Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-30 / 203. szám

1995. augusztus 30., szerda MEGYEI KÖRKÉP Készülődés. Kardoskút képviselő-testülete csütörtökön 15 órakor tartja ülését. Napi­rendre kerül az idei év költség- vetéséről szóló rendelet módo­sítása, a költségvetés első félé­vének teljesítése. Az iskola igazgatója beszámol az új tanév feladatairól, célkitűzéseiről. Az óvoda vezetője pedig az intéz­mény oktató-nevelő munkájá­val ismerteti meg a képviselő­ket. Foglalkoztatás. Amennyiben a nagyszénási ön- kormányzat 10 jövedelempótló támogatásban részesülőt alkal­maz közhasznú munka végzésé­re három hónapon át, akkor a munkaügyi központ a foglal­koztatás költségeinek 70 száza­lékát átvállalja. Mint kiderült, Szénáson van mit csinálni, az önkormányzat élni kíván ezzel a lehetőséggel. A piacról. Orosházán a kép­viselő-testület szerdán 15 óra­kor tarja soros ülését, ahol napi­rendre kerül az 1995 első félév költségvetésének a végrehajtá­sa. Módosítják az önkormány­zat tulajdonáról és a vagyonnal való gazdálkodás szabályairól szóló rendeletet. Megállapítják a helységbérleti díjak alsó hatá­rát. A piac üzemeltetése mellett a bölcsödéi intézmények fenn­tartási, hozzájámlási díjai is na­pirenden szerepelnek. Ápolóképzés európai színvonalon Ebben a gyorsan változó világban talpon maradni önma­gában is nagy érték A főiskola most már gyökeret eresztett Gyulán. Örömmel ki­jelenthetem, hogy helyzete sta­bil. Több mint kétszáz hallga­tója van, és nő oktatóinak szá­ma. Ebben a gyorsan változó világban talpon maradni ön­magában is nagy érték — mondja dr. Dankó Miklós egyetemi docens, a DOTE gyulai székhelyű egészségü­gyi főiskolájának szakigazga­tója. — Milyen szakmai igény hívta létre az ápolók felsőfokú képzését? — Már régebben is szükség lett volna ilyen végzettségű szakemberekre a gyógyítás­ápolás folyamatában. Az orvo­sokat sok olyan teendő terheli, amit nem nekik kellene ellátni. A középfokú szakképzés vi­szont nem készíti fel az ápoló­kat ezeknek a feladatoknak az átvételére. így a diplomás kép­zésben részesültek helye pon­tosan meghatározott. Nálunk is érvényesülhet az a tendencia — ami Nyugaton már megva­lósult —, hogy a gyógyító­megelőző intézményekben csökkentett orvoslétszám mel­lett nő a főiskolát végzett ápo­lók száma. —Milyen feladatokra készí­tik fel a leendő szakembereket? — Képzésükben nagy hangsúlyt helyezünk az ápo­lásra, a betegközpontúságra, a betegek lelki vezetésére. Nem kisorvosokat képzünk, hanem olyan ápolókat, akik ma­gasszíntű elméleti és gyakorla­ti tudásukkal az orvosok part­nerei lesznek a betegek gyó­gyításában. A gyakorlatban képesek lesznek önállóan dön­teni. Ezek a szakemberek meg­állják a helyüket az Európa Unió országaiban is, mivel nyelvtudással rendelkeznek, és a diplomájuk az ott megsze- rezhetővel egyenértékű. —A diplomás ápoló szakon kívül milyen újabb szak beindí­tását tervezik? — A DOTE Egészségügyi Főiskolai Kar képzésének a ré­sze a diplomás ápoló szakunk. A nyíregyházi székhelyű egészségügyi főiskolán oktat­ják az egészségügyi ügyvitel- szervező, védőnő és a szociális munkás hallgatókat. Jövőre itt tervezik a diplomás laboratóri­umi asszisztensképzés beindí­tását. Mi is szeretnénk másik szakot, de még nem elhatáro­zott, melyik lesz az. A végleges döntésnél figyelembe kell vennünk, milyen szakembe­rekre van szüksége a kórházak­nak. más egészségügyi főisko­lák már meglévő képzéseit, és a gyulai Pándy Kálmán Kórház teherbíró képességét. Az utób­bit azért hangsúlyozom, mivel a hallgatók gyakorló területe a kórház, és nem terhelhetjük túl az oktatással. — Kik jelentkezhetnek a főiskola levelező szakára? — Olyan, legalább három éve betegágy mellett dolgozó, középfokú végzettségű ápo­lók, akik szeretnék tudásukat bővíteni. A tananyaguk mege­gyezik a nappali képzéssel. A három év sikeres elvégzése után ők is diplomás ápoló vég­zettséget szerezhetnek. — Szó volt arról, hogy a hároméves érettségi utáni egészségügyi szakiskola a főis­kola égisze alá kerül, és lehet­séges lesz a híd, az átmenet a kétféle képzés között. Mi lett ezekkel a tervekkel? — Újra folynak a tárgyalá­sok az önkormányzattal és a Bay Zoltán Gimnázium, Egészségügyi Szakközépisko­la és Szakiskolával, ők ennek a hároméves képzésnek a gaz­dái. Sajnos az átadás-átvétel eddig nem valósult meg. Az okokat keresve kér­deztük meg dr. Erdmann Gyu­lát, a városi önkormányzat he­lyettes polgármesterét, a kultu­rális bizottság elnökét, aki el­mondta: —Voltak érdekek, amelyek akadályozták a szakiskola főis­kolához kerülését. A képvise­lő-testület is későn tűzte napi­rendjére a téma tárgyalását. így ebben az évben a tanév kezde­téig nem volt lehetőség az áta­dás-átvételre. Egyébként érvé­nyes közgyűlési határozat van a hároméves érettségi utáni képzés főiskolához kerülésé­ről, azonban a végrehajtás a következő évre tolódott át. Zsabka Erzsébet Olvasóink írják ..........................— = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségé­vel. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletijén tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Embernek lenni Gyulán jártam sógornők látogatása végett. Az alábbfelsorolt emberte­lenségeket az egyetlen, Gyulától Sarkadig tartó út alatt volt szeren­csém tapasztalni, sajnos. A I0.50-es autóbuszt lekéstem, sebaj, rögtön jön a 10.55-ös. Vár­tunk vagy hatan az 1 -es kocsiállás, illetve az indulást jelzőmegállóban. Mit ad az ég. Elrobog előttünk a körösnagyharsányi autóbusz! Kérdé­semre a forgalomirányító hölgy azt a választ adta, hogy két autóbusz indul egyszerre, és a második azért állt hátrább a kijelölt indulási helytől. Ez így igaz, és nem is jó gyakorlat: mert, ha mögé áll az előbb indulónak, nem látszik a táblája, hogy ő is Sarkad felé megy; miért nézegetné a balga utas a 2-es kocsiállást, mikor az ő hőn óhajtott autóbusza az 1-es kocsiállásról megy. Ötven percet vártunk betegen, öregen, kisgyermekkel, ki hogyan. No, mit ád Isten. Jön a 1145-ös járat és megáll az 1-es és a 2-es kocsiállás között. Rohanás oda. Mi, akik vártunk50percet, éppencsak, hogy felfértünk. Persze, hogy megkérdeztem az autóbusz fiatal vezető­jét, hogy miért nem a helyéről indul? Elintézte a választ egy kézlegyin­téssel, hogy onnan indul, ahonnan akar, és még vissza sem adta az 50 forintból visszajáró 8forintot. Ezzel még nincs vége az egy útra való embertelenség megtapaszta­lásának. Jön egy igen fiatal és mozgáskorlátozott úr, aki sajnos járásra, állásra éppen csakhogy képes. Körülöttem öt kisebb-nagyobb gyermek ült a kedves, jó édesanyjával, senki sem adta át a helyét. Én a 70 évemmel hozzásegítettem a leüléshez, hálás tekintettel megköszön­te. Még mindig tartogat meglepetést ez az egyetlen út. Gyula és Sarkad között egy fiatalember összecsuklott, rosszul lett. Ordibálunk az autó­busz vezetőjének, nagy nehezen megáll. Lehúzgálják az áléit embert, én utána siettem, emeltem a két lábát, irányítottam, hogy fektessék hanyatt, álljanak úgy, hogy a feje árnyékban legyen és, hogy a vizet a nyakára és ne a szájába öntsék, mert eszméletét vesztette szegény. Jobban lett, előre, a vezetőfelől lévő ajtóhoz vezették, ott szállt vissza az autóbuszra. Most következett az embertelenség tetőfoka. Senki sem adta át az ülőhelyét a nemrég még eszméletlen embernek. Elát eddig azt hittem, hogy mindennek van határa. Nagyot tévedtem, mert az embertelenségnek nincs. Név és cím a szerkesztőségben * A Volánra vonatkozó levélrészletet megküldtük az illetékeseknek, válaszukat az alábbiakban köszöljük: „Gyuláról Sarkadra valóban 10.50 és 10.55-kor is indul autóbuszjá­rat. Amiatt, hogy ne kelljen megváltoztatni a megszokott kocsiállás rendjét, az előbb induló busz a kocsiállást jelző táblán túl szokott megállni, a később induló pedig közvetlenül mögötte. így a második­ként induló Gyula—Körösnagyharsány járat a kocsiállást jelző tábla után 5—6 méterrel állhatott, vagyis az utasnak azt látnia kellett volna. Megállapítottuk azt is, hogy mindkét járat viszonylattáblával el volt látva, és a járatok indulását és az elhelyezkedésükről a forgalmi szolgálattevő hangosbemondón is tájékoztatta az utasokat. A 11.45- kor induló autóbuszon történtekkel kapcsolatosan érdemben foglal­kozni nem áll módunkban, mivel a gépkocsivezető időközben kilépett társaságunktól. Az azonban megállapítható, hogy a járat nem volt zsúfolt, azon 40—45 fő utazott. Tisztelettel: Csuka Zsigmond és Gémes Tibor, Körös Volán Helyijárat nélkül. A sarkadi elöljárók régi dilemmá­ja, hogy érdemes-e fenntartani városukban a helyijáratú autó­buszt, amit kevéssé használnak ki az utasok, ezért működtetése veszteséges. A másik oldalon viszont ott az ellenérv: város-e a város helyijárat nélkül. Az is fel­merült, hogy kialakítanak egy városi érdekeltségű közleke­dést, amelynek (szakértők segít­ségével) kidolgoztatták az anya­gi vonzatait is. Kiderült, ez sem lenne olcsóbb vagy gazdaságo­sabb. mint a jelenlegi Körös Vo­lán üzemeltetés. Hosszas vita után végül úgy döntöttek a te­lepülés képviselői, hogy Sarka­don 1996. január 1-jétől felszá­molják a helyi közlekedést. Vízirendészet új járművel A Vám- és Pénzügyőrség jelenté­se szerint az elmúlt héten 53 eset­ben, 1 631304 Ft értékben történt szabálysértés. Az elmúlt hét egyik fontos eseménye volt, hogy némi kése­delemmel ugyan, de a megyei parancsnokság megkapta a ré­gen óhajtott vízi járművét, amellyel a tiszai vízi utat haté­konyabb ellenőrzés alatt lehet tartani. A vízrendészeti rendőr- kapitányság által kiképzett ve­zető személyzet és járőrtársak elsődleges feladata az embargós rendelkezések vízi úton történő visszaéléseinek megakadályo­zása, valamint az egyéb, a nem­zetközi vízi úttal kapcsolatos vámellenőrzések. Az elmúlt héten „vendégmun­kásokkal” megerősített vámelle­nőrzéseket végeztek a román és jugoszláv határszakasz Csong- rád és Békés megyei átkelési pontjain. Ennek eredményekép­pen — mint ahogy a szám­szerűségből is kitűnik—igen sok szabálysértő akadt fenn a hálón. Az eljárások során lefoglaltak 355 kartonnyi cigarettát, 539 liter tiszta szeszt, 79 liter külföldi italt (vodka, whisky, konyak), 310 li­ter román benzint, 170 üveg férfi arcszeszt, valamint 1700 német márkát és 180 000 forintot. További intézkedésig lefog­laltak még 5 külföldi személy- gépkocsit, amelyeket a tiszta szesz csempészetére alakítottak át. A fentieken túlmenően vám­raktárba került még egy gáz- és egy riasztópisztoly is. Az őszi be­takarítás jeleként M. M. jugo­szláv állampolgár 900 db hagy­más és 2800 db krumplis zsákot óhajtott hazájába menteni. R. D. jugoszláv állampolgár a busz csomagterébe rejtette 12 tábla vaslemezét és 210 liter motorola­ját, mint ahogy azt tette másik két társa is a kétszer 625 kg kristály- cukorral. Dévaványai iskolások a Bakonyban Feledhetetlen élményben volt részük a dévaványai Ványai Ambrus Iskola 3. c osztályos gyermekeinek. Augusztus második hetében tanító nénijük, Saly Erika kirándulást szervezett az Észak-Bakonyba, ahol a táborhelyük Pénzesgyőrben, a Göncöl-házban volt. A természeh’édelem szabályait szem előtt tartva szereztek tapaszta­latokat, érdekes megfigyelésekre tettek szert az alföldi gyerekek szá­mára különleges terepen. Dombokat, szurdokokat, csapásokat, forrá­sokat és patakokat fedezhettek fel kirándulásaik alkalmával. Sokat segített a tábori élet gyermekeink önállóságának fejlődésében, és az egymással való kapcsolataikban is. A gyemekek szüleinek nevében megköszönöm a kirándulást: a pedagógusok, a természetvédelmi szakemberek és a többi gyermekszerető felnőtt segítségét és fáradozá­sát. Köszönet illeti a dévaványai önkormányzatot a táborozáshoz nyújtott anyagi és tárgyi segítségért. Gyermekeinknek, s még nagyon sok kisdiáknak kívánjuk, hogy hasonló élményekben gazdag kirándu­láson vehessenek részt. Bán Lászlóné szülő, Dévaványa Nem segített a konzulátus Megdöbbentő történetet mesélt el a minap egy ismerős házas­pár. Eveken át spóroltak, hogy néhány hetet tölthessenek Gö­rögországban. Az utazás vi­szontagságait leszámítva (saját gépkocsival Románián, Bulgá­rián keresztül), élményekkel gazdagon érkeztek meg Athén­ba egy kempingbe, ahol az első este néhány perc alatt megsza­badították őket a pénzüktől. Még szerencsésnek is mondhat­ták magukat, mivel az útlevele­ket és egyéb papírokat érintet­lenül hagyták. Pénteken dél­előtt, miután a helyi rendőrségre hiába vártak, úgy döntöttek, hogy segítségért fordulnak az athéni magyar konzulátushoz. megilletődöttségüket és re­ményüket hamar letörte Bene­dek Katalin konzulasszony, aki már a kötelező üdvözlés helyett azzal fogadta őket, hogy pénzt nem tud adni. (Telefonon már a személyes találkozás előtt érte­sítette őt a család szorult helyze- tÉről.) A tényt még talán elfo­gadták volna, ha mindezt emberi hangon, némi együttérzéssel közli, de elmondásuk szerint a konzulasszony híján volt min­denféle empátikus képesség­nek. Ezután felmerült a kérdés, ha pénzt nem is, de milyen segít­séget remélhetnek, hisz itt áll­nak Athénban két kisgyerekkel, egy fillér nélkül pénteken dél körül. A konzulasszony elővett két papírt, melyeken az athéni és egy hazai bank címlistája szere­pelt, s közölte a családdal, hogy körülbelül 20 km-re van egy fő­posta, ahonnan .^’’-beszélge­tést lehet kérni. Hívják fel egy otthoni ismerősüket, akinek van néhány tízezer forint értékű va­lutája, és a hazai bankon ke­resztül utaltassa azt át a nevükre egy athéni bankba. Ezzel min­den gondjuk megoldódik. Igen ám. de lassan délfelé jár, a ban­kok hamarosan bezárnak, s a benzin is éppenhogy kitarott idáig, gyorsabb lenne az ügyin­tézés, ha a konzulátusról bonyo­líthatnák le á telefont. Ez a lehe­tőség is merev elutasításra talált. Hiába érveltek, hogy itt vannak az útlevelek, melyeket letétbe hagynának, míg a pénz megér­kezik, a válasz nemleges volt, mondván, a telefont is ki kell fizetnie valakinek. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy tudtommal az „R”-beszélgetéseket minden esetben a hívott fél fizeti. A be­szélgetésnek több fültanúja is volt, köztük egy görög család, akik ezek után felajánlották a segítségüket, magukkal vitték őket, átengedték a telefonukat, étellel, itallal látták el mindnyá­jukat. Most már csak olyan is­merőst kellett találni idehaza, aki rendelkezik bizonyos összegű valutával, és át tudja utaltatni perceken belül egy at­héni bankba. Végül minden jóra fordult, mint a mesében, a család szerencsésen hazaérkezett, csak a sok szép élményt elhomályo­sítja, hogy ha külföldön bajba jutunk, vajon hová fordulhatunk igazi segítségért, mert akiknek ez lenne a kötelességük, nem állnak a helyzet magaslatán. Baczkó Judit FEL M í V A $ Z I A Békés Megyei Munkaügyi Központ 1995 szeptemberétől személyügyi ügyintéző tanfolyamot szervez. A jelentkezés» feltétele: középiskolai érettségi. A képzés időtartama: 250 óra (heti egy alka­lommal). Várható tanfolyamdíj: 50 000 Ft, amely a vizs­gadíjat nem tartalmazza. A szakképzés a munkaügyi miniszter 6/1994. (VIII. 31.) MŰM rendelete alapján történik, mely szerepel az Országos Képzési Jegyzékben. A képzés befejezése után a hallgatók írásbeli, szó­beli és gyakorlati vizsgát tesznek a Munkaügyi Mi­nisztérium által kijelölt vizsgabizottság előtt. A sikeres vizsga letétele után a hallgatók személy­ügyi ügyintéző szakképesítést kapnak. Jelentkezési határidő: 1995. szeptember 15. Részletes felvilágosítás Lukovics Bélánétól kérhető. (Telefon: 444-211.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom