Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-28 / 175. szám

iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­MEGYEIKÖRKÉP 1995. július 28., péntek Az idén voltak—jövőre lesznek? Diákújságírók Mezőberényben Tomszer Miklós és Balázs Géza a (tan)stúdióban FOTÓ: SZEKERES ANDRÁS Földinh vált. Ezen a na­pon született Kötegyánban 1917-ben Fényes Imre elméleti fizikus, egyetemi tanár, a fizi­kai tudományok doktora. Fé­nyes Elek leszármazottja. Egyetemi tanulmányait Buda­pesten, Debrecenben és Ko­lozsvárott végezte, ott szerzett doktorátust. 1945-ben a kolozs­vári Bolyai Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetét vezet­te. 1950-től 1953-ig a debreceni egyetemen volt tanszékvezető docens. 1953-ban áthelyezték az ELTÉ-re, ahol 1960-ban ka­pott újra egyetemi tanári kine­vezést. Itt dolgozott haláláig. Munkássága a kvantumelmé­let, a statiszikus fizika területét ölelte fel. Eredményeit igen sok filozófiai munka is tárgyalja. Kiállítás Zsadányban. Még július 29-ig látható a művelődési házban az a tárlat, amelyet a község Veszprémben élő szülöttének, Fazekasné Zászlósi Máriának a munkáiból állítottak össze. Felújítás után. Csaknem egyhónapos nyári szünet után, július 31-én újra megnyitja ka­puit olvasói előtt a sarkadi váro­si könyvtár. Ez idő alatt felújítá­si munkákat végeztek a könyvek tárában, így rend és tisztaság fo­gadja majd az ide látogatókat. Légúti betegeknek. A légúti allergiás betegek Békés megyei egyesülete augusztus 5- én 9 órára várja tagjait és az érdeklődőket a gyulai tüdőkór­ház tanácskozótermébe. A téma ezúttal: a parlagfű érzékenység és kezelési lehetőségei. Korszerűsítés. A nagyka- marási önkormányzat a napok­ban vehette át azt a levelet, amelyben a Népjóléti Miniszté­rium szociális válságkezelő programjának pályázatára érke­zett kedvező válasz. Az igénylés szerint a helyi napköziskonyha gázkorszerűsítésére kaptak 700 ezer forintot. Jelenlegi formájában végnapjait éli a mezőberényi Gyermek és Ifjúsági Szabadidős Központ. Az évek óta tartó huzavona után a város képviselő-testületének döntése nyomán szeptember 15- étől bezárja kapuit a GYISZK, mely korábban, ’59 óta úttörő­házként működött. Még három turnus, s utána... Az utolsó tur­nusokban, most ért véget a DUE, vagyis a Diákújságírók Országos Egyesülete által sze- vezett tábor. — Két turnusban 160 fiatal vett részt az egy-egy hetes tábor­ban. Az első csoportban az or­szág legkülönfélébb vidékeiről 75 középiskolás ismerkedett az újságírás alapjaival. A második turnusban, mely nemzetközi volt, nyolcvanöt 17—27 éves hallgatónk volt, akiknek többsé­ge már szoros kapcsolatban áll az újságírással, regionális, vagy helyi rádióknál és lapoknál dol­goznak főállásban, vagy rend­szeresen bedolgoznak. A tizen­két szlovákiai, vajdasági és er­délyi magyar fiatal mellett hét német vendégünk is volt—kez­di a tájékoztatást Balázs Géza, a DUE alelnöke, aki egyébként nyelvész, az ELTE docense. A tábor résztvevői az évközi tanfolyamon hallottakat, tanulta­kat a gyakorlatban is tovább vi­szik, ugyanis az előadók sorában olyanok is voltak, mint Szayly József, a Petőfi Rádió főszerkesz­tő helyettese, Bátkai Gábor, a Du­na Tv szerkesztője, Fülöp László sport riporter, Gyenes Károly, a tv szerkesztője, vagy Salamon István, a Magyar Rádió főmun­katársa. Segítségükkel és köz­reműködésükkel kialakítottak egy médiacentrumot. — Reggel 6 órától éjfélig élő- adásszerűen rádióztunk, kábe­len adtuk műsorainkat, melyet minden alkalommal bonckés alá vettünk. Lapot is készítettünk, s minden egyes cikket ízekre szedve elemeztünk — kapcso­lódik a beszégetésbe Tomszer Miklós, a DUE elnöke. A beszél­getés során egyértelműen ki­derült: egyik hazai újságíró szervezettől sem kapnak sem­miféle segítséget, körükben nincs média háború, politikai nézetének mindenki a magánsz­férában ad hangot. — Hangsúlyozom: mi nem újságírókat képezünk, hanem olyan tömegkommunikációs és műfaji ismeretekkel igyekszünk ellátni a tábor résztvevőit, ami­ket a hazai iskolákban nem taní­tanak, pedig a hétköznapi élet­ben nagyon hasznosak lenné­nek. Ha valaki nem is lesz újsá­gíró, de fogyasztóvá válik, vagyis újságot olvas, rádiót hall­gat, vagy televíziót néz, s bizto­san kritikusabb szemmel a sorok mögé is lát. A táborlakók bizto­san hasznosítanak majd valamit munkájuk, életük során a Mező­berényben hallottakból — foly­tatja Balázs Géza. —Hogyan tovább? — Mi sok éve rendszeres jövünk Mezőberénybe táboroz­ni. Nagyon örülnék annak, ha jövőre is találkoznánk itt, s ha­sonló körülmények között — mondotta Tomszer Miklós. —szekeres— Kevesebb a vártnál Lassan vége felé közeledik az őszi búza betakarí­tása. A szakemberek véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy vajon miért lett országosan kevesebb a termés a korábbi évek átlagához ké­pest. Vannak, akik azt mondják, a nagy mennyi­ségű eső ellenére a hirtelen jött napsütés beszárí­totta a kalászt, s így a szemek nem tudtak kifejlőd­ni. Mások szerint az úgynevezett kötés időszaká­ban éppen nem esett eső. Lényeg az, bármi legyen is az ok, kevesebbet arattak a vártnál. Az örménykúti Petőfi Mezőgazdaásgi Szövetke­zet 446 hektáron termesztett búzát és 42,6 mázsa hektáronkénti átlagtermést ért el. Tavaly 64 mázsa búza termett 1 hektáron. A számokból is látszik, lényeges a különbség. A hunyai Hunyadi Mezőgaz­dasági Szövetkezet 352 hektárról takarította be az őszi búzát, és 45,5 mázsás hektáronkénti átlagter­mést realizált. Mindkét mezőgazdasági szövetkezet elégedetlen e termésmennyiséggel, annyi vigaszuk azonban van, hogy értékesítési gondjaik nincsenek, van vevő a búzára. P. J. Színházban a városvédők A napokban a Jókai Színház­ban mutatkoztak be a Város­védő Vállalkozók Klubjának tagjai. Az ország ezerhétszáz településén több mint harmin­cötezer helyen fogadják el az átlagosan tizenegy százalék . kedvezményre jogosító V VK tagsági kártyákat. Céljuk, hogy tagjaiknak üzleti partnereket kínál­janak, hogy újabb és újabb üzleti lehetőségeket teremtsenek, hogy sikeres kapcsolatokat hozzanak létre gyártók és forgalmazók, eladók és vásárlók között. Tagjainak számtalan helyen kedvezményes vásárlási lehetőséget biztosítanak, a cég által kiadott katalógusban pedig ingyenes hirdetési lehetőséget kapnak a rendszerhez csatlakozott üzletek. A kártyák eladásából származó bevétel bizonyos százalékát pedig a helyi VVK tagok döntése alapján városuk szépítésére, gondozásá­ra fordítják majd. A. Gy. • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Egy hónap alapozás után... Mint arról már lapunk hasábjain beszámoltunk, idestova egy hónapja folyik a felkészülés az 1982—83. évi labdarúgó­bajnokságra. Ez idő alatt a napi két edzésen túl, több előkészüle­ti mérkőzét játszott a békéscsabai csapat. Mint Zalai László vezető edző elmondta: — Az alapozási időszak egy részében rendkívüli kánikula volt, ennek ellenére a célkitűzést teljesí­tettük, az általános kondíció jelentősen javult minden játékos esetében. Ez érthető is, hiszen délelőtt 2—3 órás, kemény ütemű tréninget vezetett a vezető edző és segítőtársa, Moós János. Délutánonként pedig egy-másfél órás edzések zajlottak. Eddig lezajlott hat előkészületi mérkőzés, amelyek zömét nagy gólkülönbségű győzelemmel fejezte be a csabai csapat, s mint ismeretes, az Eger SE ellen végződött 3—3-ra a mérkőzés. — A csapatépítés és az ismerkedés ideje lejárt — folytatja a vezető edző. — E hét eleje óta speciális edzésekkel folytatódik az alapozás. A hétvégi nemzetközi torna lehet az első igazi felmérés, hiszen itt már első ligás külföldi csapatokkal vesszük fel a küzdelmet. (Békés Megyei Népújság, 1982., július 29.) Mondjon egy jó sztorit! A hölgy megkérdezte: jó volt? Az idén tavasszal abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy helyszíni tudósításokat küldhettem a Békés Megyei Hír­lap olvasóinak Göncz Árpád közel-keleti útjáról. „Munkatár­sunk a magyar államfő delegációjának tagjaként Al-Ainba utazott.” A címlapon közölt „beharangozóhoz” kollégáim mel­lékelték a fényképemet is. Miután hazatértem Battonyára, egy bájos fiatalasszony megállított az utcán: — Kézbe vettem az újságot, s nem akartam hinni a szemem­nek — csicseregte. — Aztán leesett a tantusz, hiszen aznap éppen április 1 -jét írtunk. Akkorát derültem, hogy zengett a ház. Csak a következő számban megjelent újabb tudósításból jöttem rá, hogy maga, Gyuri tényleg ott volt Kuvaitban. Aztán jó volt? — Jó — morogtam, majd hirtelen elnevettem magam. Eszembe jutott, hogy nem ez volt hírlapírói pályafutásom első „áprilisi tréfája”. A 3 vagy 4 évvel korábbi április 1-jén arról tudósítottam, hogy egy politizáló hölgyet beválasztottak vala­melyik állami tulajdonban lévő gazdasági társaság vezetőségé­be. Hát amit ezért az „ízetlen tréfáért” kaptam telefonon egyik olvasónktól, attól ma is borsózik a hátam. Mégis jóleső érzés tudni, hogy az olvasónak van humorérzé­ke. Nem mondható ez el például arról a budapesti szerkesztőről, akinek 1988 őszén küldtem egy fényképet, amelyet mozgó gépkocsiból készítettünk Németh Mihály tanárkollégámmal az államhatáron (egyaránt félvén a magyar és a román határőrök­től), és amely az épülő „Ceausescu-féle vasfüggönyt” ábrázol­ta. „A battonyaiaknak télen nem kell majd félniük az erdélyi hegyekből lemerészkedő dúvadak pusztításaitól. Szorgos ke­zek a város délkeleti határában drótkerítést építenek”—írtam a kép alá. „Nem értem, nem közlöm” — válaszolta a szerkesztő. A nemzetközi és a hazai közvélemény csak 1989 júniusában szerzett tudomást a magyar-román határ teljes hosszában megé­pített kerítésről. Több mint fél évvel megelőzhettem volna a világsajtót! A közel-keleti utam talán kárpótlás volt ezért az elszalasztott lehetőségért. Ráadásul arról az 1988-as fotóról senki sem gondolhatta volna, hogy (áprilisi) tréfa! Ménesi György Szabó Jánosáé,4\ éves, sarkadi vállalkozó: Ha Árpád fejedelem helyett én választhattam volna hazát, én is a mai Magyarország területét jelöltem volna meg. Nekem na­gyon tetszik ez az alföldi régió. Ezt a vidéket semmilyen más területtel nem cserélném el. Sze­rintem Európa egyik legszebb vidéke ez az alföldi rész. Hogy ma nem a legjobbak az élet- körülményeink, arról igazán nem Árpád tehet. Ma a világon mindenhol nehéz az élet. Szilágyi Lajos, 65 éves, sarkad- keresztúri nyugdíjas: Árpád fejedelem jól választott, csak a későbbi események nem ép­pen mindig a legkedvezőbben ala­kultak. Amikor Árpád ezt a régiót hazának kijelölte, nem kalkulál­hatta bele sem a tatárjárást, sem a mohácsi vészt, sem a két vesztes világháborút. Akkor ez terület re­mek megoldásnak látszott, a ké­sőbbi évszászadok szomorú tör­ténéseit képtelenség volt előre megjósolni. Árpád jól döntött, nem hibáztatom. Tarsoly Károly, 56 éves, zsadá- nyi gépkocsivezető: Ha a haza területének megvá­lasztása tőlem függött volna, én biztosan nem jöttem volna idáig. Minden bizonnyal még valahol Ázsiában letelepedtem volna. Ebben a régióban egyetlen rokon nemzetünk sem él, ellenségünk viszont számtalan van. S ha ettől a vidéktől jóval távolabb válasz­tottunk volna hazát, akkor talán sem a török, sem a két világhábo­rú nem okozott volna számunkra ennyi felesleges pusztítást. Uhrin Pálné, 56 éves, békéscsa­bai nyugdíjas: Nagyon szeretem a vízpartot és a tengert. Ezért, ha Árpád feje­delem helyett én választhattam volna hazát, nem ezt a Kárpát­medencei részt jelöltem volna ki végleges otthonunknak. Nemze­temmel együtt valahol a Földkö­zi-tenger közelében telepedtem volna le. Ha pedig ott valamilyen oknál fogva mégsem sikerült vol­na, akkor tovább mentem volna délnek, hiszen a melegebb éghaj­latot is kedvelem. Magyári Megkérdeztük olvasóinkat Árpád helyében hol választottak volna hazát? HMivelwe©^ ■ Lássufc csak­Ha««^RBnaUÍ ? .Bárod az uwásra^ «8» M»* ItEííWJW KIWI I I? MESZLENYI ES TARSA RT.. ÉiMéNY var élNl Békéscsaba, Kazinczy u. 1—3. Telefon: (66) 445-133, (60) 384-007.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom