Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-11 / 160. szám

MEGYEI KÖRKÉP Évforduló. Ezen a napon hunyt el Budapesten a fogarasi születésű Egyed László Kos- suth-díjas geofizikus, egyetemi tanár, akadémikus. Matemati­kusként főleg halmazelmélettel foglalkozott, geofizikusi tevé­kenysége a gravitácós és föld- mágnes mérések eredményei­nek korszerű értékelésére vo­natkozott. Létrehozta az új sze­izmológiai obszervatóriumok hálózatát, és ő indította meg a hazai paleomágneses kutatáso­kat. Egyik alapítója volt a Ma­gyar Geofizikusok Egyesületé­nek. Szakmai tábor. A tót- komlósi J. G. Tajovsky Művelődési Központ Ifjúsági Fúvószenekara Forró Gyula karnagy irányításával — a ha­gyományokhoz híven — szak­mai táborozáson vesz részt júli­us 18-ától 22-éig Baján. A min­dennapi gyakorlást szereplés és szabadidős program tarkítja. A táborzárás az idén rendhagyó: Szegeden a Szabadtéri Játékok egyik ajánlatát, a Valahol Euró­pában című darabot nézik meg a fiatalok. / Árvíz a Körösökön, 25 éve (1.) Az 1970. május—júniusi nagy árvízre szeretnék emlékezni, mi­kor a Körösök mint szeszélyes folyók megáradtak. Az 1970-beli hatalmas levonuló ár ugyan a fo- lyó(k) védgáttöltései között ma­radt, de alaposan megijesztette a környék lakosságát. Dobozon is szükségállapotot léptettek életbe. Ezt az évezredes, ősi Arpádok-korabeli falut, pon­tosabban szólva nagyközséget körgát vagy mint a doboziak ne­vezik, „sánc” védi, melynek átjá­róit, kijáróit hordott-hányt földtö­meggel — csak a legszüksége­sebb elzárásra előkészítették. Valósággal hadiállapot ural­kodott a faluban, ahol mi is taní­tottunk. Kislányunkat óvónő húgomékhoz Derekegyházára menekítettük, s mi elkészültünk a legrosszabbra. Valósággal pá­nikhangulat alakult ki, s uralko­dott mindenütt. Doboz körzeté­ben rengeteg szállítójárművet vezényeltek a gátakra, amelyek hordták a homokot, s a megtöl­tött homokzsákokat. A legna­gyobb és legkilátástalanabb ve­szélyhelyzet akkor alakult ki, amikor végeláthatatlanul elkez­dett esni az eső. A Kettős-Körös töltéskoronája elpocsarasodott és csúszott. De a járművekkel való veszélyhelyzeti, III. fokú árvízvédelmi készültségnek megfelelő szállítást leállítani nem lehetett. Ha jól emlékszem, villanyvi­lágítási fényárban úszott a Ket­tős-Körös mindkét töltése. A pá­nikhangulat a tetőfokára hágott, amikor a védgáttöltés a jobb olda­lon, a hídtól lefelé, Doboz Békés felőli sarka irányában kifelé — úgy 300—400 méter hosszúság­ban — megcsúszott. Ezt a töltés­megcsúszást szerencsére az ébe­ren figyelő szemek hamar és gyorsan észrevették, s közerővel, 40 ezer homokzsák megtámasz­tásával ellensúlyozták. Az em­berfeletti munkában megfáradt, s kialvatlan, szükségállapotra ki­rendelt doboziakat nem kellett biztatni — úgy dolgoztak, töltöt­ték, dobálták a nehéz, homokkal megtöltött zsákokat, hogy csak úgy patakzott róluk a verejték... Olyan érzés volt az elázott töl­tés tetején járni és állni, mintha nagy csónakon óriási — lapos — gumilabdán egyensúlyozna az ember. A községet elhagyni csak a tanács vezetőinek külön írásbeli indokkal megspékelt engedélyé­vel lehetett. De csak az ment, akinek nagyon muszáj volt, mert mindenki féltette azt, amije van. (Folytatjuk) Rácz Sándor Szanazug, ahol a két víz (balról jobbra), a Fekete-Körös és Fehér- Körös összeért, s lesz belőlük a Ket­tős-Körös. Rokonaim és családunk vendégei e jeles helyen, az áradás előtti időben Speter Erzsébet verses köszöntője László Balázs búcsúfogadásán A New York-i Magyar Főkonzu- látoson kiállításon mutatták be azokat a történelmi ereklyéket, amelyeket a Szathmáry fivérek, Lajos és Géza ajándékoztak a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Harry Hill Bandholtz amerikai tá­bornok, akinek életnagyságú szob­ra a budapesti amerikai nagykövet­ség előtti kis parkban áll, 1919-ben az amerikai katonai misszió ma­gyarországi főparancsnoka volt. Az első világháború utáni tragikus felfordulás, a haza szinte tejes védtelensége idején ő akadályoz­ta meg, hcfgy a Nemzeti Múzeum kincseit hadizsákmányként ma­gukkal vigyék a fővárost akkor megszállva tartó román csapa­tok. Bandholtz lepecsételte a Nemzeti Múzeum kapuját és eré­lyes fellépésével az utolsó pilla­natban mentette meg pótolhatat­lan nemzeti emlékeinket az elhur­colástól. Szemtanúk szerint lovag­lópálcáját sem átallotta igénybe venni, hogy kiverje az idegen marta- lócokat a Nemzeti Múzeumból. Az adományozás révén most a Magyar Nemzeti Múzeumba kerül Bandholtz budapesti napló­ja, diplomáciai jelentései és a Nemzeti Múzeum kapujára he­lyezett lepecsételő papírszalag. Ugyancsak az adományok közt van az a lovaglópálca, amit Band­holtz még korábbi, fülöp-szige- tek szolgálata idején kapott aján­dékba. A pálca egy kígyó bőréből és gerincéből készült, s Band­holtz budapesti szobrán is látható hátratett kezében. Az ereklyéket a Chicagóban élő Szathmáry La­jos szerezte meg az özvegytől és ő mutatta be a mintegy 200 főnyi meghívott közönségnek. Az egykori amerikai dandártá­bornok néhány év óta vissza­került a magyar történelem hősei­nek méltán kijáró megbecsülés­be. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Honvédség, az 56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség és az . Igazolt Szabadságharcos Világszövetség minden év de­cember 18-án, Bandholtz szüle­tésnapján koszorúzással egybe­kötött emlékünnepségen tiszte­leg a nyalka, nagybajuszos ame­rikai generális emléke előtt. Jö­vőre pedig, a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából újraren­dezve megnyíló nagy történelmi kiállításon a nagyközönség is lát­hatja majd a Nemzeti Múzeum megmentőjének pálcáját, naplóját. A New York-i kiállítás meg­nyitója egyben László Balázs fő­konzul búcsúfogadása is volt, mi­vel a főkonzul két év és négy hónap szolgálat után hazatér állo­máshelyéről. A fogadáson meg­jelent a New York-i magyarság színe-java és számos amerikai üzletember, aki hazánkkal kap­csolatban áll. Ott volt és kedves, verses búcsúztatóban fejezte ki a hazarendelt főkonzul iránti meg­becsülését Speter Erzsébet, Ca- relli Gábor, a New York-i Metro­politan Opera örökös tagja, Joe Murányi, a kiváló jazzklarinétos, Louis Amstrong egykori combó­jának tagja és sokan mások. Megkérdeztük olvasóinkat Jut-e elegendő idejük a családra? Császár Zsolt, 16 éves, mezőko­vácsházi tanuló: Én most koromnál fogva olyan időszakban vagyok, ami­kor nem biztos, hogy a család számomra a legfontosabb. A ti­zenéveseknek a barátok jelente­nek mindent. Nekem is rengeteg barátom van Mezőkovácsházán, Csanádapácán és Békéscsabán, s időm többségét velük töltöm. Míg kisebb voltam, addig én is igényeltem a családi együttléte- ket, s remélem, ha majd meg­nősültem, ez megint így lesz. Gergelyné Fülöp Ibolya, 34 éves, csorvási kozmetikus: Sajnos sokkal kevesebb időt tudok a családdal tölteni, mint szeretném. Otthon van az üzle­tem, így hétközben szinte a tel­jes napot ott töltöm. Egy tizen­két éves fiam van, aki biztosan boldog-volna, ha több időm jut­na rá. Ám szerencsére a hétvé­geken általában mindig együtt van a család. A szabadságokat is úgy igazítjuk, hogy valahová pi­henni mind a hárman együtt utazhassunk. Krizsán István, 70 éves, mező- hegyesi nyugdíjas: Tíz éve nyugdíjas vagyok, előtte pedig hat évig le voltam százalékolva, így nyugodtan ki­jelenthetem, hogy nekem im­már tizenhat éve mindennap jut időm .a családra. Nálunk rendhagyó eset áll fent. hisz a menyem egyben a lányom is. Ugye nem találják ki, hogy lehet ez? Nos, eláru­lom, a fiam a második fele­ségem lánygyermekével kö­tött házasságot. Olasz Lász-ló, 31 éves, békés­csabai operatőr: Sajnos nem. Ez abból adódik, hogy szakmám teljes embert igé­nyel. Reggeltől estig dolgozom, sőt még a hétvégék is mindig bi­zonytalanok. Úgyis mondhatom, állandóan készültségi fokozat­ban vagyok. Most pedig, hogy az úgynevezett Bokros-csomag mindenkinek betart, nekem is majd még többet kell dolgoznom, hisz a „csomag” által a minden­napi megélhetés látványosan drá­gább lett. (Magyari) 1995. július 11., kedd • • Otven nap — ötven lap Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólal­nak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához. Mi újság a határátkelőhelyen? Egy évvel ezelőtt nyílt meg a gyulai határátkelőhely. Tavaly a második félévben csaknem 40 ezren mentek át, illetve jöttek Magyarországra ezen az állomáson. Az idén is hasonló forga- _ lomra számítanak, hiszen az első félévben, amely tudvalévő­én „gyengébb” szokott lenni, mint a második, eddig már 27 ezren utaztak át. Az adatok szerint az idén valamelyest csökkent a gépjárműforgalom, hiszen míg tavaly ötezer ka­mion, kétezer személygépkocsi és 660 autóbusz jött át, illetve ment ki, addig ebben a félévben az itt megforduló kamionok száma alig haladta meg az ezret. Személygépkocsiból több mint 800, autóbuszból 400 kelt át a határon. Az elmúlt évben több mint 2 millió forint volt a beszedett gépjárműadó, míg ebben az évben ez a szám alig haladja meg az egymillió forintot. Érdekes az is — erről is statisztika készül —, hogy eddig mintegy 32 nemzetiségű utast fogadtak a gyulai ha­tárátkelőhelyen. Amikor megkérdeztük, hogy mi lehet az oka a kamionfor­galom csökkenésének, a határátkelőhelyen dolgozók el­mondták, hogy az erre jövő kamionosok félnek a Békés megyei keskeny és rossz utaktól, valamint a gyenge hidaktól. Különösen azóta, amióta tudomást szereztek arról, hogy leszakadt a gyomai híd. így aztán sokan az ártándi határátke­lőhelyet veszik igénybe... A Vám- és Pénzügyőrség eddig több mint 40 vám- és devizaszabálysértési eljárást, tíz esetben pedig büntetőeljá­rást indított. Látogatásunkkor éppen a határátkelőhelyen tartózkodott a Vám- és Pénzügyőrség Békés megyei parancsnoka, aki el­mondta, hogy az úgynevezett határsáv-igazolvánnyal kül­földre utazók havonta egy alkalommal 300 forint értékű ajándéktárgyat hozhatnak be, illetve 200 forint értékűt vihet­nek ki, külön engedély nélkül. A csoportosan utazók 1000 forint értékű tárgyat hozhatnak be vámmentesen, míg az egyéni útlevéllel utazók 1000 forint értékű tárgyat, illetve ajándékot vihetnek ki. Ezek évente egyszer4000 forint értékű árut hozhatnak be vámmentesen. Békés Megyei Népújság 1971., július 11.) / így lettem újságíró Már gyermekként sem voltam „szabá­lyos”, hiszen űrhajós vagy traktoros he­lyett mindenáron sportriporter akartam lenni. Főként a rádiósok fociközvetíté­sei ragadtak magukkal, és egy-egy kör- kapcsolás után az udvaron már én nyomtam a dumát. Elég gyengén muzsi­kálhattam, ugyanis a hallgatóságom — kutyák, macskák, tyúkok — a kezdeti érdeklődést követően hamar otthagyott, „kikapcsolt". A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimná­ziumba kerülve, oroszt okító tanárnőm — akadt dolga bőven, mert oroszul éppen annyit tudtam, mint dél-afgánul, azaz semmit—megkérdezte, mi leszek, ha nagy leszek. Rávágtam — természetesen magyarul —, hogy sportriporter vagy piaci kereskedő. Azzal biztatott, hogy utóbbiban nagy távlatok állnak előttem... Nem hagytam annyiban, írogattam, szerkesztgettem az iskolaújságot, majd magyar—történelem szakos tanárnak jelentkeztem. (Sajnos akkoriban sem újságíró, sem magatar­tás—szorgalom szak nem indult.) Rövid pedagógus-pályafu­tásom alatt —mely egy évet ölelt fel Kondoroson — többször elkotyogtam az igazi vágyam. így talán nem véletlen, hogy egy szép napon Békés Megyei Népújságot találtam asztalo­mon a tanáriban, kinyitva az újságírói pályázatnál. Próbál­koztam, sikerült. A mikrofonból ugyan toll lett, a sportból pedig közélet, de egyáltalán nem bánom. A kutyákról, macskákról, tyúkokról nem is beszélve. (Folytatjuk) Nyemcsok László Rajzpályázat cukorbetegeknek Fantasztikus nyereményekkel díjazott rajzpályázatot hirdet cu­korbeteg fiatalok számára a No­vo Nordisk dán gyógyszergyár, melynek inzulinját, gyógyszere­it és készülékeit az érintett fiata­lok — és az idősebbek is— már jól ismerhetik. A pályázatot há­rom kategóriában írták ki. Külön-külön versenyeznek a 8 év alattiak, a 8—12, valamint a 12—18 év közöttiek. A téma mindenki számára azonos: „Ho­gyan látom a világot?” A Novo Nordisk azt szeretné — mint la­punknak Gulyás Judit, a Novo Nordisk A/S Magyarországi In­formációs és Szerviziroda egyik vezetője elmondta —, ha a fiata­lok rajzai a mindennapi élet (ta­nulás, sport, szórakozás) esemé­nyeit tükröznék. A rajzok bekül­dési határideje: 1995. augusztus 30. A pályamunkákat a Novo Nordisk A/S Magyarországi In­formációs és Szerviziroda, 1025 Budapest, Felsőzöldmáli út 35. címre kell beküldeni. Az eredményhirdetésre idén szep­tember 30-án kerül sor. Kik lesznek a zsűri tagjai? Annyi bizonyos, hogy két gyer­mekorvos, két rajztanár, a Ma­gyar Cukorbetegek Országos Szövetsége, valamint a Novo Nordisk egy-egy képviselője. S a nyeremények: az első kategó­riában 10 igen értékes ajándé­kot nyerhetnek a kicsik, a máso­dik ketegória három győztese a Párizs melletti Euro-Disney- landbe, a harmadiké a floridai Disneylandbe látogathat. S nem utolsósorban azt is meg kell em­lítenünk, hogy a gyerekek rajza­iból a cukorbetegek világnap­ján kiállítást rendeznek Buda­pesten. Bandholtz lovaglópálcája hazakerül

Next

/
Oldalképek
Tartalom