Békés Megyei Hírlap, 1995. augusztus (50. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-24 / 198. szám

1995. augusztus 24., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP gKÉs megyei hírlap Angol nyelvi klub Kecskeméten A kecskeméti Kesfló Egyesület elnökével, Sárközi Elekkel beszélgettünk egy angliai tapasztalatcsere-út so­rán Manchesterben. Ide egy újabb, megyénket is érintő ér­dekes elképzelés megvalósítá­sa érdekében utazott. Miért is? — A Kesfló Egyesület a nyár közepén kidolgozta mo­dul oktatási rendszerét, amely­nek keretében a hallgatók prak­tikus ismeretekre tesznek szert a jog, az adó, a marketing, a vállalkozások, a vállalkozások menedzselése, az etikett és más fontos területeken — mondja Sárközi Elek. — Az oktatás sikere elsősorban an­nak köszönhető, hogy az isme­retanyag könnyen elérhető és az elsajátítás mértékét tesztek­kel ellenőrizheti a hallgató. Az oktatási rendszer két modulját az American Business School közreműködésével dolgoztuk ki, elsősorban a közép- és fel­sővezetők számára nyújt hasz­nos ismereteket. — Az itt képzett emberek közül sokan tanultak idegen nyelveket... — Valóban, de a nyelvvizs­ga megszerzése után leállnak a nyelvtanulással. A megfelelő, gyakorlási lehetőségek hiá­nyában rohamosan csökken a nyelvtudásuk. A saját és az egyesületi tagok tapasztalata adta az ötletet, hogy elsőként Magyarországon angol nyelvi klubot hozzunk létre. A klub elsődleges célja az, hogy a megfelelő nyelvi szintet elérő emberek számára napi nyelv­gyakorlási lehetőséget adjon kötetlen szórakoztató és vidám formában. — Kikre számítanak ebben az új közösségben? — A legkülönbözőbb kor­osztályokat várjuk a klubba, nemcsak Kecskemétről, ha­nem a szomszédos megyékből is. Délutántól estig játszhat­nak, kirándulhatnak, fűmet nézhetnek, főzhetnek „ango­lul”. A klub sikere nagyban függ a klub vezetőjének egyé­niségétől, kreativitásától, lel­kesedésétől. Az irányító angol anyanyelvi tanárok félévente váltják majd egymást, így biz­tosítható a klub programjainak frissessége, sokszínűsége. —Nem kis feladat a megfe­lelő emberek kiválasztása. —A békéscsabai Manches­teri Nyelviskola által nyújtott segítségnek köszönhetően itt Manchesterben sikerült meg­szerveznünk egy találkozót olyan jelöltekkel, akik érdekel­tek lehetnek a klub tevékenysé­gében és esetleg vállalnák a vezetését is. Nagy volt a jelent­kezők lelkesedése, számos új ötletet adtak, szívesen jönné­nek Magyarországra. —Megvan a kiválasztott? — A klub szervezését, elin­dítását a Manchesteri Nyelvis­kola vezető tanárára, Phil Doo- neyre bíztuk, aki szeptember közepén kezdi meg tevékeny­ségét Kecskeméten. Elmondá­sa szerint már tíz éve foglal­koztatja egy, a miénkhez ha­sonló klub létrehozásának gon­dolata. A lehetséges magyaror­szági partnerei üzleti alapon gondolkodtak, míg a klub ilyen alapon való működtetése — közös véleményünk szerint — nem életképes. —Ha sikeresnek bizonyul az ötlet, megállnak Kecskeméten ? — A Kesfló Egyesület a klub létrehozásával nagy lé­pést tesz előre céljai megvaló­sításáért. Amennyiben életké­pesnek bizonyul, az egész or­szágra szeretnénk kiterjeszteni a klubmozgalmat. Huszonöte­zer főt számláló tagságunk eh­hez nagy segítséget nyújthat. Az angol nyelvi klubhoz kap­csolódóan más kezdeménye­zés ötlete is megszületett, pél­dául egy pub (angliai mintájú bárjellegű kiskocsma) létreho­zása. Bővebbet majd a gyakor­lati tapasztalatok után. Bede Zsóka Tankönyvtámogatás Ausztriai tanulmányút Kedvezmények vakszövetségi tagoknak Az I. és II. rokkantsági fokozatú vakoknak, akik jogosultak a va­kok személyi járadékára, nem kell televízió előfizetési díjat fi­zetni, ezt a helyi postahivatalok­ban intézhetik. Ok jogosultak a közgyógyel- látási igazolványra is. AIII. cso­portba tartozó, sok gyógyszert fogyasztók méltányossági ala­pon kérhetik az önkormányza­tok szociálpolitikai ügyintézői­nél. Utazási kedvezményük a helyi járatokon térítésmentes, a MÁV, a Volán és a MAHART helyközi járatain 90 százalékos, kísérőjüknek 50 százalékos. Szövetségi tagdíjuk jövő év ja­nuárjától 300 forint. Előfizethet­nek kedvezményesen különbö­ző folyóiratokra. A Vakok vilá­ga című újságot síkírásban és Braille változatban is kérhetik. Személyi járadékuk havi össze­ge ezév januárjától 4 ezer forint. Egyéves tagsági viszonyt köve­tően jogosultak kedvezménye­sen a vakok balatonboglári üdülőjében nyaralni. Békéscsa­bán, a Luther utca 13/a. szám alatti székházukban hétfőn, ked­den 8-tól 12 óráig, szerdán 8-tól 14 óráig és minden hónap első csütörtökén 14-től 18 óráig tar­tanak fogadóórát. — A zsadányi betegeknek jelen­leg szeghalmi szakrendelésre kell járniuk, ahonnan a gyulai kórházba utalják őket. A község eléggé elöregedett, ezért lenne fontos, hogy a zsadányiak a gyu­lai szakrendeléshez tartozzanak — hangoztatta Páncsa Imréné képviselő kedden a zsadányi testületi ülésen. Válaszként el­hangzott, az egészségügyi bizott­ság kezdeményezni fogja, hogy a zsadányiak a gyulai rendelőinté­zethez tartozhassanak a jövőben. Abban minden képviselő egyet­értett, hogy a helyi óvodába, illet­ve iskolába járó gyermekek de­cember 31 -éig továbbra is ingye­nes tízóraiban részesüljenek. A tankönyvtámogatás ügyében döntés született, minden helyben tanuló 80 százalékos támogatást kap. Azok az általános iskolások, akik nem helyben végzik tanul­mányaikat, valamint a középis- koláso kétezer forintos egyszeri beiskolázási segélyre jogosultak. A Zsadányban lakó egyetemis­ták, valamint főiskolások 3 ezer forintos támogatást kapnak. A mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. 45 szakembere (csaknem va­lamennyien fizikai dolgozók, il­letve alsó szintű vezetők) a na­pokban hatnapos tanulmányútra indult Ausztriába. — Büszkeséggel tölthet el va­lamennyiünket, hogy a mi embe­reink meglátogathatják Hardegg gróf 3 ezer hektáros birtokát, és több kisebb farmot—mondta dr. Megyeri Zsolt vezérigazgató. — Remélem, azzal a meggyőződés­sel jönnek haza, hogy Mezőhe­gyesnek nincs szégyenkezni va­lója. Külön örömünkre szolgál, ha azt is észreveszik, hogy a veze­tőségünk által megkövetelt szi­gorú rend és fegyelem nyugaton már természetes. Biztos vagyok benne, hogy a kinn szerzett élmé­A családi tragédiákat okozó vo- natdobálások hatása alatt állva megkérdeztük a mezőhegyesi rendőrőrs parancsnokát, hogy helybeli gyermekkornak milyen veszélyhelyzeteket szoktak elő­idézni. — A közelmúltban Bihari László, az erdészet vezetője és munkatársa, Németh Béla tüzet észlelt a lóversenypálya, illetve az erdő közvetlen közelében; egy száraz fenyőgallyhalom égett — kezdte válaszát Sápsz- ki őrnagy. — A két férfi a gép­kocsiban lévő poroltóval elfoj­totta a tüzet. Csak helytállásu­kon és a véletlenen múlott, hogy a több hektáros erdő nem vált a lángok martalékává. A gyújtogatok gyermekkorúak voltak. Meghallgatásuk során sem érzékelték cselekményük súlyát, tettüket „szórakozás­nak” tekintették. A gyufát a Ménesbirtok Rt. vadászházá­nyeik és tapasztalataik segíteni fogják itthoni munkájukat. A programban szerepel a Bauer és a Pöttiger cégek meglátogatása is. Az előbbitől öntözőberendezése­inket vásároltuk, az utóbbiaktól széna-betakarító gépsorainkat. A mezőhegyesiek ennek a két vi­lágcégnek, illetve az agrármérnö­ki végzettségű, igen ambiciózus Hardegg grófnak lesznek a ven­dégei. — Terveztek ,,egyéb” prog­ramokat is? —Igen. A dolgozóink megis­merkednek a magyar és az oszt­rák főváros nevezetes középüle­teivel, templomaival, Bécsben megtekintik a schönbrunni kas­télyt, visszaúton pedig a pan­nonhalmi apátságot. ban találták, ahová betörés út­jánjutottak. Ezt követően meg­gyújtották az erdészház szú­nyoghálóját, itt is a szerencsén múlott, hogy a faépület nem ka­pott lángra... Néhány hete Omezőhegyesen leégett egy sorház tetőszerkezete, feltéte­lezhetően tüzeskedő gyerme­kek voltak az elkövetők. — Megakadályozhatok az ilyen esetek? — Ez elsősorban a szülőkön, a szülői házon múlik: nevelés, féltés-óvás, felügyelet és szá­monkérés kérdése. A „tüzeske­désen” kívül nagy veszélyt je­lentenek a határban lévő mély- vizű öntözőcsatomák is. Igen gyakran látunk felügyelet nélkül még 3-4 éves gyermekeket is a csatomapartokon. A tűzesetek és vízbefúlások elkerülése érde­kében kérem a szülőket, soha ne felejtsék el gyermekeik figyel­mét felhívni a veszélyekre. Gyermekekre leselkedő veszélyek Franciaországi életképek három tételben A néptáncfesztiválok földjén I. Az elmúlt hét csütörtök éjjelén érkezett haza háromhetes fesz­tivál turnéjáról a Balassi Néptáncegyüttes és az őket kísérő Békés Banda. Az eseményekről lapunk folyamatosan adott hírt. E sorozattal egy kicsit a kulisszák mögé igyekszem beve­zetni az olvasókat. A francia televízió felvételt is készített a magyar táncosokról. Képünkön a Montoire-i polgármesteri hivatal udvarán, egy fogadás után forgatnak A szervezés Mindkét fesztivált (felletini és montoire-i), melyen részt- vettünk, a CIOFFF (Nemzetközi Fesztiválszövetség) szervezte. Ez a szervezet mintegy húsz fesz­tivál rendezésére vállalkozik Franciaországban egy év alatt, melynek nagy része a nyári hóna­pokra esik. A költségvetést teljes egészében szponzori pénzekből fedezik, hiszen az állam nem tá­mogatja. A fesztivál lebonyolítá­sát a helyi polgármesteri hivatal tartja kézben, a mindennapos te­endőket, pedig önkéntesek — igen jól olvassák — vállalták, té­rítés nélkül. A szervezők figyelmessége mindenre kiterjedt. Amikor a tán­cosok a városban menettáncot, felvonulást tartottak, vagy nagy fellépésen vettek részt, minden esetben hideg ásványvíz várta őket. Az éjszakába nyúló fellépé­sek után pedig hideg vacsora. A születésnapokat is számontartot- ták. Talán a legkedvesebb eset Montoire-ban történt. A tuvai együttes (Tuva, Oroszország fia­tal állama) egyik tagjának fellé­pése napján született fiú gyerme­ke. A fesztivál konferansziéja eb­ből az alkalomból apró ajándékot nyújtott át, és a 2500 főt befogadó sátor közönségével együtt kö­szöntötte az ifjú apát. Szép gesz­tus volt. A világ minden tájáról érkező táncosokat és zenészeket, mint­egy 500 főt, a helyi kollégiumok­ban szállásolták el, az étkezést is itt bonyolították. (Ez utóbbira, az ínyencek kedvéért még vissza­térünk!) A kollégiumi szobák hangulata a régi táborokat juttatta az eszembe, ahol tízen-tízenket- ten aludtunk. A különbség csu­pán annyi volt, hogy nem kellett négy rend ruhát kerülgetni, az amúgy is szűkre méretezett szo­bákban. A zuhanyzó, a mosdó és a wc koedukált. A közös szállás hangulatát azonban semmi nem helyettesíthette. Az esti fellépé­sek után hajnalig tartó közös éneklések, beszélgetések kez­dődtek. Barátságok, szerelmek szövődtek. Indiáit tánc és doromb- ének Mindkét helyszínen szép szá­mú közönség várta a világ tánco­sait. A Balassi a szó szoros értel­mében elkápráztatta a nézőket. A mezőföldi, a palóc, a kalotaszegi népviseletek méltó kiegészítői voltak a táncosok bemutatójának. Különösen nagy érdeklődés kí­sérte az úgynevezett beöltözte- tést. A színpadon, a közönség szeme láttára került minden egyes palóc ruha-és szalagdarab Mlinár Marikára. Az ezt követő palóc táncot három nemzedék ropta, köztük Margitka, Holecz Istvánná is, aki Rimócról érke­zett, és gyönyörű palóc énekek­kel bűvölte el a nézőket. Külön kell szólnom a Békés Bandáról. Két ízben adtak templomban koncertet kirobbanó sikerrel. Montoire-ban kiegészült a magyar táncosok csapata a méh­keréki Nyisztor György Nép­tánccsoporttal. Műsoruk leglát­ványosabb része a méhkeréki le- gényes volt. Feltétlen említést érdemelnek még a brazil táncosok. Igazi han­gulatot tudtak varázsolni a szín­padra, mely inkább emlékeztetett a karneválra, mint a hagyomá­nyőrző táncra, igaz erre ott voltak az indiánok termékenységva­rázsló, kultikus táncai. Furcsa volt látni őket, hiszen európai em­ber csak a filmekből ismeri életüket. Pedig ők igazi indiánok. Vagy még sem? Pálmából készült „ruháik” alatt fürdőnad­rágot, jelmezes felvonulásnál ko­reai strandpapucsot viseltek. Ja kérem, a XX. század az ő kunyhó­ik ajtaján is kopogtat. A peruiak zenéje hozzánk igen közel áll, hiszen nagyon sok utcai zenész járja az országot így talál­kozhattunk evvel az oly jellegze­tes muzsikával és hangszerekkel. Táncaik, viseletűk legalább olyan színes és vérpezsdítő mint zenéjük. A fesztivál talán legkülönle­gesebb együttese a tuvai- volt. Semmihez nem hasonlítható do­romb-énekükkel elkápráztatták a közönséget és a zenészeket. A fent említett nemzeteken kívül láthattunk még szlovák, bulgár, kínai, benini és japán tán­cosokat is Táncosnak lenni nem könnyű Miután a lányokkal egy szobá­ban aludtam, nagyon sok mindent tapasztaltam, ami megerősítette bennem; amatőr táncosnak profi csapatban lenni nem könnyű. Sőt. Lánynak lenni kiváltképp nem. Hatalmas bőröndökben lapul a négy rend női ruha és a fiúk ruhá­ja. Alsószoknyák, felső szok­nyák, ingek, mellények, kendők, s ki tudja még mi minden. A fellé­pések előtt mindenki lázas vasa­lásba kezdett, az alsószoknyák­nak kikeményítetten, kivasalva kellett állnia. Ha minden katonás rendben sorakozott, lehet hajat fonni, öltözni. Mindez körülbelül egy órát vett igénybe. Segítség nincs. Előadás után kezdődött minden élőről. Levenni, össze­hajtani, vállfára tenni, kimosni, másnapra kivasalni. E tortúrát na­ponta többször kell megismétel­ni, attól függően, hány fellépés van. Nem beszélve a nagy műsor közbeni gyors öltözésekről, ami­kor nemcsak a felső szoknya cse­rélődik, hanem az alapruhán kívül minden. A szalag is. Persze azért a fiúk élete sem irigylésre méltó. Mlinár Pál, az együttes vezetője szerint ugyanis a lányoknak „csak” szépnek kell lenniük — no persze az sem hát­rány, ha táncolni is tudnak —, a fiúknak azonban elsősorban tán­colni kell tudni. Ha valaki látott már magyar táncot, akkor az tud­ja, hogy a férfiakra milyen ko­moly feladat vár. De mindezt a vesződséget kár­pótolja a közönség lelkes tapsa. Jó érzés volt látni nézőként, hogy a kemény munka ellenére mosolyogva dolgoznak a szín­padon, láthatóan örömet okoz számukra a tánc. (Folytatjuk) Muzslai Katalin Mlinár Pál, az együttes vezetője és a Rimócról érkezett Margitka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom