Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-25 / 172. szám

Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesztet­te: BedeZsóka. Munkatársak voltak még: Béla Vali, B. Ta­kács Mariann, Kesiár Eszter, Lészkó András. Várjuk olvasóink leveleit, véleményét: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. Hírek Jelentkezzen! Kérem azt bátor és önérzetes egyetemi hall­gatót, aki névtelen levélben bí­rálta Zsibrita Mónikáról írt anya­gomat, jelentkezzen. Szívesen felkeresem, hogy megbeszéljük az általa „valótlannak” tartott írást. (Béla Vali) Ügyfélszolgálat. A Vá­rosgazdálkodási Vállalat ügy­félszolgálati irodája (Békéscsa­ba, Irányi utca 4-6.) augusztus 1- től naponta 8-tól 16 óra 30-ig tart nyitva. Ügyesbajos panaszaik­kal ezidőben kereshetik meg őket a városlakók. A SPEKTRUM TV MŰSORA Július 25. 18.00: Kémek (angol dokumentumfilm­sor.) 18.30: Titokzatos erők (angol dokumentumfilm-sor.) 19.00: Utazások (angol dokumentumfilm-sor.) 20.00: Az igazi vadnyugat (am. dokumentumfilm-sor.) 21.00: Az éld tenger (kanadai dokumentumfilm-sor.) 21.30: Helikopterek (am. dokumentumfilm-sor.) Július 26. 18.00: Ember és természet (angol dokumentumfilm-sor.) 19.00: Az I. világháború története (angol dokumentumfilm-sor.) 19.30: Sebességorület (am. dokumentumfilm-sor.) 20.00: Nagy repülök (am. dokumentumfilm-sor.) 21.00: Titokzatos helyszínek (am. dokumentumfilm-sor.) Július 27. 18.00: Az ezredfordulón túl (angol dokumentumfilm-sor.) 19.00: Nagy repülök (am. dokumentumfilm-sor.) 20.00: A Smithsonian múzeum (am. dokumentumfilm-sor.) 21.00: Borban utazunk (angol dokumentumfilm-sor.) 21.30: Természetfigyeld (kanadai dokumentumfilm-sor.) Július 28. 18.00: Sebességorület (am. dokumentumfilm-sor.) 18.30: Helikopterek (am. dokumentumfilm-sor.) 19.00: A mi természetünk (am. dokumentumfilm-sor.) 20.00: Az éld tenger (kanadai dokumentumfilm-sor.) 20.30: Kémek (angol, dokumentumfilm- sor.) 21.00: Az igazi vadnyugat (am. dokumentumfilm-sor.) Aranka fojtogat? A „Gyöngy” presszó előtt járda fut el a városból kifelé. Szabdalt, vagdalt ez a járda, de az csak a gondosság jele, mert azt mutatja, hogy javíthatják alatta a végel- gyengült vízvezetéket. Más ok­ból kell a szegény embernek ka­cagni. A járda mellett smarag­dzöld fűszőnyeg díszük és a füvön csendesen „hunyorog” az aranka. Egy jó hete még csak ka­lapnagyságú volt, ma már akkora, mint egy békebeli szakérkerék, és fojtja, fojtogatja, a halálba ölelge­ti azt, ami alatta van. A megértés kedvéért el kell mondanom, hogy az aranka élős­ködő növény, parazita és vígan öl ott, ahol védtelen vele szemben az élet. Ha nem pusztítják ki, olyan lesz,mintagonosz emberi indula­tok, terjed egyre jobban és teheti, mert látják, de nem ismerik fel, hogy kicsoda. Fáj a rekeszizmom, abbahagyom az emlékezést és hálát adok az Isteneknek, hogy a szegény ember is kacaghat, ha máson nem, hát a saját nyomorúságán. CSABAI NAPLÓ 1995. július 25„ kedd Nyáron is vár a diáktanya Tanítónők, óvónők a szanazugi táborban gyakorolják a játékkészítést Odakint tombol a hőség, a vastag falak mögött viszont jó hűvös fogad. A diáktanya nyári munkájáról Ujj Éva, a diáktanya vezetője számolt be. — Milyen eseményekre számíthatunk a nyáron? — kérdeztem. — A fő feladatunk ebben az időszakban a különféle programajánlók és jegyek átadása és közvetítése. Arról tájékoztatjuk a szórakozni vágyó fiatalokat, hogy hol, milyen kulturális, sportolási és kirándulási lehetőségek vannak. így például a debre­ceni jazz-napokról vagy a Ka­láka fesztiválról pontos infor­mációt tudunk adni az itteni fiataloknak. Ezenkívül több vidéki, illetve budapesti fesz­tiválra, koncertre árusítunk belépőt: jegyet biztosítunk az East-17 koncertre, a Rolling Stones koncertre, sőt már az őszi szezont előre vetítve a Hungária jegyeket is meg le­het rendelni. A nyár legna­gyobb rendezvényére, a Di­ákszigetre — bizonyos ked­vezménnyel — belépést tu­dunk biztosítani. — Tábort, nyaralást ter­veznek-e? —Igen, a fiatalabb korosz­tály számára szerveztünk egy népművészeti tábort, amely éppen a napokban van Szana- zugban. A felnőttekre is gon­doltunk. A nyár elején ugyan­is volt egy tábor az óvónők és a tanítónők részére a szerve­zésünkben. —Honnan értesülhetünk a Diáktanya rendezvényeiről? — Az általunk szervezett programokat rendszeresen közzétesszük a helyi rádiók­ban, televíziókban, illetve a megyei lapban. — Hallottam, nyári mun­kához tudják segíteni a diáko­kat... — Természetesen, ez a másik nagy feladatunk, ami tulajdonképpen erre az évre fogalmazódott meg határo­zottabban. A korábbi évekhez képest jelentősen bővültek a lehetőségek, amelyeket diák­munkaként tudunk ajánlani a fiataloknak. Minden tizenha­todik évét betöltött nappali tagozatos diák részt vállalhat a „Meló-diák” nevű szerve­zet munkájából. Az ő szá­mukra próbálunk megfelelő pénzkereseti lehetőséget biz­tosítani. Leginkább fizikai te­vékenységre van szükség, ezek közül is főleg mezőgaz­dasági munkára kapunk meg­bízást. — Vannak már tapasztala­taik arról, hogyan dolgoznak a diákok? — Véleményem szerint jól, és a munkáltató is elége­dett, teljesítettük a ránk bízott feladatokat. Például az Elekt­roház napokon a szerve­zésünkben dolgozott nagyon sok tanuló, hostesi és anyag- mozgatói munkát láttak el. Országos akciók, kampányok lebonyolításában, katalógu­sok, szórólapok terjesztésé­ben is részt vesz a „Meló­diák”. — Melyikből van több: dolgozni vágyó diákból vagy munkalehetőségből? — A kínálat ugyan válto­zatos, azonban sokkal keve­sebb a munka, mint amennyi­re szükség lenne. Szóval, ha koncertjegy kell, ha programra vágysz vagy dolgozni szeretnél a nyáron, nézz be a diáktanyá­ra, lehet, hogy szerencséd lesz. Emberséges fiatalok Napjainkban valakik új népi já­tékot (vagy játékokat) játszanak széles e hazában. Bizonyára so­kan olvastak lapunkban a július 11-én történt balesetről. Az éjjel 22 óra 48 perckor Békéscsabáról induló vonatot továbbító moz­dony ráment egy egy méternyi hosszú síndarabra és a váltónak tolta azt. A síndarab megakadt, megemelte a mozdonyt, az egy tengellyel kisiklott és így közle­kedett 90 méter hosszan. A moz­dony megsérült, az anyagi kár több százezer forint. Ez az eset nem az első és (sajnos) nem is az utolsó. Az elmúlt napokban a Győr és Mosonmagyaróvár kö­zötti útszakaszon több szeren­csétlenség is történt, mert „ü- gyes kezek” rosszul helyeztek el egy közlekedési táblát. Nyár van, a vakáció, a nyara­lás ideje. Sok az unatkozó gye­rek. Talán ők csinálják a bajokat, talán más, ki tudja. Nekik csupán „jó bulinak” tűnik ez az egész, míg a gazdaságnak rendkívüli károkat okoz. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni: jobban, körültekintőbben oda kell fi­gyelni az „érintett emberkékre”. Természetesen nem lehet mind­egyiknek a háta mögött egy őrző angyal, aki figyelmezteti: „Ne csináld ezt, rossz vége lesz! ” Mai modernizált világunkban az unatkozó ifjak — tisztelet a kivételnek — nehezen találnak maguknak hasznos elfoglaltsá­got energiájuk levezetésére. Em­bertársaink testi épségének ve­szélyeztetése komolytalan tréfa. Fiatalok, próbáljatok embe­rek lenni ebben az önpusztító, kegyetlen világban! A felnőt­tek éppen elég bajt okoznak. Változtassatok, amíg nem ké­ső! Mi hiszünk bennetek, hát igyekezzetek! Használt ruhát gyűjtenek A háztartásokban az évek hosszú során át felgyülemlik a megunt, kinőtt ruha és cipő. A Bizományi Áruház csak idősza­kosan vásárolja fel az ilyen hol­mikat, a piacon sem lehet túladni rajtuk, hiszen ma már sokan árulnak ott is efféle dolgokat. Mit csináljunk akkor ezekkel a feleslegessé vált „kincsekkel”? A Békéscsabai Családsegítő Iro­da széleskörű tevékenysége mellett a használt ruhaneműk és lábbelik átvételével is foglalko­zik. Az iroda munkatársai a Szent István tér 9. szám alatti épületben hétköznap 8 órától fél ötig fogadják az adományokat, valamint keddi napokon a piac­nál lévő Andrássy úti raktá­répületbe szállíthatók a mások számára még hasznavehető hol­mik. Kacagni kell... Jól rendelték az Istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacag­ni, állapítja meg Móricz Zsig- mond a „Hét krajcár” című no­vellájában. Hogy ez az állítás mennyire igaz, csak most látom felnőtt fejjel és még most is ful­doklók a kacagástól, tapogatom egyik másik alkotórészem, ami­kor eszembe j ut egy-két inkrimi­nált eset ezzel kapcsolatban. Egyet-kettőt hadd meséljek el kedves polgártársaimnak. Három ülőke van a buszme­gállóban szorosan egymás mel­lett. Fehérre festve, drótháló van rajtuk, szépek és aránylag kényel­mesek is, persze azoknak, akik össze akarnak bújni, ha leülnek rájuk. Kora délelőtt, amikor be­léptem a váróba, két ülőke már foglalt volt, aharmadikat, a jobb­szélsőt akartam igénybe venni, (most heherésznem kell) a dróthá­ló egészen más célt szolgált, mint amire rendeltetett. Olyat szúrt a nadrágomba, hogy szökdécselni támadt kedvem. Na, ugye most nevetni kell? Nevettek is, kacag­tak is mások énrajtam, én meg eggyel több lyukkal a nadrágo­mon elsomfordáltam hazafelé. Lám, vannak még nálunk szipor­kázó elmék, akik így fakasztanak derűt mások lekonyuló ajkán. A következő eset is klasszi­kus formája a derűkeltésnek. A városházán esett meg. Életben- léti igazolásért jártam az egyik irodában. A hölgy, aki intézte az ügyemet aranyos, kedves is volt. Néhány perc alatt írásos bizo­nyíték készült arról, hogy élek egy külföldi nyugdíjintézet szá­mára. Bizonyítom, ugyebár, hogy vagyok, mert íme járok, kelek, futkározok is ha kell, de hogy hogyan élek, arra a Csoki kutyámon kívül senki sem kí­váncsi... Kirándultak, tanultak a csabai GÉSEK Június végének egyik reggelén a békéscsabai Szabó Pál Téri Álta­lános Iskola „GÉSEK” színját­szó gyermekcsoportja izgatottan és korán ébredt. Egyhetes kirán­dulásra indultak Zalacsébre, amely nem csak kirándulások­ból állt, hanem szakmai tovább­képzésre is lehetőséget nyújtott. Farkasinszky Adél nyilatko­zott a többiek nevében is: — Kora délután értünk a Zala folyó partján lévő, átalakított vízima­lomhoz, mely „otthonunk” volt. Fáradt csapatunkat vidám csa- holással fogadta Samu, a dog és Lili, az erdélyi kopó. Házgazdá­ink és kísérőink segítségével el­foglaltuk szállásunkat és meg­szabadítottuk buszunkat tö­ménytelen mennyiségű csoma­gunktól. Szállásfoglalás után körülnéztünk a környéken is, felfedeztünk két rackajuhot és egy macskát. A nap hátralévő részében hancúroztunk egyet a medence hűs vízében, majd nyu­govóra tértünk. Mozgalmas napok vártak ránk. Kirándultunk Zalaeger­szegre, ahol a skanzenbe és az olajmúzeumba látogattunk el. A göcseji tájat többször meg­tekintettük. Először az utat egy 20 km-es gyalogtúra keretében tettük meg, hogy földerítsük a Borostyán-tó környékét és a für­dési lehetőséget. A tónál sokat napoztunk, úsztunk, labdáztunk és hajóztunk. Kirándultunk az Őrségbe. A Vodásta-tónál sokat fürödtünk, napoztunk. Szálláshelyünkön töltött időnk sem telt el tétlenül. Dél­előttönként a drámajátékokat gyakoroltuk, esténként a tábor­tűz mellett énekeltünk, szóra­koztunk. Az utolsó esten a tűz körül bemutatókat tartottunk. Nyaralásunk egész ideje alatt Tóth Balázsné (Erzsiké néni) fi­nom főztjét ettük, ahol tudtunk segítettünk, de a fakanál az ő kezében volt. Július 2-án, vasárnap kicsit szomorúan indultunk hazafelé, este érkeztünk meg Békéscsabá­ra. Köszönjük Lisztóczki Misi bácsinak, Uhrin Pali bácsinak, Csehi Miklós bácsinak, Jass György bácsinak, Faragó József bácsinak, aki ehhez az egyhetes kiránduláshoz hozzásegítette színjátszó csoportunkat. Taná­rainknak, Tóth Balázsnénak és Tóth Balázsnak, akik nélkül ez a kirándulás nem jött volna létre. Irány: Dél-Anglia Békés megye nem panaszkod­hat. Van elég cég, alapítvány, akik fontosnak tartják a nyel­voktatás minél szélesebb kör­ben való elterjesztését. Olyannyira, hogy a képzésben résztvevőket a nyelvnek meg­felelő országba viszik, hogy gyakorolhassák a tanultakat. így történt ez azzal a har­minc békéscsabai diákkal is, akik a Wembley House Nyelviskola és a Szabó Pál téri Általános Iskola alapítványá­nak jóvoltából a közelmúlt­ban Dél-Angüában jártak. Csodálatos világot találtak Worthing városában. Brigh­ton mellett angol családoknál voltak elszállásolva, ahol gya­korolhatták az iskolában, illet­ve a nyelviskolában tanulta­kat. Az út szervezője, Szudár Erika, a Szabó Pál téri Által- nos Iskola angol tanára volt, aki mostanában egészen szo­katlan módon, önköltségesen szervezt^az utat. Ez volt a negyedik nyár, amikor diákja­it Angliába kísérte. Néhány békéscsabai tanuló diák Nelson admirális hajója előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom