megyei szlovákok napja Csabaszaba­diban FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Jó tanácsok napjaink fogorvosainak Pap János, Békéscsaba polgármestere szombaton sört csapolt a Fiume szálló előtt FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Csörgősipkát a számadó juhásznak? „Fiam. ha nem esz annyit a rosseb ezért a cifra süvegért meg botért, otthon akár szám­adó juhász is lehetett volna belőled!” A népi anekdota „egyszeri embere” mindezt a püspöki palotában tett látoga­tása során súgta oda elsőszülöttjének. A ’70-es, ’80-as években középiskolai tanárként szembesültem a tár­sadalom efféle értékrendjé­vel, az anekdota igazságtar­talmával. Jómagam például akár pesti kőműves is lehet­tem volna, ha nem ösztökél­nek annyira a bölcsészdiplo­ma megszerzésére. A történet 1967-tel kezdődik, amikor a gimnázium második osztá­lyának elvégzése után 16 éve­sen „fölmentem Pestre” mal­tert keverni, hitet és pénzt ke­resni. A pénz bejött, a hittel azonban továbbra is hadilá­bon álltam. „Nem találom a munkásosztályt” — írtam haza egy fél év után kedves magyartanáromnak, az iskola igazgatóhelyettesének. „Ne keresse, jöjjön vissza harma­dikba, igazoljuk a hiányzását” — érkezett a válasz postafor­dultával. Szót fogadtam, pe­dig ha nem teszem, talán ma én lennék a főváros egyik leg­keresettebb építési vállalko­zója... Elismerem, meglódult a fantáziám, s ennek egyetlen oka van: három évtized eltel­tével a nagypolgárságot ke­resném és a középosztályt. Sajnos csak tengődő diplomá­sokkal, kényszervállalkozók­kal találkozom nap mint nap. No, meg a privatizációból, a földkárpótlásból, az „elvtársi összeköttetésből” mesés va­gyonra szert tett újgazdagok­kal. Újgazdagné asszony pél­dául a képembe villogtatja ku­tyalánc vastagságú nyak- és karékeit, fölemeli „aranyos” kacsóját (milyen kár, hogy a hüvelykjére már nem jutott gyűrű!), s azt mondja: „Az én uram ennyi meg ennyi ember­nek ad munkát, jogra adjuk a fiunkat, veszünk mellé különtanárt.” Hát igen! Még megérjük, hogy Ujgazdagffy odabiggyeszti neve elé a „dr”- t. Pedig micsoda számadó ju­hász vagy parádés kocsis le­hetne belőle — egy félpolgári-félfeudális társada­lomban! Ménesi György Kondorosi adományok a Művese Alapítványnak A Szegedi Orvostudományi Egyetem Művese Alapítványát — az ide befolyt pénzt gép- és eszközvásárlásra fordítják — jelentős adományokkal támo­gatták a kondorosiak. A szerve­zésben részt vett Lukács Nagy Jánosné is, akinek 9 éves unoká­ja, Csicsely Misi is vesebeteg, és a kisfiút Szegeden, a művese- állomáson kezelik. — A gyűjtés nem Misiké, hanem az alapítvány részére indult mintegy másfél hónap­ja, de tény, hogy sokan azért segítettek, mert átérezték a gyermek és a család helyzetét, sorsát — mondta a nagymama. — Ezért a család nevében sze­retném megköszönni az általá­nos iskola tanulóinak, pedagó­gusainak, a polgármesteri hi­vatal, az óvoda dolgozóinak, a szülőknek, a magánszemé­lyeknek, a vállalkozóknak, a cégeknek a pénzadományo­kat. Külön szólnék Kiss „Csibéről”, aki 60 ezer forin­tot gyűjtött egymaga össze. — Összesen mekkora összeg­gel támogatták a kondorosiak az alapítványt? — 130 ezer forint készpénzt utaltunk át, de sokan az alapít­vány bankszámlaszámára fizet­tek, így pontos összeget nem tu­dok mondani. Számomra a leg- meghatóbb az — és szavakkal nem is igazán lehet kifejezni —, hogy mennyire önzetlenül segí­tettek a kondorosiak. Ny. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom