Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-18 / 166. szám
IjjÉKÉS MEGYEI HÍRL1PCSABAI NAPLÓ 1995. julius 18., kedd Békéscsaba város címere Hírek Több volt a nő. A sportcsarnok mögötti füves területen felállított medencében Jehova Tanúinak 171 személy keresz- telkedett meg szombaton. Úgy tűnik a hölgyek körében népszerűbb ez a vallás, ugyanis a megkeresztelkedettek között 116 nőt, s csupán 55 férfit találni. A legfiatalabb megkeresztelt tizenegy, a legidősebb hetvennyolc éves volt. Ötvenéves találkozó. Az ember életében öt évtized rengeteg idő, s éppen ennyi telt el azóta, hogy a Békéscsabai Polgári Fiúiskola 1944—45-ös tanévben végzett A, B, és C osztályos tanulói kiléptek a nagybetűs életbe. Az említett három osztály ötvenesztendős találkozóját a napokban tartotta az egykori polgári iskola épületében, melyben ma az 1. számú iskola működik. Júliusi csendélet. A Veszély csárda zavartalanul üzemel — hirdeti a tábla. Ám arra jártakor fotósunk a parkolóban mégsem talált egyetlen személygépkocsit sem. De ez nem is csoda. A nagy kánikula elől mindenki a hűvösr, vagy a strandra (esetleg vízpartra) menekül. Utazásokra csak az vállalkozik, akinek kényszerű küldetése van Egy „életrevaló” ötlet kimúlása Nem termett sok babért Békéscsabának az a polgármester által is oltalmazott képviselői javaslat, mely támogatást kért volna a megyeszékhelyen tanuló diákok állandó lakóhelyeinek ön- kormányzataitól. Persze az indítvány nem söpörhető le egyetlen kézmozdulattal. Elképzelhető, hogy a középiskola fenntartójának az egy tanulóra jutó állami normatív támogatásnál többet kell(?) költenie egy-egy nebulóra. Akkor hát miért „hajtotta el” a kérdezőt csaknem minden megszólaltatott polgár- mester? Mert bonyolultabb az élet, mint első ránézésre látszik. A város attól város elsősorban, hogy bizonyos vonzerőt gyakorol a környező településekre, egy megyei város egy régiónyi területre. Az elmúlt évtizedekben a megyeszékhely-városok évről évre akár a megyei fejlesztési pénzek nyolcvan százalékát is gyarapodásukra használhatták — a kisebb városok, a falvak rovására. Ebből a pénzből épültek például a iskolák (sportcsarnokok, buszpályaudvarok, sétálóutcák, áruházak; üzemds,, lakótelepek, közművek) s a községeket azóta sem kárpótolta stn- ki. S már nem is fogja. Mindezektől függetlenül a városoknak meghatározott körben ellátási felelősségük is van — lévén, hogy bizonyos funkciókat javukra központosítottak. A középiskolai képzés elsősorban az ő dolguk — s lehetséges, hogy nem csak mazsolá(zás)ból áll a világ. (Ami azt illeti, a legtöbbünk asztalára kalács se nagyon jut, be kell érnünk a kenyérrel.) Ha meg arra gondolok, hogy a többi településnek fizetnie kellene, ha gyerekeit Békéscsabán akarná taníttatni, mivé lenne a szabad iskolaválasztás joga?! S mi lenne, ha mindenki benyújtaná mindenkinek a számlát? Például Békéscsaba az egyetemek, főiskolák gazdájának fizetne, s netán a megyeszékhely „alvótelepülései” is tartanák a markukat. Vagy mi lenne, ha a békéscsabai boltokban elköltött „vidéki” forintok után adójutalékot kémének a vásárlók települései? Ez sem képtelenebb ötlet az eredetinél. Hamin- denki ilyen módon akarná érvényesíteni az érdekeit — bizony mondom—hamarosan visszajutnánk az őskáoszig. Ha még nem vagyunk ott... Sikeres volt a csabai kongresszus Ezrek a strandon. Az elmúlt hétvégén több mint kétezren látogattak el a csabai Árpád Fürdőbe. A vasárnapi forróságot pontosan 1069-en próbálták enyhíteni a medencék partjain, s a szombati statisztika is hasonló. A strand azonban bírja a terhelést, mivel 3000 főt képes befogadni. Az oldal anyagait Kiss A. János és Magyari Barna írta. A fotók Such Tamás munkái. Oldalszerkesztő: Magyari Barna A Magyarországi Jehova Tanúi Egyház „Örvendező dicsérők” elnevezéssel háromnapos kerületkongresszust tartott a hét végén Békéscsabán. Lakatos Zoltánnal, a Jehova Tanúi hírszolgálati vezetőjével ennek apropóján beszélgettünk. — Hány tagot számlálnak a Jehova Tanúi? — kérdeztük Lakatos urat. — A Jehova Tanúinak a száma összesen ötmillióra tehető, akik 232 országban működnek. Magyarországon 16 ezer tagunk van, s ennek egynegyede a délalföldi régióban él. — A mostani békéscsabai kongresszus a hazai Jehova Tanúi körében mekkora eseménynek számít? —Minden esztendőben ezek a kerületkongresszusok a legnagyobb rendezvényeink. Ebben az esztendőben öt ilyen háromnapos kongresszust szervezünk. Már kettőt korábban Budapesten megtartottunk, ez a csabai volt sorban a harmadik, a következő kettőnek pedig Debrecen ad otthont. — Mekkora az érdeklődés az önök vallása iránt? — Mint a békéscsabai kerületkongresszus sikere is bizonyította, azérdeklődés irányukba egyre nő. A mai nehéz élethelyzetben mind több ember nálunk keres kivezető utat. Igen biztató, hogy sok fiatal tagunk van. Persze újabb személyek érdeklődését is szívesen vesszük. Ők a Jehova Tanúi központi címére (1425 Budapest, Pf: 223) írhatnak. Felekezeti hovatartozás nélkül A hét végén naponta mintegy négyezer ember vett részt a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház „Örvendező dicsérők” elnevezéssel tartott, háromnapos kerületkongresszusán. Az élénk érdeklődés alapján úgy tűnik, mai korunk elanya- giasodott, és elembertelenedésnek indult világában egyre több személynek van szüksége hitre, reményre, vigasztalásra. A mindennapi gondok sortüze elől ma sokan a lélekben keresnek megnyugvást. A mindennapi léthez, a cselekvéshez emberi erő szükséges, s ezt az erőt jópáran a lelki gyarapodásból kívánják finanszírozni”. Hisz aki lélekben erős, az a legreménytelenebb küzdelmeket sem könnyen adja fel. A hét végi, békéscsabai kongresszus főszereplője is az emberi lélek volt. S amíg a mindennapok ilyen kemények, amíg a társadalmi felhőkből a kisemberekre ilyen sűrűn hullnak a gondok, a túléléshez—felekezeti hovatartozás nélkül—mindenkinek erős lélekre van szüksége. ckiouCypXi Pegazus-posta „Két hőguta között” Rovatunkba elsősorban fiatal, kezdő toliforgatók irodalmi próbálkozásait várjuk. A legjobb alkotásokból — lehetőségeinkhez mérten — közlünk. ,,Délutánokkal labdáznak a démonok./ Áfák alatt néhány apró kismill sistereg./ A kánikulában bódultán borogatjuk/ magunkra a hallgatást./Szüntelenül két hőguta között stagnálunk.” — írja Nyári panoptikum című versének bevezetőjében T. K. Békéscsabáról. A kísérőlevélből kiderült: toliforgatónk alig tizenkét éves, nagyon kedveli az irodalmat, azon belül is a verseket, melyek fabrikálásával maga is próbálkozik. A beküldött három költemény alapján mi is további alkotómunkára biztatjuk T. K.-t. Ám a tollforgató tevékenység mellé olvasói elkötelezettségeket is javasolunk versfaragónknak. Most itt a szünidő, így T. K.-nak is biztos jut ideje arra, hogy olykor néhány klasszikus és kortárs költő kötetét fellapozza. Ha valóban így lesz, egy idő után nemcsak biztatni fogjuk, hanem valóban jó verseket fog írni. Jelenleg legalábbis úgy tűnik, hogy ehhez minden tehetsége megvan. Olvasói levél Padot kérünk a buszmegállóba! Jaminában, a Kolozsvári út 83. számú ház előtt a buszmegállóval szemben volt egy pad, ülőalkalmatosság. Csak volt, mert a deszkapallót elvitték, leszerelték, így természetesen leülni sem lehet. Az egyik betongyám kidőlt, a betonlapokon fekszik (a sarok felőli), a másik még állja az idők viharát, már igen rossz állapotban van, rozsdás vasszerkezete elavult. Afőútra nem illőjelenség,pontosan a buszmegállóban van. Aki a középső ajtón száll le az vagy elesik, vagy belebotlik, mert arra kell mennie. Magam több hónapja észlelem e jelenséget, egy hónapja jeleztem is, de minden maradt a régiben. Eszembe jut a tv egyik műsorszáma: „De ki figyel oda.” Bár Pató Pál úr is azt mondta, hogy, ,Ej ráérünk arra még.” Hát most már nem érünk rá! Cselekedni, intézkedni kell, lehetőleg sürgősen. Kíváncsian várom az illetékesek részéről a hiba megszüntetését a lakosság érdekében. Tóth István, Békéscsaba Hűsölés bokáig. A kíméletlen meleget egyre nehezebb elviselni. Ki-ki egyéniségéhez (és persze korához) mérten keresi a lehetőséget a hűsölésre. Ez a kislány Békéscsabán, a központi posta előtti kutat választotta „pillanatnyi strandolása” helyszínéül. Mint az örömöt sugárzó mosoly is bizonyítja, az alkalmi hűsölés a kislány számára nem eshetett rosszul Sötétül a feketén zenélők helyzete A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete Országos Szórakoztató Központjának Békés Megyei Kirendeltsége évek óta jelentős munkát fejt ki annak érdekében, hogy a megyénkben élő zenészek, diszkósok és táncosok legálisan működhessenek. A ki- rendeltség rendszeresen szakvizsgákat szervez, ahol a sikeresen megmérettettek nemcsak képesítést, hanem működési engedélyt is kapnak. Ám minden erőfészítés ellenére egyre több képzett, hivatásos zenész marad szerződés nélkül, miközben egyes szórakozóhelyek a kontár, működési engedéllyel nem rendelkező „muzsikusok” tömegétől zsúfoltak. BíróJánosné, az OSZK Békés Megyei Kirendeltségének vezetője elmondta: ezeknél az eseteknél az OSZK patthelyzetben van, hisz ellenőrzési jog híján jószerivel tehetetlen a kontárokkal szemben. Ám jó volna, ha a gaszt- ronomisták, a lakodalmat vagy egyéb szórakoztató rendezvényeket szervezők belátnák, hogy a vendégeket nem csak a rossz étel, hanem a rossz zene is elriasztja, tehát mindenki akkor jár jól, ha a különböző szórakozóhelyeken profi zenészek szolgáltatják a zenét. Ez utóbbiak elérése érdekében az OSZK Békés megyében is lehetőséget biztosít, hogy bárki vizsgát tehessen (a legközelebbi ilyen megmérettetésre augusztusban kerül sor), és hivatásos ze- nészi működést kapjon. A vizsgákon természetesen nem Steve Wonder-szintű tudást várnak, de van egy minimális határ, ami alatt nem lehet zenészként tevékenykedni. Az 5/1990. KeM rendelet 2. számú mellékletében felsorolja a kereskedelem azon tevékenységi köreit, amelyek csak szak- képesítés alapján gyakorolhatók. A melléklet 11. pontja szerint a vendéglátó-ipari szórakoztatózenei szolgáltatás és lemezbemutatás (disc-jockey) OSZK- szakvizsgához kötött tevékenység. Mint hallottuk: általános idegenforgalmi vizsgálat indul, mely az illegális munkáltatók és munkavállalók kiszűrését is célozza. Ezen belül vizsgálják a zenészeket és diszkósokat is. A törvénysértőket többek között pénzbüntetéssel is sújtják. Ugye nem érdemes kockáztatni?! Ilyen a* élet. Ha a háborúban pihennek a múzsák, a kánikulában a filozofikus gondolatok jutnak ugyanerre a sorsra. Azért ki ne érezne rá: ez a békéscsabai vasútállomáson készült felvétel egy kicsit azt is láttatja, hogy az idős ember egy élet tapasztalatainak súlya alatt meggörnyedve felszállni készül az ismeretlen cél felé tartó vonatra (persze a másodosztályra...), s a vele szemben haladó ifjúság szinte átveszi tőle a képzeletbeli stafétabotot. Ugye, ilyen az élet?
